Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-10 / 45. szám
Budapest, 1895. (S'! nem czéljához kell tartozni annak is hogy az ide vont idegeneket rövidebb- hosszabb ideig itt is tartsa, hogy a ki egy-kót napra jött, az első nap után kedvet kapjon két nap helyett négy napig maradni és csak 10 vagy több nap múltán utazni tovább. Lehetővé kell tenni, hogy az idegen a székesfőváros területén kivül eső kirándulásokra is kedvet kapjon. Mindehhez nem elégséges csak lakásról gondoskodni, hanem kell, hogy az az iroda egyúttal értesítést, útbaigazítást, felvilágositást tudjon adni mindenkinek és mindenről, ezentúl ne szalasszon el egyetlen egy alkalmat sem, hogy egy-más irányban uj ajánlatokat is tegyen és az idegen figyelmét más irányba is terelje. Egy idegen forgalmi irodát kellene berendezni és hirdetni országnak-világnak, hogy egy ilyen iroda létezik, hogy abban mindenről a mi az idegent nemcsak a kiálli- tásban, nem csak a székesfőváros területén, hanem az egész országban — érdekeli vagy érdekelheti — felvilágositást, útbaigazítást szóval mindent a mi az ide utazásra az itt tartózkodásra szükséges — nyerhet mindenki a ki szóval vagy írásban az irodához fordul. Ebben az irodában olyan munkaerőkre van szükség, kiknek az egész országra kiható történelmi — földrajzi ismerete van, azon kivül több nyelvet beszélnek. A főbb munka erőkön túl szükség volna levelezőkre, kik az adott utasitás értelmében megtudják Írni az értesítő levelet minden tudakozódénak. Egy ilyen forgalmi iroda létesítésével alkalmat szolgáltatunk az idegennek arra, hogy útját már odahaza előkészítse, de azonkívül olyanokat is serkentünk az utazásra a kik talán csak azért nem utaznak mert nem akarnak uton-utfélen kérdezősködni, vagy bizonytalanba neki menni a nagyvilágnak, de ha magukat már otthon tájékoztatják — szívesen elhatározzák magukat arra, hogy kiállításunkat meg- tekinsék. Igaz, hogy egy idegen forgalmi iroda nem feltétlenül szükséges arra nézve, hogy a kiállítás sikere biztosíttassák, de el nem vitatható, hogy egy jól berendezett iroda, nagy lendületet adna az idegen forgalomnak. A nagy idegen forgalom pedig a lakosságnak anyagi hasznot hajt, az az erkölcsi érték pedig a mely ennek következtében a székesfővárost éri, sokszorosan többet ér nem csak annál a pár ezer forintnál a minek fenntartásába ez az iroda kerül, de annál az an}ragi haszonnál is a mit az idegen forgalom a polgárságnak hajt. Az nem szolgálhat akadátyul egy ilyen iroda felállítására,, hogy nincsen pénz, mert ha van pénz kongresszus tartásokra és általában a tömeges látogatók szórakoztatására, itt-ott azoknak mégvéndégelésére is, kell egy pár ezer forint áldozatot hozni az egyes látogatók érdekében is, ezek úgysem kerülnek senkinek semmibe, de sőt itt létükkel hasznot is hajtanak. Ez a haszon közvetve a székesfővárosnak is javára van, és bőséges elégtételt nyújt azért az összegért a mibe az iroda fenntartása kerül. BUDA és VIDÉKE Az egész tervnek megvalósítása ellen egyetlen egy elfogadható kifogást lehet emelni t. i. azt, hogy nincsen ahoz értő erő, de ez a kifogás is halomra dől mert a magyar turista egyesület már is vállalkozott arra, hogy az anyagiak utalványozása esetén magára vállalja az iroda berendezését és az annak vezetésére alkalmas egyének megválasztását, e mellett állandó ellenőrizője lesz az iroda működésének. Tehát a legilletókesebb tényező a turista egyesület ajánlotta meg közreműködését, és ott az ügy a legjobb kezekbe lesz letéve, mert a magyar turista egyesület tagjai közt egyik egy és a másik más vidéken ismer zeget-zugot, igy nincsen a székesfővárosban, annak környékén de sőt az ország egész területén sem olyan hely a hova a magyar turista egyesület helyi ismerete ki nem terjedne. Hogy pedig a tagokban egyéb — egy idegen forgalmi iroda ellátáshoz szükséges — ismeretek is meg vannak, erre az egyesület tagjainak társadalmi állása a lehető legjobb biztosíték. Hallomás szerint újabb időben akadtak volna egyes vállalkozók a kik ilyen iroda berendezésére 10—12 ezer forint segély mellett vállalkoznának. Nagyon elhibázott lépés volna úgy a székesfőváros törvényhatóságától, mint különösen a kiállítást rendező bizottságtól is ily ajánlatok tárgyalásába bele menni vagy csak azzal foglalkozni is. Nem csak azért mert egy ilyen irodának akár házi, akár a magyar turista egyesület bevonása mellett való kezelése nagyon sokkal kevesebbe kerül mint 10—12000 írt, hanem különösen azért is, mert a magánvállalkozók ilyen ajánlatokat csakis saját anyagi hasznukra való tekintettel tehetnek. Az idegen forgalmi iroda nem lehet nyereségre számitó vállalat, annak nem egyéni érdekeket, hanem közérdekeket kell szolgálni ez pedig csak úgy lehetséges, ha az ügyet nem adják vállalkozók kezébe. A budai népszínház történetének vázlata. Irta : budavári dr. Országh Sándor. (Folytatás.) E bizottság 1861. 9-én egy felhívást bo- csájott közre és 4184 gyűjtő ivet küldött szét az egész országba, és felhívta a magyar szín- pártoló közönséget segélynyújtásra. E felhívásnak rövid idő alatt igen szép eredménye volt, mert a visszaérkezett 1182 ivén 2—3 hónap alatt befolyt 37,715 frt 293/2 kr. Ez összegben foglaltatik herczeg Odes- calchi Gyuláné gyűjtése 3341 frt 40 kr. Gróf Széchenyi Ödön gyűjtése 3001 frt 90 kr. Nagyobb összegekkel járultak e gyűjtési eredményhez : József, kir. főherczeg és Magyarország nádorának örökösei, herczeg Batthyány Fülöp, gróf Karácsonyi Guido, Majláth György, gróf Gyulai Lajos, báró Bésán János, báró Baldacci Antal, Pest, Buda, Szabadka, Nagyvárad, Szombathely stb. városok, a budai, pesti, szegszárdi, kanizsai, nagyváradi, komáromi stb. takarékpénztárak, a budai alagút, budapesti lánczhidtársulat, a pesti nemzeti kör, a nemzeti casino, a magyar biztositó társaság stb. A többi hátramaradt 2952 gyűjtő iv, daczára a bizottság számos sürgetésének, vissza nem került, mi legkinkább annak tulajdonítható, hogy 1861. őszén az alkotmány újra fel- fű gesztetett éá gróf Pállffy Móricz helytartóvá történt kinevezésével a „Provisorium“ vette kezdetét s igy senkisem bízott bármely magyar .November 10. nemzeti ügy sikeres előmozdításában. Gróf Pálffy helytartó ugyanis 1862. január havában 1658. sz. a. Buda városához intézett leiratában, a színház segélyző bizottság további működését és újabb gyűjtő ivek szétküldését nemcsak helytelenítette, hanem utóbb a bizottság alapszabályainak megerősítését megtagadta, sőt a várost oda utasította, hogy követeléseit a bizottság és annak egyes tagjai ellenében érvényesítse. Ezt azonban a hatóság nem tette meg. A- gyűjtés folytán a szükséges összegek rendelkezésre állván, a magtárnak átalakítási tervei Gerster és Frey építészek által be lettek mutatva s az építési engedély 1861. julius 13-án 7773. sz. a. kiadatott. Az építés serényen folyt, az egyes munkálatokat a következő czégek végezték : a földmunkálatokat és felbontásokat a Holczspach czég, az ács munkákat Preisz József, az asztalos munkákat Szabó József, a díszítő munkákat Wiener Jakab, az aranyozásokat Udényi Károly és Schroff! czégek, a papirszőnyegeket Klobas- ser, a szőnyeg kelméket Haas Fülöp és fiai, — az öntött vasmunkákat Schlik Ignácz, a lakatos munkát Wagner Antal, az üveges munkát Ott János, a mázoló munkát Pflüger Ferencz, a színpadi gépezeteket Novák J., a légszesz csillárokat és girandolákat Müller és Demuet czég.3) Az átalakítás szeptember első felében befejeztetett, úgy hogy szeptember 14-én az első előadás meg volt tartható. Ezen megnyitási díszelőadás programmja a következő: 1. „isten áld meg a magyart“ énekli az egész személyzet. 2. Prolog. Jókai Mórtól. 3. A népszínház keletkezése, szavalja Molnár György. 4. Budaváros színházi oklevele, olvassa. Bihari: 5. „Hunyady László“ dalmű nyitánya. 6. Vasmegyei csárdás Kettős, táuczolják a Szőllősy nővérek. 7. „Honvédhuszárok“ Almássy Tihamér és Balázs Frigyestől. Ezen előadás előkelő közönség és zsúfolt ház előtt 3-szor lett ismételve.2) A színház az első heteken át mindig zsúfolva volt s a budapesti közönség valóságos lelkesedéssel támogatta a zsenge intézetet, úgy hogy fennállásához a legszebb remények fűződtek. Mindazonáltal a színház, daczára a nagy befektetésnek és daczára látogatottságának, ingatag alapon állott, mert a telek, melyen állott s a régi ház, melyben létezett, mint már emli- tém, a budapesti lánczhidtársaságnak képezte tulajdonát s c^.ak egy évre volt 1500 írtért kibérelve. Hogy e veszély elhárittassék, Buda város közgyűlése újabb, akkori pénzügyeivel szemben, igen nagy áldozatot hozott s az egész telektömböt, 8292/4 Q ölnyi területtel, Q ölenként 105 írtjával, összesen tehát 87,097 frt 50 krért, az 1861. szeptember 28-án kelt közgyűlési határozattal megvásárolta, minek alapján a szerződés csakhamar megköttetett és Budaváros tulajdonjoga a fennállott budai városi törvényszék, mint telekkönyvi hatóságnak 1861. nov. 19-én 13788 sz. a. kelt végzése alapján telekkönyviig is bekebeleztetett.3) Ez által a népszínháznak további fennállása biztosítottnak jelentkezett és az 1861. szeptember 14-én megkezdett előadások eleinte tömeges látogatás, utóbb azután a közönségnek váltakozó részvétele mellett 1862, 1863-on át egész 1864. nyárig akadálytalanul folytak. E korszakot illetőleg kiemelendőnek tartom, hogy a magyar történelmi drámák és népszínművek, melyek eleinte csaknem kizárólag képezték a műsort, nemsokára háttérbe szorultak s az operette kezdett uralkodni. Ezek közt kiemelem : „Dunanan apó és fia utazása“ és az „Ördög pilulái“ czimü látványosságokat, melyek mind’) L. a fővárosi levéltárban: Áldássy Antal, vo’t budai főkapitánynak mint bizottsági elnöknek 1864. szept. 14 ón kelt s 8919. számot nyert jelentését. 2) Lásd. >Pesti Napló« 1861. szeptember 15. 214. sz. 3) A fővárosi levéltárban: Perviz J. ügye'sz 12808/861. sz. jelentése.
