Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-24 / 8. szám
Budapest 1895. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Február 24. d) az állam, a törvényhatóság, vala- ( mint a községek mint erkölcsi testületek, habár az illető községben fekvő vagyonuk után adót is fizetnek. A b) alatt említett községi választók e jogukat csak meghatalmazás utján gyakorolhatják. Meghatalmazott csak községi választó lehet. A ki maga nem választó, sem a képviselő testület, sem az elöljáróság tagjául nem választható.*) A községi választók névjegyzéke j minden évben kiigazittatik. A kiigazítás a most fennálló jogelveknek a reform-javaslattal összhangzó módon eszközlendő változtatásához képest megállapítandó eljárás szerint történik. A községi elöljáróságnak nem a kormány közegeit képező tagjai szintén a választó közönség által választatnak és pedig három évre, illetőleg élethosz- sziglan. VII. A községi elöljáróságról. A községi elöljáróság a község köz- igazgatási hatósága. A községi elöljáróság, miként a vármegyék közigazgatási bizottsága, kétféle elemekből áll és pedig: egyrészt a kormány közegei, másrészt a község választott elöljárói képezik a helyhatóságot, mint a hogy a közigazgatásnak államilag és önkormányzatilag kezelt ágai között a szükséges összhang és összefüggés föntartása egyébként biztosítható nem is volna. Mint állami hivatalnokok a kormányt képviselik: 1. a polágrmester (kör polgármester) 2. az adótiszt, és 3. a rendőrtiszt. *) Ez a szabály a község egyéb tiszti, kezelő- és segéd személyzetére nem vonatkozik. A községet képviselik : a) önállló nagy községekben: 1. a biró 2. a másodbiró 3. legalább 4 tanácsbeli elöljáró, 4. az adószedő és 5. a közgyám; b) kisközségekben: 1. a biró 2. a másodbiró 3. legalább 2 tanácsbeli elöljáró, 4. a községi pénzkezelő és 5. a közgyám. (Vége köv.) Albrecht főherczeg, A királyt nagy csapás érte. A legkedvesebb rokona Albrecht főherczeg halt meg. Az egész hadsereg gyászba borulva áll a kitűnő nagy hatona ravatala felett. Uralkodók küldik részvétüket és a mi királyunkat követve beállnak a fényes halottas menetbe. A halotté legyen részvétünk. Az élőt a történelem bírálja meg. A mikor könynyek hullnak a koporsóra, sírjunk a sirókkal, mert a bánat a legelső magyar ember, a király bánata. Nyugodjék békével! Bocsássa meg Isten mindnyájunk vétkét . . . Ezzel az imádsággal engeszteljük a halált. A sir mindent elfed, s az emlékezés eny- h iti a sebekot. A békítő sir enyhe takarja porát. Albrecht főherczeg mint katona a történelem nagy hadi alakjai közé sorakozik és mint ember a jó sziv és jótékonyságnak nagy mintaképe. A ki jó cselekedeteiben nem nézte azt, ellenfél vagy barát e az kit segíteni kell. A jó katonatisztek közül számtalanon segített. Többnek kifizette az adósságait, letette a házassági biztositékot. Segített a hozzá folyamodó honvédeken is. Udvarmesteri hivatala a magyar kérvényekre magyarul válaszolt. A hadseregnek nemcsak vezére de édes apja is volt. Albrecht főherczeg mint Magyarország helytartója tíz évig lakott Budán, róla van elIgy hát családfánk gyöngye, csillaga mégis csak én vagyok egyedül, én a költő, a hirhedt költő; évszázadokig kellett ennek a fának növekednie, hogy büszkeségét, koronáját én, a nagy férfiú képezzem. S mindezen dicsőség nem jutott volna osztályrészül késő utódaimnak, ha én, a közönséges ember nem küzködöm sorsom, végzetem ellen s ki nem csikarom a természettől a költői hivatottságot, a költői tehetséget. Igenis t. hallgatóság, kicsikartam, mert megmutattam, hogy muszájj költővé lennem. Hogy mily uton-módon értem ezt el, abból sem csinálok titkot, mert elmondok mindent önöknek. Tehát kezdjük az elején. — Poéta akartam lenni. Mindenekelőtt mértékletes életmódot kezdtem tehát. Azon voltam, hogy rendesen táplálkozzam, mert az étellel való túlterhelés hatással van az agyra, fejszédülést okoz s így kevésbé képes a működésre. — Ettől nem féltem, hogy bekövetkezik nálam, mert nekem eddigelé csakis az üres gyomor okozott főfájást s a túlterhelés következményei abszolúte ki vannak zárva. Hogy miért helyeztem a fősulyt az agyra, azt is elárulom; ugyanis az én időmben azt sütötték ki, hogy a világos, okos fő alapföltétele a költőnek. S miután a poétasághoz merészebb röptű fantázia is szükségeltetik, elhatároztam hát, hogy agyamnak bátortalan, lassú jármüvét egy kissé gyorsabb működésre ösztökélem : borivásra adtam magamat. Átkozott fantázia! végre annyira megszokta a borivást, hogy utoljára már csak a tizenhatodik félmeszelynél kezdett működni ; de ekkorára aztán oly hatalmas lett, hogy hitvány prózai testemet mozdulatlanná tette. így bekövetkezett az, hogy legszebb eszméim elröppentek, mert annyira fogva tartott az ihlettség. Eleinte az ihlettség, a fantázia tartott fogva agyamnál fogva; később meg a vendéglős a nyakamnál fogva, mert hatalmas fantáziám zsebem is aranynyal varázsolta tele, holott egy hunczut piczula volt csak benne s ebből pedig tudvalevőleg csak egy meszely bor kerül ki. Hiába szavaltam a rideg vendéglősnek, hogy a hitvány anyagiakról emelkedjék a költészet világába s tartsa szerencséjének, ha egy költői lélek egy húsz filléressel elégíti ki materiális vagyait. Nem reagált, s tovább fogta a nyakamat. Végre megértettem vele, hogy egy aufschreibennel sokkal jobban megerősítheti követeléseit. Erre szabadon bocsátott. Miután a fantázia s a táplálkozhatik levegőből, gyatra, hiányos ismeretkörömet kelle bővi- tenem: eljártam hát az egyetemi könyvtárba. De itt érthetetlen bárgyuságokra leltem, melyek legkevésbé se elégiték ki tudomány- szomjamat. Ekkor szerződésre léptem a Révai testvérekkel, lic^y ők szállítsanak nekem alkalmas könyveket, megígérve, hogy viszontszolgálat fejében ő nekik engedem át majd müveimnek jubilál*is kiadását. Elfogadták ajánlatomat, de csak oly kikötéssel, hogy müveim jubiláns kiadását csak nevezve az Albrecht-ut. Nemes lelkű felesége Hildegard főherczegnő a jótékonyság valódi angyala volt. És többek között a bölcsödének is alapitó pártfogója a szegények nemtője, a kinek emlékét számtalan szegény áldja. A művészetet lelkesen pártolta a főher- czegi pár és eljárt a nemzeti színház előadásaira és élénk részt vett az akkori viszonyokhoz mérten a társadalmi életben. Albrecht főherczeg a jellemet, gavalíérsá- got mindenkinél becsülte s a tisztikarban is fejlesztette ezt a két erényt. Abban az időben mikor Magyarországot ő kormányozta nem hittek Buda fejlődésében és a főherczeg nem sok akadályt gördített az elé, hogy a déli vasút pályaházát oda engedélyezze a hol most van. A fővárosnál úgy az ő, mint neje nevére alapítvány van az Albrecht és Hildegard alapítványok, melyek ma már tekintélyes összegre rúgnak és a késő utókornak hirdetni fogják úgy Albrecht főherczeg mint Hildegard főherczegnő nemes szivét. Csak előre! Lapunk múlt heti számában „Lassan haladunk“ czimmel egy czikk jelent meg, a mely feltűnést keltett s élénk beszéd tárgyát képezte a budai részeken. A beküldött czikk sok és nagy igazságot tartalmazott, s a czikk írójának sokan hajlandók minden sorát aláírni és magukévá tenni. Több levél fekszik előttünk, a melyeknek tartalma pro- és kontra világítja meg a felvetett kérdést. Van köztük német nyelven írott is. Tért nyitunk egyiknek úgy, mint a másiknak, mert az ellenkező véleményen levők soraiból is felcsillámlik a hazafias érzés megnyilatkozása. De kezdjük elölről. A magyarosítás ügyét kétféle alakban vetik föl. Az egyik rohammal akarja bevenni a maradiság várait, mig a másik körültekintéssel, kevesebb keserűséggel, megkerülve, hogy úgy mondjuk stratégiai utón akarja kitűzni a nemhaláluk után bocsátják közre. Ebbe már nem mentem bele, mert ki tudja: élnek-e addig ? Most már nem maradt más hátra, mint megvennem készpénzen a remekírókat; beszereztem hát Mártonfynak a „Rejtett milliók, vagy a legyilkolt ország“ ez. regényét, Tatár Péternek a „Fehér lovag, vagy a rémes éjszakák“ ez. müvét s Hazafi Verái Jánosnak „Megrovási kalandok“ czimü lyrai remekét végül KreutzerI Jakabnak „ Jeruzsálemi élményeit“. Ezeket tanulmányozva oly szellemi tőkére tettem szert, hogy teljesen fölösleges volt minden további önképzés. Azért még Arany János, Petőfi Sándor, Vörösmarty, Schiller és mások müveit is elolvasgattam, de ezekre már nem fordítottam oly kiváló súlyt. Magától értetődik, hogy eddig is egyre- másra gyakoroltam magamat a versírásban, írtam könyed dalokat, elégiákat, románezokat, balladákat. Fejlettebb koromban legjobban szerettem a hősi hatost, a hexa me tért. Most már megelégszem akármilyen gyáva hatossal, akarom mondani húsz filléressel is, kivéve az uj-pestit. Legelső költeményem volt, a mint már emlitém az „Őrült lovag“, ezt követte „A keserű orvosság“ ez. elégia. Jelenleg egy nagy trilógián dolgozom, czime lesz: „A reggel, a dél és az est“, vagy : a kávé, az ebéd és a Vva- csora. Azt hiszem ezzel fogja dicsőségem delelő- pontját elérni és a Kisfaludy-társaság belátva eddigi mulasztását, beválaszt majd tagjai sorába. Ha nem, ám vegye lelkére ! (Folyt, köv.)
