Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-29 / 39. szám
Budapest, 1895. (2.) BUDA és VIDÉKÉ. Szeptember 29. sitóka különösen most a midőn nemzetiségek és osztályok viszályai vannak a nap rendjén. A helyőrségi kör meg fog alakulni s elfogadja az Ernő-klub elnökének, Belo- bradics századosnak felhívását alakulásának alapjául. Ez a felhívás a szabadságos katonát s a katona kötelezettségét teljesen elvégzettet arra inti, hogy a hazához, a királyhoz hü legyen, feleljen meg polgári kötelességeinek, legyen munkás és óvakodjék minden erőszakos fellépésekben való részvételtől. Bármily név alatt szervezkedjék is a volt katonák összetartozása, azt az egész országban kívánatos megszervezni. Ellenmérge lenne ez annak a m éregpornak, mit egyes izgatok hintegetnek. En azt óhajtanám, hogy a közös hadsereg, a honvédség, a tengerészet, katonai alkalmazottak stb. szabadságosai és obsitosai alakuljanak egy országos szövetséggé az országos tűzoltó-egylet mintájára Legyen minden községnek, városnak katona-szövetsége egy országos központi kormánytanács igazgatása alatt. Egy nagy polgárőrség lenne igy az egész országban, mely veszedelem idején, a veszélyeztetett közbiztonság, társadalmi féktelenségek esetén a rendőrséget támogatná. Egyúttal fennállása és működésével megelőzne minden állam és társadalom-bontó izgatásokat és kitöréseket. Az országosan szövetkezett polgárőrség a szocziálizmus terjedésének is gátja lenne és megoldhatná a szo- cziálizmust békés utón. E tekintetben első és főteendő lenne az, hogy a szövetkezet ügyelne arra, hogy tagjai becsületesek, munkásak legyenek, munkát kapjanak, a munkára tehetetlent gyámolitaoák, özvegyeik, árváik ellátásáról gondoskodnának. A szövetkezésbe való belépésnek egyik sarkalatos feltétele volna, hogy a szövetkezés tagjai semmi nemzetiségi vagy szocziális mozgalomban nem vesznek részt és nem erőszakoskodnak méltányos jogaik elnyeréséért . . . Egyelőre ha mást nem is lehetne elérni e szövetkezés utján, ellehetne érni bizonyos fegyelem-érzetet. Aki katonakötelességeihez hü volt, az legyen hü polgári kötelességeihez is. Ott a szabályzatnak, itt az állam törvényeinek engedelmeskedjék. A törvényt tisztelő polgárság biztosítéka az állam belbékó- jének. Tisztességes utón ki-ki küzdhet azért, hogy sorsa javuljon. Ez az ember joga, de hogy e jogokat ne erőszakosság után érje el: az a polgár kötelessége. Jó katonából jó polgár lesz. A volt katonák szövetkezése korántsem akarna valami külön társadalmi rend lenni, mert ebbe szívesen látnának nem katonaviselt polgárokat is, kik a törvényt tisztelik és jogaik eléréséért nem akarják az államrendet felforgatni és ennek megelőzésében közreműködnek. A helyőrségi kör mindenesetre feladatai közé fogja sorolni, hogy a polgári életben a katona tisztelje hazáját, királyát és a törvényeket. Tüzetesebben foglalkoztam ezzel az eszmével azért, mert az Budán született, az Ernő-klub Budán, Nősek Ignácz vendéglőjében van s itt tartja ma alakuló tanácskozását a helyőrségi kör. A kik ifjan indulunk el, itt találkozunk mire megvénültünk. Erdélyi Gyula. Hazafelé. S i e b r e i c h Károly ur, lapunknak kiváló tudósítója, tanulmány-utjából vissza tér. Négy teljes hónapot töltött kint az angolok földjén, nagy szeretettel figyelve meg mindent mi a társadalmi és közművelődési állapotokra vonatkozik. Különös súlyt fektetett a kulturális intézményekre, a népnevelésre, és a lakásviszonyokra. Utolsó levelében melyet Londonból irt hozzánk a többek közt ezeket Írja: „Szép gyűjteményt viszek magammal, és ezek mindegyike érdekes világot vet arra a nagy birodalomtestre, a melyet végig jártam, hogy adandó alkalommal édes hazám részére is értékessé tenni megkíséreljem.“ Tanulmány-utjában nem kerülte ki figyelmét semmi sem. A miről t. olvasóink is meggyőződhettek. Különös gondot fordított a különböző csatornarendszer és a víznek való felhasználására. Élénken irta meg a különféle dockokat, hajóhidaka*, az angolországi társadalmi életet, a kikötőket. És e mellett mindig és minden körülmények között hazájára gondolt s vele szeretett fővárosára Budapestre és első sorban Budára. Londoni tartózkodása alatt leírja a Towert, a Tower melletti nagy hidat, melynek közép- nyilását felemelik, a hol a legnagyobb tengeri hajó a pillérek közt átmehet, és ez a közlekedési akadály csak perczekig. tart. Felemlíti a Battersea parkot a játékokra szánt helyeket, hol csak úgy hemzseg a sok labdajátszó fiatalság, és a sok gyerek. A kert csupa tropikus növényekből áll és mintegy 4 acres vagyis körülbelül öt és fél hold. Meglátogatta Madame Tussaud hires viaszk alakjait, a mely egyik kiváló látványossága Londonnak. Palota szerű épület ez, üveg kupolával s villamvilágitással. Négy nagy és több kisebb teremből áll, a melyben ének és női zenekar mulattatja a közönséget. A viaszalakok vagy egy sorjában állanak, vagy kisebb nagyobb csoportokat képeznek, a kathalogus pedig röviden előadja a személyek történetét. Külön terem van Napoleon és családja alakjai számára, ebben van kiállítva kocsija melyet használt, fegyverzete, ruházata, érdemrendjei, végül egy terem, a mely a történet borzalmasabb tészleteit tárja a szemlélők elé. De legérdekesebb most Londonban az „Empire of India Exhibition“ kiállítás. Az épületek indiai stylusban vannak építve. A főépületben van egy nagy tó, hol elektromos hajók járnak, este elektromos világítás mellett. Az udvarok parkokká vannak alakítva, s az egész kiállítás magas deszka falakkal körítve, melyek tele vannak festve indiai városokkal, azoknak vidékével. Az egész rendkívüli kellemes benyomást tesz. A kiállításban feltűnést keltenek az indiai szövetek, arany, ezüst és rézmüvek és fegyverek, melyek legnagyobb részt mübecscsel bírnak. A mi a közönség mulattatására szolgál felemlíti és vonzóan Írja le azt a nagy kereket, melyre negyven vaggon van akasztva, s minde- nike oly nagy mint Budapesten egy elektromos vasúti kocsi. A kerék lassan forog tengelye körül. ‘ í A kocsik telis-tele közönséggel, kik különféle magasságból élvezik a kiállítást. A legmagasabb pont, melyet a kerék kocsijai elérnek 800 láb, tehát a budapesti városháza tornyánál magasabb. Az egészet egy nagy gőzgép hajtja. És ez annál inkább meglepőbb, mert ebből a magasságból gyönyörű kilátás nyílik nemcsak a kiállítás áttekintésére, hanem egész London és környékére. A közönség körülhordozására, több elefánt és teve áll rendelkezésre. Egy-egy elefánton 6—7 ember ül, mig a tevén négy. A gyermekek számára több apró púpos tehenek vannak kis kocsik elé befogva. Van továbbá indiai színház stb. Egy vagy más eszmét a mi millenáris kiállításunkon is fellehetne használni, különösen a nagy kerék azt hiszem óriási vonzóerővel bírna. A tó egyik tartányában színes szökőkutak vannak. Siebreich Károly ur végül elmondja, hogy egy képviselő ismerőse utján miként látogatta meg az angol parlamentet, s nrnő benyomást tett rá a tárgyalás menete, sőt összeállította a képviselők statisztikáját szakok szerint, a melyből kitűnik, hogy nincs egyetlen szak sem, mely képviselve ne volna. A „Buda és Vidéke“ társadalmi lap lévén ez érdekes összeállítás inkább politikai lapokban való közlését várja. * Midőn ezzel lapunk hasábjain Siebreich Károly urnák Angolországban tett tanulmány- utjáról szóló nagybecsű közlését befejezzük, egyúttal úgy magunk, mint olvasó közönségünk nevében a legmélyebb hálánkat és Köszönetün- ket fejezzük ki azért a szívességért, hogy lapunkat tisztelte meg tapasztalatainak közzétevésé- vei, a melyeket, hogy fővárosunk érdekében a kormány és a társadalom támogatásával minél előbb érvényesíthessen, őszintén kívánjuk. Szerk, Buda első polgára. Irta : Szidanits Ferencz Emlékezetes veszteség lesz örökké a magyar nemzetre az a gyász, mely az elmúlt napokban borult reánk. Egy rajongásig szeretett magyar főhe rezegnek nagy reményekre jogosított gyermekét ragadta el tőlünk a balvégzet. A rajongásig imádott gyermek immár Budának falai között aluszsza örök álmát. — Hogy miért fájt s miért fog még sokáig fájni nekünk ez a seb arra elég magyarázat egynéhány csekélynek látszó jelenet a fenséges apa életéből, a melyekből meszemenő dolgokra lehet következtetni. * Egy szép őszi napon az alcsuthi kastély kertjében a száraz ágakat vágták le a fákról s eközben egy nehéz vastag ág leesvén, érzékenyen megsértette az egyik munkás kezefejét. A főherczeg a ki a dolognál jelen volt, azonnal felsitett a kastélyba s elhozta a bekötözés- hez szükséges karbol-oldatot s a vattát s maga kötözte be a vérző sebet. * Egy alkalommal a szomszéd községben éjnek idején tűz támadt. A fenséges ur felkeltetvén maga is a tűzhöz hajtatott, útközben a vasúti síneken kellett áthajtani, de az elzáró korlát a már is közelgő vonat miatt le volt eresztve. Erre a vasúti főnök, a vasúti vonatot megállittatta s a tűzoltókat áteresztette. Másnap a főherczeg személyesen elment a főnökhöz s megköszönte neki az éjjel tett szívességét. * Egyszer a szomszéd birtok uj gazdája családjával együtt a szépségéről hires alcsuthi kertbe ment s találkozott a Kneipp-ruhában járó főherczeggel, munkásnak tartván ő fenségét illő borravaló Ígérete mellett felkérte a kert megmutogatására. A főherczeg teljesítvén a kérelmet, elfogadta a neki nyújtott borr a- valót, s azonnal felsietett vele a kastélyba s nagy örömmel mutogatta a megszolgált pjénzt fenséges nejének, mondván, (mind a mesebeli király a ki elment zsákot hordani.) „Ha nem volnék is főherczeg, meg tudnám keresni k e- nyeremet.“ * Az elébb említett földes ur később megtudta, hogy ki mutogatta meg neki a kertet
