Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-18 / 33. szám
Budapest, 1895. (2) BUDA és VIDÉK Augusztus 18. Szent István napja a magyar nemzet örömnapja. Szent István első királyunk szentelt jobbjának fénnyel és pompával való végig hordozása a Zsigmond kápolnától igazságos Mátyás királynak templomáig: a kereszténység diadalának útja. A mig ez a szent ereklye királyok lakában, ott a budai várban gondosan őrizve, birtokunkban van: addig rajtunk nem győzedelmeskedik a föld kereksegó- nek se ravasz, se fondor és hazug, sem nyilt ellensége soha, de soha! Szent István napja, a mi büszkeségünk napja! Fellobogózott utczák során nem meggönryedve, de kiegyenesedve járunk és ha előttünk halad a körmenet, a szent jobbról a magas égre nézünk, s lelkünk megtisztulásával keressük ott a fellegeken túl az Istent, és szivünk meg- dobbanásával imádást és hálát küldünk, hogy magyarok vagyunk. , V. L. A tatai gróf. Gróf Esterházy Miklós, a tatai gróf, a legáldozatkészebb magyar mübarát. Keresztény érzésű four, tehát nagyon természetes, hogy a sajtó nem a kellő világításban mutatta be. A Lipót-városban is megesik az, hogy valaki a saját házánál németnyelvű előadásokat rendez. Ezt még soha nem támadta meg a sajtó, de a magyar nemességnek szívesen jegyzi fel hibául még erényeit is. Ez valóban hamis könyvezetése a társadalomnak. Hamis mértékkel mér a nyilvánosság is. Gróf Esterházy Miklóst megtámadták azért, mert tatai várszínházában bécsi színészek léptek föl. Megkondult a vészharang, „a ger- manizáló gróf“ czim alatt kiharungozták a hazafiságból gróf Esterházy Miklóst. Egyetlen egy lap sem tartotta érdemesnek, hogy a tatai grófról informáltassa magát. Elitélték. Az Esterházy-név sohasem, volt kedvencze a sajtónak. E család főjellemvonása a mély vallásos érzés. Az Esterházy-család egyike a legkatholikusabb családoknak. Ez már elég ok arra, hogy a sajtó és csatlósai nagyon gyűlöljék. Igen természetes és érthető eljárás ez azok részéről, kik nemzeti egyesületek alkotásában vesznek részt, de legnagyobb ellenségei a történelem hagyományainak, a történelmi neveknek_ Gróf Esterházy Miklós kiváló müizlésü, nevelt, olvasott ember s művészeti ügyekben olyan szaktekintély, hogy bárki kérhet tőle tanácsot. Nem következés az; hogy csak az értsen valamihez, a ki ir. Sokan vannak, a kik nem Írnak és tudnak, sokan, a kik írnak és semmit sem tudnak. Az Esterházyakkal születik a mü- izlés. Ez náluk családi tulajdonság. Tanúbizonysága ennek a véleménynek az Esterházy- képtár, de tanúsága az is, hogy majd minden Esterházy-kastélyban volt szinielőadásokra vagy hangversenyre alkalmas hely. Képek, műkincsek vannak összehalmozva. Mint meczénások is mindig elsőranguak voltak a hazában és a világon. Megtörtént az az eset, hogy egy Esterházy nem tudott jól magyarul. Énnek nem ő volt az oka, hanem a viszonyok. Ez arra az Esterházy-családra árnyat nem vethet, melynek oly sok jeles tagja küzdött és halt meg a haza érdekében. Az igaz, hogy az Esterházyak nem kortes-hazafiak, kik hordó tetejére állva verik a mellüket, de komolyan szeretik és nem tréfával a hazát s nem tekintik a hazaszeretetet divat- czikknek. Mernek önállóak lenni. Teljesitik köteleségüket, nem lesve konczra, nem várva tapsra. Nem komédiás hazafiak ők, kik ma ilyen, holnap olyan szerepet vállalnak, a szerint, a mint szerződtetik őket. Szóval az Esterházyak a magyar fajhoz tartozván, önállóak erényeikben és önállóak tévedéseikben. Ez a magyar fej ességhez tartozik. Mi törünk, de nem hajiunk ; a hol hajlongást látunk, ott hiba van a vérkeveredésben. Gróf Esterházy Milós kemény, jellemes, vallásos, önálló keresztény magyar főur. A lapokra — a tekintetben, hogy vélekednek róla — keveset ád. Nem pajtáskodik mindenkivel, még saját rangjabeliek közül sem. Zárkózott ember, ki nemes szenvedélyeinek él. A hírlapirodalom annyira el van bizakodva hogy már észt és kitűnőséget is akar ajándékozni. Igaz, hogy pillanatnyi életű embereket teremt, dicsőséget osztogat mától holnapig, de ez csak káprázat. A sajtó elitélése, megsemmisítése sem örök időre szól. Az érdem, a tett ideje eljön. Azért, mert valaki sportember, viv és egyéb testgyakorlatokat végez és erre több időt fordít, a sajtó némely része előtt elitélésére méltó. Ezek a sportkedvelő urak pedig eleget olvasnak ám, ha nem is a modern Írókat és pajtásaikat, de olvasnak és hódolnak a széptudományoknak. A legtöbb sportember szereti a zenét, a képeket, az irodalmat és művészetet, nemcsak elméletben, de valósággal, mert vásárolnak és segélyeznek. Gróf Esterházy Miklós többet tanult az esztétikából is, mint akármelyik hireskedő mübiráló. A mit tanult, abból önálló véleményt alkotott. Neki kellene az opera és a nemzeti színház intendánsának lenni. Biztos forrásból tudom, hogy el is vállalta volna, de sokkal nagyobb ur anál, mint hogy tolakodnék és önérzete tiltja a maga mellett való dobol tatást. A művészet vezetésére hivatott müveit ember, ki nem sokat teketóriázna sem miniszterrel, sem számvevőséggel, hanem a saját zsebéből áldozna. A sajtó elrontotta egyelőre ezt a dolgot, mert annyit egy nagy ur mindenestre elvárhat, hogy közeledjenek hozzá és legalább is tisztelettel emlegessék, a mit mégis érdemel. A helyett, hogy a tatai várszínház miatt megtámadják, informácziókat kellett volna róla szerezni és követni Fáy és Földváry példáját, kik Széchenyitől tanulták azt, hogy az arra emberért érte kel menni, a hogy elmentek her- czeg Grasalkovichért. Valószínű, hogy a kik ócsárolnak, az nem kinálja magát az ócsárlóknak. így keletkezik az a veszedelem, hogy hiva- tatlan kezek intézik a művészetet és tág mezőn élősködhetik a nyerészkedés. Még senkinek nem jutott eszébe a magánszínház vállalkozások megfigyelése. A vállalkozó tárczájába vándorolt százezrek a művészetnek ugyanannyi kárt okoznak. Arról nem is beszélünk, hogy ezek a magánvállalkozók legtöbbször nem értenek a dologhoz. Csak oda tévedt emberek, a kikre azután később ragad valami és a hirlelés tekintélyekké lépteti elő. A népszínház nem követi azt a czélt, a miért épült. A fényes kiállításokra fordított költség elég mentség arra, hogy a népszínházi bizottság a számonkérésben enyhén járjon el. A vígszínházhoz czimzett magánvállalkozás becsempészi a világpolgárságot. A harmadik és negyedik magánszínház megint csak magánérdekek szinháza. A szinészeti iskolák szaporodnak. A jövőben még jobban elárad az ország végzett szinésznövendékekkel, mint ma. A magánvállalkozások ezek közül protekcziós kézzel válogatnak. Egy-egy részvényes vagy páholybérlő ajánlata nagyobb kincs a tehetségnél. A tatai színháznak nagy jövője van. Tata mint nyaraló, mint kiránduló-hely, mint sporttelep egyaránt emelkedik. Nemsokára igen szép közönség kerekedhetik ki erről a helyről s a tatai színház lesz a mintaszinház, mert Esterházy Miklós gróf igen jó intendáns. karaktere. Nagyon jó théma az, mit a Buda és Vidéke kezdett tárgyalni annak a bebizonyítása végett, hogy Budapestnek nincs magyar karaktere. Én is olvastam Túri Mészáros István czikkét, mit a Buda és Vidéke tovább magyaráz. Én is úgy találom, hogy budapesti polgár még nincs, a budai mégmost is van, pesti polgár csak volt. A debreczeni czimről azonnal fel lehet ismerni, hogy debreczeni, s a többi vidéki városok lakója is azonnal elárulja azt, hogy hova való. Budapesti karakter azonban nincsen. Budapesti polgár nincsen, itt csak jobbára speciesek vannak. Nagy fontosságú dolog az, hogy a fővárosnak magyar karaktere legyen. Ezt a nevelésnek és irodalomnak kell előmozdítani. Igen ám, de sem a nevelésnek, sem az irodalomnak magyar karaktere nincsen. A főváros hatóságának legyen ez feladata, hogy a nevelés egészen magyar legyen. Igyekezzünk nem csak magyarrá, de szívben lélekben magyarossá tenni a társadalmat, az irodalmat, nevelést a művészetet. A magyar egyesület és a magyar iskolaegyesület szintén felveheti ezeket programjába. Sokat várunk Wlassics Gyulától az eszme gazdag kultusz minisztertől, kiben igen sok érzék van a magyar motívumok ápolására. Budapesten van lakosság, de nincsen tulajdonképpen nép, és ha van is: természetre nem magyar nép. Népszínműveink, festőink aligha találhatnának fővárosi magyar tárgyakat. Kölcsönzöttek a mi alakjaink és típusaink. A budapesti lakosságban nincs magyar eredetiség, nincs magyar humor ezért burjánozhatólt itt a sok zengeráj és erkölcsrontó orpheum, Folios Capris és sok egyéb. A társadalom szokásaiban német és nem magyar. Tehát nem is lehet a székes-főváros magyaros. Ajánljuk az irányadó körök figyelmében ezt a sajnálatra méltó körülményt és kérjük, hogy segitseneK mi hamarább ez arra alkalmatos eszközökkel. Igyekezzenek arra, hogy a fővárosnak magyar legyen a karaktere. Tanulmány-ut. A »Buda és Vidék e< számára irta: Siebreich Károly. Inverness jul. 1. Az angolok és skótok az elemek közül a vizet szeretik talán legjobban, és mindent elkövetnek, hogy azt értékesíthessék. Nemcsak a hajózás czéljaira fordítják, hanem a vizet kiaknázzák az utolsó cseppig is, ha annak felhasználása anyagi haszonnal jár. Skotiában a legérdekesebb a Caledonai csatorna, mely több tó csatornáinak összeköttetése által keletkezett. Itt is, mint az egész angol területen a hajózás vasárnaponként szünetel. Azt a gőzhajót, melyen utaztam Inver- nessbe nyolczzárka tartányon körülbelül 40—50 láb magasba szombaton emelték fel, a Loch- Linche tengeröbölböl a Lochy-csatornába, melyből két újabb zárka tartányon keresztül a Loch-Lochy tóba még 8 — 10 lábnyi magasságra emelkedtünk, egy skót dudás zenéje és egy skót gyerek táncza közben 10 perez alatt. Cullahynál a hajó leeresztése megkezdődött, itt 8—10 lábbal estünk s igy fokozatosan 30—35 lábbal, mig nem Fort-Augusztusnál a gőzhajó lebocsátáss véget ért, a közönség nagy része kiszállt, hogy a bevásárlásokat eszközölje. Legtöbbnyire az ezen vidék specziálitása nagy kelendőségnek örvend, u. m. botok, szövetek, fényképek és egyéb tárgyak. Onnét a Loch Nessbe jöttünk. Még két helyen eresztették le a gőzhajót mire Invernessbe érkeztünk, hol négy zárka tartány van, de már ott a magasban maradtunk. A vidék gyönyörű. Mindenütt hotelekre és nyári lakásokra bukkanunk. A hegy oldalokon juhok legelésztek, a melyek között túlnyomó számban van a fekete-fejű és lábú birka. Útközben különböző hajókkal találkoztunk, valamint csolnakokkal és egy csatorna kotrógéppel, mely folyvást működésben van. Az utaknál a csatornákon keresztül mindenütt forgó hidak vannak és több helyen viz- leeresztő zúgok. Az egész utón hajónkat a különféle szárnyasok egész raja kisérte, s a közönség nagy gyönyörűségét találta bennök, a midőn holmi
