Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-01 / 35. szám

Budapest, 1895.

1Y. évfolyam 35. sz.

Vasárnap, szeptember 1.

BUDA ÉS VIDÉKE

KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK KÖZLÖNYE.

Szerkeszti : EEIDÉLTI G-TIJL

KIAX^-HIATÄTAl,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-atcza 12 a. Sztíke-ház.

Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér.

s2^rki;>s.2;t<3ísí;<3,

I. kér., Alkotás-utcza 12/a. Szőke-ház.

kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.

Alcsuthon.

József főherczeg ő fensége kegyes meghívása folytán az országos magyar kertészeti egyesület abban a kiváló szerencsében és kitüntetésben részesült, hogy ő fensége személyes kalauzolása mellett az egyesület tagjai s a sajtó képviselői megtekinthették a kertészeti kultúra remekét, az alcsnthi főherczegi kertészetet, melynek e hazában, de talán az egész kontinensen párja nincs.

József főherczeg ő fensége Libich jószágkormányzó ur utján értesítő az orsz. kertészeti egyesület elnökét emökei Emich Gusztávot, hogy augusztus 22-én szívesen látja az egyesület tagjait. Nekem mint a „Buda és Vidéke“ tudósítójának jutott az a kiváló szerencse osztályrészül, hogy az egylet tagjait e rendkívül tanulságos utón elkísérhettem.

Az egyesület elnökének vezetése alatt megjelentek Szelnár Adolf alelnök Rosenberg Ferencz titkár, Dr. Schilberszky Károly kiváló és nagytehetségü botanikus Angyal Dezső tanár, kiváló kertészeink közül pedig Fekete a botanikus kert fő- kertés^e, Gillemot Vilmos kiváló rózsa- kertészünk, Magyar György a Margitsziget főkertésze, Weler, Seyderlheym miikertészek, a budai kertészeti akadémia

főkertésze stb. A hirlaptudósitók közül megjelentek Molnár Géza a „Fővárosi Lapok“ jeles munkatársa, Raykovics Tibor, j Várady és Eperjessy tudósítók.

Múlt hó 22-én reggeli fél kilencz órai gyorsvonattal indult el a 23 tagból álló társaság Bicskére, hova féltizkor érkeztünk meg. Az állomáson Hatos János uradalmi főkertész várta a társaságot, mely csakhamar, a főherczegi fogatokon helyet foglalván Alcsuthra indult. Háromnegyed órai kocsizás után megérkeztünk Alcsuthra a főherczegi park bejáratához, melynek tőszomszédságában van az „Al- csuthi-tűzoltó szakasz“ őrállomása.

A remek park egyik köröndjén feltűnt József főherczeg alakja, báró Vétsey főudvarmester kíséretében. A legnépszerűbb és legmagyarabb főherczeget lelkes éljenekkel köszöntő az illusztris társaság melynek soraiból csakhamar kivált Emich Gusztáv elnök, meleg és hálás szavakkal köszönvén meg ő fensége az egyesület védnökének meghívását, ki követvén íen- séges atyja nemes példáját, a kertészetben annyi örömet talál.

A főherczeg erre következőleg válaszolt; „Nagyon örülök hogy az „Országos kertészeti egyesület“-et a magyar kertészeket itt üdvözölhetem. Remélem, hogy

kertészetemmel meg lesznek elégedve!“ Ezzel kezet fogva Emich Gusztávval, s kalapjával üdvözölte a megjelenteket.

Ő fensége most igen jó színben van ruganyosán lép, egyszerű vászonruha volt rajta, lábán papucs, harisnya nélkül. Ez a Kneipp kúrával jár, mely iránt ő fensége bizalommal viseltetik.

Megkezdődött a szemle József főherczeg és báró Yécsey főudvarmester élén. Ő fensége folyton magyarázott, föl- világositással szolgálván fáiról és növényeiről, elmondva egyúttal egyik másik történetét is. 0 fensége botanikai ismeretei a legnagyobb szakértőket is bámulatba ejtették.

A főherczegi park 120 hold területtel bir, melynek ő fensége nemcsak tulajdonosa, hanem egyúttal legodaadóbb gondozója is. Vannak benne növényi ritkaságok, melyeknek ápolását kizárólag magának tartotta főn. A parkot még 1820-ban József Nádor ő fensége alapította s József főherczeg fiúi kegyelettel őrzi és ápolja azokat a fákat, melyeket fenséges atyja ültetett saját kezűleg. Feltűnt mindnyájunknak egy óriási, díszes koronáju platán, melyet József Nádor 1825-ben ültetett. Ő fensége bizonyos büszkeséggel mutatta be c s a 1 á d-f á i t,

A „BUDA és VIDÉKÉ“ TÁRCZÁJA.

Eltoli győzelmének emlékére.

(Szemere Miklósnak.

Irta : Szilveszter.

Meddő ez a század emberekről szólni A lantnak is jobb lovakról dalolni Éjig on kor társak hangyaboly csatája Ez a mai étet kendőzött arczája.

Emberben nincs erény, lovakban találunk Elfogyott a jónak kovásza minálunk. Eltolt győzelmét ezért énekelem A lóban is tetszös az igaz értelem.

Erkölcsvesztett embert aki megutálja, Miért ne lehetne jó ló jóétája?

Arasson diadalt, szikrázzék patkója A kitűzött dijat máskor is eltolja.

Fiúba nemzetsége diadalra termett A csatát igy vivta, mindig babért szerzett. Az őst jellemnek sok volt a példája Jő hazafiakban gazdag családfája.

Hűlt jón aranyeső Eltoli nyomába,

És jusson belőle poéták számára,

Ás ha nem is jutna, jusson a szivedből, Soha el ne vessél a szeretetedböl.

Barátim bánata én igaz bánatom. Résztvevő szivemmel két köre járatom. Örömeik napján is kiveszem részem,

Ezzel a szavakkal végzem éneklésem.

Elvek és tövisek.

(Regény egy kötetben.) (15)

Irta: ERDÉLYI GYULA.

Rétyi Anton István barátomnak!

Penege uram, Dombor Máté és a szolga- biró évödése közben Brinzenstein Klotild Péter mellé került és halk bizalmas hangon szólt:

— Beszélnem kell önnel.

— Rendelkezésére állok. Mikor parancsolja.

— Csak kérem. Jöjjön a kert végébe, én azonnal elindulok.

Az apostolok leánya el is indult. Péter követte. A kert végén egy kis lúgos volt. A posta mesterné ebbe vezette Pétert.

Leülitek. Péter hallgatott. A beszédet Klotild kezdette el:

— Miért oly szomorú barátom? Nem hiszi talán, hogy én a házigazdába ily hirtelen beleszerelmeskedtem ?

— A szerelem vak és tűz, hirtelen lobban és nem keresi tárgyát.

— Ej Péter Péter még nem is szól a kakas és már megtagadsz engemet.

— Nem én vagyok már a tagadó . . .

— Én nem.

— Pedig úgy látszik.

— A látszat csak különösen olyanoknál, mint én, ki nagy ügyek áldozata.

— Nem értem . . .

— Megmagyarázom. Én nem vagyok másba szerelmes, mint abba a szent ügybe, melynek életemet szenteltem. Ezért élek halok. Mindenhez pénz kell. A munkás mozgalmaknak nagy

tökéje van. Én szaporítani akarom azzal, hogy Penege felesége leszek. Legalább a fele jövedelmét és vagyona jó részét szerzem meg.

— Bámulom önt és csodálom.

— ügy e barátom Péter. Én csak akkor lehetek szerelmes, ha a szent ügy győz. Megértett.

— Meg, szólt áhitatos csodálattal Péter. A házasság csakugyan megtörtént. Olyan lakodalom régen nem volt az alföldön, mint Penege uramé. A gulyáit a gulyása, bárány paprikást, a juhásza, a halászlét a halásza főzte. Nagy bográcsokból áradt ki az ételek kellemes szaga. A pásztornép ki volt nyalva, czifrázva. Két banda czigány muzsikált. Az úri vendégek számára ezen kivül egy pesti traktirost hozatott. Maga talpig selyembe öltözött és a mondásában is benne volt a selyem, mert váltig azt kiabálta: selyem az élet . . .

Az urakon kivül meghívta a föld népét is, had igyék még egyszer az isztárájk. Ott forogtak a nagy bizottság tagjai között Káva Ferkó és Ábor Ábel is.

Nagy uram az alatt a négy hét alatt, mig a mátkaság tartott bemagolt annyit a szocziális tanokból a mi a fejébe belefért és álmodott a szentügy győzelméről, a mikor négyen öten osztozkodnak egy vármegyén. Álmodozásairól ravaszul hallgatott csak menyasz- szonyával beszélgetett róla. 0 leginkább Bánátból, vagy Csanádlól szeretne részt venni. Az apostolok leánya kiigérte neki az egész világot és beiktatta a főtanácsba.

Brinzenstein Klotild jelentést tett a központi végrehajtó bizottságnak arról a fogásról, a mit házasságával elért. Azzal a pénzzel m\ a