Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-06 / 40. szám
Budapest 1895. (2.) Egyetem a vérmezőn. Min inkább közeledünk egyik legszebb reményünk megvalósulásához. Bár mennyire kardoskodnak egyéb városrészek azért, bogy a czélszerüség és méltányosság és az ifjúság érdekei ellenére, ne ott épüljön az egyetem a hová legjobban illik: megvagyunk győződve, hogy a vallás és közoktatásügy minisztere nem szegül ellene a nemzet óhajtásának. A kérdéssel a miniszter rokonszenvezik, önálló gondolkodásában is bizunk és kijelentései is biztatnak. A kérdéshez a legtöbb szakember hozzá szólt már, a „Buda és Vidéke“ utján most óhajaink megerősítéséül adjuk a technikai véleményt is Paloczy Antal a kitűnő építész röpiratából, melynek czime „Az egyetemek elhelyezésének ügye“, mely irányadó körökben dönthetetlen érveinél fogva szenzácziót kelltett: „De legfőbb ideje, hogy áttérjek az egyetemek helyének kikeresésére, a helyszíni szemlére. Segítségem ebben a térkép, valamint azoknak az általános követelményeknek sorozata, melyet az egyetemek helyéről és annak egész környezetéről előbb előadtam. Mindenekelőtt végig nézem a város legközpontibb részén, mint a melyről elmondottuk, hogy a helyzet előkelőségét ott találjuk fel első sorban. Nem a Belváros, sem a Lipótváros, de meg a Víziváros vagy a Vár területein, a melyek mind a nagyváros cityjéhez tartoznak, nem akadunk oly nagy kiterjedésű osztatlannak hagyható területre, a milyenre az egyetemnek most már szüksége van ! Okvetlenül kiszorulunk keresésben e city határaira. Tekintsünk végig tehát a belső városrészt körülövedző belső körúton és annak környezetén. Már előbb jeleztük, hogy a pesti oldalon nincs rá eset, hogy a nagy-körutig megfelelő telek-komplexumot találhassunk. Tehát nagyon is túl kellene lépnünk a nagyváros kijelölt központibb részét. De, ha e belső körút folyását a budai oldalon is szemügyre veszszük, akkor vonalzásának közepe táján, és közvetlenül mellette rá akadtunk a Vérmező-re, mely mint osztatlan építő telek is, nincsen az úthálózat kifejlesztésének útjában. Vájjon felhasználhatnók-e a Vérmezőt az egyik egyetem — a Tudomány-egyetem elhelyezésére ? Hasonlítsuk össze e szituációt azokkal az általános követelményekkel, a melyeket az egyetem elhelyezése tekintetében előre bocsátottunk. Vegyük sorra. a) E hely az egész szituáció előkelőségét kétségkívül nagyobb mértékben birja, mint bármelyike azoknak, melyek eddig a város belső részén kívül az egyetem elhelyezésére ajánltattak. Az előkelőség tekintetében jóval előbbre áll a Vérmező és egész környéke a Füvész- kertnél, avagy a Lágymányos közeli részénél. A központhoz való közelsége, a belső körút mentén való fekvése — tagadhatatlan bizonyítékai ennek. A budai körút, mely a Vérmező mentén enyhe ivalakban halad az eskütéri hid felé, ezt a vidéket mintegy lxj% kilométernyire hozza a régi Belvároshoz, oly távolság, minő a Dunaparton az Eskütértől az Uj-országházig. Gyalogosnak 12 —15 perez, villamos vasúton 4—5 perez ! A távolság a Margithidig semmivel sem több, sőt a Lipótvárosba, a Tunnelen és Láncz- hidon át, (vagy pedig majdan az országház melletti hídon) még sokkal rövidebb utón el lehet jutni. Az előkelőség legfontosabb tényezője azonban az, hogy a Vérmező fekvésénél fogva alkalmat szolgáltatna arra, hogy az egyetem és a királyi palota térbelileg vonatkozásba lenne hozható. Ezt nem érhetjük el egyikével sem azoknak a telkeknek, melyeket eddig az egyetem elhelyezésére javasoltak ! Részemről hajlandó vagyok azt oly kedvező körülménynek venni, mely — ha e vidék egyebekben is képes megfelelni az egyetem szituálása követelményeinek — a legsúlyosabban BUDA és VIDÉKÉ esik mérlegbe, és semmi esetre sem szabadna figyelmen kiviil hagyni. Követem tehát a felállított sorrendet. b) Az intézetek számára bőséges helylyel rendelkezzünk. Ez megvan itt a Vérmezőn, — ez iránt nincs kétség. Ugyanis a Vérmező terjedelme 42—45000 U° — az az 150—160.000 m2! Ily nagyságú egy tagot nem igen nyerünk másutt, legföljebb a város szélein. Az egyetemi épületek itt fölötte tágas parkban állhatnak, sőt bátran lehetne még elegendő házhelyet is kihasítani a magánépitkezés számára. E körülmény odanyul már a c) pont alatt kifejezett abba a követelménybe, mely szerint meg legyen kezdve a közeli környezetben a telepítés, de annak teljes beépitése még nem történt légyen meg. Ha a fővárosban valamely tájék berendezhető úgynevezett diáknegyednek, az bizonyára nem más, mint itt a Vérmező környéke. Egészséges, jó levegőjű hely, mely a lakhatás föltételeinek kiválólag kedvez, a Nagyváros belső zöméhez való közelsége miatt a társadalom jobb rétegei is ide húzódnának, mivel a város ipari, kereskedelmi termékeihez xönnyen hozzá jutnának annélkül, hogy szükség volna az ipar és kereskedelem tanyáját itt felütni, a mire e vidék nem is alkalmas. De épp abban rejlik a városépítő művelet művészetének hivatása és működésének hatása, hogy a város egyes részeit abban az irányban rendezze és művelje ki, mely helyzetének, viszonylagos fekvésének és egyéb sajátos tulajdonságainak legjobban megfelel. e) Megleljük továbbá e területen azt a külső nyugalmat és csöndet is, melyekre szüksége van ily tanintézetnek. Már avval, hogy aránylag nagy parkba állítjuk, nem különben annál a körülménynél fogva, hogy a forgalom itt csakis egy irányban fogna haladni és koncentrálódni, az úthálózat kifejlődésének semmikép sem áll útjában. Végre pedig, f) nem esik ki e hely és vidék a főváros legbelsőbb zónájából, s a főváros legczentráli- sabb (tehát legintenzivebb) forgalmának úthálózatával a lehető legközvetetlenebb csatlakozásban vagyon. S ezt is a helyi körülmények latolgatása tanúsítja, nem különben meggyőz róla a térkép, a mely szembetünőleg bizonyítja, hogy mig a pesti oldalon a Kerepesi-ut — folytatásával a balparti városrész — középtengelyét képezi, áthaladásában a jobbpartra, az úgynevezett budai körúttal, a Budakeszi és Hidegkúti útvonallal a jobbparti városra nézve is középtengelyül, tehát főforgalmi vonalául tekintendő. Budapest összterületeiben első fősugár-ut a Duna folyama partjaival, mely északról— délfelé halad, a második fősugár-ut pedig az imént leirt útvonal: a Budakeszi-ut—Attila- körut—Kossuth L.-utcza—Kerepesi-ut, mely a város egész területét nyugatról keletfelé — csaknem két egyenlő részre osztva — szeli át. E szituáción nem másíthatunk, ennek pedig logikai következménye az, hogy a város fejlődése rá van utalva e tengely kimivelésére, forgalmi eszközökkel való ellátására; mert a főváros egyetemlegessége vallja kárát, ha a helyzetből folyó és világosan és természetszerü- séggel megszabott utón haladni nem akarnak. Budapest területének szituációjától megszabott létföltétele nem ignorálható, s úgy mint az eskütéri hid létesítésének mesterséges fen- tartóztatásával a hatóság czélt nem érhetett — épp úgy lenne előbb-utóbb kénytelen a szituáció kétségbevonhatatlan kényszerűsége előtt meghódolni. Tanulmányom befejezéséhez értem. A Tudomány-egyetem ujabbi elhelyezésére Budapest Nagyvárosában megfelelőbb és czól- szerübb terrénumot mint a Vérmezőt, keresve sem fognak találni. Vájjon —/végrehajtható-e? Meggyőződésem hogy igen. Nem egyszerre, de lépésenként' haladva. Először is ki kell költöztetni a katonai gyakorló telepet. E czélra kínálkozik, a Budakeszi-utón lévő „Basarét“ — a mai katonai műszaki gyakorló-tér előtt. Október 6. Azután oda tervezve pavillonszerű elrendezésben a Tudomány-egyetem épületeit a Vérmezőre, a központi épülettel megkezdeni az egyetem átplántálását. Jó sok időbe fog kerülni, — de kerülhet is, — mire az egyetem valamennyi épülete át kerülne; de nagy dolgok nem is készülnek el egyszerre, hanem a kellő eszközökkel és az idő egymásutárjában. Nem lehet most czé'om részletes pro- grammot is adni magára az áthelyezés műveleteire nézve, csak a geográfiai értelemben vett elhelyezést kerestem az intézet méltóságának és rendeltetéseinek megfelelőleg; továbbá annak tekintetbe vételével, hogy az a hely a kifejlődött Budapest nagy világvárosban czélszerü választásnak bizonyuljon, mely a városnak hasznára szolgáljon; föllendülésének előmozdításában hatalmas tényezőként működjön, és minden egyéb téren is éreztesse a helyes városbeosztás és városalkotás hathatós befolyását. * Hátra volna még a Műegyetem számára való helyi szituáció kutatása. A nagyvárosnak fent kifejtett általános fölosztása, mely szerint jobbparti részét kiválólag alkalmasnak Ítéltük a tudomány és művészet ápolása czéljaira, továbbá a miatt, mivel az úgynevezett diákváros számára a telepítés vidékét ott véltük felismerni és a város területéből kihasítani, következtetéskép arra indít, hogy a műegyetem számára is a jobbparti városrészben keressünk alkalmas helyet. Mindazoknak az általános követeléseknek, melyeket az egyetem elhelyezése tekintetében elmondottunk, ez esetben is kel érvényesülniük. Hozzá tehetjük azonban különösen még azt a kívánságot, hogy a Műegyetem a város oly részeinek közelébe jusson, melyek a gyári telepek elhelyezésére be vannak rendezve. Ezt szemmel tartva, délibb irányban keresem a szituációt. A Fehérvári-ut és a budai külső körút metszése táján fekvő Gellérthegy enyhe lejtőjű területe — nézetem szerint — a Műegyetem számára a legalkalmasabb hely. Mint a térképen látható, ez a jobbparton az egyetemmel — a diákvárossal — az előkelőbb lakóhelyek terrénumával közvetlen kapcsolatban van és a balparton, a város központi részével, nem különben annak déli részén letelepedett gyárvárossal, a vámházi és boráros- téri hidakkal is a legközvetetlenebb összefüggésben mutatkozik. Az utóbbi annyira és oly mértékben, hogy a Fűvészkert helyével sikerrel megállja a versenyt, de jóval fölötte áll természeti szépség, kitűnő jó levegő tekintetében. De mindenek előtt súlyt helyezek e terület megválasztásakor arra, hogy a Műegyetemnek ide helyezésével véghetetlen előnyöket biztosítanánk a helyes városrendezés, felosztás és városépítés tekinteteben, amellett, hogy a műegyetem intézetének föllendülését is a leghatározottabban segitenők. Tanulmányomat tehát e két elhelyezési javaslattal befejezem, mely javaslataimat az illetékes körök szives bírálata alá bocsátom. Csak azt kívánom még hozzátenni, hogy ez ügy hozzászólásában vezérfonalam nem volt más, mint a szerény polgár tiszta honfiúi lelkesedése székes-fővárosunk nagy jövője iránt, melyet bennem a szülővárosom iránti rajongó szeretet éleszt.“ Palóczy Antal. Szerencsétlenségek a vadászatoknál. Megdöbbentő vadász szerencsétlenségekről lesz hires ez az év ... . A fegyverrel való hirtelenkedés évről-évre elég balesetnek a szülő oka. Hányszor olvassuk például azt, hogy az egyik gyermek lekapja a falról a revolvert ráfogja a másikra és az életveszélyesen sebesültén, vagy halva rogy össze. A magyar ember jóravaló közmondása az, hogy még a kapa nyél is elsül, ezt a jóravaló közmondásban rejlő bölcs tanácsot csak édes kevesen követik. Fegyvert tart az is, a ki nem ért hozzá, e mellett még az a vigyázatlanság is szaporítja, a szerencsétlenségeket
