Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-29 / 39. szám
Budapest 1895. (3.1 BUDA és Y I D E K Fj Szeptember 29. elment kihallgatásra a fenséges úrhoz, hogy a hibát helyre hozza. Illő formák között talán nem is szerényen mint földbirtokos mutatván be magát! fényes példáját láthatta a nemes egyszerűségnek, mert a fenség is bemutatván magát igy szólt: „Én alcsuthi polgár vagyok“. * Hogy milyen patriarkális életet él a fő- herczegi család Alcsuthon azt azok a vendégek eléggé láthatták a kik a tűzoltók számára épített, vasból készült mászó-torony ünnepélyes felszenteléséhez Alcsutra voltak meghiva. Ez alkalommal a többek között a következőket mondotta el a főherczeg vacsora közben: „ A bécsiek (tűzoltók) haragszanak rám, mert egyszer jelen voltam Bécsben egy nagy tűznél s láttam, hogy a katonák a tűznél dolgoztak, s a tűzoltók hátra maradtak. Erre oda mentem a tűzoltókhoz s kérdeztem miért nem dolgoznak, mit várnak ? S ők azt mondták „Es ist zu heiss!“ No, mondtam, jöjjenek mihozzánk, a mikor szalma meg nádfödelü házak, vagy kazlak égnek ! Az én tűzoltóim csak úgy eszi c a tüzet!“ * Ugyancsak Alcsuthon történt, hogy a vendég tűzoltók tanúi voltak annak, midőn a zsandárok őrsvezetője 0 fenségének jelentette, hogy a faluban disznókat loptak s a tettes már kézre került. Erre a főherczeg azzal a szives mosolylyal, a mely az ő jó szivének fényes tűkre, azt mondta az őrsvezetőnek : „Ne bántsák azt az embert, majd elintézzük a dolgot vele,“ * Mnndjam-e tovább t. jellemző törfcénetké- ket, hogy az 0 fenséges atyai szivébe lássuuk ? Nem mondom tovább ! Eléggé ismerjük nemes lelkének vonásait. Ismerjük, mert mint Alcsuth- nak, saját szavai szerint, úgy Budának is polgára. M iszerintüuk: legelső, mindenek felett tisztelt polgára. Költöznek a darvak. Bútorokkal megrakott kocsik szapora egymásutánban vonulnak át Buda utczáiu. Ez a prózai tényállás, mit úgy is festhetnénk, hogy itt az ősz! költöznek a darvak. A naptárak feltűnő és kétségbevonhatlan egyetértéssel jelzik az őszt, a meteorologia hideg éjszakákat jelent. Budán és vidékén nyaralókra nézve ez induló, és oszlik a község. Nagyon kevés ember marad hegyeink között azokon kívül, kiket hivatásuk köt ide. Szent-Mihály napja bizonyos egyénekre vér változást okoz, mely a bőrön mint viszketegség lép fel. Tehát költöznek a darvak ! Magunkra maradunk, azok sem maradhatnak közöttünk a kik szeretnének, mert csak hangzik, hangzik a régi dal, mely közlekedésért sopánkodik. A fogaskerekű vasút teljesen szünetel, nemsokára a közúti vasút ritkított járatokban csak a Szép Honáig közlekedik. Temérdek vasúti tervről beszéltünk értesüléseink nyomán mi is és ezeknek megvalósulása valamennyi az éj vadjainak homályában késik. A kinn lakók minden alapszabály nélkül működő téli turista egyletet képeznek, kik sokszor végrendelet nélkül nem is mozdulhatnak télvizének idején bérezi otthonokból, melynek rideg fenségét megdalhatná ugyan a költő, de csak madártávolságról élvezve. Maguknak a nyaralóknak a távozását csak nehány érdekelt fél érzi meg, ezek csak vándormadarak Budán és nem raknak ott állandó fészket, s ideiglenes fészkeiket sem Budáról látják el. Türehm képében nem aduak a budai iparnak és kereskedelemnek egy kis szubvencziót. Természetes, hogy a budaiak is követik a pesti divatot és még ciszmáért is átjárnak, mint ezt múlt évi folyamunkban dr. Németh Imre egy tartalmas czikkben megírta. Ha nincs fogyasztó, hogy emelkedhetnék az ipar és kereskedelem ? Bizony, bizony félős, hogy ha több hid lesz még gyufáért is Pestre mennek, ha csak a lokál patriczizmus nem lobban nagyobb lángban. Nem mondjuk mi azt, hogy a főváros balpartján nem fejlettebb az ipar és kereskedelem, de sok dologban versenyezhetünk már. A nyaralók az élelmi szerek jó részét is áthordják, sokan még a húst is. Itt fel kell emlitnünk azt a visszaélést, hogy Pestről lehet Budára húst hozni, de Budáról Pestre nem. A költöző darvak után búslakodva nézünk, mert hegyeink között, hol ők tulajdonosok el felejtkeznek saját érdekeikről. Pedig itt fa és lomb azt susogja: könyörüljetek rajtunk és magatokon. Ezek a jó urak itt telekvilla tulajdonosok, oda át csak lakók és még is csak kevesen szállnak síkra Budáért. Miután többnyire a pénz és üzlet világhoz tartoznak azt mondhatjuk nekik, hogy rossz spekuláczió Buda elhanyagolása, mert telkeik értéke veszt ez által. Vannak pláne olyanok, kik azt állítják daczára budai birtokos voltuknak, hogy Buda kevesebbet hozott és többet kapott. Ez is tévedés, mert elég területe volt Budának, mely a fő- és szákvárosnak megmérhetlen kincse lesz, ha helyesen gondolkodnak és jól gondozzák Budát . . . Majd meglátjuk mi lesz a kiállítás után, a mi miatt sok ügyünk vesztegel. Egy hasznos könyvről. A közügynek vélek szolgálatot, tenni, midőn egy igazán közhasznú, az ember vagyoni és életbiztonságát legközelebbről érintő könyvről akarok megemlékezni. Nem szükség bővebben fejtegetnem azt, hogy a iüz a természet e fékezhetlen eleme, mennyi szerencsétlenségnek okozója. Az évről- évre összegyűjtött statisztikai adatok eléggé bizonyítják az áldozatok nagy számát. S ez annál elszomorítóbb, ha meggondoljuk, hogy legtöbb esetben a tapasztalatlanság, a tudatlanság, köny- nyelmüség csak fokozzák, egyes esetekben pedig egyedül ők idézik elő a veszedelmes elem pusztításait. Pedig egy kevés fáradtsággal, s csekély szakértelemmel igen sok v&gyout, s nem ritkán számos emberéletet is meg menthetünk. A fődolog tehát, ha már beállt a veszély a hogyan ? és miként ?-et a kellő pillanatban akczióba lépve a veszedelmet még csirájában tudjuk elfojtani. Csakhogy nagyon nehéz feladat ez azokra nézve, akik a tűzoltást s általában a tűzrendészetet még csak hírből sem ismerik. Könnyebb ennél a veszedelmet megelőzni vagyis házunkat, lakó szobánkat, helyiségeinket úgy építtetni s úgy berendezni, hogy a tűzveszély lehetőleg ki legyen zárva, illetve annak kitörése legyen megakadályozva. Erre nézve adja a legalaposabb útbaigazítást, az a könyv, melyről szólni szándékoztam. Czime: „Megelőző Tűzrendészet“. Irta Markusovszky Béla a székes- fővárosi hivatalos>ttüzoltóság tisztje. Előszavát József főherczeg 0 fenságe a magyar tűzoltók bálványozásig szeretett védnöke, a kit a balsors az elmúlt napokban mindnyájunk fájdalmára olyan mérhetlen veszteséggel sújtott, sajátkezű- lég irta. Ez a hasznos könyv, melynek azok, kiknek vagyonuk, házuk, gyáruk, ipar telepök, üzletök van, különösen hasznát veszik, a legalaposabban tanít meg reá, hogy miképen lehet a tűz pusztásai ellen sikeresen védekeznünk. Az első részben a telepengedélyezésekről, a tűzbiztos építési módról (az épületek czélja, tűztávolság, a konstrukezió, felek, fedő-anyag, padlás, menyezet, lépcsők, felhúzok, pinczehelyi- ségek) s az életbiztonságról ad egy-egv alapos tanulmányt. A második részben a vizszerzést, a tüzelést, világítást, robbanó anyagokkal való bánásmódot, tárgyalja a legkimeritőbben. A függelékben azok, akik szeretnek színházba járni, megtalálhatják, az összes budapesti színházakra vonatkozó, s emberek életmentését ezélzó ssabályrendeletefc ; azonkívül tűzkár jelentések készítésére, tűzveszélyes tárgyak szállítására hajón s a vasúton, s egyébb idetartozó dolgokon találunk útmutatást. S ha még hozzá vesszük azt, hogy a könyv könnyed folyékony magyaros nyelvezettel vau | irva olyan módon, hogy a laikusok leglaikusabbja [ is teljesen megértheti az elolvasottat, minden tekintetben megfelel a róla mondottaknak. Ára 1 frt. Megrendelhető a „Tüzrendészeti Lapok“ szerkesztőségénél. (IV. Lipót-u. 14. sz.) Budapest, 1895. szept. 23. Sz J. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Lutter János. Egy érdemeiben megöszölt derék budai polgárt akarunk jelen rovatunkban megismertetni, helyesebben méltatni buzgalmát, kiváló hazaszeretetét és azt a nagy tevékenységet, melyet éveken keresztül a budai rész magyarosításával, az ifjúság tapintatos odaadó nevelésével kifejtett. Neki köszönhetjük, hogy van Budán egy intézet, mely daczára annak, hogy nincs a szellemi élet valódi góczpontján t. i. a pesti oldalon, nemcsak Magyarország első rangú középiskolája, hanem bizvást mondhatjuk, hogy az egész monarchiának első gimnáziuma. 35 évi tanári működés után, melynek fele része igazgatói minőségben telt le, hagyja el a tanári kar benső tiszteletével és a tanuló ifjúság, különösen volt növendékeinek rajongó szeretetével a jó időn keresztül vezetett intézetet. Mennyivel különböző, mennyivel eltérő egy ily ember múltja, kinek egész élete egy generáczió nevelésével telt el, mely előtte végzi munkáját a haza szolgálatában, mely előtte fárad, küzd, melyben látja az elért, a diadalra jutott sikert. Mily öröm lehet az ily férfiúra a jelenben visszatükröződő múlt, az ifjú lélek fel- pezsdülésének, nemes ambicziójának hű képe a felnőtt ifjúságban, a meglett férfiban. Nemes megnyugvással, nyugodt, büszke lélekkel távoz- hatik el abból az intézetből, melynek ő jóformán ujjáalkotója, atyai gondviselője és valódi dísze volt. 0 alatta érte az intézetet az a magas kitüntetés, hogy a király meglátogatta és jó sokáig időzött ott, nem győzvén eléggé dicsérni a nagy rendet, tisztaságot, tapintatos nevelést. A tett és munka embere volt ő mindig. Úgy szólván teljes napját az igazgatói irodában töltötte lelkiismeretes pontossággal teljesítvén kötelességét, a nélkül, hogy bármeiy tanár segítségét igénybe vette volna. Délelőtt a gyakorlati teendők, a szorosan vett iskolai, nevelési ügyek vették igénybe, délután az irodai munkák, melyeknek végzését semmi áron sem engedte volna mással végeztetni, mint, azt mennyi más igazgató teszi a fiatal tanárok, tanárjelöltek igénybe vételével. íme a lelkiismeretes a pontos ember, ki nem kívánja a saját hasznára másnak a munkáját, kit az önzetlenség szép erénye díszített egész élete pályáján. Most midőn el- hagyja pályája színhelyét, kisérje őt részünkről az a kimondhatatlan hála és köszönet, hogy első rangú magyar minta középiskolát teremtett, mely párját ritkítja. Éljen sokáig tanítványainak és tisztelőinek örömére. U—y A—r. Diszes esküvők. Az elmúlt héten Budán is sok esküvő volt. Összes templomainkban egymást érte a nász. Sokan jelentek meg a vízivárosi Szent Anna templomban egyik legelőkelőbb patriczius családunk a Freyberger család öröinüunepén. Frey- berger Sarolta kisasszonyt vezette oltárhoz Riedl Antal cs. és kir. főbaduagy. Násznagyok voltak: a menyasszony részéről Darányi Ignácz képviselőnk, a ház alelnöke, a csálád régi barátja. Nász asszony: Noeff Ferenczné ház és föidbirtokosns úrnő. A vőlegény részéről: Riedl József földbirtokos. Nyoszolyu leányok: Freyberger Vilma, Stefánia, Tiszay Elza, Tor- mássy Frida, Noeff Margit, Noeff Faieda, Noeff Johanna, Noeff Emma, Mendlik Marcsa és Mend- lik Lujza kisasszonyok. Vőféuyek: Peterdy és Ivánovics főhaduagyok, Tiszay és Székács hadnagyok, Bartsch Róbert, Kozma Dénes, Riedl Hugó, Kozma Jenő, Ölffy István és Gallner Ferencz urak. Az előkelő nászvendégek sorában ott volt : Márkus József alpolgármester, nyilhegyi ^Rupp Zsigmond kir. tanácsos, Hermann Béla elöljáró,
