Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-24 / 8. szám
Budapest, 1894. (3.) BUDA és VIDÉKÉ Február 21. zeti lobogót, bogy győzelmének teljes tudatában egy erős nemzet történelmének, múltjának és jelenének megdönthetetlen bizonyítékával hirdesse: hogy itt e hazában, e véráztatott földön, ezredéves fennállásunk ünnepsége tizedében, csak magyar szó hangozzék bérezek tetején, a völgyekben és a hazánkat határoló tengerparton. Ez alkalommal két levelet teszünk közzé, sajnos, hogy mindkettő névtelen. Az aláirt egyes betűkből nem állapíthatjuk meg a szerző nevét, de mert elevenre tapint mind a kettő, hát kiadjuk okulásul, tanulságul t. olvasóinknak, hogy mint gondolkoznak a müveit osztályhoz tartozó elemek a magyarosítás szent eszméjének keresztülvitele kérdésében. I. T. Szerkesztő úr! Engedje meg, hogy becses lapjának f. évi február 17-én megjelent és X. aláírással ellátott közleményére észrevételemet megtehessem. Régi ember vagyok s az 50-es évek úgy csúfolt „beamtere“, de már nyugalomban. — Szeretem a magyar hazát igaz szivemből, de — fájdalom —• nem beszélem annak nyelvét. Vannak szeretett unokáim, kik olvassák a „Buda és Vidékét“ s ők figyelmeztettek X. úr fulmináns kitörésére. Van rá egy pár szavam, tegye át magyarra t. szerkesztő ur, mert mi is vagyuuk elegen, kik németül beszélünk, a nélkül hogy megszűnnénk jó polgárai lenni a hazának. Kevés időm van még hátra, s rám borul a sirdomb. Hogy vegyek én most magamhoz preceptort, s megérdemlett nyugalmamat hogy zavarjam meg a magyar nyelvtan lapozgatásával P Gyermekeimről nem szólok, de ott vannak unokáim büszkeségük teljes tudatában, hogy magyarok. A legkisebbike is jobban tudja a „Talpra magyar“-t mint Uhlandnak „Die Kapelle“ czimü gyönyörű versikéjét. Köztük élek, köztük vagyok, és csak szemem gyönyörködik, ha egymás közt magyar nyelven pörlekednek, és csak szivem dobban nagyot, ha hallom ajkaikról: „Kedves nagy apám!“ Sohase fognak ezek beszélni tisztelt szerkesztő ur németül, mert a székes-fővár03 áldozatkészsége és a magas kormány nagylelkűsége az iskolák magyarrátétélével megmutatják az eredményt oly sikerrel é3 biztossággal, hogy azokat nyelv tekintetében félteni többé nem lehet. Nem fogadom el tehát X. ur vehemens czikkének azt a passzusát, hogy társadalmi utón is meg kell szégyeniteni azokat, kik még manapság is németül beszélnek itt a budai oldalon. Hát mi öreg emberek eltüaünk, bekaparnak, de csemetéinket hátrahagyjuk, önöknek a dolga azután, hogy ezek ne csak nyelvben, de szívben is igaz magyarokká legyenek. Őszinte tisztelője D. II. Tisztelt Szerkesztő ur! Nagy örömömre szolgált becses lapjának X. ur által közzétett czikke. Igazsága van X. urnák, jól tette, hogy hangoztatta szavát! En is a mellett vagyok, hogy semmi kímélet, semmi dédelgetés! Meg kell törni a makacskodókat, vagy pedig annyira vinni társadalmi utón, hogy bent saját fészkeikben beszéljék bár a német nyelvet, de nyilvánosan soha. X. ur magyar ember, de az vagyok én is, a sors czikkirót a Il-ik kerületbe vetette, engem — fájdalom — a III-ikba. Ö sokkal boldogabb mint én, mert a Il-ik kerület müveit osztálya legalább nyomtatványait magyarul teszi közzé. Itt az sincs meg minden vonalon. A t. szerkesztő urnák, hogy igy fejezzem ki, lagymatap felfogását a magyarosítás ügyére nézve se nem osztom, se nem irom alá. Lassú eljárással, szépitgetéssel, okokkal- módokkal lehet takargatni ezt a körmünkre égett nyelvkérdést, de szerintem kevés sikerrel, és még kevesebb eredménynyel. Avagy nyomtassa ki t. szerkesztő ur az ide csatolt meghívó ezédulát és akkor tessék hozzászólni, vájjon nem tiizzel-vassal kell-e a rákfenét pusztítani ? Geehrte Mitglieder. Die höflichste Einladung zu einer abzuhaltenden General-V er Sammlung des Neustifter Set. Noe Leichenvereines. wobei die Ausschusswahl vorgenommen wird. Die Versammlung findet in der Neustift, Lajos- uteza Nr. 77 bei Herrn Karl Wikhart den 17-ten Feber ] 895 Nachmittag 2 Uhr statt. WAHLLISTE des geehrten Ausschusses : Anton Neubauer, Präses, Stefan Jetschky, Vice-Präses, Karl Wikhart, Verwalter, Mathias Kitzinger, Buchführer; Karl Hofbauer, Johann Löb, Josef Harrer, Karl Mader, Karl Hocher Beisitzer. — Johann Hock, Johann Csabanak, Ignatz Mastaley Ersatz-Herren. Hát mi ez ? hol vagyunk, hol élünk mi tulajdonképen ? Hiszen még a tisztesség kedvéért, nem is kétnyelvű ez a meghívó! a hátoldalán sincs magyarul lenyomtatva, hogy az és ez a Noé egylet mit akar ? Hát nem arezpiritó cselekedet ez, nem visszaélés-e a magyar haza adta kenyérrel? nem szégyenköve-e Budapest fő- és székvárosának ? Hálátlanok ! Ehhez tessék magyarázatot írni tisztelt szerkesztő ur; ezt a megbocsáthatlan hibát tessék mentegetni, akkor meghajlok, egyébként uem! Maradtam igaz barátja és tisztelője K. * Mi daczára e két különféle felfogású levélnek álláspontunkból nem engedünk egy betilt sem, de felelünk rá egy kedves kis mesével, a következőkben: Két csiga-biga jó pajtások voltak. A tavasz kezdetével kövér fűben legelészett mind a kettő, felettök nagylapu levél árnyékot adott. — Felmászok én csiga pajtás a lapu levélre — szól az egyik. Csak vigyázz és lassan járj, — szólt a másik. Három hónapig keserves ínséggel mászott fel a csigabiga a lapu levélre, s a midőn tetejébe érkezett volna, lepottyant a még mindig legelésző pajtásához akkor már napperzselte avarra. Búslakodva feküdt megfordult házikójában a csigabiga s igy vigasztalta pajtása: — L á m-1 ám, megmondtam neked, hogy sosem jó a sietség! Szerk. Tudományos előadás. (Tartatott a m. kir. meteorologiai országos intézetben.) F. hó 16-án Konkoly Miklós igazgató tartott előadást valódi szakmájáról, a csillagászati távcsövek konstrukcziójáról. Konkoly elkezdte a régi Huyghens-féle 30—40—egész 250 méter hosszú távcsövek ismertetésén, áttért a tükörtelescopokra, amint azok keletkeztek több mint 170 évig versenyeztek a dioptricus távcsövekkel, előadta mindkettőnek előnyét és hátrányát, nemkülömben a tükrök és achroma- tikus objektiv lencsék csiszolásának módját, bemutatta a különböző üvegnemeket, amint azok keletkezőben vannak a csiszoló gépen, s végre a csiszoló gépnek azt az alkatrészé-, melynek segítségével a lencse legmagasabb politurája lessz eszközölve, ezekkel együttesen bemutatta a falravetitve a Fraunhofer-féle lencsecsiszoló gép vázlatát, s a Lassell-féle tükör csiszoló gép ábráját, mint azok ma is használatban vaunak, az első Münchenben és Németországban, utóbbi Angolországban és Francziaországban. Később a falra vetítette előadó a fénysugarak menetét a Newton, Cassegrain, Gregory, Herschel és Fritsch-féle tükörtelescopokban, s levezette számtanilag a táblán a tükör és ob- jektivlencse közötti fényerősségi különbséget. Megemlékezett a Plössel-féle dyalitikus távcsövekről, melyeket a hires bécsi optikus készített, de halála utáu nem talált bennük követőkre, s ez nttal a jelenlegi nagy Objekti- vekről is beszélt. Végre felhozta előadó, hogy mily primitiv módon voltak a régi távcsövek felállítva, s valóban bámulatos, hogy a régi csillagászok oly pontos méréseket tudtak azokkal eszközölni mint Herschel, Cassini, Maraldi, Bianchini stb., s állítja hogy mi ma nem lennénk képesek azon eszközökkel dolgozni, nem ugyan mert azokkal az kézi ügyessége nagyobb lett volna mint némely modern csillagászé, (bár előadó megjegyzi, ho^y ne ár rendkívül ügyetlen emberekkel találkozott a megfigyelés terén !). hanem a jelenleg élő csillagászok már annyira jobban bele vannak szokva, hogy nem tudnák magukat beletalálni a primitiv szerszámok kezelésébe. Előadó a falra vetített számos régi és modern tükörtelescopot Herscheltől. Lasselltől, Rossetól, Browningtól, Calvertól, Grubbtól és Joucaulttól, melyeken szembetünőleg észre lehetett a haladást venni. Végre egymásmellé állította előadó a falra vetítve a római (Pater Secchi-féle) refractort, és az ó-gyallai refractort, (mely utóbbi Konkoly sajátja). Itt igen érdekes az a körülmény, hogy a római refractor az ötvenes évek utolján az ó-gyalai pedig 1882—83-ban készült, s mig előbbi elég primitiv, utóbbin minden újítás látható ami a modern csillagász jelenkori igényeit kielégíti. Az összehasonlítás annyival volt érdekesebb mert a két távcső nagysága egészen egyenlő, t. i. mindegyiknek nyílása 254 millimeter. A terem zsúfolásig meg volt telve. Ott láttuk Báró Lithay Bélát nejével, Gróf Bethlen Józsefnét, Heller Ágost tanárt nejével, Bozó Aladárt nejével, Csutor Pál min. oszt. tanácsost nejével, előadónak neje s édesanyja ki most nála Budapesten időzik s velük Ghyczy Eliz és Emma kisasszonyok, Dr. Kövesligethy Radó egyetemi tanár és neje, Martin Ottó főmérnök, Ambrus min. számtanácsos, Süss Nándor sok tanítványával, Dr. Andeere Párisból, Tangl Károly, több középiskolai tanár, hajóskapitány és számtalan tudomány kedvelő férfi és hölgy. Ugyanezt az előadást Konkoly Miklós igazgató úr több oldalról érkezett felhívás folytán legközelebb a Mathematikai és fizikai társulat előadásai sorában megtartja, még pedig a kir. tud. egyetem phisikai intézetében VIII. Eszterházy-utcza 3. Jövő szombaton 23-án Dr. Kövesligethy Radó mint vendég tart a meteorologiai intézetben érdekes előadást Az égitestek légköréről. Márczius 2-án pedig Konkoly igazgató folytatja megkezdett előadását az európai csillagdákról, a midőn Olaszország, Spanyolország, Portugál, Francziaország, Anglia, Svéd, Norvégia s Dánia, végre Oroszországokig 1 lessz a szó. A nagyérdemű tudós igazgató urnák rendkívül érdekes előadását élénken megéljenezték s tapssal jutalmazták, abban a reményben, hogy legközelebb úgy a kir. tud. egyetem fizikai termében mint a m. kir. orsz. meteorologiai intézetben találkozni fognak. Magyar turista-egyesület. Nem nagy zajt csap, de aunál többet szolgál szép magyar földünk, közelebb Buda és vidéke kies helyei megismertetésének a magyar turista egyesület. Lapunk 1893-iki évfolyamában czikkben méltattuk a magyar turista-egylet ha sznos működését. A közönség részvételét, any ági támogatását joggal várhatja el ez az egyesület, mely testedzés mellett az örökszép kultuszát és a helyrajzi ismeretek gyarapítását, előmozdítását tűzte ki czélul. Csak azokat a vidékeket fejleszthetjük, melyeket ismerünk s a vidékeket a turista-egylet fedezi fel.
