Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-28 / 30. szám
Budapest. 1895 (4) Julius 28. lépnek át a gimnáziumba, hanem iparos-pályára készülnek, az elemi iskolai képzettségnél magasabb fokú műveltségre tehessenek szert. Ezért az elemi iskola 3 osztálya mellé 2, úgynevezett IV. osztályt állítottak föl. Csakhamar azonban meggyőződtek, hogy ezen intézkedés még a kisebb ipar kívánságát sem elégíti ki. W a h 1- heim János akkori polgármester kezdeményezésére tehát Buda sz. kir. város tanácsa 1852- ben elhatározta, hogy a meglevő két évfolyam mellé még egy harmadikat fog felállítani. Ezzel le volt téve az alapkő, a melynek hatalmas és erős épülete ott áll a budai várhegy oldalán mint a főváros iskoláinak egyik legrégibb és legdíszesebb intézete. A budai reáliskolában ez évben Mayer József kir. igazgatón kívül 28 tanár működött. A tanulók összes száma a kik vizsgát tettek 377 volt. Anyanyelvre nézve magyar volt 272, német 99, tót 3, szerb-horvát 3, összesen 377. Ezek közül csakis magyarul beszélt 109 csakis németül; |. A szép kiállítású vastag kötet számba menő értesítő a tanilgy- barátainak megbecsülhetetlen statisztikai adatokat tartalmaz, s a közművelődésnek minden barátja élvezettel lapozgathatja. Közgyűlés. — A magyar ipar és kereskedelmi bank részvénytársaság f. hó 25-én rendkívüli közgyűlést tartott Tisza István dr. elnöklése alatt, melynek tárgyát az alaptőkének 8 millió forintról 10 millió forintra való fölemelése és ezzel kapcsolatban az alapszabályok megfelelő módosítása képezte. Jelen volt a közgyűlésen 28 részvényes 31.364 darab részvény képviseletében 627 szavazattal. Elnök a jegyzőkönyv vezetésével Kotányi Rezső titkárt bízta meg, a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Kohner Ágost és Szeless József részvényes urakat kérte fel. Ezután Pósch Gyula igazgató előterjesztette az igazgatóság javaslatát, a melyből kiemeljük a következőket: Az alapszabályok 7-dik §-a a társaság alaptőkéjét kezdettől fogva 10,000.000 forintba fixirozta, mely összegből 5 millió forint 50,000 darab 100 forinttal teljesen befizettetett részvény kibocsátása utján az alapításkor fizettetett be, mig a többi befizetés, illetve részvény-kibocsátás az üzletkör fejlődése által indokolt későbbi időpontra tartatott fönn. A társulat viszonyainak kedvező fejlődése már 1893 április hónapjában további 30.000 drb részvénynek kibocsátását s így a részvénytőkének 8 millió forintra való fölemelését tette szükségessé, mig a társaság üzleti körének azóta is tapasztalt állandó fokozatos fejlődése megérlelé az igazgatóságnak azt az elhatározását, hogy a mai napra összehívott rendkívüli közgyűlés elé az alaptőke 10 millió frt, tényleg befizetett összegre való fölemelésének s e czélból 20 000 darab részvény kibocsátásának elhatározását javasolja. A kibocsántandó 20.000 drb részvény átvételére az alapszabályok értelmében a társaság részvényeseit részvénybirtokuk arányában elővételi jog illeti meg, az igazgatóság azonban gondoskodott arról is, hogy az esetleg ily módon át nem veendő részvényeknek elhelyezése biztosittassék. Ezek előrebocsátása után az igazgatóság azt az indítványt terjeszti a közgyűlés elé: „Határoztassék el a társulat tényleg befizetett alaptőkéjének 8 millió frtról 10 millió forintra való fölemelése a következő föltételek mellett: a) bocsátassék ki 20.000 darab, egyen- kint 100 frtról szóló társulati részvény 120 frtnyi áron s az igy befolyandó összegből részvényen kint 100 frt f'ordittassék a részvénytőke fölemelésére, 20 forint pedig a költségek levonása után — a tartalékalap gyarapítására, b) A társulat részvényesei az alapszabályok 4. §-ban körülirt módon hivassanak föl elővételi joguknak l89o. augusztus 15-ig való gyakorlására olyképp, hogy minden 4 drb részvény birtoka jogot adjon 1 drb uj részvénynek 120 frt áron való átvételére, c) Az uj részvények befizetése olyképpen történjék, hogy az elővételi jog gyakorlása alkalmával 30 frt, 1895. szeptember 15-ig 25 frt, október 15-ig 25 frt, november 15-ig 20 frt s végre 1895 deczember 31-ig 20 frt legyen befizetendő; d) az uj részvényekre eszközölendő 4 első befizetés után a befizetés napjától 1895. deczember 31-ig terjedő BUDA és VIDÉKE. időre 5% kamatok téritettnek meg, de ezek a részvények az 1895. üzletév eredményében nem részesülnek. Befizetések a fent kiirt határnapok előtt is teljesíthetők, melyek után a névérték erejéig az 50/0-°s kamatok 1895. deczember 31-ig megtéríttetnek. A közgyűlés az igazgatóságnak az alaptőke fölemelésére, valamint az alapszabályok megfelelő módosítására vonatkozó javaslatait egyhangúlag elfogadta, mire több tárgy nem lévén, elnök a közgyűlést berekesztette. Vizen és szárazon. (Kirándulás Sziget-Monostorra.) F. hó 23-án d. u. úgy 2 óra körül egy gazdátlan csavargőzős veztegelt a Pálfy-téri dunaparton. Legalább gazdátlannak hitték azok, kik a kikötött pompás járművet a magasrakodó partról nézték; pedig dehogy volt az gazdátlan; csakhamar annyi gazdája akadt, hogy alig volt képes befogadni őket. Asszonyok, leányok üdék és szépek — férfiak, legények vidámak és épek sereglettek össze az ott adott találkozóra, hogy a főváros zajától kissé elvonultan, s a szűk utczák fülledt levegőjéből kibontakozva vidáman és kedélyesen töltsenek el jó délutánt a szép szentendrei sziget egyik csöndes és kies pontján. Mert hát az emberek kívánságai sokszor a végtelenségben tévelyegnek. A zugliget az ő árnyas berkeivel, a Margit-sziget az ő remek partkaival stb, stb. már eléggé ismeretesek a főváros népe előtt; mulatni lehet itt is, ott is, de — úgy mondják — nem — fesztelenül, nem természetesen. Nohát azért vállalkozott a mi gazdátlannak hitt propellerünk arra a hosszú s csaknem két óráig tartó útra, hogy kivigyen bennünket a szabad természet ölébe, a hol levethetvén az etikettszerüségnek sokszor súlyos lánczait, fesztelenül adhatjuk át magunkat a gond nélküli szórakozásnak. Néhány perczczel múlt 2 óra, mikor jármüvünk, mely ez alkalommal „külön fuvar“ gyanánt szerepelt, nagy csönditéssel velünk útnak indult. Hányán és kik voltunk P Bajos volna hamarosan megmondani. 200-nál többen, 100- nál kevesebben semmi esetre sem, annyi biztos. Valóságos kis köztársaság volt együtt, a II. kér. érdemes polgáraiból kiválogatva, de elnök nélkül, mert úgy kívánta ezt, demokratikus hajlamunk. Csupán ügyelőnk volt kettő; kik közül az egyik arra ügyelt, hogy senki a vízbe ne essék, a másik meg arra, hogy senki se merüljön valami túlságosan bele a — sörbe. Igen, mert annak a sok víznek ellensúlyozására, melyben — minket körülvett, kellett ilyenről is gondoskodni. A hajó alján a legszebb egyetértésben feküdtek egymás mellett — jégen — a telt sörös palaczkok. Feder Lajos uram kitűnő sörszállitónak bizonyult; a mennyiben a 200 palaczk mind üresen került vissza. De hát nézzük utunkat. Kedvező enyhe szél tette azt valóban kellemessé. A főváros határából kiérve alkalmunk volt megszemlélni az összekötő vasúti hid építkezéseit, meg egyebeket is. De nem sokan figyeltek rá, a mi nem is csoda. Hajónkon vig zene szól, mely elanda- litja az embert, ott meg az élczelödések, pajzán tréfák foglalkoztatják a kedélyeket; mig legtöbbünket egy sörös hordó tart lekötve, melyből a derék rendezőség ingyen — sörrel látja el az — argonautákat. De nini, ott a távolban már leng valami nemzeti színű lobogó! Semmi kétség, a mi üdvözlésünkre tűzték azt a dereglye orrára. Rövid tiz perez még, s mi elértünk czélunkhoz. De hol is vagyunk tulajdonképen ! Sziget-Monostoron volnánk, ha volnánk, de még sem vagyunk ott, csupán a határában, az uradalmi fáczános keleti szélében, Duna-Keszivel ép a szemköztös parton, egyszerű, de gyönyörű kis helyen. Házat csak egyet látunk, nekünk ez az egy is sok; nem megyünk belé, csak körülötte foglalunk helyet a csinosan megtérített hosszú asztaloknál. Schüssler uram, a csárda tulajdonosa, nég^f csinos leányával, kik közül az egyik szökey a másik barna, a harmadik fekete, a negyedik meg érdekes rőt, — nagy figyelmesen siet eleget tenni vendégeinek. Hosszú lámpásokat állít asztalainkra, (melyeknek tartalma világért sem petroleum, hanem zamatos jó bor), majd meg pezsgő szántói vizet állít melléjük valamennyiünk felüditésére. Azután rövid vártatva megkezdődik az — etetés, már, t. i. a magunk megetetése. Felgyürt ujju halászlegények hosszú ruda- kon hozzák a nagy kondért, melyből finom illatú, pompás szinű halászlé üti meg szagló idegeinket. Mintha valamennyi halát kifogták volna a Dunának, annyi tárul a nagy üstökből szemeink elé; van ott kecsege, harcsa, ponty s Hermann Ottó a megmondhatója, hogy miféle még. És az ize! Az aztán fölséges élvezet! Tatárjáráskor aligha volt oly pusztítás, minőt mi ez alkalommal véghez vittünk. De volt más is. Paprikás csirke, rántott hal és kirántott csibe quantum satis. Csakúgy dúskáltunk a jó ételben! De ránk is fért; azt mondják a vizi levegő emészt. Ezt mi is tapasztaltuk, s ki is vevők igy a részünket. Hanem, nehogy boa constrictoroknak néze- nek, talpra magyar! A mulató helyünket környező erdő oly csábosán hívogat. Fel tehát! Hohó ! Ott valami ördögös masina állja el utunkat, L o v i c h uram fotografáló ágyúi azok; nem ereszt benünket úgy mond egy tapodtat sem tovább, mig le nem kap (nono, csak a lábunkról ne !,) De állunk elejbe! Érdekes lehet a felvétel annál is inkább, mivel T i 111 bácsi a képen kivételesen nem könyvet köt, hanem — bort mér. Azután szerteszéledtünk, hogy a gazdag vadászterületen némi zsákmányra tegyünk, mert hát olyan a főv. ember, ha szabadjára van eresztve, ki szeretne zsákmányolni mindent. Erdei portyázásunk után azután általános szemlét tartunk a vadász zsákmány felett. Hiába, a ki vadász az mindenütt érvényesül, Brukner a jóhirü vendéglős diadalittasan hoz egy fia- sündisznót. Nem eresztené el egy világért sem, odaadja Juhásznak, a kávésnak, mert ez — úgy mondja, — még mindig sok Budán a — sváb. — Petz Károly pedig a másik vendéglős, meg majdnem nyulat fogott, ha a füles el nem ugrott volna. Azt mondja: lőni könnyebb. No de ne szemlélődjünk soká! Ránkborul az est s jó lesz haza is gondolni már. Igen ám, csakhogy még nincs kimerítve a programm. A Duna partja gyönyörű látványt nyújt, melyet még gyönyörűbbé a fel-fel gyuló tűzijáték, melyet a társaság tiszteletbeli Stuwerja: kezelt nagy ügyességgel s még nagyobb tűzzel. Azután megeredt a táncz olyan hévvel, akárcsak farsang utolsó napján. Kondor, a csurgói vendég, ugyancsak keményen rakta a fiatal szép leányokkal az apróst annyira, hogy mindenki Somogybán képzelte magát a láttára. Ezzel aztán az élvezetek is végére jártak. Gőzösünk már gyűjti a szuszt, hogy bennünket visszaszállítson övéinkhez. Rajta hát., foglalja el mindenki a helyét. A hajón már vár bennünket a kiszállított sörnek el nem fogyasztott része. Milyen pompás ez az egalizálásra! Ártatlan dévajkodásokkal, tréfákkal s vig énekkel telik el az idő, s alig veszszük magunkat észre, már a Margithid ragyogó lámpásai alatt vagyunk. Hát minden cselekedetnek kell valami rugójának lenni. A mi társaságunknak is volt ilyen rugója, a kit Federnek hivnak bár, de a ki igen ügyes rendezőnek bizonyult ez alkalommal, s a kivel szívesen szorítottunk, kezet a válás pillanatában! Spectator — Tisztelt előfizetőinket és liir- detőinket kérjük, kogy pénzkülde- ményeiket igy caimezzék: Erdélyi Gyula a Bnda és Vidéke szerkesztőjének Bndapest, I. Alkotás-utcza 12 a. — Bnda és a kiállítás. Közelebb tartja üllését az a szilkebb körű bizottság, mely abból a czélból alakult, hogy a kiállítás alatt Budának és vidékének nagyobb idegen forgalma legyen. A sziikebb bizottság üllése után megalakul az állandó bizottság, melynek működését és terveit lapunk fogja közölni.
