Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-03 / 5. szám

Budapes 1895. (2.) BUDA és VIDÉKÉ. Február 3. hető. A Dunántúl lakók, a délvidékiek egész raja — zónázik majd a fő- és székvárosba és a már kiépitett utakon egyenesen a várba hajtatna, a honnan a szeme végig tekinthetne az est beálltá­val a mi gyönyörű fővárosunkra, a mely a lámpák ezreivel tündéri fényben úszik, és kora reggel a felkelő nap tüzsugarai- ban gyönyörködhetnék, mely bearanyozza a váczi határt egész a délibábos Kun­ságig. Hogy nagyobb szabású, európai szín­vonalon álló szálloda építtessék és ren- deztessék be a várban, az most megbe­szélés tárgyát képezi. Tudomásunkra jutott, hogy az in­téző körök nem is idegenkednek, sőt melegen karolják fel a tervet. Ám szóljanak hozzá akár mellette, j akár ellene, mi kötelességszerüen csak a j tényekre és mozgalomra szorítkoztunk j akkor, a midőn konstatáltuk e tényeket. Mi a terv kivitele mellett vagyunk, de ha erősebb bizonyítékokkal okolják meg tévedésünket, úgy meghajlunk előtte. A uádorispáuság visszaállítása. A magyar jogászvilág egyik kitűnőségé­től kapjuk a következő sorokat, a melyeket készséggel közlünk. Tisztelt Szerkesztő ur! Nem keresek és nem vitatok semmiféle politikai háttereket. Úgy beszélek mint egy igaz szivü magyar ember, ki a mellett Buda érdekeiért lelkesülni tudok, ha bár nem is lakom Budán. Figyelemmel kisérem a Buda és Vidékét és sok eredményéről van nekem tudomásom. A szerkesztő ur lapja nem csak Budáé, de a hazában édes mindnyájunké, mert azért a hely­ért küzd, hol a magyarok királyának palotája van, a hol ő székel. Nem lehet müveit magyar ember e hazában, ki Buda emelkedéséért és fejlődéséért ne lelkesednék. Buda ügyei nem csak a budaiaké, de az egész fővárosé és a hazáé. Nem lehet szűkkeblű senki a magyaroso­dásért is oly lelkesen buzgólkodó Buda és Vidékével szemközött. Hiszen minden jő ma­gyar szivesen tudja meg mi hir Budán P C "m-J törekvése, melyet a család, iskola és vallás ki­fejt, valamint a szomorú tapasztalatokat, melye­ket ily szervezet későbben tesz, nem képesek ethikai érzetét és magatartását kedvezően befo­lyásolni. Ez egy elfajulási folyamat, mely az egyéniség legbensőbb részét kedélyi, ethikai és erkölcsi vonatkozásait érinti, de mert ilyenek logikailag Ítélni és következtetni jól tudnak a laikus előtt az erkölcsi Ítéletek hiányát pa­lástolni képesek, s a laikus őket nem beteg, de bűnös embereknek nézi. Ilyenek ismerik az er­kölcsi törvényeket, emlékezetükbe is tudják idézni, de átérezni nem képesek, náluk az er­kölcsi törvények hasznavehetetlen nyomtatékok, cselekedeteik és mulasztásaik számára, azokból ők nem indokokat sem ellenindokokat nem tud­nak levonni. Erkölcsi szinvakságban szenved- vednek; nekik az összes erkölcsi állami rend csak korlát az ő törekvéseikre, mely körülmény mások jogkörének negátiójához és sértéséhez vezet. A szép és nemes iránt érdeknélkül, a szív indulati iránt eltompulva már ifjú korban meg­lep bennünket a beteg emberek rokoni és gyer­meki szeretetének hiánya, a társadalmi ösztö­nök teljes nélkülözése, szívük ridegsége, hoz- • zátartozóik iránt tanúsított közönyösségük. Hi­ányzik náluk minden fogékonyság mások be­csülése és megvetése iránt; hiányzik a lelkiis­meret és bánat min n érzete; az uralkodó szo­kást nem értik; a törvény számukra csak rendőri hivatkozás értelmével bir; a legsúlyosabb bűn­tett elkövetése, nekik csak annyi, mint egy ren­dőri rendelet áthágása. S ha az egyes emberrel, vagy a társadalommal összeütközésbe jutnak, mel tapasztalom a lap terjedését az ország minden részében. Egy ilyen elterjedett s a budaiak által is különösen kedvelt lapban szóllalok fel Budáért s egyúttal egy régi ma­gyar méltóságért. Nem akarom kihívni a közjogi vitatko­zást, én csak mint egy szép nemzeti álomóhajt említem és kívánom, hogy állítsuk vissza a tiszteletbeli nádorispánságot. Szinte látom azt, hogy némely jogász­társam mosolyogja ezt a tervemet. Tessék mo- solyogni, de azután gondolkozzunk s nézzük a régi időket. A művelődés-történet örökké hálásan emlékezik majd meg boldogult József nádorról, József főherczeg atyjáról. A nagyok nagy alko­tásaiban osztakozott, jó akaratával, tekintélyé­vel támogatta legszebb törekvéseinket. Soha nem tudok elmenni érczszobra előtt úgy, hogy kalapot ne emeljek, mert az o emléke szent minden magyar szivében. Olyan országban, mely monarchia s külö­nösen hazánkban rá vagyunk utalva a király, a királyi család jó akaratára. A korona fénye, az az áhitat, melyet Szt.-István koronája kelt, biztosítják nemzeti nagyságunknak. Az az ország, vagy az a tartomány, mely­ben a királyi családnak egy tagja lakik, ta­pasztalhatja azt, hogy milyen előny ez. A mi királyi herczegeink ahoz a néphez tartoznak a hol laknak. Látjuk ezt József főherczegnél, ki maga és családja egészen magyar. Magyar az erkölcse, magyar a gondolkodása. Daczára, hogy katona, a polgári életben is találkozunk vele és a mit tehet meg tesz hazánkért úgy is mint királyi herczeg, úgy is mint magyar em­ber. Itt nevelkedett, itt élt, csakis egészségi okok miatt tartózkodik másutt. A magyar királyi herczeg magyar családja szereti hazánkat és hazafiságban mindig elől­jár. LTdvara magyar, házi tűzhelye szintén az. Mint a honvédség főparancsnoka sok szolgálatot tesz Magyarországnak. Itt vannak birtokai, itt él az ő szenvedélyeinek, melyek közül egyik első az irodalom és művészet kul­tusza. Ámde, ha József föherczeget viszonyai vagy egyéb okok távol tartják az országtól, vagy az idők úgy kívánják, nekünk nincs főherczeg ünk. Vegyük azonban azt is, hogy József főherczeg nem képviseli a szó szo­ros értelmében az udvart, mert erre exequa- túrája nincsen. En azt szeretném, ha p. o. József főher­czeg megkapná az országtól a tisztelet­beli nádori czimet és a király itthon nem akkor a szív ridegsége és a negátió helyett gyűlölet, irigység, boszuvágy lép föl, és durva­ságuk nem ismer határt. Ez az epileptikus karakter; ezek átértése után megfogjuk érteni a mi thémánk két hősének jellemét. Nézzük Napoleon életrajzát természetesen esak abból a szempontból, melyből jellemére következtethetünk. 1789-ben szükebb hazájának Corsikának szabadságtáborában van. Becsvágyát itt ki nem elégítik, ezért indulatoskodik felebbvalóival, rőt __ 7olog katonai rangjába kerül. Ezt vissza­kapja Párásban, miután szülőföldjével szakított. Páris ekkor átéli junius 20-ikát, augusztus 10-ét, szept. 2-át, mely Capet Lajos lefejezte- tésével végződik. N. mind ennek tanúja, ő nem sajnálja a királyt, kinek lekötelezettje; ő nem lelkesedik a forradalom eszmékért, melyek né­pét megváltják, ő egyszerűen megvetést érez a kormány iránt, mert gyenge. Ekkor politikai hitvallást tesz, jakubinu- sok erőszakoskodását helyesli a józan girondis- tákkal szemben s kijelenti, hogy mindig a leg­erősebb jogosult az uralkodásra. Milyen jellemző ez! — A félig ifjú már mutatja a legerősebb akarat és tetterőt, de az idealizmus s morális elvek helyén, melyek az ifjú korban a legerősebbek, hideg számítás je­lentkezik nála. Toulon bevételéért brigád genaralis lesz, majd az olasz sereg bevételével Piemont bevé­telével remekel,/de Robespierre bukásában kom- prommitálva kitörlék a franczia tisztek listájából. Súlyos aiiyagi gondok közt él pár hóna­pig, a mikor a Convent a párizsi csőcseléktől létében helyettesítené a királyt. Nagy közjogi sérelmekbe ennek a teljesítése nem ütközik, sőt egy lépéssel közelebb volnánk a magyar udvar­tartáshoz. A tiszteletbeli nádorispánság szervezése esetében a magyar udvari méltóságoknak Budán kellene lakni s volna fény újra Buda várá­ban. Politikusok, közjogi tudósok mit szólnak hozzá ? nem tudom, de arról meg vagyok győ­ződve, hogy jó érzésű magyar ember nem lát benne akadályokat. A király koronázásakor Andrássy Gyula gróf a koronázásnál mint nádor-helyettes működött, tehát az nyilvánvaló, hogy a koro­názás a nádor vagy helyettese nélkül nem eshetik meg. A nádorispánság tehát elvben létezik és nem lenne törvénytelenség, ha valaki a d ho­nor e s betöltené. Tessék hozzá szólni! d . , , ez. A szerűm. Egyetlen szobában nehéz lélegzés hallat­szik. A lámpa ernyője alól kisugárzó világosság különféle alakok árnyképét mutatja a falon. Odakint fütyül a szél s meg-megrázza a lég- szeszlámpa üvegeit. Nagy csend borult a rácz- város egész utcza sorára. A szomszédok nyugvóra tértek. — Mennél nagyobb a csend, annál erősebb az ágyban fek­vő fiatal nő feljajdulása. Férje, az erős, tagba szakadt ember meg­törve, meggörnyedve lépkedi a szoba padlózatát Olykor-olykor fejéhez kap, s nehéz sóhaj tör ki melléből. Aztán bejön egy idegen asszony, a ki egészen ottho^^nak érzi magát a szerény lakásban. Síire orog, s tele van szája minden vigasztaló szóval. És aztán a mély csendet egy sikoltás tölti be, s utánna még élesebb idegen sirás; és a kis angyal megérkezett a földre. . Fiti! Az egyetlen kis szoba betelik öröm­mel. A férfi, most már édes apa oda kap szivé­hez, a melyben az öröm túláradott, s alig tud meg férni a széles mellkasban. Fiú ! — és az az idegen asszony váltig azt mondogatja: „sza­kasztott az apja.“ Es a férj, az édes apa, az a komoly em­ber, gondterhes fejét felemeli, dereka kiegye­nesedik. és arczán a kéjes büszkeség sugara játszik. — Fiam van! ezt a két szót szeretné szorongatva őt állítja a helyőrség élére. Kartács tűzzel verte vissza ezeknek a Tuileriák elleni támadását. Páris megszabaditójának czimét nyeri, az olasz sereg fővezérévé lesz, ekkor veszi el a nála idősb özvegy Bokámét. Következik az olasz diadalut, mely kadve- zéri geniállitását kápráztató színben tünteti fel. Hideg számítás mutatkozik ezen útjában, szo­kásai egyszerűek; magával szemben szigorú és megvesztegethetetlen; de katonáit hadi zsák­mánynyal fűzi magához, a hódolóktól nagy adókat és műkincseket csikar ki, és ezek haza­küldésével a párisi direktórium előtt nélkülöz­hetetlenné teszi magát. Az olasz diadalut ered­ménye a Compó-Formiai békekötés, hogy a franczia határokat Yelenczén és Lombardián túl terjeszti ki. Milyen tetetett szerénység volt az, mely hazajövet a publikum kíváncsisága és kódolása elől elbújt. A direktórium az angol kikötők megszállására kéri, ő azt egyelőre ki­vihetetlennek tartja és Egyiptomba teszi át működésének színhelyét. Nyugtalan becsvágy és cselekvési ösztön, a remény, hogy a Kelet siippedékes taláján fog leghamarább fényes győzelmekre szert tenni, a melyek izgassák a franczia fantáziát és növeljék az ő népszerűségét, a számítás, hogy szeren­csétlen csaták odahaza az ő nélkülözhetetetlen- ségét fogják bizonyítani, talán az angol nagy utalómnak lóerejének, az indiai befolyásnak megfő1 lse is lebegett szeme előtt; igy fogott^ ö ezen gigasi tervének keresztülviteléhez. Megveri az egyptomi mamdukokat, be­vonul Cairóba, elpusztít egy török sereget, de ekkor kitör seregében a Pestis, otthon

Next

/
Thumbnails
Contents