Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-03 / 9. szám
Budapest, 1895. (2.) intézkedései által a társaságnak nagy károkat okozott s a társaság csakhamar meggyőződött, hogy a pálya az előirányzott 100,000 írtnál sokkal nagyobb ösz- szegeket veend igénybe. E kettős baj elhárításáról kellett tehát gondoskodni. A munka kivitelével Wohlfarth Henrik mérnök ur bízatott meg, ki a belé helyezett bizalomnak teljesen megfelelt; a költségek fedezésére pedig újabb 500 drb. részvény kibocsáj- tása lett elhatározva, mihez az engedély a közlekedési miniszter ur által meg is adatott. De a 150,000 frt sem bizonyult elegendőnek s miután újabb részvények kibocsájtásáról már szó sem lehetett 42,000 frt függő adósság vétetett fel, mely összeg segítségével a hegypálya végre 1870. tavaszán 192,000 frt építési költséggel elkészült s 1870. marczius 2-án a közlekedésügyi miniszter ur által elrendelt szakértői vizsgálat után és külön rendelet alapján a közforgalomnak átadatott. A pálya e szerint meg volt és a közönség rendelkezésére állott; de maga a vállalat pénzügyi szempontból siralmas viszonyok közé jutott, mi a részvények 100 frt befizetése mellett 50 frtos árfolyamában is mutatkozott. Első sorban a 42000 frt függő adósság volt törlesztendő, azután, a kibocsájtott 1500 drb. részvény száma volt alább szállítandó, mert 1500 drb. részvény illő kamatoztatása még ma sem volna lehetséges. Az első 5 éven át. egész 1875-ig, tehát a részvények befizetésétől számítva teljes 7 éven át a részvényesek tőkéik után sem kamatot, sem osztalékot nem nyertek s a kibontakozás csakúgy volt lehetséges, hogy az akkori igazgatóság saját hitelének igénybe vételével 500 darab részvényt visszavásárolt s azokat megsemmisítette. A függő adósság, valamint a résztesz tanúságot a kitönő költőről, hanem már külsőm is. A ki nem ismer, rám lelhet a váczi- utczában minden délben. Ilyenkor szoktam kisietni szabad levegőre, mert ez időtájt tizenkét órakor, rendesen legélénkebb a fantáziám, kivált ha egy garasom sincs. Különben igen rendesen élek. Lakásom az Ujvásártér 8. szám alatt van. Különös előszeretettel viseltetem e hely iránt, mert itt nagyon nagy még a költői rendetlenség. Azt hiszem, hogy halálom után ide emelik szobromat is, oly meleg rokonszenv köteléke fűz e helyhez. Reggel igen korán kelek, mert ilyenkor produkál agyam a legtöbbet. Felhasználom hát az alkalmat. Nappal, mint hü méhecske, összevissza szállongva gyűjtöm az eszméket: a feldolgozás ideje aztán reggel van tiz óráig. Mondhatom: igen könnyen dolgozom. Két óra alatt írtam a múltkor is „Egy busongó stájer ló“ czimü tankölteményemet, melyet az e 1 fo g u 11 sajtó át is vett a szerkesztő üzenetben, de oly malőr esett, hogy nevem helyett a czimet írták alá. Mikor rektifikálni akartam, azt mondták : az fölösleges ! És századszor is azt mondom, hogy nem bennem, de a nagy közönségben van a hiba, hogy nevemet nem hordja a világ hir szárnyain, mert elhanyagol és közönyös nagy müveimmel szemben. Ez elkeserít s rendkívül csodálom hogy alkotó erőm még teljes é pségében van, hogy egyáltalán kedvem van még dolgozni azért, hogy esetleg halálom után lehessek hires. Oh! i~en szomorú jelenség az nálunk BUDA és VIDÉKÉ vény visszavásárlásából származó adósság visszafizetése után, végre 1876-ban először volt a társaság azon helyzetben, hogy a részvényeseknek 100 frt után 5 frt kamatot fizethessen. Alig került ki azonban a társulat azon veszélyből, melylyel zilált pénzügyei fenyegették, midőn újabb bajnak elhárításáról kellett gondoskodnia. A hegypálya ugyanis költség hiányában faszerkezettel építtetett; a fa elkorhadt s igy csaknem az egész pályatestnek vasszerkezettel leendő ellátásáról kellett gondoskodni. ■— Ezen helyreállítás a vasszerkezettel együtt 18000 írtba került. Ily nagy összeggel a társaság nem rendelkezett, de azt kölcsön utján sem biztosíthatta, mert a 40 évi engedélyi időből 1886-ig már 14 év lejárt, a még hátralevő 26 éven át pedig úgy a részvénytőke, valamint ezen 18000 frtnyi újabb kölcsön törlesztése egyenesen lehetetlennek mutatkozott, hacsak maguk a részvények, úgy mint az már előbb 7 éven át történt, — minden kamatoztatástól meg nem fosztatnak. A társulat tehát a fővároshoz fordult, mely felismervén a nehéz viszonyokat s azon előnyt, mely reá, mint jogutódra azáltal származik, hogy az egész pálya vasszerkezetet nyer, — továbbá mert a cs. kir. mérnökkari igazgatóságtól bérben tartott terület jogviszonyai is rendezendők voltak: az amortisatió lehetővé tétele szempontjából az enge- délyidőt a belügyminiszter úr jóváhagyása mellett 10 évvel meghosszabbította, úgy hogy az most 1920. márczius 2-án fog lejárni. Ennek alapján a társulat a pályát egészen újra átépittetó és vasszerkezeten helyreállította, másrészt pedig e részvénytőkére nézve törlesztési tervezetet állapított meg, mely szerint az egész tőke az engedélyi határidőn belől törlesztve leend. magyaroknál, hogy a költőknek, a nagy férfiaknak érdemeit csak haláluk után ismerik el. Ott van Madách „Ember tragédiája“ s itt vagyok é n hatalmas trilógiámmal: Reggel, Dél és Esteli. Ámulni fogsz hálátlan társadalom s mauzóleumot fogsz emelni poraim fölé, hogy leródd hálád a hírhedt költő iránt, kit életében annyira mellőztél. Legutóbb már azon is gondolkoztam, hogy jó volna egy kis reklámot csapnom müveim számára. Belemennek én kérem már akármibe is, csak ki tudnék valami praktikusat eszelni. De ilyen téren cserben hagy minden leleményem s oly buta vagyok, mint egy ruhaszárító kötél. Ez a sorsunk nekünk magyar poétáknak, úgy kell nekünk, a múzsa homlokon csókolt bajnokainak, küzködnünk a megélhetésért. Csak Jókainak volt az a hallatlan szerencséje, hogy férczelményeivel százezer forintnyi elismerést vívott ki a hálátlan magyar nemzettől. Te Athenaeum ! te Franklin! gondold meg jól, mit vétesz a nemzeti szellem ellen, ha müveim kiadására nem vállalkozol. Nem vádollak, csak felhívom figyelmedet. Oh, mért is levék költő? miért nem inkább valami czenzár, ki telt gyomorral és zsebbel gyorsvonaton utazik bársonyban, kocsikenőcsben, posztóban, kukoriczában, spirituszban és tudja a jó/ Isten miben. Lássák igei/ t. hallgatóim, a mai világban még a költői /fenköltséget is lenyűgözik az anyagi gondok. Ily és hasonló eszmék már-már anarchista hajlamot keltettek bennem, midőn tépelődésem- I bői egyszerre hangos kopogtatás riasztott föl. Márczius 3. Több mint 18 évi vajúdás után a vállalat végre rendes kerékvágásba jutott. A pálya most jókarban van, a részvénytőkéé törlesztése tervszérüleg történik, az előfordulandó újabb helyreállítások költségeire megfelelő helyreállítási alappal rendelkezik s a részvények után mérsékelt osztalékot adhat. A várba való közlekedés és ennek folytán az üzleti bevétel évek hosszú során által csaknem változatlan marad s igy ki van zárva, hogy a részvényesek, — mint az más vállalatoknál lehetséges, — valami nagy kiváló nyereségben részesüljenek, de másrészt most már jogosult a remény, hogy a befektetett tőke, — mely 7 éven át mit sem jövedelmezett — a jövőben mérsékelt kamatozásra tarthat számot. Megkívánom jegyezni, hogy 25 éven át csak egyetlen egy szerencsétlenség történt, de ez is első sorban magának az illetőnek tulajdonítható, ki későn érkezvén a csarnokba, a jeladás után erőszakkal kívánt a kocsiba jutni, mely ugyan azon perezben elindult, minek folytán az illető oly sérülést szenvedett, mely halálát okozta. A hegypálya eszméje valóságos szerencse és nyereség volt Buda várára nézve, mert ezen gyors, biztos és folytonos közlekedés, a vár lakályosságát kétségtelenül emeli s azt a többi városrészekhez közelebbé hozza. Mindazok kik a várban háztulajdonosok, kik ott laknak vagy kiknek ott gyakrabban van dolguk, kétségtelenül elismeréssel és hálával adóznak gróf Széchenyi Ödönnek, ki a hegypálya eszméjét megpendítette, a szükséges tőkéket összehozta s a hegypálya építését lehetőve tette. A hegypálya igazgatósága azon alkalomból, hogy a pálya immár 25 éven át van fogalomban, alapítójának emlékét egy már vány tábla alkalmazása által fogja Szabad! — kiáltám haragosan. Egy nyurga alak lépett be rideg, komoly arczczal s kimért udvariassággal mutatta be magát: Én Rózsavölgyi Jakab vagyok ! Én Kehögeő Adolár költő vagyok, mivel szolgálhatok ? — volt válaszom. Én kérem, könyvkiadó vagyok! — mondotta az idegen erős nyomatékkal. Ah, vagy úgy, tessék helyet foglalni, mily szerencse ! Igen örvendek, igen örvendek, tessék helyet foglalni. Kedves Kehögeő ur! megengedi ugyebár, hogy minden előleges bevezetés nélkül feltárjam Ön előtt jövetelem valódi czélját. — Oh kérem, nagyon lekötelez ! — Rend • kívül örültem egy könyvkiadó látogatásának. Tehát, kedves Kehögeő ur az ön összes müveinek füzetes kiadását elvállalom egy föltétel alatt. Megjegyzem, hogy a tiszteletdijjal is remélhetőleg meg lesz elégedve, mert azt kerek három ezer forintban állapítottam meg. — De uram ! — kiálték fel ámulatomban, — itt azt akartam mondani, hogy bolond — hisz ön nem beszél komolyan! Kérem, egy pillanatig se tessék kétkedni szavaimban. Ezzel kivett a tárczájából öt darab vado-> natuj százast és elém rakta e szavakkal: Tessék, im itt a foglaló, de ismét hangsúlyozom : egy föltétel alatt. Halljuk! kérdém mohó kíváncsisággal! — Ennek fele se tréfa. (Vége köv.)
