Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-27 / 43. szám
Budapest, 1895. IV. évfolyam 43. sz. Vasárnap, október 27. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: EEDÉLTI G-TULA. KIÄD0-HI¥ÄTÄIy, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcaa 12 a. Szöke-ház. Megjelenik minden vasárnap. Elttflietéai árak : Egész évre 12 korosa, fél ^vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Alkotás-ntcza 12/a. Sztíke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Nézet a budai színészet jövőjéről. .Trta: budavári dr. Or.aágh Sándor. A főváros jobbparti (budai) részein jelenleg 2 szinház van. A 1787-ben templomból átalakított Várszínház, mely fekvésénél fogva, daczára a siklónak, az alant elterülő város részek lakói által nehezen közelíthető meg, s az 1843-ban fából épült nyári színkör, mely neháuy éven át fentartható még ugyan, de mely igen sokáig nem fog már ellenállhatni az idő őrlő fogának. Min dákét szinház többé-kevésbbé ideiglenes jeleggel bir s előbb-ntóbb azok pótlásáról kell gondoskodnunk. Ha kisebb-nagyobb vidéki városok 50—80,000 lakossággal képesek díszes és tágas színházakat építeni és fenntartani, úgy igen jogosult a gondolat, hogy a főváros jobbparti részein is, melyek 100,000 lakossal bírnak, egy nagy, díszes, a mai kor igényeinek minden irányban megfelelő állandó szinház építtessék. Ezt a gondolatot mindig szem előtt kell tartanunk, s annak valósítását meg kell kezdenünk, vagy legalább annak előfeltételeit kell mihamarább rendeznünk. Mert egy uj színház építésének nagy nehézségei vannak, melyek a budai részek különleges helyzetéből folynak s melyek előbb leküzdendők, vagy legalább tisztá- zandók. E nehézségek elseje, hogy a jobbparti városrészek nem úgy itólendők meg, mint valamely nagyobb vidéki város, mely egy különvált, önálló szerves egészet képez s melynek egész lakossága éppen e saját városának fejlődésében találja am bitióját. A jobbparti városrészek — Budapestnek — az ország fővárosának képezvén alkatrészét, az egész főváros nagy községi életében vesznek részt és rendelkezésükre találják a balparti részeken levő színházakat is, melyeket sűrűén látogatnak. A budai részeken építendő színháznak, bogy a közönségnek egy részét magához csábítsa, kitűnő személyzettel kellene bírnia, mely a drámát és vígjátékot illetőleg a királyi operával és az operettet illetőleg a népszínházzal, ha nem is versenyre kelhetne, de azokat legalább megközelítené. Mert a múltakból szerzett tapasztalás azt bizonyítja, hogy a közönség a gyenge előadásokat nem fogja látogatni, hanem pénzéért a balparti jobb előadásokat fogja felkeresni. Ezen nehézséget azonban csak jelezni kívántam, mert azt vélem, hogy ha egyszer meglesz az nj színház, az is helyet fog találni azon alosztályozásban, melyet minden nagyobb városban tapasztalunk, melynek több színháza van s a mely Budapesten eddigelé is megállapította azon mükört, melyben az egyik-másik szinház egyes válfajok szerint mozog és fejlődik. Már sokkal nagyobb nehézség a főváros jobbparti részeinek, színház szempontjából kedvezőtlen, hosszúkás, Ö-Budá- tól a Kelenföldig elnyúló fekvése, mely csak itt-ott válik tömörebbé, a nélkül, hogy valamely határozott központ alakult volna. Abban, hogy a jobbparti részeken egy uj díszes színház építtessék, ug}^ hiszem, hogy mind a három kerület teljesen egyetért, de azen egyetértés — félek tőle — azonnal versengés- és vetélkedéssé fog változni, a mint az építendő szinház helyét kívánjuk megállapítani. Az I. kerület (Vár, Tabán és Krisztinaváros) joggal fogja hangoztatni, hogy a színházak eddig is e kerületben, télen a várban, nyáron a Krisztinavárosban léteztek, hogy különösen a Krisztinaváros a legutóbbi időben igen fejlődött s a közlekedési eszközök kilátásban levő kiterjesztése által még inkább fog emelkedni, s hogy éppen ezen forgalmi eszközök folytán a pesti részekre is ki log hatni, mert közel hozza a távol városrészekhez is az uj színházat. A II. kerület (Víziváros, országút) hivatkozni fog lakosságának nagy számára, legtömörebb, központi fekvésére, arra, hogy ipar és kereskedés tekintetében előljár s végre arra is, hogy az uj A „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Elvek és tövisek. (Regény egy kötetben.) (23) Irta: ERDÉLYI GYULA. Rétyi Antos István barátomnak! Muhar Manó és Pönöge Lőrincz nem sokáig kocsikáztak. 0 nagysága megéhült, fölöstököm után vágyakozott. Muhar is szívesebben magyarázgatott egy kis sör mellett foghegyre szorított Virginia szivarral. — Pönöge uram egy pár birlit kért szaftban. Muhar vesét velővel, azután pörköltet és nyakalta a sört keményen. — Szép az világnak ez sora, ur öcscse barátom — Szép volna, ha a nép kenyérért nem kiálltana, ha pártunk hajnala felderülne és üstököseink ragyogva vezetnének. — Szívesen kiváuom. — Áldás hazánkra. — Es gyöngyharmat! — Nem különben dettó, punktum. — Viharban erős szív eszmét tépve ra- gyogos, Muhar Manó is erős volt a nagy sententiákban. Oly szépen beszélt, hogy senki nem értette, ha ő úgy akarta. A két párt oszlop férfi a torlaszokon miniszter fog lenni. — Azután az öcsém, ha beminiszterel, lesz egy kis jó árendás föld ingyen. Legjobban szeretném a Csanádi püspökét. — Odaadom még a nagyváradi káptalanét is. — Ez már azután döfné. . . Jut is marad is. Beszéd közben a szerkesztő úr mindjárt levágta busz forintig a kék párt patronusát és megígérte, hogy ha a pártunk győzne pala- tinusá teszi Lőrincz urat. — Remeklésben dicső helyzet eredne az esetek emelkedésével. Dicsőén jeleztetvén a helyzetnek főpontja. Ennélfogva éppen beszerepelne a világ lajtorjája. — Tengerbe merülne a népakarat folytán a földteke is. — Melynek sujtása a világ. Négy négy pohár sör bekebelezése után megint kocsira ülitek és Muhar Manó tovább magyarázta a kékpárt szocziál politikáját. Pönöge Lőrincz nem nagyon hallgatta az eszmélkedést. Elvágta magát a bérkocsiban és élvezte az úri állapot központi diadalát és gyönyöiködött a jágerben és magában a kocsi tükréből. Ez alatt a hölgyek és a biró felvették a pompás erkélye8 lakást és rendeltek kétezer forint ára bútort. A bútorkereskedőnél a báró magának kikötötte a szokásos százalékot. A honnan lehetett fejt ő méltósága. Klotild boldog volt. Mig Kati a pompás bútorokat bámulta bizalmasan társalgott a báróval, hogy ha Pönöge uram a szocziálistáknál a nagy jelenetet eljátsza visszavonul a politikától. Csak baj ne legyen addig. Ez az ördöngős szolgabiró valahogy el ne rontsa a játékot. — Veszedelmes ember. — Leleplező szenvedélye van. — Már Pétert is elszéditette. Igyekezzünk magunkat biztositani azután itt fujjuk a takaródét és menjünk át a pénzügyek terére. — Kár volna a czól előtt lépen ragadni. — Okosan keverd a kártyát, mert elveszted a játékot. Tovább nem beszélhettek, mert Kati megunta a bámulást és hozzájuk jött. A kis mama, kedves leányát megczirógatta és elkezdette neki magyarázni a bútorokat, ez erre való az arra. A kék színűek Kati szobájába a piros színűek az ő szobájába, a bőrbutor a kedves apáéba jön. A hogy az elrendezkedéssel készen lesznek nagy elfogadd estélyt rendeznek. Fényes társaságot gyűjtenek össze. Meghívják a kerület képviselőjét és más notalibitásokat. Vendég akad, ha pecsenye van. Lesz pezsgő. Pompás eszem-iszom. Meghívunk néhány újság ivót, hogy teljes legyen a salon és legyen reklám is. A báró elhatározta, hogy feloszlatja a kék pártot és mindjárt az esküvő után bele log a nagy bank alapításba. A részvényeken túl ád, azután a nyereséggel úgy is el megy Pestről, mintha sohasem lett volna itt. Munka után édes a nyugalom. (Folyt, köv.)
