Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-07 / 27. szám
Budapest, 1895. (2) Julius 7. BUDA és VIDÉKE. Tisztelt Uraim és Barátaim! Ajkam e pillanatban szószegény arra nézve, hogy kifejezhessem legbensőbb érzelmeimet a mai azon ováczió alkalmából, melyet számomra névnapom és 20 éves közszolgálatom alkalmával, — mely mindkettő úgyszólván egy napra esik — ki fejezhessem. Én úgy vagyok meggyőződve, miszerint ily ünnepélyes megtiszteltetésre érdemtelen vagyok és nem is veszem akképen a Ti megjelenésteket és megtisztelő barátságtokat mintha én ezt megérdemeltem volna. De nem tagadhatom el, hogy ez nekem véghetetlenül jól esik, mert úgy fogom fel a helyzetet mikép Ti nem az én érdemeimet vettétek zsinór mértékül, hanem személyem és cselekményeimet a barátság nagyitó szemüvegén tekintettétek. Ha én Demosthénes, Cicero, Kossuth Lajos, Deák Ferencz, Kölcsey ékes szólásával volnék is megáldva a gondviselés által, még akkor is gyengének érezném magamat arra, hogy a keblemből e pillanatban felbuzgó és feltörő érzelem áradatot veletek szemben illő módon ki fejezhessem. Érdemtelen voltam a kitüntetésre, a melyet velem szemben tanusittok a magán életben, mert semmi egyebet nem cselekedtem minthogy veletek karöltve járjak és azokon akik segélyre szorultak segítsek, akik támasz nélkül vannak azokat istápoljam, és ez nem érdem, hanem születésünk és humanitárius szeretetünkből folyó kötelesség. A közpályán pedig soha sem tekintettem magamat egyébnek mint annak a sajka egyszerű kormányosának, melynek vezetése reám bízatott. Ha sikerült ezt a vízi járómüvet helyes irányban vezetnem húsz éven keresztül, ennek a működés és munkának oroszlánrésze nem az enyém, hanem a tieiteké, kik midőn a munka feltornyosuló hullámai elnyeléssel fenyegettek bennünket, duzzadozó izmokkal igyekeztetek bele meríteni evedzőtöket a tollat, hogy meg- birkódzatok az áradattal, mely minket elnyeléssel fenyegetett. Hála legyen a mindenhatónak a küzdelem sikere a mai napig a mienk volt. És én büszkén tekintek segítő csapatomon végig, melynek csak egyetlen tagja akadt, aki e hosszú évek folyamán a zászlót, melyre felesküdött indokolatlanul el, illetve cserbe hagyta. A többi közös sorsunk révén, a sir setét méhébe szállott. Megsirattuk elhantoltuk őket, de mielőtt ez megtörtént volna oda kiáltottuk a végzetnek és a sötét sírnak azt amit egykor a hires római Caesar hatalmas hadvezére Varrusnak: „Igaz, hogy győzelmet szereztél nekem de hová tetted az én elvérzett leghatalmasabb légióimat“?! Mert nékem minden munkás kéz egy egy légió vala. A közös sors mindannyiunkké, egykor mindnyájan oda jutunk ahová társaink, de a végső nap közeledte messzire előre veti árnyékát. Kormányostok szem határa napról-napra sziikebb lesz, kezében a toll már is kihullásig remeg, de megnyugvással tekint homályosuló szemei előtt még mindig nyitva álló part felé, honnét a megnyugvás és pihenés béke olajág lombjai integetnek, •— alatta lát egy virágos kertet, melyben többé sem rózsák sem kaméliák vagy égő — szerelem nem virítanak, hanem az ősz virágai nyitják kelyheiket, melyek annál becsesebbek, értékesebbek, mert az utolsó. Ez a kert a családi magánélet küszöbe. Talán Ti is egy benső megmagyarázhatlan érzelem sugallatát követtétek e mai nap, hogy körém gyülekezzetek és a partra szállás előtt még egy hurráth kiáltsatok őszbe boruló kormányosotoknak ? Hogy látható és kézzel fogható zálogot adjatok át szeretetetek és barátságtoknak, mely reá nézve éppen olyan lesz mint a menyasszony vagy vőlegény jegygyűrűje, mely jelképezi azt a soha el nem múló és végét nem szakadó szeretetet amely frigyüket meg- pecsételé, mely reám nézve örök és feledhetetlen emléke marad a Ti hozzám való jó indulatotok és barátságtoknak. Csak az a sajnos mikép ezt az irántam tanúsított odaadástokat egyébbel nem viszonozhatom, baráti érzelmeim forró kézszoritása és szivem mélyében táplállt szeretetnél, melyből fakadó az az óhajtásom, hogy titeket és hozzá tartozóitokat az isteni gondviselés sokáig tartson és éltessem, — mely- { hez még csak azt csatolom, miszerint emlékezetetek tárházában csak egyetlen kis helyet tartsatok meg az életben számomra. Éljetek boldogul és sokáig! Tanulmány-ut. A »Buda és Vidéke* számára irta: Siebreich Károly. London, junius 15. Legutóbbi levelemben egy nagy úri angol ház tájékát Írtam le, de minket a kíváncsiság nem engedett nyugodni s a család egy más tagjának házát is megtekintettük, mely bárcsak átalakított épület, de egészségi szempontból semmi kívánni valót sem hagy hátra. Az utóbbi házhoz közel, a ló és tehén istállókat is szemügyre vettük hol a tudomány legújabb vívmányai minden lépten-nyomon előtérbe lépnek. Van egy nagy helyiség a melyben a vajat gépek utján készítik és ez a helyiség fehéres-szürke márványfallal is padmalylyal és padlózattal van kirakva. Érdekes, és uj volt előttem, hogy a tyuk ketreczek, számra nézve több mint száz a parkban van elhelyezve. Minden tyuk külön-külön fedett, és rósz időben elzárható ketreczben van, hol apró kis csibéikkel laknak. A ketreczek 5 — 10 méter távolságban vannak felállítva oly tiszta kezelés mellett, hogy egyáltalán semmi szagot sem terjesztenek. A ketreczek előtt a füvet rövidre kaszálják, úgy hogy ^ az ^ apró csirkék a ketreczből kijövet fenakadás nélkül sétálhatnak. Tegnap volt az első Derby-nap. Epsom mellett van, vasúton egy órajárásnyira Londontól. Gyönyörű vidék ez, s a futtatóhely dombos- völgyes s az emelvényekről az egészet be lehet tekinteni. Több emeletes épület van itt és számos kiemelkedő faalkotmány, a mely a nézők számára van kiszitve. Minden egyes épületben büf- fetről gondoskodva van. A futtató hely mindkét oldalt be van kerítve. A belsőrészben több mint egy fél angol mértföld hosszban a közönség foglal helyet, a melyet a különböző csemege, u. m. narancsárulók stb. tarkítanak. A csengetyü hallatára az összes kezd a korlátok felé tódulni. Érdekes a midőn az izgatott tömeget a gyalog és lovas rendőrség megtisztítja. A lovasok ide-oda egyenként vágtatnak, mig a gyalogok 20—25 ember összefogódzkodva, sorfalat képez, és igy valóságos mozgófal támad a mely minden tolongást megakadályoz. A kijáró helyeknél pedig, melyek magas vörös oszlopok között vannak s több rendőr által meg- szálva, kik a rendet renntartják. A néző emelvényekkel szemközt van a nagy csengővel ellátott állvány, a hová a futtatás eredményét teszik ki. A bíráló bizottság állványa lejebb van, a melynek háta mögött fedetlen tribünök vannak. Igen érdekesek a négy lovas nagy omnibus kocsik, melyek állványnyal vannak ellátva, azokat közvetlen a kerítés elé vontatják, a lovakat kifogják s a kocsi hátulsó részére viszik. A kocsi hátulsó bakján hosszú trombitával ellátott inas áll, hogy trombita jellel figyelmeztesse a közönséget a kocsi jöveteléről, ne hogy baj történjék, s valakit elgázoljon. Az állványok előtt van a sok fogadó tábla a melyek mellett két egyenruhás igyekszik fogadó jegyeket álárusitani. Feltűnő módon kiabálnak, s nagy lármát csapnak, a melyhez a nagy közönség lármája is vegyülve, valódi zsivaj támad, a melyet megtold még a sok programm és ujságárusitó is. Sok felé hallatszik a zene. A gyermek mulató helyek, labdajáték és számtalan más mulatság vonzó képet nyújt. A koldusok sem hiányzanak, de csodálatos leginkább vakok. Úgy látszik, hogy ezekre a nevezetes napokra külön engedélyük volna a szegény világtalanoknak, a koldulásra. Á zsebtplvajokra különös gondot fordít a rendőrség, s' mindenütt figyelmeztetik rá a közönséget, hogy óvakodjanak. Ott van a V. R. és koronával ellátott sötét kocsi, ebben szállítják el aztán a megcsípett zsebtolvajokat. Igen ám! csakhogy annak a kocsinak berendezése egészen más, mint a mieinké. Ebben a kocsiban a befogott jeles kompánia egymással nem társaloghat és nem beszélhetik el egymásnak élményeiket, hanem mindenike külön kalitkát kap a kocsiban, csak levegőt kap, de világosságot nem. Én közel voltam a főépülethez, magam láttam néhány ily madarat a mint bekísérték a rendőrök és titkos rendőrök, mert a kiséret többnyire kettős. De térjünk át másra! A nagy versenyek alkalmával egy nehány nagy úri fogat teljesen el van látva a legfinomabb élelmi szerekkel, hűsítő italokkal, hiszen a kocsiban alig is ül valaki, mind a tetején ülnek. A futtatások alatt a papír gyűjtők is nagy csapatokban járnak a mezőnyön, mert a mikor a versenynek vége van, és a közönség hazatódul, hosszú vasszögü botjaikkal az elha- jintott programmokat jegyeket stb felszurják s a nyakukban lógó zsákba teszik. Ez az eljárás, s a papirszeleteknek ilyetén felszedése minden bizonynyal nagyon praktikus mert sokszor egy papirszelet. a melyet , a szél felkever, zavart okozhat a lovasok között. A három Derby-nap a nagyszerű ünnepélyek egész sorozata. A futtatás eredményét Budapesten már úgy is tudják. Pünkösd második napján Hampskad Haath- ban voltam, hogy megnézzem az itt tartatni szokott nagy szabású népünnepélyt. Gyönyörű szép vidéke az Londonnak, s ilyenkor ezrek és ezrek által látogatva. Minden közlekedési eszköz igénybe van véve, s nehézséggel lehet helyet kapni. A különféle játékok mellett a legnagyobb szerepet a labda dobálás adja. Minden felé sátrak vannak ennivalóval és frissítővel felállítva. A zene szól, a bódékban komédiások mulattatják a közönséget. A nép egyrésze tánczra kerekedik. Aztán következik a locsolás . . . Uvegszerü bádog edényekben árulják a szagos vizet, ezzel locsolják egymást a férfiak és nők, mint nálunk husvétkor. Sajnálom, hogy borús volt az idő és kissé csepegett, mert felvettem három 'fényképet a vidékről és a népünnepélyről, most még nem tudom, hogy sikerült-e, mert csak akkor szoktam lemásoltatni, ha 40—48 fényképet felveszek. Legközelebbi levelemet Glasgovból küldöm. Kiráíylövészet. A budapesti lövész'egyesület ezidei Királylövészete junius 29, 30 és julius 1-én tartatott meg nagyszámú lövészek jelenlétében, amelyen számos vidéki lövész is részt vett, a kik legtöbbje az országos lövészszövetkezet megalakítása czéljából mint a vidéki lövész egyesületek kiküldöttjei a junius 29-én tartott értekezleten részt is vettek. Jelenvoltak a vidékről: Welsch Emil lövészmester a nagyváradi-, Dr, Andaházy László a késmárki-, Dr. Major Ferencz és Tóth Aladár lövészmesterek a székesfehérvári-, Veszter Imre a késmárki és szepes-bélai-, Eckert János az újvidéki-, Tamásy Lajos a győri-, Eckert István és Nikolits Izidor a bajai lövészegyesületek képviseletében. Végre valahára az országos lövészegyesület régen vajúdó ügye helyes mederbe tereltetek, mert a Márkus Józef budapesti főlövész- mester ur elnöklete alatt tartott ezen az értekezleten egyhangúlag elhatároztatott, hogy a jövö évben tartandó millenáris lövészcongressu- son az országos szövetkezet véglegesen meg- alakittatik, elnöke és választmánya megválasz- tatik. A királylövészet első napján tartott bankett (melyen mintegy 80 an vettek részt) kitűnő hangulat mellett folyt le. A negyedik fogásnál Márkus József főlövészmester a király által ajándékozott serleggel a kezében Ö felségét a királyt az első magyar lövészt, és a felséges király asszonyt éltette, mit a jelenlevők állva halgattag meg. Kellemesen hatott a jelenlevőkre a katonai zehekar által játszott magyar hymnusz örökké szép dallama. Szabó M. Ferencz, József főherczegre mint az egyesület örökös főlövészmesterére emelte
