Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-16 / 24. szám
Budapest, 1895. (81 BUDA és VIDÉKE Junius 16. Dalárda Dr Országh Sándor elnök, Rózsavölgyi Gyula, Jahl Nándor és Titl István, alelnökök- kel élükön, ezer és ezer torokból felzugó viharos éljenzés fogadta. A perronon két oldalt állott a két kassai dalegylet, közbül félkörben a hölgyei?. Először a „Kassai dalkör“, majd a „Kassai dalegylet“ énekelte el jeligéjét; utánok pedig a „Budai Dalárda“. A jelige elhangzása után Lévay István a dalkör nevében üdvözölte „a bérezés felvidék, szabadságért lángoló fővárosba jött dalosokat, óhajtván, hogy itt, a hol ma a kultúrának, a nemzeti szellem életerős löktetésével és a magyar nemzeti élet annyi jeles harczosával fognak találkozni, jól érezzék magukat; örömének ad kifejezést, hogy a dalkör által hozzájuk iutézett meghivást elfogadták és biztosítja őket, hogy itt e városban lelkes vendégszeretet lesz osztályrészük.“ Lekly Gyula a kassai dalegylet nevében üdvözölte a „Budai Dalárdát“. Lendületes szép beszédben, mondván: „eljöttünk, hogy ős Buda annyi babérral és dicsőséggel koszorúzott dalosait üdvözöljük, hogy zászlójoK előtt, a mi annyiszor dicsőséggel hordozott zászlónkat meghajtsuk, mert a budai dalárda dicsősége nemzeti büszkeségünk, a mely előtt örömmel, lelkesedéssel hajlanak meg.“ Zajos éljenzés követte e beszédet. A budai dalárda nevében Dr. Országh Sándor elnök válaszolt. Lelkes szóval köszönte meg az ünnepies fogadtatást, mondván: „örömmel jöttünk el ide, hogy egy-két napon át a dal szárnyain a kassai daltestvérekkel a szeretet melegét ápoljuk. Megköszöni a szívélyes fogadtatást, melyben látja, hogy Kassán nemcsak az ének szárnyain találnak testvéri szeretetre, hanem a társadalmi élet is kellemes órákkal kecsegtet.“ Azután Deil Jenő kassai poéta a hölgyek nevében üdvözölte, mint mondá: „a nemzeti dal apostolait, kik mindig győzelemmel koszoruzottan kerülnek ki a dal harczaiból.“ A beszéd elhangzás után Volny Margit, Volnv Mariska és Loósz Irénke kisasszonyok feltették a gyönyörű szépen hímzett széles nehéz szalagot a zászló hegyére. A szalag két szárnya a város színeit mutatja és szövete nehéz bársony drága aranyozással; felirata: a budai dalárdának 1895. jun. 8-án a kassai nők; alsó végén lyra; a másik részén hármas betű K. D. K.; a csokorról hosszú aranyzsinór fut le, a mely két aranyrojtban végződik. A szalagot Volny Margit kassai szép leány hímezte. A szalag felkötése után a budai dalárda elnöke, meleg hangon mondott köszönetét a becses ajándékért, a mely a dalárdának mindenkor becses emléke marad és emlékeztetni fogja annak tagjait a bájos ajándékozókra. Azután mindenki kapót tegy-egy bokrétát, némely ember kettőt, hármat is, kinek milyen volt a szerencséje. Az egész útvonal, melyen a bevonulás történt ünneplő díszt öltött, sőt egyes házak falai igazán gazdagon voltak dekorálva. A Her- nádon áthaladó István hídon hatalmas diadalkapu állott, e felirattal: Isten hozott! A szép idő, ezernyi embertömeget vonzott az utczákra. A menet a Kossuth Lajos-utczán át a fő-utezába indult; folytonos lelkes éljenzés között, a városház előtt foglalt állást. A városház erkélyéről, Münster Tivadar polgármester, a város nevében üdvözölte a dalosokat. A polgár- mester, üdvözlő szavaira Dr. Országh Sándor elnök felelt, kiemelte, hogy — a nagytörténeti múltú és kies Kassa városába örömmel jött a budai dalárda. A felzugó éljenzés után, a város közgyűlés — termébe indult a menet, ahol Péchy Zsigmond főispán üdvözölte a budai dalosokat, mire ismét Dr. Országh Sándor megköszönte azt, hogy a főispán az által, hogy elnöke lett a rendező-bizottságnak ily fényessé tette itt időzésük örökké emlékezetes napjait. A beszéd végeztével a kalauzok társaságában mindenki szállására indult, hogy este ismét találkozzanak a Schalkház termeiben rendezett hangversenyen, melyet a város inteligens közönsége zsúfolásig töltött meg. A műsor minden egyes száma gyönyörűen ment, persze tapsokban nem volt hiány. Hogy az egyea számok oly nagy tetszést arattak abban nagy része van Bellovics Imre karmesternek, ki a dalárdát egyik diadalról a másikra í viszi fényes dirigáló tehetsége által. Igen tetszett Várady Margit k. a. szabatos ének előadása, ki megmutatta, hogy méltó tanítványa, nagymeskerének, Bellovicsnak. Hangverseny után táncz következett, mely csak a hajnali órákban ért véget. A város nevezetességeit vasárnap d. e. akartuk megtekinteni. Azonban erről csakhamar le kellett mondanunk. A ki rövid idő alatt akar mindent megtekinteni ne jöjjön Kassára. A vendégszeretet, a szívesség, a barátság minduntalan megkötik itt az embert. Igazi ősi magyar vendégszeretet fogadott bennünket mindenütt. Délfelé a vendégek és háziak együttesen kivonultak a csermelyvölgyi kioszkba. Éz igéző szépségű völgy, mely megérdemli, hogy figyelmesen szemléljük meg tündéri részleteit. A kioszkban háromszáz ember számára terítették meg az asztalokat s pontban tizenkét órakor elkezdődött a hosszú társasebéd. A kitűnő ételekkel, italokkal és a kiszolgálással mindenki meg volt elégedve. Az első felköszöntőt a főispán mondotta a királyra, melyet állva hallgattak meg. A sikerült tósztoknak nem volt vége se hossza. Kiválóan lelkeseket mondottak Péchy főispánra, a „Budai Dalárdára“, Dr. Országh Sándorra, a tauácsra, a hölgyekre, Bellovics Imrére stb. Délután a Széchenyi-!igetben volt a három dalos-egylet sétahangversenye a 85. gyalogezred zenekarának közreműködésével. A budai dalárda tapstól üdvözölve kezdette 1-ső számát, melyet meg is kellett ismételnie. Minden számát a műsornak nagy tetszéssel fogadta a közönség. Este fél 9 órakor gyülekezés volt az Európa-szálló előtt, honnan a három dalosegylet fáklyákkal vonult a főispán lakása elé és szerenádot adott búcsúzóul. A két hangverseny jövedelme a „Felső- Magyarországi Muzeum“ és a „Vörös-kereszt kassai fiók-egylete“ között osztatik fel. Annyi bizonyos, hogy kassai tartózkodásunk egyike a legkellemesebb emlékeinknek. P. K. A Budapesti (budai) tanitó- egyesület“ jubileuma. (Folyt, és Vége.) Lapunk múlt számából térhiány miat kimaradt a délutáni és esti ünnepély lefolyásának teljes ismertetése, mért is, hogy teljes legyen a közlemény e számban pótoljuk. A délutáni mulatság egyik érdekes része a versenytekézés volt. Bartha Gyula, Vaskó Bertalan, Gárdonyi Emil egész délután ott jegyezték a leütött bábok számát. Eleinte csak úgy lanyhábban ment az érdeklődés, de már később, mikor a sok díjból 'legalább a 25-iket mindenki meg akarta nyerni csak úgy tolongtak s alig jutott hely Martinék - nak is, pedig az nem szalad oly nagyot dobás előtt, mint a Bosnyákovics meg Koncsek. Nagyokat futott még Hangi Jóska is, csakhogy ő a dobás után szaladt ki a kertbe. Sötétedni kezdett már, mikor Derlik Sándor, a főrendezők egyike harsány hangon, hirdette ki a győztesek neveit. A nyeremény tárgyak közül igen sok értékes tárgy volt, de mintegy 10 tréfás nyereményt is belecsusztattak. Az első dijat Martinék Ágoston nyerte, de ő felajánlotta kijátszásra, mi meg is történt s ez is hozott néhány frtot a konyhára. Dijakat nyertek még Farkas József, Koncsek Lajos, Bárány Zsigmond, Bartha Gyula, Bosnyákovics Jakab, Őzike Imre, Szidanits Fe- rencz stb. Állítólag Bosnyakovits egy szép fésűt és még szebb kefét nyert, Koncsek pedig bikarbóna szódát, de én ezért nem állok jót, mert már nem emlékezem reá határozottan. No mikor vége lett a dijosztásnak, kezdődött a táncz! A Vidák bandája húzta tűzzel a talpalá valót. Már jóval elmúlt éjfél, mikor hazafelé indultak a jubilálok. Dicséret illeti meg Rácz Jóskát, ki a helyi pénztárnál híven őrködött s buzgalommal osztogatta a bilétákat egy forintért egész este. De azért már csak meg kellene, hogy szidják őt a tánczolni vágyok, hogy fiatal ember létére óvakodik és tartózkodik a táncztól! Borzasztó! Csak úgy 10 óra felé ment be a terembe, no de akkor ki is vette a maga részét. S mig fiatalság mulat, örvend, addig Pé- terfy bátyánk ott Somlyayval, Trájtlerral, Szabó Bugáth Lászlóval, Magyar Jóskával s vitatkoznak, beszélgetnek, hányják-vetik a tanügyet. A legnagyobb érdem a rendezés körül Koncsek Lajost illeti, ki fáradságot nem kiméivé, szerkesztői, iskolaszéki jegyzői stb. fontos teendői mellett oly szépen nyélbe tudta ütni ez ünnepélyt. Dicséret illeti még meg fáradozásáért a másik főrendezőt Derlik Sándort is. Farkas József az egyesület elnöke, Koncsek Lajos, a jubileumi ünnep rendezőségének elnöke, Derlik Sándor a délutáni, Bárány Zsigmond az esti mulatságok rendezői minden lehetőt megtettek, mi által sikerült is nekik oly fényes ünnepélyt produkálniok, milyennel kevés esetben dicsekedhetik bárki is. A délutáni és esti mulattágon jelen levő notabilitások közül a következőket sikerült feljegyeznünk: Schwetz Vilmos kir. segédtanfel- űgyelő nejével, dr. Gombár Tivadar, Kossuth- ányi Géza, Goczigh József nővérével, Tichtl János, Hegedűs János, dr. Appl Lajos nejével, Hirsch István, Hampel Sándor, Duma György stb. iskolaszéki tagok, Thuránszky Irén, Péterfy Sándor, Peres Sándor, Nagy László, képezdei tanárok, György Aladár iró, stb. A hölgyek közül sikerült feljegyeznünk a kővetkezőket: Schwetz Vilmosné, Farkas Gyulá- né, Farkas Józsefné, Farkas Elekné Héger Fe- renezué, Kovács Ferenczné, Peres Sándorné Koncsek Lajosnó, Sziklay Béláné, Czeiner Józsefné, Witkowsky Antalné, Horváth Miklósné, Menner Lászlóné, Grobig Józsefné, Kreupl Hugóué, Hangi Józsefné, Andretta Arnoldné, Szidanits Ferenczné, Niedermayer Istvánná, Petrik Gézáné, Dorogsághy Dénesné, Almásy Jánosné, Schischka Jenőné, Várady Amadóné, Valter Vilmosné, Müller Károlyné, Héger Ida és Lujza, Ma- dary Paula, Szidanits Olga, Kovács Irma, Czeiner Stefi és Margit, Jurmann Ilona, Dregály Gusz- tika, Menner nővérek, Petrik nővérek, Brantner Hermin, Hampel Anna, Szeleczky Irma, Goczigh Stefánia, Csonka Józsa, Kimnach Róza, Kárpáti Irén, Gyurmán Irén, Bauer nővérek, Steicke Ilka, Bertalan Irén, Schilberszky Fáni, Guáry Etel, Eötvös Jolán stb. A szép üvnepély méltó volt a „Budapesti (budai) Tanítóegyesület“ jó hírnevéhez. Hajós Mihály. Egy visegrádi kirándulás. Kitünően sikerült zártkörű társas kirándulást rendezett nehány budai fiatal ember f. hó 9-én Visegrádra. A díszes társaságot, mely kevés kivétellel csaknem egészen budaiakból állott a fazekas-térről reggeli 7 órakor indult külön hajó vitte ki, melynek megérkezésekor a hajóállomásnál a nagy-marosi czigány-zenekar reá zenditette a „Rákóczy“-t. Ennek hangjai mellett ment a társaság a „Mátyás király“-hoz czimzett vendéglőbe, a hol egy hosszú, pompásan feldíszített asztalnál foglalt helyet, hogy megebédeljen. A harmadik fogásnál Kovács Norbert, a rendezőség titkára, szép beszédben a hölgyeket köszöntötte fel, majd a közkívánatnak engedve Déri Gyula ur mondott rövid toasztot. Az ebéd befejezte után Harmatzy Lóránt, Gárdonyi Gézának „Házassági ajánlat“ czimü monológját adta elő, melyet a társaság élénk tetszéssel és viharos tapssal fogadott. Körülbelül fél 4 órakor a társaság nagyobb része a Salamon-torony és a romok megtekintésére indult, majd a „Mátyás-forrás“-nál tartott rövid pihenő után visszatért a vengéglőbe, a honnét a visszamaradttakkal együtt a hajó állomásra mentek és átkeltek Nagy-Marosra. Itt 7 órakor a „Korona* vendéglőben a jókedvű fiatalság tánezra kerekedett, mely csakis az alig egy negyed óráig tartott szupéra maradt félben, a mely után a táncz csaknem ll óráig szakadatlanul folyt. Ekkor a társaság hajóján visszaindult Budapest felé, sokan a hajó fedélzetéről gyö-
