Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-07 / 27. szám

Budapest, 1895. (3í BUDA es VIDÉKE Julius 7. poharát, ifj. Bún József a 68 ezred tulajdono­sára Forinyák báróra, továbbá az ezredesre és az ezred jelenlevő zenekarának karmesterére Csapek urra toasztirozott, a ki ezalkalomra egy igen kitűnő lövészindulót szerzett, és a buda­pesti lövészegyesületnek ajánlva, ünnepélyesen átadott. Dijakat nyertek: I. Az »ünnepi verseny« czéltáblán : Nikolics Izidor (Baja), Benkő Ferencz, Eckert János (Újvidék), Jellenek Antal, Tamássy Lajos (Győr), Arnold Róbert, Piátnik Vilmos, Eckert István (Baja), Welsch Emil, Némay Antal, Freyberger Pál, Stuflesser Nándor (Szt.- Ulrich), Lax Adolf, Pártos Gyula, Prohászka Henrik, Habicht Károly, Pauer József, Járitz András, Major Ferencz (Székesfehérvár), Mat- heide8Z Dániel, Kertész Kálmán, Bún József. II. A »rendes« czéltáblán. a) Középlövésekre: Eckert János (Újvidék), Jellenek Antal, Tamássy Lajos, Welsch Emil, Némay Antal. Benkő Ferencz, Eckert István (Baja), Lax Adolf, Mautner Károly, Pártos Gyula, Bittermanu Károly (Baja), Nikolics Izidor (Baja), Prack Antal, Arnold Róbert, Óbervalder János. b) Találó lövésekre: Jellenek Antal, Eckert János (Újvidék), Benkő Ferencz, Némay Antal, Arnold Róbert, Welsch Emil, Nikolics Izidor (Baja), Stuflesser Nándor (Tirol), Eckert István (Baja), Lax Adolf, Tamássy Lajos (Győr), Pártos Gyula, Freyberger Pál, Piatnik Vilmos, Prohászka Henrik. III. A »mezei« czéltáblán. a) Középlövésekre: Prohászka Henrik, Benkő Ferencz, Arnold Róbert, Eckert János (Újvidék), Pártos Gyula, Mautner Károly, Welsch Emil, Pardavy József, Piátnik Vilmos, Kertész Kálmán, Matheidesz Dániel, Korolovics Szilárd, Ékért István (Baja), Stuflesser Nándor (Tirol), Jellenek Antal. b) Találó lövésekre: Eckert István (Baja), Némay Antal, Benkő Ferencz, Tamássy Lajos, Forche Román, Welsch Emil, Piátnik Vilmos, Jellenek Antal, Ékért János, Nikolics Izidor, Stuflesser Nándor, Lax Adolf, Arnold Róbert, Pardavy József, Prohászka Henrik. IV. A »pisztoly« czéltáblán. a) Középlövésekre: Vándory József, Mol­nár Béla, Jellenek Antal, Dr. Axaméthy Lajos, Forche Román, Járitz András, Tamássy Lajos (Győr), Hábicht Károly, Tóth Aladár (Székes- Fehérvár), Kertész Kálmán. b) Találó lövésekre : Molnár Béla, Tamássy Lajos (Győr), Dr. Axámethv Lajos, Vándory József, Járitz András, Jellenek Antal, Prohászka Henrik, Forche Román, Szécsy Antal, Dr. Hő­gyes Ferencz. V, Az »ünnepi pisztoly kör« táblán. Forche Román, Molnár Béla, Vándory József, Tamássy Lajos (Győrből), Prohászka Henrik, Jellenek Antal, Járitz András, Dr. Axaméthy Lajos, Pauer József, Szécsy Antal, Dr. Kertész Kálmán, Eckert István (Bajáról), Dr. Hőgyes Ferencz, Major Ferencz (Székes- Fehérvár). Habich Károly. VI. A »mozgó« (vadász) czéltáblán. a) Disznó és szarvas czéltáblánál: Dr. Roseany Viktor, Simánd Sándor, Heinrich Fe­rencz, Bún József, Dr. Faltay László, Dr. Ker­tész Kálmán, Kapsz József, Forche Román, Nikolics Izidor (Baja), Blau Oszkár, Szávoszt Alfonz, Pastor Gyula, Jellenek Antal, Tamássy Lajos (Győr), Molnár Béla. A legtöbb ötösökre külön dijak tűzetnek ki és pedig nyertek: Dr. Kertész Kálmán, Sigmund Sándor, Kapsz József. VII, A »hölgyek« czéltábláján. Pártos Gyuláné, ifj. Bún Józsefné, Benkő Ferenczné, Bendel Gusztáváé, Jellenek Antalné, Forche Romanné. Az összes lövések száma 19.240. A legtöbb 4-est lőtte a pisztolyczéltáblán Dr. Axáméthy Lajos ki .a Freyberger Pál he­lyettes főlövészmester ur dijját nyerte. A fegy­verczéltábláu a legtöbb mély lövést lőtte Eckert János ur, ki a Dr. Darányi Ignácz ur tisztelet- dijját nyerte. Lakner János, egyesületi jegyző. Egy év a borosjeuőí közéletből. (Folytatás.) X. Közmunka és közlekedés. Meglehetős jó karban levő közutaink igazolják, hogy a községi közmunka tényleg rendeltetése czéljára fordittatott az elmúlt év­ben, de ezen közmunkának összeírása és nyilván­tartása legalább is patriárchálisnak mondható. Oka ennek (úgy látszik) az, hogy a vár­megye az uj útügyi törvénynek a községi köz­munkára vonatkozó intézkedései iránti végre­hajtása tárgyában ujabbi szabályrendeletet még nem alkotott, a régi közmunka-szabályrendelet pedig alig egyeztethető össze az útügyi törvény intenczióival. A törvényhatósági utadóhátralék 1893. év végével 164 frt 06 krt tett ki; 1894. évvégé­vel azonban 335 frt 31 és fél krra szaporodott! Oka ennek a VI. fejezet alatt jelzett be­hajtási erélyesség hiánya és az állami egyenes adót nem fizető napszámosoknál részben az, a mit a (haddij tárgyalásánál kifejtettünk. Örvendetes tudomásul vétel végett felern- lithetjük, hogy a budapest-esztergomi h. é. vasút az elmúlt év folyamán az előmunkálatok stádi­umát túlhaladva, tényleg már épülőfélben van és szemlátomást rég óhajtott megvalósulása felé halad. XI. Közgacdasági ügyek. Az 1894. évi termés általában jó közép­szerű eredményt mutatott fel. A gazdasági álla­tok egészségi állapota kielégítő volt; — köztük járvány nem pusztított. Az 1894. évi XII. tör- vényczikk életbe léptetése folytán a mezőgazda- sági érdekek felkarolása czélba vétetvén, öröm­mel üdvözöljük a törvényhozás e dicsérendő alkotását, de meg kell jegyeznünk, hogy végre­hajtása iránt az idő rövidsége miatt 1894-ben intézkedés már nem tétethetett. Hiszem, hogy e törvény, mely a mező- gazdaság- és mezőrendőrségről intézkedik, a phylloxera által tönkresilánvitott gazdaközön­ségünk megnyugvására szolgál és hogy a mező- rendőri intézménynek törvénybe iktatása elejét veendi a nem ritkán tapasztalt megye kiigazí­tási és sommás visszahelyezési ügyeknek, melyek miatt nem egyszer jöttek ellenséges viszonyba a legjobb egyetértésben élt szomszédok. Megvallom mindazonáltal, hogy ezen aj törvénynyel úgy van a mi népünk, mint az uj ruhával; — feszélyezve érzi magát, de meg­szokja, sőt meg is kedveli majd, ha kissé — viseltes lesz ! Kívánatos, hogy az idegenkedés soká ne tartson . . . XII. Szegényügy. Községünkben a múlt év végével egyetlen egy közsegélyre szorult itteni illetőségű egyén nyilvántartásban nem volt és ezért a szegény alapnak 1893. évi állaga 333 frt 91 krról 415 frt 90 krra szaporodott az elmúlt év fo­lyamán. XIII. Községi pénzügy. A községi háztartás és vagyonkezelés álta­lában kifogástalannak mondható; de hogy az 1893. évi számadás, valamint az 1895, évi költségvetés nem a rendes időben tárgyaltatott, annak főoka a községjegyzői tisztségben beállott változás és a helyettesítésnek mindég kétes értékű állapota. Az 1894. évi költség előirányzat szerint az 5387 frt 57 krnyi összes szükségleti kiadások fedezésére a 4592 frt 42 krt tevő összes bevé­telek elégtelennek bizonyulván, a mutatkozó 795 frt 15 krnyi hiány, 3955 frt 66 kr állami egyenes adó-alap után 20’lo °/0 községi pótadó­val volt fedezendő. A községi zárszámadás adatai szerint volt 1894. évben : a) bevétel 5223 frt 45 és fél kr; b) kiadás 5213 frt 21 és fél kr; c) maradék, mint pénztári készlet 10 frt 24 kr. 1893. év végével volt cselekvő hátralék­ban 557 frt 88 fél kr, szenvedő hátralékban pedig 404 forint 23 és fél kr; ezzel szemben maradt 1894. év végével cselekvő hátralékban 668 frt 36 és fél kr, szenvedő hátralékban pedig 523 frt 62 kr. Az eltérés tehát alig számbavehető. Mindazonáltal megjegyzem, hogy a községi kivetések czimén az 1894. év végével fennmaradt 424 frt 82 és fél krnyi hátralékban benfoglalta- tik egy nem kis összeg, mely a község követe­lésének csak a számát szaporítja, de nem az értékét; és a mely összeget alkotó tételek ré­szint az adó-alap törlése folytán, nagyrészben pedig behajthatlanság czimén leírásba hozandók lennének. Községünk ingó és ingatlan vagyonát, az 1894. évi október hó 8-án fölvett vagyon-leltár következőleg tünteti föl: a) Ingatlanokban 4430 frt, b) Javadalmakban 1800 frt, c) Ingóságokban 714 frt, Cselekvőleg tehát összesen 6944 frt. A községnek passzívája nincsen. XIV. Községi belügyek. 1894. évi február havában a községnek majd 14 éven át volt kedvelt jegyzője, Kormos Ödön ur, Dunabogdány község jegyzőjévé meg­választatván, itteni állásáról lemondott s fő­szolgabírói intézkedés folytán az irodát átadván, — helyettesül a szomszédos Üröm község jegy­zője, Stuhlreiter Antal ur vezette a község ügyeit a választás megejtéséig, mely 1894. évi deczember hó 3-án megtartatván, ez alkalommal a jelentést tevő jegyző lett szótöbbséggel meg­választva Malovics János volt kistétényi hely. jegyzővel szemben. A községjegyzői hivatal a megválasztott által 1894. évi deczember hó 11-én vétetett át. Az általános tisztujitás azonban csak de­czember 31-én történt, a midőn megválasztatott4. a) bíróvá: idb. Stampf Ferencz, b) másodbiróvá: Wéber Ferencz, c) pénztárnokká: Wimme Antal, d) közgyámmá: Bukr Lőrincz, e) tanácsbeli esküdtekké: Wukol Jakab (Árm,n), Wukrl Jakab (Sebő) Poltzner János és Klupp József. Az 1894-ik év folyamán tartatott 4 kép­viselő testületi közgyűlés, a melyeken 12 hatá­rozat hozatott. (Vége köv.) A II. kér. kir. egyet, katli, fo­gy mnasium értesítője. Ismét egy évi hasznos munkásságról, nem­zeti kultúránk folytonos előhaladásáról tesz bizonyságot az idei 1894—95. értesítő, melyet az intézet buzgó és tiszteletre méltó igazgatója, Lutter János tett közzé. Érdekes két nekrológgal rója le az intézet a kegyelet adóját mindjárt az értesítő elején, mikor két önzetlen, csak hivatásának élt tanárról emlékezik meg tisztelettel és szeretettel. Az elsőt, mely dr. Dékány Ráfáel reáliskolai igaz­gatóról és az intézetnek tanáráról szól, dr. Lechner László irta szépen, hosszan emlékezvén meg kollégájának irodalmi működéséről. A mási­kat, mely Sándy Gyuláról szól, ki az intézetnek hosszú időn át rajztanára volt, Baumgartner Alajos irta, érdekesen emlékezvén meg a derék tantérfiunak a szabadságharczban való részvéte­léről. Az értesítő azután folytatja a már négy év előtt megkezdett lajstromát a terjedelmes tanári könyvtárnak. Elősorolja továbbá az ösztöndíjas tanulók névsorát; 32 tanuló része­sült ösztöndíjban, melyek közül 100 frt volt a legkisebb. Az önképzőkör is derekasan működött: 114 mű közül 40-et fogadtak el dicsérettel. Meg kell még emlékeznünk az intézetnek neve­zetesebb alkalmakkor tartott ünnepélyeiről, me­lyeknek legtöbbjén maga az igazgató, Lutter János tartott igen sikerült, tartalmas beszédet és a melyek érdekes műsoruknál fogva mindig élénk látogatottságnak örvendtek. A mi az intézet tulajdonképeni czélját, az ifjak kiképeztetését illeti, az igen szép eredményt

Next

/
Thumbnails
Contents