Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-08 / 49. szám
Budapest, 1895. IV. évfolyam 49. sz. Vasárnap, deczember 8. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : EEDÉLTI Cr "ST “CT X* KIÄDÖ-eiYÄTA^, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-ntcaa 12 a. Szöke-hás. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. 1. kér., Alkotás-utcza 12/a. Szőke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. — nincs szeretet a könyörtelen egyeseknél, ezek szeretnek meg nem érteni és kínjaid snlya alatt összerogyva látni. Nincs többé a reménynek jegyese és prófétája, nincs a szeretetnek hitestársa és levitája! De a hitnek vannak hirdetői? Igen, az Úr felkent szolgái, Most, amikor vallástalanság, erkölcstelenség, érzéketlenség, önérdek, könyörtelenség, szemérmetlenség, hiúság, fényűzés ülnek diadalt: átszellemesült lélekkel, lángoló szivvel, fenséges érzemények- kel, dicsőfény övezett ajkakkal, apostoli bnzgosággal, hitbajnoki rettenthetlenség- gel, az Úr kétszázezer felkent szolgjáa lépjen fel! Mondják meg a mintegy kilencz- százféle nyelvet beszélő ezernégyszáz milliónyi embernek, „hogy e hit égi eredetű, hogy e hitnek alapitója Isten, hogy ez az Istt n Istenfia, aki e hit testvei éül a reményt, gyermekéül a szeretetet adta, hogy ez a hit az, amely a remény és szeretet állandó gyakorlásával adhat csak boldogságot az örömben, mentő kezet a szenvedésben, kibékülést a borzasztó halállal, zavartalan nyugalmat a sirban, ezen tnl pedig a véget soha nem érhető égi boldogságot. Hogy csak egy hit, egy remény, egy szeretet van, arm ly az eget a földhöz, mindnyájunkat egymáshoz, gyermekeinket őseinkhez fűzi. Hogy az érzéketlen társadalom az elorzott reményt adja vissza az újabb reményt keresőknek, hogy a könyörtelen egyesek adjanak szeretetet az árvául bujdosó léleknek, mert reményt és szeretetet ismerő hitet alapitott és prédikált az Istenfia.,, Igen, lépjenek fel az Ur szolgái, hirdessék azt a legszebb, legdicsőbb evangéliumot, amely mondja: „Éhezőknek ételt adni, meziteleneket ruházni, utasoknak szállást adni, betegeket látogatni. “ Mondják az Úr felkentjei, „hogy aki ezeket nem műveli, az Istent nem követi és nem üdvözülhet, mert az irgalmasság testi cselekedeteinek nem gyakorlásával, Istenben nem jutalmazó atyát, hanem bosszuló birót keli tekinteni. Hitünk alapitója amit hirdetett, úgy is lett. íme, mi is, e hit hirdetői, amit prédikálunk, azt követjük is. Mi mutatunk példát, mi megyünk előre; ti is érzéketlenek, könyörtelenek: jöjjetek, köAz Úr felkentjei. Irta : Baráth Sándor Illés. A mennyi csillag ragyog az égen, a mennyi virággal ékeskednek a mezők, a mennyi levél virul az erdőn, amennyi homokszem pihen a tenger fenekén: annyi fájdalom borul a lélekre, annyi keservben sir a szív, annyi kényei születnek a szemnek, annyi panasz hangzik el az ajkakról. A lélek veszti hitét, a szív szeretni nem tud, a szemekből eltűnik a remény, az ajkak bánatról regélnek. Az emberiség nem ismer hitet, a társadalom nem ad reményt, az egyeseknél nincs szeretet. Orozzátok el a reményt: megnyugszom. De miért teszen holttá a szeretet? Sok remény él a feltámadás szép hitével, a szeretet azonban, ha egyszer sírba dűlt: újabb léthajnalt nem várhat. De a hit felett nem kondnlt meg még a lélekharang, a kétszáz milliónyi hívőt számláló hit ravatalon még nem feküdt. Ez vigasztal, e tudat biztat. Nincs remény az érzéketlen társadalomnál, ez csak feledni és sebezni tnd, A „BÚM és VIDÉKÉ“ TÁRCZAJA. Elvek és tövisek. (Regény egy kötetben.) (28) Irta : ERDÉLYI GYULA. Retyi Autós István barátomnak! Csőry Béla, Csöry Miklós unokatestvére hivatásból lett rendörtisztviselö. Nem csak sokat tanult, de ismerte az embert, tisztelte az e 1- veket és töviseket. Hivatalában nem a hatalmat szerette, de azt, hogy a jó szív számtalanszor nyiiatkozbatik meg. Unokabátyját, Csőry Miklóst nagyon szerette. A magyar úriember mintaképének tartotta és igyekezett rá hasonlítani. Péter jó barátságban élt a két Csőry fiúval és Dombor Máté is kedvelte a két fiatal embert. Ez a jó magyar falusi ember azt látta, bogy a fiatalság java része nem nevelkedbetik a fővárosban magyarrá. Magyarul beszélnek, de sem gondolatuk, sem cselekedetük nem magyar. Ha az ősök felébrednének akár urak akár parasztok nem ismernének az unokákra. Ki vannak fordítva az erkölcsökből, mint az ázott suba A pogányverő ősök unokái az árverés hirdetéseiben tűnnek fel leggyakrabban. Akár munkások, iparosok, kép viselők, ügyvédek vagy orvosok a külföldről hozzak szokásaikat. Nem cserélnek többé pipát, de elcserélik a magyar szokást, erkölcsöt, némettel, francziával, angollal. Mintha a nyelvük is idegenből lenne fordítva. Portékát, törvényt külföldről hoznak. A szájok izét is elfelejtették. Kenyeret tótul, rántást ki tudja, hogy kevernek. A patiens és kliens gyalog jár. Alig ismeri valaki hazáját, a mint teheti kiszalad a külföldre, hogy szivarokat, elveket és nézeteket csempésszen haza. A régiek, ha a külföldön jártak mindig haza néztek. A mostaniak hazulról is külföldre pislognak . A két Csőry fiú valódi magyar volt. Nem pazarolták el idejöket, tanultak és szerették hazájokat. Csőry Miklós mint hajdan minden magyar táblabiró csak úgy államférfiunak született, mint Csőry Béla vagy Dombor Máté. A divatos eszméknek nem hódoltak akár Bécsből, akár Parisból, Berlinből hozták azokat. Ezen a földön, melyen apáink vére folyt nem gyöke- redzbetnek meg ezek. Csőry Béla a század legnagyobb feladatának tartotta a szédelgés, a nyomor és a titokban tenyésző mindenféle uzsora megszüntetését. A maga körében ezek megszüntetésére mindent elkövetett. Egy nagy védegyletet tervezett Miklóssal a kölcsönös segélyezés, a törvény védelme és tisztelete, a tévtanok meggátolása, az ember jogainak érvényesülése, a vallásosság terjedése czéljából. Az emberiség gyógyításához erélylyel akart hozzáfogni és nemcsak irt, beszélt, de tett is ezért. Ezekről a tárgyakról beszéltek Domborék és Csőryék, mikor egy elrongyollott fiatal nő rongyokba burkolt csecsemőjét tartva kezében kért tőlük segélyt. A sarkon álló rendőr látva a főrendőrtisztviselőt, a nőt igazolásra szólította fel. — Ne bántsa! mondá Csőry Béla . . . A rendőr tiszteletteljesen köszöntette a tisztviselőt és katonásan tisztelegve távozott. A társaság minden tagja adott segélyt a nyomorultnak, ki hálálkodva tűnt el egy szomszéd utczában . . . — Ismered ezt a nőt Béla öcsém ? — Ismerem Miklós bátyám. — Kicsoda? — Egy boldogtalan csizmadia-legény felesége, ki a helyett, hogy dolgoznék sztrájkokba keveredett, elvesztette helyét, megsarczolta a sztrájk-pénztárt, a beteg-pénztárt, lámpagyujto- gató, utczaseprő lett és agyonitta magát. — Ez a munkás tragoediája , . . — Úgy yan, ez a munkás tragoediája. Az előcsabosok kizsebelik őket. Henyélnek, lakmá- roznak és megcsalják a tömeget. Ezeket halálra kelleue Ítélni. — Igazad van Béla! — Úgye már te is belátod Péter, hogy igazam van ? — Belátom. En azt hiszem a műveltebb osztálynak közéjük kell menni, hogy felvilágosítsák. — Helyesen beszélsz, A „Szegfű“-asztal- társaság kedvező alkalom a közbelépésre. Le- álczázzuk, ártalmatlanná tesszük a vezetőket és segítjük a szegényt, megoldjuk a mennyire embertől telik a munkáskérdést. Sikoltozva szaladt vissza e közben a rongyos munkásasszony ............Yalaki elől futott. Nem sokára kitűnt, hogy Muhar Manó elől fut és ő reá kiabál. Az apostol szédítette, csábította el férjét. Elszedte pénzét és mikor ébenbalás fenyegette és kenyérre valót kért tőle kikergette . . . Tolvaj, haramia! kiáltozott a munkás felesége. Gyilkos, ő ölte meg az uramat. Fogják el. Akaszszák fel, az Isten nevére kérem, ezt az utonállót! Muhar Manó zavarodottan nézte a kiabáló nőt. (Folyt, köv.)
