Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-01 / 48. szám

Budapest, 1895. (4) BUDA és VIDÉKÉ Deczember 1. Ólombetűk világa czimü elbeszélé sekre hirdet előfizetést Robicsek Zsigmond mint kiadó. (V. Fürdö-utcza 8.) A könyvet Kosa Rezső irta, ki maga is betűszedő volt. Szemé­lyes tapasztalatait és megpróbáltatásait beszeli el fordulatos történetekben. Ára 1 frt. Az elő­fizetési pénz deczember hó közepéig küldendő a kiadóhoz. Abetüszekrény előtt czim- mel az előfizetési felhívás mellé hangulatos mutató van csatolva. Szahota Mihály. Ezelőtt mintegy húsz évvel volt nekem egy jó tanítóm, kiért mindnyájan rajongtunk, mert hisz az arczárói, megjelenéséből, beszédé­ből is rá lehetett ismerni, arra az emberre, a ki békés, nyugodt természetével, alapos tudá­sával, kitűnő kedélyével meg tudott hódítani gyermeket, felnőttet egyaránt. A haj megszürkült, a kedély ifjú maradt. Hogy örvendett, mikor engem, kivel az iskolában annyit bíbelődött, megismert, mint ifjú kollegáját. Azt hangoztatta mindig boldo­gult Miska bátyánk: „azóta becsülöm még többre a tanítói pályát, mióta tanítványom ta- nitótársam lett!“ Mily őszinte örömet érzett e fölött, ezt csak az tudhatja, ki őt közelebbről ismerte. S még szombaton is, mikor az iskola ka­pujánál elváltunk, oly örömmel beszélt arról, hogy még ezt az egy évet szolgálja csak le s akkor elmegy nyugalomba s tudja Isten! — mégis oly busán távozott! Még szombaton, mit sem sejtve búcsúzott el tőlünk, kellemes idő­töltést kívánt vasárnapra, s hétfőn már ravata­lához mehettünk csak. Nem szenvedett, csak elaludt ! Elaludt úgy, hogy fel sem ébredt többé! Harminczkilencz évet töltött a tanitói pályán! Volt tanítványainak unokáit is taní­totta már! Küzdött négy évtizeden át s még csak annyit sem nyert a sorstól, hogy pihenhessen önmaga szerzett dicsőségén s végig tekinthes­sen örvendő kebellel azon a seregen, melynek vezére, oktatója ő volt. Hisz 58 éves kor még nem olyan nagy, hogy ne érdemelné ráadásul nehány évet az az em­S ott álltak némán, halkan zokogva ta- nitótársai, ott álltak elkomolyodva tanítványai. A sötét sir magába zár mindent örömet, fájdalmat, de az ö emlékét a szív zárja magába. Szahota Mihály tanítóskodását a Lipót­városban kezdte, egy évi működés után 0 Bu­dára, onnan pedig a tabáni iskolához nevezték ki; ez iskolákban is csak 4 évig volt s a krisz­tinavárosi iskolának 32 éven át volt tagja. Az Attila-utczai iskola felépülvén, tudtán s akara­tán kivül helyezték oda át s ez bántotta őt nagyon. Sokszor keservesen panaszkodott, hogy öreg napjaira oly messze kell neki járnia. Á krisztinavárosi iskolában ugyanis a félnapos rendszert megszüntették s a testület egyik ré­szét áthelyezték az uj iskolába s ő is ott volt ezek között. bér, ki a nehéz népnevelői pályán odaadással, szenvedéssel működött. De a sors könyvébe más volt írva ! S ott állt a koporsónál az özvegy, köny- nyei patakként omlottak ! 27 évet éltek együtt békességben, boldogságban, s egy perez válasz­totta el őket egymástól örökre! S ott állt a gyászos leány, kinek kiapad­tak könnyei, c-’ak nézte, nézte a fekete kopor­sót, mely fekete koporsó nem adja többé vissza soha azt, kit oda befektettek. Temetése nov. 26-án volt, mikor is óriási számban jelentek meg tanitótársai, barátai, is­merősei. A gyászháznál egy megható gyászdalt énekeltek tisztelői. (W i tk o w s k y Antal, Hop­pe Rezső, Bárány Zsigmond, Érti János, Bosnyákovits Jabab) A gyászszertartást Rostaházy Kálmán végezte. A koszorúkkal telt koporsó után gyalog mentek az Attila-u. iskola tantestülete s kint a sírnál, miután E n t r e s z Ede, a nevezett iskola hitoktatója újból beszentelte a kopor­sót, Hajós Mihály búcsúzott el tőle. Hajós Mihály. Különfélék. — Olvasóinkhoz. A Buda és Vidéke ma megjelent száma uj rovatot kezd. Ez a kis hirdetések rovata. Ajánl­juk olvasóinknak. E rovatba minden szó egyszer való beigtatása 2 krba kerül, vastagabb betűből 4 kr. Oly hirdetések után, melyekben a hirdető czime is ki van téve, külön 30 kr, kincstári bélyeg­illeték fizetendő. Az apró hirdetések előre fizetendők. Minden hirdetésre ingyen ad felvilágositást a kiadóhivatal, ha a hirde­tés alatt levő* kis számot közük. Az apró hirdetések dija postautalványon vagy levéljegyekben is beküldhető. Tu­dakozódásokra készséggel adunk felvilá­gositást, ha a válaszra szükséges levél­jegy vagy levelezőlap mellékelve van. Nem előfizetőink személyes tudakozódá­sára csak abban az esetben válaszolunk ha a Buda és Vidékének azt a szá­mát a tudakozódó felmutatja, melyben az apró hirdetés megjelent. Ma megje­lent számunkban többféle alakban for­dulunk a közönséghez és kiterjesztjük némelyekben azt a keretet, melyben a Buda és Vidéke él. A lapnak ter­jesztésével, terjedésével váltható be annak programmja. Kiadóhivatalunk hatáskörét is megszaporitottuk előfizetőink előnyére. Folytatjuk a beszámolást arról, hogy mi­lyen nyilvános helyeken olvasható a Buda és Vidéke. Ezzel egy részt be­akartuk mutatni terjedésének mértékét, másrészt jó akaróinknak alkalmat szol­gáltatunk arra, hogy azokra a helyekre a hova Buda és Vidéke nem jár bevezet­hessék. Minden igyekezetünk az, hogy előfizetőinknek minél többet nyújtsunk. Kérjük előfizetőinket szíveskedjenek köz­leményeikkel, tudósitásaikkal minél gyak­rabban megtisztelni kivált a családi ese­mények köréből. Köszönjük a szives tá­mogatást előfizetőinknek, hirdetőinknek, munkatársainknak, és kérjük a Buda és Vidékét ebben továbbra is szerencséltes­sék. Minden előfizetőnknek joga van egy kis hirdetéshez. — Jótékonyság. Budán, a II. kerü­letben egy kis társaság verődött össze, mely­nek ngvan különös fcangzásu czime van, — „Szalmaszál“ — de tagjai minden jóért és ne­mesért lelkesülök. E kis társaságnak nem a mulatsága czélja; sokkal nemesebb az, sem hogy figyelmünket elkerülné. Jótékonyságot gyako­rol. A befolyt tagsági dijakból szegénysorsu iskolás gyermeket ruház fel télnek idején. így f. é. november 27-én 5 fiúnak és 5 leánynak (valamennyi a Toldy-Terencz-utczai elemi isko­lának növendéke) adott lábbelit és ruhaneműt, azután pedig Schmiedt Ferencz vendéglőjében megvendégelte őket. Ennyit enge lett meg egye­lőre a pénztár. Nemes czél, vajha több köve­tőre találna. — Házasság. — Budakeszen novem­ber hó 14-én kötötték az első polgári házassá­got Schulz Antal és Merkl Rozália kötött. A másodikat pedig Schaeffer József és Martin Teréz között november 19-én. Rajz Floris jegyző a polgári kötés után szép beszédet tartott, mely után az uj házasok a templomba mentek meg­esküdni. — Csendélet a Svábhegyen. Az első keröleti elöljáróság a Svábhegy egészség­ügyének érdekében szigorúan őrködik. Steffek Adolf dr. közhenjöttével a tisztátlanságok és az egészségre / ártalmas tárgyak és állatok el­távolítását rendelte el. Figyelmeztetjük az elöl­járóságot, hogy a rendeletét szíveskedjék végre­hajtani, mert egy panaszos levél értelmében a költő-uteza egy telkén 2 disznóól és egy árnyékszék nem is egy méter távolságra van, a szomszédos újonnan épült nyaralótól, mit a bűz miatt nem lehet kiadni. Áz első kerületi elöljáró ismert erélye biztosíték arra, hogy a visszaélést megszünteti. — Szegény gyermekek öröme. Igen szép ünnepély folyt le f. hó 25-én d. u. 4 órakor a krisztinatéri el. iskola tornatermé­ben. Ez alkalommal történt t. i. azoknak a szegény gyermekeknek felruházása, a kiktől a gondviselés megvonta azt az anyagi jólétet, a mely nélkül megélniők a zord télen át majd­nem lehetetlen. Néhai dr. Sshwarzer Ottónak e kiválló ember Darátnak érdeme, hogy mir den év nov. hó 25-én ezen iskolánál nagyszáma szegény gyermek részesül jó lábbelivel, kabáttal, nadrággal stb.-vel való ellátásban. Az öröm könnye csordult ki a vendégek s megjelentek számosainak szeméből, midőn látták azokat az örömtől ragyogó arezokat, azokat a reszkedő kiterjesztett karokat melyekkel az ártatlanok ajándékaikat átvették, Az ünnepélyen jelen volt d. Niedermann Gyula a krisztinatéri isk. szék érdemes elnöke, Zsák Hugó min. tanácsos mint a „Szegény gyermekeket felruházó bizott- ság„ elnöke, a ki a gyermekekhez igen meg­ható beszédet intézett az ünnep jelentőségéről, dr. Wladár Márton, Szőllősy István, Pert Géza (isk. gondnok) Kállay Bertalan, Löwensteiu An­tal isk. széki tagok, Szabó József poig. isk. igazgató, számos szülő s a tanító testület teljes számban Garai Antal igazgatóval az élén. Az ünnepélyt a gyermekek által igen szabatosan elénekelt „Hymnus“ nyitotta meg. Majd Zsák Hugó mint az ünnepély elnöke mondotta el fennebb is említett szívből jövő és szívhez szóló szavait. Ezután következett a gyermekek kö­szöneté, melyet elébb egy fiú, aztán egy leány gyermek tolmácsolt megajáudékozott társainak nevében Erre következett a ruhák kiosztása. Az ünnepély befejezését a gyermekek éneke képezte. Adja az ég, hogy aznap elmondott hála imák, a nemes szivü emberbarátokon betelje­sedjenek. Sz. F. — Meghívó. Hadiérem tulajdo­nosait ünnepélyesen meghívom deczember elsején a Nosek-féle vendéglőbe Alkotás-utcza 11 sz. Budán; a hadiérem alapításának év for­dulója (1873 2. deczember) megünneplésére. Bellobraidits Lipót, nyugalmazott százados. — Rika sorsjegye. A népszínház leg- ujbb eredeti operettjével: Márkus József és Szabados Béla „Riká“-jával sokan csináltak fő­nyereményt. Legelőször is maga a közönség nyert egy jóizü operettet, mely egy mulatságos derült estét szerez neki; a népszínház igazga­tója egész sorát a zsúfolt házaknak; az operett­ben szereplő színészek pompás szerepeket s a szerzők, a dicsőségen kivül, mely a magasztaló kritikákban kijutott nekik, csengő aranyakat, melyeket tantemekben szedegetnek fel a szín­ház főpénztáránál. És ezt előre meg lehetett volna jósolni. Hiszen az operett maga is egy — főnyereményen fordul meg. A librettistának, ha nem is Heine—i, de egy Heintze—i ötlete támadt és egy szép czigány leányával: Rikával megütteti az osztálysorsjátéknak hatvanezer koronás főnyereményét s ebből származnak azok a jóizü, bohókás jelenetek, melyek egész estén át kaczagtatják most a népszínház kö­zönségét. íme, mi mindenre nem jó az osztály­sorsjáték ! A szép Rika bizonyára hálával fog visszagondolni arra az osztály sorsjegyre, melyen közönség, színház, szerzők és ö maga is nyert. Nem csodálnék, ha az operett zeneszerzője, Szabados Béla, a ki olyan pompás melódiákkal fűszerezte a legújabb magyar operettet, még egy kupiét szőne belé, melynek ez lenne a re- frainje: Emberek siessettek osztálysorjegyet vegyetek, deczember hatodika lesz a sorshú­zás napja, hullanak a százasok. Siessettek ! Ve­gyetek ! — Esküvő. F. hó 12-én kedden délu­tán esküdött örök hűséget Bruckbauer György Petz Irmának. A násznép d. u. 3 órakor jelent meg az anyakönyvezető előtt, ahol az ünnepély polgári része folyt le. Innen hosszú kocsisoron a várban levő ág. hitv. templomba vonult a menet, a hol Scholtz Gusztáv lelkész megható beszéd kíséretében végezte az egyházi funkeziót, mire a vendégek az örömszülőket helyettesitő Petz Károly törökvészi vendéglőjébe kocsiztak.

Next

/
Thumbnails
Contents