Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-11 / 32. szám
Budapest 18P5. (3.) BUDA és VIDÉKE Augusztus 11. got, melyen megjelent a budapesti társaság színe és java. Adja Isten, bogy a hunok, továbbra is testben és jellemben oly kemény hun utódok legyenek mert eddig voltak . . . P. . , . O. Egy uj iparágról. A déli vasút igazgatóságával szemközt, a Mészáros-utczában, csinosan épített gyártelep vonja magára a figyelmet. A gyártelepen, amelynek tetejéről messzire ellátszik a Dávid Károly és fia czégtáblája, a magyar királyi dohányjövedék gyárai részére szükséges szivar- és szivarkadobozokat készítik. Dávid Károly és fia czég három tagból áll. Az apa Dávid Károly és két fia: Béla és Jenő. Dávid Károly régi kitűnő szakember a papíripar terén. Ritka tevékenységű és széles látókörrel biró üzletember létére, gyorsan fogta fel az általa itt Magyarországon meghonosított uj iparágnak hasznos voltát és buzgalommal párosult kitartással iparkodott ezt érvényre juttatni. Szakadatlan és czéltudatos munkásságának köszönhető, hogy a hazai gyári ipar egy újabb igarággal gazdagodott meg, a hol nemcsak a teknikai haladás nyert újabb táplálékot, hanem számos szegény család újabb keresetforrást talál. Fia, Béla, erős támasza a gyártelep teknikai fejlesztésére irányult törekvésében, Jenő pedig mint modern müveit kereskedő vezeti a válalat meraantilis részét. Mind a három ritka egyetértésben és szakértelemmel munkálkodott az uj gyártelep létesítésén, mely a napokban készült el és fokozódott mértékben szolgálja a czég törekvéseit. Érdekes ezt a 3200 négyszögöl területén épült gyárat és a gyártást az iparvállalatok iránt érdeklődőnek alaposan és behatóan megnézni, elkezdve az épülettől magától, egészen addig, mig a déli vasút egy gőzmozdonya egy- egy óriási térfogatú, dobozokkal telerakott kocsit a raktárépületből kivontat. A vállalat keletkezéséről számoljon be a lépcsőcsarnokba befalazott következő emléktábla : Ezen vállalat a hazai ipart pártoló m. kir. dohány jövedéki központi igazgatóság hathatós támogatása mellett i8g0. évben keletkezett. Ezen gyár 18gy. évben épült. A dohányjövedéki központi igazgatóság a hazai ipar fellendülése iránt való nagy érzékéről tett tanúságot, a midőn a pénzügyi és kereskedelmi minisztereknek azt az ajánlatot tette, hogy a dobozokat készíttessék a Dávid Károly és fia gyárában. Az épület a modern tekníka minden szakbavágó vívmányával olyan tökéletesen van berendelve, hogy a szemlélő méltán elbámulhat rajta. Oránkint ezer meg ezer példányban készítik el a különféle szivar- és szivarkanemek csomagolásához szükséges dobozokat, Az érdeklődőnek, hogy fogalmuk legyen róla, álljon itt a következő ismertetés. Két részben készítik a dobozokat. Külön a tulajdonképeni dobozt és külön a fedelet. A dobozhoz szükséges karton-anyag, a mely tisztán fából készült papír, (szintén magyar gyártmány) körülbelül 80 czentiméter széles és hosszú lemezekben kerül a vágógépbe. A gépben két hengerkés három egyforma szeletre vágja szem- pillantás alatt, a mi után az egyes szeletek a vájógéphez kerülnek. A vájógép az egy milliméter vastagságú szelet két oldalát egész hosszában fél milliméter szélességben és vastagságban kivájja, egyúttal egész hosszában bepréseli a fenékre a dohányjövedék bélyegzőjét, a mi után másodszor a vágógéphez kerülnek a hosszú lemezek, a hol a doboz nagyságához mérten, apróbb darabokra vágják őket. A sarokvágó gép a sarkokat üti ki, a szegeiő gép a fémkapcsokkal érősiti egymáshoz az oldalakat. Végre pedig egy lemezszalag be lesz toldva, a melyre a tetejét rá lehet erősíteni. Ugyanígy készül a doboz fedele is, azzal a különbséggel, hogy a kartonlapokra először J a szivar vagy czigaretta és a dohányjövedék czimét és czimerét nyomtatják. A gyártelepen már eddig is 185 ember keresi a kenyerét, holott még a kezdet nehézségein sincs túl. Ha a Dávid Károly és fia czég ki akarja ezt az iparágat tökéletesen aknázni, nagyon kívánatos volna, ha azokat a diszmii-dobozokat, melyekből eddig csak mintákat bocsátott ki, minél előbb teljes erővel gyártani kezdené. Olyan csinos, sokféle színű domborpréselésü keztyü-, legyező-, gallér-, kézelő-, zsebkendő-, nyakkendő-, czukorka- és czu- korsütemány-dobozokkal volna képes üzemerejéhez mérten elárasztani a kereskedő- és mii- iparpiaczot, hogy ki volna zárva még a lehetősége is annak, kogy a külföld tegye meg ezt velünk. Ha még a szivar- és szivarka-tárczák gyártását is fölveszi programjába, akkor a magyar dobozgyártást arra a nívóra emelné, a melyre annyi áldozatkészség, szakértelem és nehéz munka árán joggal igényt is tarthat. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) I. Tatay Adolf dr. Tetőtől talpig igazi magyar ember. Ezzel — azt hiszem — tökéletes jellemrajzát adtam volna egy korrekt karakterű férfiúnak, ki felfogva az ember és a polgár kötelességeit, a lelkiismeretes kötelesség teljesítés határait messze túlszárnyalva munkálkodott, küzdött — mondhatnék — szenvedett is a közjóért. Vajha a sok, magát magyarnak nevező honpolgárok sorában, nagyobb volna azok száma, kik mint Szabó K. ezt „A magyar büszkeség“-ről irt tanulmányában oly gyönyörűen kifejtette, méltán magyaroknak volnának nevezhetők! Tatay Adolf dr. egy ilyen igazi magyar ember, mind érzés és gondolat világára, mind pedig cselekedeteire nézve. Nemes érzése, fenkölt gondolkozásu és mindenkor jóra irányuló működése a legszebb harmóniában adják alapját egy költői lelkület- nek, mely az irigység keltette kicsinyes ármánykodások közepette is az volt, mi mindig : mo- csoktalan, aranytiszta. Egy küzdelmes, de szép múlt méltó jutalmául Tatay Adolf drt. nemcsak a III. kerület környezi osztatlan tisztelete és szeretetével, de a székesfőváros többi részei is, hova az ő lelkes és hazafias működésének hire szintén elhatott. Ki gondolta volna, hogy az az ambiczió- zus orvosnövendék, ki alig húsz éves korában Pákh Albert munkatársa volt, kinek szebbnél- szebb költeményei jelentek meg az akkori lapokban s ki nehány évvel később száz arany pályadijat nyert vallásos énekeivel, üogy ez az ifjú valamikor egv^ munkás életben itt őszüljön meg közöttünk, O-Budán, mely akkor még Budapestnek — úgy szólván — terra inkog- nitája volt. Mi vonzhatta hát őt ide? Nagyravágyás bizonyára nem. A szeretet, a szegény nép szere- tete hozta közibéuk a nagy emberbarátot, az egyszerű polgár gyermeket; dolgozni jött közénk hogy munkálkodjék velünk vállvetve, fáradságot nem ismerve. Az ifjút a dicsőség, mely egy nyomon járt vele, nem kapatta el, nem még a tapsvihar se, mely felzudult akkor, midőn első színdarabját adták elő a népszínházban. E magas atmoszférából került ő O-Buda egyszerű légkörébe, nekünk szerencsénkre, de az nem kis kárára az irodalomnak, melytől őt azután az ó-budai élet teljesen elvonta. Ettől fogva, ha nem is élt közvetlen az irodalomnak, mégis igen sokszor megszólalt Tatayban a költő s úgy alkalmi, mint ünnepi beszédei poétái vénájának kiapadhatatlanságá- ról tettek mindenkor tanúságot. Tatay beszél! morajlik végig a figyelmeztetés a hangos társaságon, midőn Tatay felemelkedik helyéről pohárköszöntőt mondani s siri csend lészen a teremben és minden figye lem csak ő reá irányul. Végre megszólal a csengő, hajlékony fülbemászó hangjával csak úgy játszik a szivekkel . . . Huszonöt éves orvosi működésének megünneplése ünnepe volt egyszersmind egész O-Budáuak, s ritka kitüntetésekkel halmozták el minden részről. Mint orvvs a népnek, a szegény népnek valóságos atyja, mint iskolaszéki elnök pedig lelkes és áldozatra kész hive a III. kerület tanügyének és tántoríthatatlan barátja a tanítóknak. Ezt bebizonyította minden alkalommal; tanúságot tehet erről az egész III. kerület tantestülete. Ha pénz kell a szegény iskolás gyermekek felruházására: ott van Tatay; ha bárminő jótékony gyűjtésről van szó: ismét csak Tatay az, ki összegyűjti a szükséges garasokat, nem ritkán: százasokat. És igy megy ez végte'en változatban tovább és tovább ; lelkes, önfeláldozó támogatója ő minden nemes ügynek és becsületes munkásnak. Emberbaráti működésében egy ritka nemes- lelkű nő áll segítőtársként mellette: szeretett neje, Tatay Adolfné, szül. Totis Emma úrnő, kinek a kerület szegényei szintén igen sokat köszönhetnek. Mint lapunk kiváló barátját ismertettük meg Tatay Adolf drt, és soraink végeztével azt kívánjuk, hogy közhasznú, áldásos működésében éltesse öt az Isten még igen sokáig. Somlyay József. A Mayer-árvaház igazgatója jól ismert és tisztelt férfiú nem csak Budán, de az egész országban. A magyar tanítók karának egyik kiváló dísze, ki központja, ereje a tanítók testületi szellemének. A tanítók országos mozgalmának vezérkari főnöke és munkás életének szabad óráit ennek a czélnak szenteli. Somlyay József úgy elméletben, mint gyakorlatban a legkitűnőbb tanítók közé tartozik és az az ember, kit a népoktatás állapotáról maga a közoktatási kormány is megkérdezhetne. Egyik kiváló érdeme az, hogy tetőtől- talpig magyar ember. Magyar a jelleme, gondolkodása és írásmódja . . . Kár hogy nem irhát annyit, mint an menynyit tudna, mert erre nem jut ideje. 0 nem magának, de a közügynek él. Becsülettel felel meg tanítói és nevelői hivatásának, igaz atyja az árváknak, kiket gondjaira bízott a székes főváros. Alig múlik el hét, hogy ne jönnének megtekinteni a Mayer-árvaházat tanulmányozás szempontjából. A gyermekek végtelenül szeretik igazgatójukat, kinek az a törekvése, hogy őket jó magyar hazafiakká nevelje. Az országos tanítói egyesület emlékiratai javarészt az ő tollából kerülnek ki. Komoly munkásság, tudás, irói képesség és lelkesedés jellemzik ezeket a dolgozatokat. Somlyay József az irodalmi és művészi köröknek is kedvelt tagja, olyan emberekkel élt bizalmas barátságban mint Balázs Sándor, Budenz József, Barna Ferdinánd stb. Ezek őt szerették és nagyrabecsülték, mint olyan férfiút ki hivatását jól tölti be. Kartársaival nem érezteti, hogy ő milyen tekintély, a maga körében milyen nagy. Jó barátságban van valamennyivel és az ifjabb nemzedék társaságában is szivesen tölt időt. Itt Budán a polgárok körében is szeretik. Ha hivatalában nincs, ő csak polgár, a ki a legegyszerűbbel is barátságosan beszélget és nem gőgösködik, hanem megtisztel érdeme szerint mindenkit. A „Buda és Vidéké“-nek nem csak munkatársa, de barátja is, ki a maga erejéhez képest mindent elkövet, hogy lapunk emelkedjék. Értesítők. A „Magyar zeneiskola“ évi értesítőjét szerkesztette dr. W e s z e 1 y Ödön titkár. Gyászkeretben kellett volna megjelenni ennek az értesítőnek, mert Nikolits Sándor az intézet igazgató elnöke ez évben hunyt el és ez a legfontosabb eseménye ez év történetének. Hogy ki volt Nikolits Sándor, az Értesítő bevezető
