Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-08 / 49. szám
Budapest, 1895. (2.) BUDA és VIDÉKÉ. Deczember 8. vessetek minket. Roppant nagy temetésre készül a társadalom. Temeti a reményt! De ime, ismét megkondult a lélekharang. Ki halt meg ? A szeretet! Nincs remény többé, nincs szeretet többe! De él még a hit, e titkos, ez égi hatalom és annak szolgálatában kétszázezer hitharczos áll. Roppant nagy lelkierő. Az idők e teljében övéké legyen az a tér, amelyen újból szülessek az eltemetett egykori fenséges remény, újból visszatérjen a zord szivekbe is a hajdani dicső szeretet! Fenséges eszme, szeretet! A megsebzett szivekben fakadt jaj kiáltásokból teremts egy-egy csillagot. — Magasztos érzemény, szeretet! Térj vissza a hazába, a hová eredeted felmutat, vagy gyújtsd össze a kesergők könyeit és a csillagok azúrkék táborán felül uralkodó lény előtt tedd le azokat, hadd küldje el mielőbb a megnyugtató halált. — Égi eredetű szeretet! Gyémántnál is drágább értékű, most sárban fetrengő gyöngyszemeidet szedd ki, hadd ragyogjanak ismét eredeti tisztaságokban ott lenn szenytelenül, a gazdagoktól feledett zokogok szivének mélységes fenekén! Zöldmáliak értekezlete, A ZöldmáU, Pálvölgy és Csatárka dűlői közbirtokosok decz. hó l-én d. u. 4 órakor tartott értekezletén jelen voltak: Günther Béla, Braun Mór, Kugler József, Felber Adolf, Stróbel Mihály, Carl Nándor, Weltzner Ferencz, Weltzner Károly, Jetski István, .Lebhardt Károly, Linznerlitz József, Pésik Pál, Supp Lipót, Pázány János, Novak József, Müller Ferencz, Preisz Rezső, Luit János, Harrer János, Harrer József, Molnár Antal, Gál 1 fy Lajos, Holtzspach Aurél, Holtzspach Ödön, Vavrek József, és még többen, A f. hó l-én tartott értekezletről a következő tudósítást van szerencsém adni. (Az értekezlet III. Lajos-utcza 54. sz. alatt tartatott.) Ifj. Holtzspach Nándor alelnök annak bejelentése után, hogy Halász Ferencz kir. tanácsos, elnök betegsége miatt az ülésen meg nem jelenhetett, — az ülést megnyitotta és a jegyző távolléte miatt Albrecht Károlyt kérte fel a jegyzői teendők végzésére. A jegyzőköny felolvasása és hitelesítése után ifj. Holtzspach Nándor beszámol a múlt ülésen kiküldött küldöttség működéséről. Előadja, hogy Halász kir. tanácsos vezetése alatt Ráth Károly főpolgármesternél és K^mmermayer Károly polgármesternél jártak, kik méltányolva a közbirtokosok kérelmét, az ügy érdekében mindent elkövetni ígértek. Különösen a főpolgármester a benyújtott memorandumban foglaltakon kívül hangsúlyozta azt is, hogy a philoxera pusztítása következtében a Zöldmái és vidékének birtokos népe teljesen elszegényedett, — tehát okvetlent! kell azokon segíteni. Elismerte e táj természeti szépségének, egészségi viszonyainak, — különösen pedig ezen tulajdonságoknak a főváros központjához oly közel fekvésénél fogva, fontosságát. Ezek után ifj. Holtzspach Nándor bejelenti a múlt ülés határozata szerint Hidegku- ton járt küldöttség működésének eredményét. Hidegkút község elöljárósága teljesen helyeselte a Zöldmáliak ajánlatát mely kimutatta előttük, hogy Hidegkutról Budapestre a legrövidebb ut az újonnan épülendő katonai lödöíde mellett a Zöldraál, Pálvölgy felé van. Hidegkút Lipót- mezőn át csak nagy kerülővel juthat a fővárosba ; s útja is, mely a községből a fővárosi útig vezet oly borzasztó, hogy a megyei hatóság is már késznek nyilatkozott uj ut építésére. Ezek alapján a hidegkútiak kijelentették, hogy a megyéjüknél oly kérelemmel fognak fellépni, hogy az uj ut Hidegkutról ne a mostani Lipótmező felé vivő utón építtessék, hanem a „Kereszt“-tői balra térő irányban azon útnak eléje vezettessék, melyet a főváros a Zöldmáliak kérelmére a katonai lövölde felé vezetend. Ezek után utal ifj. Holtzspach Nándor a kért útnak fontosságára katonai szempontból is. Az ujjonnan épülendő katonai lövöldéhez most a katonaság csak kerülő és nagyon romlott utakon juthat el. Javasolja tehát, hogy annak idején a közbirtokosok a katonai hatóságok pártolását, tervükhöz és kérelmükhöz való hozzájárulását megnyerjék. Az ülésen még Carl Nándor, Gállfy Lajos és Kugler József szóltak a tárgyhoz és különösen ifj. Holtzspach Nándor ügybuzgalma fölött fejezték ki elismerésüket. A legközelebbi ülést f. hó 26-án d. u. 1/2^: órakor fogja tartani a közbirtokosság III. kerület Lajos-utcza 54. sz. alatt. Készülnek a farsangra. Soha az emberiség szenvedéseinek enyhítésére humánusabb, hatásában eredményesebb társulat nem alakult még, mint a mentő-egyesület. Budapest székes főváros összes lakossága a hála szavával említi nevüket, mert nagyon is jól tudja, mily nemes munkát végeznek önzetlenül, mellékérdek nélkül csupán az emberi szeretet által vezéreltetve. Hej! volt idő pár évvel ezelőtt, a midőn ott láttuk a lovak által összetaposott férfit, asszonyt, gyereket vérében fetrengve az utcza kövezetén. Csak fájdalmas nyögésük hallatszott s megtört szemök esdve nézett segítségért, irgalomért a körülte állókra. És a míg a rendőr nagy nehézkesen megtette intézkedéseit, es a mig a közkorházból a szolgák a zöldfüggönyös hordágygyal előczammogtak; azalatt legtöbbször a kapu aljába hurczolt szegény szerencsétlen elvérzett, kiszenvedett. Bizony másként van most! köszönet érte azoknak, kiknek agyában először fordult meg a mentő-egyesület megalakításának magasztos eszméje. A mentő-egyesület üdvös voltát napról- napra mind fényesebben bebizonyítja. Csak a múlt napokban is, mily erős tanujelét adta elkerülhetetlen szükséges voltának, a midőn egy ház építésénél oly tömeges szerencsétlenség történt. Ehhez és más hasonló tapasztalatok alapján a napokban Budán nagyobb társaság gyűlt össze abból a czélból, hogy a jobbparton is a mentő-egyesület megalkotására nézve propagandát csináljanak. Felhozták az értekezleten, hogy Buda oly örvendetes fellendülésnek indul, hogy immár itt is szükséges és nélkülözhetlenné válik egy fiók-mentőtelep létesítése. Ennek létesítése és föntartása azonban csak társadalmi utón például: gyűjtés, adakozás, jótékonyczélu felolvasások, tánczmulatságok stb. érhető el. Ebben az ügyben az első lépést a krisztinavárosi ifjúsági asztaltársaság a nyár derekán már megtette, a mennyiben egy sikerült táucz- mulatságot rendezett a Svábhegyen, melynek tiszta jövedelmét (körülbelül loO frt) a Budán létesítendő fiók-mentőegye3ület javára alapit- ványképen gyümölcsöztetés végett letétbe helyezett. A fent említett társaság a tél folyamán a jótékony czél iránti tekintetből ismét egy nagyobb szabású tánczmulatság rendezésén fáradozik s az elnöki tisztségre sikerült már is megnyerniük Dévai Sző! lőssy Istvánt, a ki e téren ügybuzgalmának, fáradhatatlanságának már annyiszor oly fényes jelét adta, hogy valóságos szaktekintély e tekintetben, mert legyen az akár hangverseny, akár tánczmulatság, ha jótékony czélból történik az, és ha annak élére ő áll, úgy a siker el nem maradhat. A krisztinavárosi ifjúsági asztaltársaság Dévai Szőllőssy István elnöklete alatt megválasztotta a szükebb előkészítő bizottságot, a melynek tagjai a következők : Dr. Skalniczky Henrik, dr. Szc/ke István, Gulden Ármin, Stiophéri éfi Műk urak. Ennek a szükebb körű bizottságnak lesz feladata a helyiség megválasztása és a tánczmulatság napjának kijelölése. Mi nemcsak hisszük és reméljük, de biztosan tudjuk, hogy a tánczmulatság briliánsán fog sikerülni és szép összeg jön be a jótékony czélra, mert válóban megérdemli a nemes czél, hogy a budai társadalom mentői számosabban vegyen részt abban és adományával támogassa azokat, kik Budán a fiók-mentőegyesület felállításán fáradoznak. Kanári kocsik. Ily czim alatt becses lapjának ez évi 46. számában igen kedélyes és találó czikk jelent meg, melyet stylusánál fogva nevezek kedélyesnek, találónak pedig azért, mert a provokált tisztelt részvénytársaság eddigi hallgatásával dokumentálta, hogy találva érzi magát. Ámde nézetem szerint ilyen, — a Krisztinaváros lakosságára nézve igen fontos kérdést agyon hallgatni vagy ignorálni nem lehet de nem is szabad, és ezért a Kanári kocsik kérdéséhez néhány szóval ón is kívánok hozzájárulni. Már huzamosb idő óta figyelemmel kisérem a városmajor—gizella-téri kanári kocsik közlekedését és azt tapasztalom, hogy ez a viczinális vonal forgalma a társaságra nézve haszon helyett — deficzittel jár — minek az lehetne a vége hogy a tiszt, részvénytársaság, financziális érdekeit szem előtt tartva, ezen a vonalon a forgalmat egyszerűen beszünteti. Már most az vizsgálandó meg, mikép lehetséges az, hogy egy városrész, mely évek óta várva-várja a Duna baloldali városrészekkel való összeköttetést, akkor mikor ezt megadják neki, nem veszi igénybe és igy az intézményt magát lehetetlenné teszi ? Ennek a jelenségnek a magyarázata nem nehéz. A tiszt, részv. társaság, követve, a fő- és székváros nagytekintetü tanácsának példáját, a krissztinavárost, csak krisztinavárosnak tekintette, és a kanári kocsiknak rendelkezésünkre bocsájtása által jogos kívánságunkat ad absurdum akarja vezetni. De ezen a ritka szitán mi jó budaiak át tudunk ám látni és résen leszünk. Nem a mi indolencziánkon vagy spiesz- burgerságunkon múlik hogy a részvénytársaság deficzittel tartja főn a krisztinavárosi forgalmat, hanem úgy látszik, a tisztelt társaság nem rendelkezik nagyobb látkörrel biró intézőkkel, kik ugv tudnák a társaság ügyeit és a publikum érdekeit képviselni, hogy a kecske is jól lakjék és a káposzta is megmaradjon. Jó lehet merész dologra vállalkozom, de megkísérlem konkret propoziczióval, a részvénytársaságot zavarából kihozni, vagy legalább az ügy tanulmányozására az impulsust neki megadni. Közelebbi adatok hiányában nem terjesz- kedhetem ki egy szakszerű rendszer felállítására és igy csak rövid [vázlatban adhatom elő propoziczióimat, melyek a következők: Bocsásson a tisztelt részvénytársaság 6 vagy 8 nagy kocsit (kakas ülő nélkül, de ajtóval) a krisztinavárosi forgalom czéljainak rendelkezésére olyképen, hogy a végállomás a színkör nyugati oldalán legyen, minthogy a krisztinavárosi forgalom egyik góczpontja a templomtéren van. Indittasson a részvénytársaság minden 10 perezben egy kocsit — szedjen 1 kr alagutpénzt és terelje ezeket a kocsikat bármelyik pesti vonalaira, de tartsa fen a mostani díjszabást az átszállási rendszerrel együtt* Úgy hiszem, ily intézkedések által a bajon gyökeresen segítve lesz. Tessék megpróbálni! A kanári kocsikat — bizalmasságot gerjesztő voltuknál fogva, jó emlékezetünkben fogjuk tartani, a tisztelt részvénytársaságot pedig biztosítjuk, hogy a kimustrálandó kalitkáikért becsülésünkkel és támogatásunkkal fogjuk kompenzálni. D. R. A német nyelv a népiskolában. (Eperjessy István felolvasása a magyar egyesület első kerüteti választmányi ülésén.) Mióta kiváló közoktatásügyi miniszterünk Wlassics Gyula a népiskolai német nyelvi ta- I nitás ügyében ismeretes leirata a fővároshoz, a
