Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-29 / 39. szám
Budapest, 1895. IT. évfolyam 39. sz. Vasárnap, szeptember 29. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : iESDIÉIL "32" I <3- "2" "CT- L KIADÓ-HITATAI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: I. kér. Alkotás-utcza 12 a. Szttke-hás, Megjelenik minden vasárnap. Eltfflaetéai árak: Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Alkotás-ntcza 12/a. Sztíke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Mire megvénülünk. A katona-élet minden fáradság daczára csupa költészet. A szigorúság, az alárendeltség kissé keservessé teszi a fegyverviselés napjait. Mikor vége van, akkor sokat gondolunk a szép időkre s mire megvénülünk akkor sirvai s visszahívnánk, ha lehetne azt a mi egykor terhes volt. Fiatal éveinkben van csak a gyöngy- ólet. Almainkat, reményeinket még nem fagyasztotta el akkor a dér, az őszi szól. A megért sötét napok kedves emléke a verőfónyes ifjúság. El, el merengek ón is felette, szivemben viszhangzik az a mit akkor éreztem. A régi tűz ma csak parázs a hamu alatt. El-el merengek a múlt képein és eszembe jut, megérint az a kedély, az a vidámság, mely a fegyver- viselés éveit fényesitette. Azt hiszem másban is megpezsdül a vér, ha rágondol a katonaságra. Eszébe jnt régi legénysége, a bohókás tréfák, gyermekessógek. Boldog az ki az ízét el nem felejtette. Alig vártuk pedig, hogy lefújják az utolsó gyakorlatot, kikapjuk a katona- könyvet és hátat forditsunk a kaszárA „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Elvek és tövisek. (Regény egy kötetben.) (19) Irta: ERDÉLYI GYULA. Rétyi Autós István barátomnak! V. Penege uramnál csomagolnak, készülődtek. Kevés czók-mókot vittek el hazulról. Van Pesten szebb is jobb is. A bugyelárist megtömte jó öreg bankókkal. Egész nap azt tanulta, hogy lép majd lábujbegyen a czifra utczákon a czifra nép között. Elég volt a parasztságból ennyi, bad pukkadjon meg dühében Dombor Máté, majd meglátja, hogy milyen ur lesz ő" belőle. Valamit visz a királynak azután megjön a nemesség is és egy pár arany kereszt. Magában ezt a nótát dúdolta: Pesten csináltatok házat Ablakot rá háromszázat. Közepébe *ükör szobát Kiben rózsám mossa magát . . . Hintója még nem volt, egyet kért kölcsön a paptól, egyet a doktortól. Négy szép sárkányt ragasztatott mindegyik elé. Azokra a lovakra a melyek az elé a hintó elé voltak fogva, melyben a felesége és ő ülitek, piros selyem kendőket aggattak a Kati és a báró czugjára kék selyem kendőket. A többi lovakra, fehéret, [zöldet sárgát. Ábor Ábel és Káva Ferkó is elkísérte a nyának. Ide többé olyan fiatalon nem jöttünk vissza. Mikor a fegyvergyakorlatokra bevonultunk, egyet megviselt a család, másikat az élet. A rendes állomány legénysége már öreg katonáknak tartott bennünket. Bizony, bizony sok álmunknak szárnyát szegte már a sors két óv alatt. Nehezünkre esett a fegyvergyakorlat, imádkoztunk a végéért és mikor elbocsátottak, elszomoritott az a sejtelem, hogy három év múlva még törődöttebben lépünk ide be. A viszontlátás édes volt, mert a közös sors, közös érzés és szép összetartás igazán csak katonák között nyilvánul. Nem a szabályzatok által van ez megrendelve, hanem egy ellenállhatatlan varázs folytán él a szivekben. Még egy fegyvergyakorlat, egy kis fegyverzörej a hol legjobban esett a pajtásság és egyszerre obsitosok lettünk. Ma is legmelegebb érzést kelt bennem, ha azzal találkozom, * kivel együtt ettem a császár kenyerét. Vannak mindeníéle találkozók és szövetséges összejövetelek, miért ne találkozhatnának, miért ne jöhetnének össze egyesülés alakjában a fegyvertársak is. Az emlékezés, a múlt, megnemesiti a jelent. Szép emlék, a szív legszebb kincäe, kincsek kincse az ifjúság. Miért lábbad boldog párt az állomásig. Ábor Ábelt a szerelem hideglelte ugyan, de a hit le parancsolta szivének ágaskodását. 0 nem hagyta el a zászlót, a zászlók asszonya hagyta őt el. Szépen elbúcsúzott a vezérek seregétől, ékes szavakba öltöztette gondolatait. A főembereknek ajánlotta a népet és tiszteltette Istarájk Estánt, mielőbb jöjjön el birodalma, ezt kívánta szencsésen, mind közönségesen a Sionról kegyelmesen. Penege uram a Szolnok az alkalmat östökénél fogta meg és szinte élkesen válaszolt. Magáldotta a népét, kívánt bort, búzát, békességet, csak törődjenek a hámba az igába, mig eljön a nap, mely eljövendő lészen, haragnak haragjával és fogaknak csikorgatásával. Káva Ferkó kezet csókolt Brinzenstein Klotildnak és azt sugdosta, elvész az az eszte- rájk, mely pénz nélkül vala. A kerék úgy fordul, ka kenik. Klotild két darab tízest játszott az alvezér kezébe. Ez éljent kiáltott. Harmadikat csengettek. Penege uram alig tudott fel kászmálodni a vonatra. Innen is integetett mikor már haladóban volt — a tarka zsebkendőjével, melyre egy nagy csomó volt kötve. Mikor a pálya udvarból kiértek és elhelyezkedett az első osztály piros bársony székébe akkor vette észre a csomót. — Tyhü Jani üsse meg a más macskáját báró öcsém halt . . . — Mi baj Lőrincz bátyám ? — Mi baj édesem ? — Mi baj papa ? (Kató kétnap óta papázta az apját.) — Hej erre is ammara is látjátok ezt e csomót . . . — Látjuk. a két szemünk könybe mire megvónül- tüuk és ifjúságunk baj társát látjuk viszont? A bölcselkedők másként fejeznék ki a feleletet, a nóta csak azt mondja, a mi elmúlt vissza nem jön. Fogy az idő, fogy az élet és egyszer csak megverik a nagy dobot és egyenként vagy kettős rendbe bevonulunk a halál hadseregébe. Had ringasson addig is az ifjúság emléke ... ' Ezekre goudoltam ón, ezeket éreztem át mikor Belobradics százados először az Ernő-ezred fővárosunkban lakó szabadságosait és obsitosait csoportosította össze és ma midőn helyőrségi kört akar szervezni. Köszöntőm érte Belobradics századost, mert nem csak költészet, órzelgós, de komoly czélok teszik jogosulttá az ő szándékát. Az emlékek hatása alatt sokan fognak ebben résztvenni, de nem mindenki érzi át azt a nagy szolgálatot, mit e találkozások (körök alakjában) a közrendnek tesznek. Vétkes az, ki komolyan nem veszi felhívását. Magának a belügyek kormányzatának is észre kell venni ezt a törekvést és azt országossá volna jó tenni, mert ez a közrend nagy bizto— Meg kell állítani a masinát . . . — Minek Lőrincz bátyám . . . — Hát ez a csomó — izé nó . . . — Mi bajod van édesem azzal a csomóval? — Elfelejtettem megmondani otthon, hogy ha valaki kérdezné azt mondják a nagyságos ur elutazott. Mert már nagyságos alatt nem adom. A kántornak is megakartam mondani, hogy ha levelet ir megnagyságoljon ám mert elmarad a feles föld. Állítsátok meg a vonatot. — Intézkedtem szólt báró Szirtes Aladár. Penege Lőrincz uram megnyugodott, mert hát a báró öcsém uram, öcsém a báró intézkedett, de hát a ki ilyen piros bársony székben ül az nem lehet más mint nagyságos. A báró nagyságolta a feleségét nagyságos kisasszonynak szállította a leányát. A vonatvezető a jegyekért jött. Penege uram tiz pengőt nyomott a markába és biztatta, azután jó hajtson ez a vonat, hagy tudják meg kit visz, mert urat visz. Penege uram ragyogott a boldogságtól, a vonatvezető_mosolygott, de nagyot hajolt és nagyságolta. A báró jágere a legközelebb fekvő állomáson bekkunKantott és megkérdezte tőle is, hogy nem e parancsol a nagyságos valamit. Penege uramból csak úgy folyt a gőg, mondani kellett valamit: — Nézz ki fiam helyettem! balra e vagy jobbra fekszik e az állomás ? — Jobbra kezeit csokolom, ezzel hajlongva távozott. Penege uram most már érezte, hogy elérte a világi jót. Csak Dombor Máté látná. Domborék is a vonattal utaztak, de csak második helyen. (Folyt, köv.)
