Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-08-18 / 33. szám

Budapest, 1895. (3)

Augusztus 18.

hulladékokat dobva a vizbe, azok a legnagyobb ügyességgel kapkodták ki.

Inverness Skótia éjszaki részén Beauly Firth és a Moroy Firt tengeröböl kezdeténél fekszik. Szép és rendezett város, széles utczák- kal. A Ness folyó a várost két részre osztja, bulevárdokkal van ellátva, s körül-belöl 23 ezer lakossal bir.

Sok szép nyilvános épülete van ennek a kies fekvésű városnak, melyek beválnának bármely fővárosba is. Megvan a mienkhez hasonló Margit szigete is: Ness Izland, melyet a Ness folyó nemcsak körül, de keresztül is foly. A partok hidakkal vannak összekötve. A két városrész közt három lánczhid emelkedik, kettő csupán gyalogjárók, s a harmadik kocsik számára.

Van nyilvános könyvtára, a mely esténként zsúfolásig megtelik érdeklődő közönséggel.

Az újságok oldalt fekvő asztalokon meg vannak erősitve, úgy, hogy kényelrdesen olvashatja az ember, de ki van zárva annak a lehetősége, hogy valaki hacsak szórakozásból is magázai vihesse.

Általában Skótiában minden városnak megvan a maga nyilvános könyvtára a közönség részére, úgy hogy a legszegényebb nép is könnyű szerrel hozzá juthat újságához, vagy jól megválogatott könyvekhez.

Invernesst már sokan, de nagyon sokan megénekelték, mert kevés város van a földkerekén, a mely a természet szépségeivel oly dúsan meg volna áldva, mint Invernesst.

Itt is a házak elől és hátul kertekkel vannak ellátva, vagy pedig szabadon kert közepén állnak.

Éghajlata rendkívül kellemes, a mennyiben télen nagy hideg nincs, a hó kevés. Nyáron nincs nagy meleg, de elegendő esső.

Szeretném alkalmilag ismét beutazni Angliát és Skócziát nagyobb társasággal, melyben szakértők, városi képviselők, irók és művészek vennének részt, hogy az itteni tapasztalásikat hazánk javára értékesítenék.

Én most már egészen otthonos vagyok Skótiában. Annyira megismerkedtem vele, hogy őszinte igazsággal mondhatom, hogy kitünően érzem magamat ebben az országban.

Az emberek egészéges társadalmi viszonyok között élnek, és éppen ez az, a mely a nép fejlődését nagyon elősegíti.

Ismerőseink.

(Árnyak és fények.)

Rákosfalvi Mérő János.

Rákosfalvi Mérő János királyi tanácsos az a polgár, ki egész életét a közügyeknek szentelte. Az egész főváros hálájára érdemes ő, mert minden törekedése az, hogy a székes-főváros nagy és szép legyen.

Mérő János neve előfordul mindenütt, a hol nemes ügyekről és édekekről van szó. Elöljáró ő a hazafiságban és a közérdekek szolgálatában.

A székes-főváros történetének lapjain méltó helyet foglal el ez az érdemes férfiú, ki vezér a fővárosi ügyekben és őre a polgárság igaz érdekeinek.

Sokat nagyon sokat jegyezhetnénk fel az ő érdemeiből, de elég, ha nevét leírjuk mert az ő neve nagy alkotásoknál fordul elő.

Hogy csak többet ne említsünk oroszlán- része van a magyar egyesület, a magyar iskola egyesület alapításában.

Minket azonban leginkább az érdekel, a mit a svábhegy emelése körül tett. Ezért az érdeméért: a svábhegyi polgármester czimmel tisztelték meg polgártársai. A svábhegy nagyon sokat köszönhet rákosfalvi Mérő Jánosnak, kinek buzgósága, befolyása és lelkesedése ápolója a svábhegyi érdekeknek.

Neki köszönhető a svábhegyi turistaegyesület létesülése, a templom épülése s. t. b. Mindenki tudja jól, hogy kicsoda Mérő János. Nem is írunk terjedelmes életrajzot róla. Elégnek tartjuk, hogy a nyilvánosság utján e nehány adat felemlitésével hálánkat rójjuk le és elismerésünket fejezzük ki annak a ki úgy szólván a svábhegy mai viszonyait megteremtette.

BUDA és VIDÉKE.

Az orosz sereg benyomulása 1849. junius 17—18-án.

Egy Budán lakó katonai tekintélytől, a ki dicsőséges szabadságharczunkban előkelő szerepet játszott: adjuk a fenti czim alatt két czikksorozatban érdekes visszaemlékezését, abban az erős hitben, hogy olvasóközönségünk azzal az érdeklődéssel fogadja, a melylyel a letűnt dicső korszak iránt kegyelettel viseltetni soha meg nem szűnik.

I.

A Pozsonyban 1849. május 10-én Berg gróf orosz vezérkari főnök s császári főbad- segéd valamint báró Weiden tábornok elnöklete alatt megtartott haditanácsban az orosz katonai megbízott Miklós czár nevében kijelentette, hogy a május 9-én Krakóból elindult s már a csatatéren is megjelent Panintine altábornagy vezénylete alatt 25 ezer emberből álló különítményen kívül, az orosz hadsereg a Magyar- országba való benyomulásra csakis az elindulást elrendelő parancsot várja.

Május 21-én a két uralkodó Varsóban találkozván, a czár a hadjárat első időszakára nézve a következő tervben állapodott meg :

1- ször: Az orosz sereg balszárnya 68 gyalogzászlóalj, 92 lovas század és 240 ágyú (a II. és IV-ik hadtestül) a varsói herczeg (Paskievics) személyes vezénylete alatt junius 17 és 18-ika közt Dukláról tör be Eperjes és Kassa felé.

2- szor: A jobb szárny 34 zászlóalj, 44 lovas század és 120 ágyú Rüdiger gróf tábornok főhadsegéd parancsai alatt junius 15-én Novitarch és Szepes-Ofalunál vonul be s a Tátrahegység déli lejtőinek hosszában nyomulván előre, lehető gyorsan egyesül a balszárny nyal.

3- szor: Az ily módon történt egyesülés után Paskievics tábornagy Pestnek tartva a magyar sereget báró Haynau táborszernagy parancsai alatt álló osztrák hadakra dobja, mikor is a két tűz közé szorult „lázadók“ le- veretése néhány nap alatt okvetlenül keresztül viendő. Azon esetre, ha a „lázadók“ az orosz hadak elől kitérve a Tiszán túli részekbe vonulnának vissza, a varsói herczeg összes erejét a Tisza balpartjára helyezi át é3 e czélra Lüders báró altábornagy hadtestét Erdélyből magához vonja.

4- szer: Grotenhjelm altábornagy 8 zászlóaljjal, 7 lovas századdal és 32 ágyúval valamint 2800 osztrák katonával Bukovinából jun. 18-án Vatra-Docnán át tör be Erdélybe.

5- ször: Galicziából Grabbe tábornok vezénylete alatt 16 gyalog-zászlóalj, 6 lovasszázad és 48 ágyúból egy különvált hadosztály Alsó-Kubin (Árvamegyében) felé tart. Utóbb ezen csapatokhoz egy könnyű lovas-dandár adatott, mely Szent-Keresztnél csatlakozott.

6. Az orosz tartalék önállóan az ott táborozó osztrák csapatoktól egyelőre 8 gyalogzászlóaljat, 18 lovas-századot és 40 ágyút számlált, de úgyszólván naponta érkező újabb ezre- dek által a hadjárat első napjaiban, már a működő sereg létszámát érte el.

Az osztrák főhadseregre nézve az a megállapodás történt, hogy eddigi figyelő állását elhagyva rögtön támadásba megy át, mihelyt a „lázadók“ nagyobb része a varsói herczeg ellen fordul. Ezután Komáromot és Budát bekerítve a „lázadókat“ folyton szorongatja.

Ezek a legmagasb intézkedések a legnagyobb óvatossággal pontosan végrehajtatván, a szabadságharcz kimenetele csakis az idő kérdése lehetett. Miklós czár három hónap alatt akarta a „lázadók“ erejét megtörni, ámde vége lett 8 hét alatt. Az orosz-osztrák sereg 367.264 emberrel 1198 ágyút állított a harcztérre, mig magyar részről — még a várakban levő csapatokat is beleszámítva — mindössze 141.000 ember állott fegyverben.

Tartalékról szó sem lehetett, mivel az országgyűlés még Debreczenben megszavazta ugyan az e czélra kívánt 50.000 ujonczot, de ezeket még csak ezután kellett volna szedni és felszerelni, mire azonban sem idő sem pedig fegyver nem jutott.

Az orosz sereg benyomulásának lefolyását a mostani fiatal nemzedék csak hírből ismeri s az orosz katonai irók által közzétett közleményeken kívül alig tudnak oly kutforrást melyből hiteles és többé-kevésbó érdekes adatokat meríthetnénk. Élénk és megkapó színekkel leginkább Muraiew tanár ecsetelte könyvében a bevonulás főbb mozzanatait, melyből néhányat e helyütt — örök emlékül — közölni óhajtunk.

Orosz részről azon téves nézet folytán, hogy a ruthének és tótok legott véreik támogatására fognak sietni, egyes csapatparancsnokok hosszabb beszédeket is tartottak, melyeket azonban a romlatlan ruthén és tót lakosság nem értett meg, s az oroszokat mint kiváncsi idegeneket fogadva, ellentállást nem fejtett ki ugyan, de rokonszenvet sem mutatott.

— Miért fáradtatok ide ? — kérdék a

mármarosi ruthének — hiszen mi titeket nem bántottunk.“ Mihelyt egy orosz csapattest valahol pihenést tartott, a tisztek első dolga volt az útközben elkövetett csekély kihágások miatt kiszabott szigorú testi büntetéseket a legénységen végrehajtani. A botozás és korbácsolás reggeltől estig szünet nélkül folyt s midőn a véresre vert orosz katonák hosszú darócz köpenyeikben lakásaikra nagy nehezen visszatántorogtak, a szegény parasztasszonyok vérző sebeikre hideg vizbe áztatott gyolcsot és tejfelbe mártott káposztaleveleket raktak. Az esti harangszóra a falu népe a templom körüli sir- kertben imára gyülekezvén, ez a látvány még a legdurvább doni vagy kubáni kozákra is hatott. Eszükbe juthatott, hogy felesége és gyermekei kiket ez életben nehezen fog többé viszontlátni, az esti harangszónál szintén reá gondolnak.

(Vége köv.)

Értesítők.

Polgári leányiskola. Budepest székes fővárosi I. kerületi krisztinavárosi községi nyilvános polgári leányiskola második értesítőjét az 1894/95 tanév végével szerkesztette Szabó József igazgató. A bevezető czikk az intézet történetével foglalkozik, a melyből mint érdekes adatatot kivesszit a következőket:

Intézetünk a jelenleg lezáródó tanévben a

III. és IV. osztálylyal bővült s életének második évét töltötte be. A beiratkozó tanulók száma alig várt kedvező eredményt vett, a mennyiben a tanulók száma a tavalyi 81-gyel szemben 222-re emelkedett, kik közül az I. osztályra 72, a II.-ra 74 tanuló jutott. Az iskolánk számára kibérelt helyiség azonban csak három osztályteremmel rendelkezett s azért kénytelenek voltunk az I. osztályt a szomszédos elemi iskolai épületben elhelyezni.

A múlt évi szeptember három első napjaiban tartott beiratkozások után szeptember 4-én kezdtük meg a tanítást s megszakítás nélkül folytattuk f. évi junius hó 18-áig, mig a vizsgálatokat a nméltgu vallás- és közoktatásügyi minister úrtól f. évi márczius hó 1-én kiadott uj szabályzat értelmében minden osztályban egy-egy délelőtt, t. i. f. évi junius hó 19—24-én tartottuk meg, melyek egyikén — a Il-ik osztályban — ngs dr. Gombár Tivadar, kir. tanácsos, főv. biz. tag s iskolafelügyelő ur elnökölt, a ki megelőzőleg az év folyamán is szerencséltette intézetünket látogatásával, a mikor az I. és IV. osztályban hallgatta meg a tanítást. A hittani vizsgálatok alkalmából pedik (jun. 4-én) jelen voltak nagy tiszt. Scholtz Gusztáv ág. ev. lelkész ur és Hajpál Benő ev. ref. s. lelkész ur. A vizsgálatok napjain — jun. 19—24-éig — a tanulók rajzai és kézimunkái kiállitás8zerüleg közszemlére tétettek.

A tantestület már az év elején nagymérvű változáson ment át. Gorzaleczky Hona k. a. a III. kér. újlaki polg. leányiskolánál szervezett női ipariskolánál nyert szakképzettségének megfelelő állást; ugyanott alkalmaztatott Igmándy Jolán k. a., az iparrajzi szakból heti néhány órai tanításra; a távozók helyét, valamint intézetünknek két osztálylyal történt kibővültével szükségessé vált állásokat az I. kerületi várbeli felsőbb leányiskola tanárkarának három derék tagja töltötte be: Ujházy Irma k. a., a rajz-