Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-03 / 5. szám

Budapest, 1895. (3) BUDA és VIDÉKÉ. szétkiáltani a föld négy sarka felé, szomszédok, ismerősök, barátoknak, hogy lelke örömének részesei legyenek, s vele együtt örvendezzenek. * Fellábadt az édes anya. Hófehér fejketőbe piczi kék és rózsaszinü szalagokat fűz. Szászor-ezerszer megigazgatja a kis vánkost, mert szivének rajongó szeretete, gondos kezének lágysága meg a puha toliban is talál valami csomót, a mely megtöri a drága egyetlen kicsinek derekát. Egyszer csak benépesedik a ház. Asszonyok, férfiak lassan, csendesen kopognak az ajtón. Kezet fognak az édes apával, az anyával, s össze-vissza csókolják a duzzadó párnábau szen­dergő csecsemőt. Egy bérkocsi is megáll a kapu előtt, s abból az a bizonyos asszonyság a „Madám“ száll ki. Nagy strucztollas kalapja alól csak mosolya árulja el, hogy ő az, a ki ekkoron, késő éjjel csapkodta szerte-széjjel a vigasztaló szavakat, a mikor a kis polgár először jelent­kezett a szobában. Keresztelőre gyűltek egybe a komák és. komaasszonyok. — Lelkem, csak jel pólyálja be, szól az édes anya, gyöngén, édesen. — Kedves asszonyom, megne hüljön az a drága egyetlen csemete! szól esdve, de lágy hangon az erős apa. — Az már az én gondom, ne törődjenek vele, szólt a strucztollas asszonyság, s büszke tekintetét végig hordozta az egybegyült komák és komaasszonyok felett. Sok tere-fere után, virágos horgolt pap­lannal beteritik a kisdedet, s megindul a bér­kocsi keresztapával-keresztmamával a templom felé. Azalatt a fiatal asszonynak segédkeznek a szomszédok asztalteritésben, székek hordásában. A tűzhelyen párolog a kávé, meg az el­maradhatatlan pörköltcsibe. A konyha asztaláról lekivánkozik a felvágott hideg sült. Egy jókora kancsó is megtelt habzó sör­rel, mellette rum, ezukor, czitrom szeletek, mert az első keresztelőn illik ám teázni. A kocsi megállt. Fürge léptekkel, majd­nem ugrándozva hozzák a kis fiút s most már így köszöntenek be : „Itt van a kis Pistike !“ Pohár csendül, az arezok kipirulnak, s a zajos mulatságban csak a kis Pistikét éltetik, a ki álmában talán angyalokkal játszik. Még egy csók, még egy jó kívánság, és szétoszlanak a komák és komaasszonyok. A fiatal asszony szeme megtelik az örömkönyeivel, s dig a zűrzavar; egyptomi seregét faképnél hagyja, Párisban terem, hisz van ott működési téx*, a direktórium moczczani sem mei*, a mikor ő azt mondja: a nép urat akar. Elfogatja a direktóriumot, megjelenik az 500-ak tanácsában, hol egy zavaros beszédben követeli magának a hatalmat; ez hatás nélkül marad, sőt szitokkal illetik. Ekkor epileptikus görcsök törtek ki rajta, s ő e betegséggel járó öntudat nélküli­séggel vitetett ki a teremből. Az 500-ak őrizet alá vételét határozták. De ő eszméletét vissza­nyerve szuronyos katonákkal veri szét az en- gedetlenkedőket, magának köszönetét szavaztat, alkotmány reviziőt fogadtat el, melynek élére 3 consul állitasék, ő lesz az egyik, a másik kettő csak tanácskozási joggal birjon. Tiszta mechanikus czentralizátió, a mit azután létesit. Egy pár diktatúrával, mely az első consulban cucsosodik ki, mint egy masinát úgy kezelte nemzete szellemi és anyagi életét. Mindent túlszárnyaló intelligenciájával, az uj alkotmánynyal egy geniális alkotás látszatát adta, de ez lényegében minden önálló egyéni tetterőt agyonütött. Következik a hires marengói ütközet a hires lünevelli és amiéni békekötés fényes ered­ményeikkel. A becsület rend alapításával so­kakat lekenyerez; a pápával kötöttt conkordá- tummal az egyház segitségét megnyeri, úgy hogy 1802-ben örökös consullá lesz. Jellemének legvisszataszitóbb részlete az, midőn ekkor ifjúkori barátját, a nagy hadve­zért Morót mert önálló nézetei vannak, szám­kivetésbe küldi ; az enghieni herczeget, hogy a bourbon familián üssön egyet, lefejezteti. (Vége köv.) férjével ráborul a kis Pistikára, áldást kérve j szendergő álmára. * A kenyér kereset nagy gondjait megéde­síti a kis csemete erősen-szép fejlődése. A férj kétszeres erővel dolgozik, s nem érzi a kimerü­lést, mert most a kis Pistikére is kell keresni. Hetek, hónapok telnek, a kis fiú kibújik a párnából, s gömbölyű arczán feltűnik az első mosoly. Virág fakadása, az első tavaszi napsugár felcsillánlása, enyhet adó szellő átsuhauása nem olyan édes és gyönyört adó, mint az egyetlen csemetének mosolygása. Égszin szemei; mint két karbunkulus fény­lik hótiszta homloka alatt, s midőn az első „aha“, hangot kiadja ajaka, — alig bírja el a boldogságot apa, anya egyaránt. Egyszer egy este szép deczemberi napon nem gagyog már a kis Pista. Valami különös tompa hörgés hallatszik ki a mellkasból. Csak nyögdicsél keservesen. Kis ajka megcserepesedik. Izzóvá lesz a szőke fejecske, s parázstűz egész teste. A fiatal házaspár megretten, a kétségbeesés kínjával nézik egymást, majd a lázas gyermeket. — Szent Isten! mi történhetett ezzel a gyermekkel P ! — Nem ismered anyácskát, életem öröme szépséges Pistikém ? szól a megtört édes anya, a megroskadt édes apa. A fénylő szemek megbágyadtak, a szempil­lák nem rezegnek, a kis Pistike ajka nem ga- gyok, és csak az a kinos tompa hörgés tölti be a szoba csendjét, a mely kőszivet képes repeszteni. Megjött a kerületi orvos, kávés kanál nye­lével kifesziti a kis fiú száját, belenéz gége csatornájába, aztán elkomorodik arcza, leül, valamit ir, s aztán még egyszer belenyúl zse­bébe, piros czéldulát vesz ki onnan, a melyen nagy fekete betűkkel e pár szó olvasható. »Fertőzött, ragályos beteg« Akasszák ki a bejárat ajtajára, holnap még egyszer eljövök. Difteritisz! Oh ! be hosszú az éjszaka: Oh ! de kegyet­lenül megsajog a szív a midőn egyedül marad­nak ebben a rettenetes némaságban. Jaj ! de hosszú az út az I. kerület egyik utczájából ki a Stefánia kórházig. A midőn felöltöztetik, be­pólyázzák, betakarják s kiviszik az egykor örö­mök tanyájáról az egyetlen szobából a kis Pis­tikét, össze futnak a szomszédok, s mintha koporsót emelnének, csendesen zokogva hull­nak könyeik. Ott hagyták. Az édes apa, az édes anya felett beborult a derűs ég. Támolyogva érkeznek meg s összetörött lelkűk a búnak, a fájdalom­nak, a kínnak gyásztanyája lett. A férj meggyötörve, összefacsart szivének nehéz terhével dolga után néz, mert élni, ke­nyeret keresni kell, s a kisirt szemű bánatos anya lesi a délutánt, hogy meglátogassa szerette gyermekét, (mert 2-től 4-ig van a látogatás megengedve.) Nap-nap után telik, s minden nap vidá­mabb az anya arcza. Szólni, örülni még nem mer, ne hogy kisértse az Istent. Már megáll a jó szomszédokkal is beszélgetni, és lágyan, suttog­va rebben el a szó : jobban van a kis Pistike ? Aztán egy vasárnap délután ünnepies ru­hába öltözködik e fis tál pái*, a megelégedés, az öröm, és boldogság sugara bearanyozza arezunkat, a midőn megindulnak a Stefánia-kórház felé. Komák, komaasszonyok, szomszédok össze­verődtek az alatt a kapualján. Óra-óra után repül örömvárakozásban végre az utcza beszögellésénél feltűnik a férj szállás alakja, és a csinos fiatal asszony karján s hal­vány bár de mosolygó, ragyogó szemű szőke Pistikével. — Isten hozta, Isten éltesse a kis Pisti­két, szólnak egyszerre mindnyájan s kézről-kéz- re adják a kis csemetét a ki váltig csak azt hajtogatja: — — Megjöttem ám ! Február 3 Te nagy, tudós férfiú, ki feltaláltad a szérumot, te gyermekek nemtője : légy áldott itt a földön. A difteritisz által megfojtott angyalok kara ott fent a fellegek között hirdetik dicső­ségedet, hogy apasztod kis kollegájuknak számát, s a szülők hálája elkísér haló porodon túl is. A kis Pistike aranyos gagyogása, kaczagása ismét cseng a falak között. V. Liajos.- Tudományos estély. (Saját tudósitónktól.) A 11. kér. Fő-utcza 6. sz. Ili. emeletén minden hét szombatján, kivéve ha az ünnepre esik — megnyílik este 6 órakor a m. k. orszá­gos meteorologiai és földmágnessígi közpxiti intézet igazgatójának Konkoly Thege Miklós szalonja, hogy a tudományt szomjazó, az azok iránt érdeklődő müveit közönséget magába fo­gadja. Ez az irodalmi szalon a székes-fővárosnak egyik speczialitása, melynek falai közt a ter­mészettudományokkal, kapcsolatosan mathema- tikával, fizikával, csillagászattal stb. foglal­koznak. Ámbár kizárólag a magasabb műveltséggel bírók részére tartatnak meg hetenként a felolva­sások, s bár azon hajingálóznak a számok ren­getegével, de az illető tudós felolvasó betudja illeszteni a legsivárabbnak látszó számok töm­kelegébe is azt az érdeklődést, a mely a ke- vésbbé szakembernek figyelmét is leköti és folyton ébren tartja. Maga a fölolvasó terem élénk benyomást tesz az emberre, a falakat teljesen beborítja a képek sokasága, a mely a legszebb kivitelű fény­nyomatokban, és fényképekben adja vissza a természettudományok terén kiváló erdemekec szerzett tudósok, avagy e tudományokat párt­fogoló nagy férfiak arczképeit; a különböző csilagdákat, s azoknak belső felszereléseit, és berendezéseit, műszereket, segédeszközöket, me­chanikus készülékeket, melyek mind-mind segít­ségére vannak a tudósnak kiszámításaiban, a feltett s problematikusnak tetsző feladatok meg­oldásában. A terem jobboldali szögletében nagy fe­kete tábla van (régen is, mostanában is gyer­mekek réme) az elmaradhatatlan szivacscsal (mi spoixgyiának hittuk) és krétával. A közönséggel szemben, zöld posztóval leteritett asztal áll, rajta különféle apparátu­sok ; keménypapirosból kivágott elipsis, kör stb., — melynek síkját mái* felosztotta fokokra, tengelyét is meghúzta a fölolvasó tudó s, hogy egy-kettőre rámutathasson a keresett pontokra. A kisebb nagyobb mechanikai készülékek mellett ott van a csillagos ég nagygömbje. Már 6 óra előtt a meghívott vendégek gyülekezni kezdtek. Ott voltak bánó Lipthay Béla és neje, gróf Bethlen Józsefné, Hel­ler Alajos tanár és neje, Harkáu yi Béla, dr. Hegedűs János, Martin Ottó főmér­nök, Kerndtler alaguti igazgató, E 11 i n g e r fényképész, a szeretetre méltó nyájas és tudós igazgató és kedves családja, a meteorologia in­tézet összes tisztikara, számos tanár és egye­temi bölcselet hallgató . A teremben halkan beszélgetnek, s leg­nagyobb része a fekete táblára néz, a melyen az Éneke üstökös nagysága, távolsága stb. hat képletben volt feltéve. Végre a felolvasó megjelent az asztal előtt s egy főhajtás után megkezdte nem is fölolvasását, hanem előadását. Ez alkalommal dr. K ö v e s 1 i g e t h y

Next

/
Thumbnails
Contents