Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-09 / 23. szám

Budapest, 1895. (3.)

Káldy nótái.

(Az 1818—49-iki szabadságharcz dalai és indulói).

Felhívás előfizetésre!

A kurucz dalok, s a Régi magyar harczi dalok és verbunkosok kiadása utáu, ösztönöz- tetve azok nagy sikere által, az ujjabb időkben, nevezetesen pedig az 1821 — 61. években keletkezett magyar történeti dalokat és indulókat gyűjtöttem össze s mutattam be a Magyar Töré- nelmi Társulat nyilvános felolvasó ülésén az Akadémia dísztermében. E magyar történeti dalok és indulók erősen versenyeznek a Kurucz dalok szépségeivel és éppen úgy bizonyságot tesznek a magyar zene kiválóságáról, mint azok. De hatásukban még nagyobbak és közvetlenebbek, mert az 1848—49-iki szabadságharcz ideje körül keletkezvén, sziveinket jobban megkapják, olyan dicsőséges küzdelmeket érintve, a melyekhez közel estünk s a melyekben részt is vettünk. A nagyközönség, a mely a most kiadásomban megjelenő történeti dalok és indulók egy részét az Akadémiában meghallgatta, kitörő lelkesedéssel nyilatkozott meg a magyar zene e gyöngyei mellett; a minthogy a sajtó is magasz- talólag szólt a darabokról, amaz óhajának adva kifejezést, hogy e dalokat és indulókat a nemzet közkincsévé kell tenni, mert nemcsak hogy zeneileg hatalmasak, de mert hazafiságra és hazaszeretetre serkentenek. Ily körülmények között, abban a tudatban, hogy e zenemüvek megismertetése által a magyar zene mindinkább hódítani fog s hogy annak terjesztése az érzelmek fölbuz- dulását is eredményezi, arra határoztam el magam, hogy e magyar történeti dalok X és indulókat közrebocsátom, kötelességet teljesítvén.

„A szabadságharcz dalai és indulói“ lesz a czime a vaskos hangjegy-füzetnek, melynek tartalma a következő:

1821-től 1847. végéig. 1. Martinovich nóta. 2 „Becs várostól nyugotról-keletre“. 3. Búsul a lengyel. 4. Széchényi István és Wesselényi Miklósról szóló dal. 5. „Zrínyi vére mosta Bécset“. 6. Restaurationális nóta. 7. Metternich elleni dal.

1848. első fele. 8 Talpra magyar! 9. „Kossuth volt az inditója“. 10. Batthyányi- induló. 11. Szalontai nemzetőr dala. 12. Duna- Tisza közi nemzetőr dala. 13. Háromszinü lobogó. 14. Jász őrsereg tábori tánczdala. 15. „Kossuth Lajos édes apám“. 16. Jászkun induló.

1848. második fele. 17. Kossuth nóta. 18. Kossuth-induló (énekhangra). 19. „Os Buda gyermeke . . .“ 20. Pesti csatár-induló. 21. Vörös sipkás zászlóalj dala. 22. „Ráczok, ráczok, szerviánok“. 23. „Ezer esztendeje annak“. 24. Bem alatt Erdélyben harczoló bécsi legionisták dala. 25. „Jáczi táczi vojáczi“. Krakkói önkéuytesek dala.

1849. első fele. 26. Damjanich-induló. 27.

„Zúg az erdő.........“ 28. Isaszeghi induló. 29

Komáromi tót honvéd-nóta. 30. „Porfelleg támad éjszakon“. 31. Honvéd tüzér temetése. 32. Honvéd tüzér temetése (székely ered. dal).

1849. második fele. 33. Világosi fegyver- letétel dala (Nyizsnyai Gusztáv). 34. Világosi fegyverletével dala (népies). 35. „Világos felől jő fekete ló“. 36. „A toronyban fekete-sárga rongy lóg“. 37. Bujdosó huszár nótája. 38. Kolduló honvéd. 39. Aradi rab dala.

1850-től 1852. végéig. 40. Magyar emigránsok dala. 41. „Magyar hazám büszke fia mivé lettél ?“ 42. Batthyányi-induló (halálára). 43. Dal az adóról, a trafikról. 44. „Galicziát kisöpörték“. 45. „Verd meg Isten . . . .“. 46. Aranyszabadság. 47. Jön Kossuth !“ 48. „Debre- czenböl most indult el . . .“

1859—1861. 49. „Letörött a bécsi torony gombja“. 50. Garibaldi nóta. 51. „Elmentem a debreczeni vásárra“. 52. „Kossuth Lajos levelet irt“. 53. Klapka-induló (énekhangra).

A Szabadságharcz dalai és indulói f. év julius végén jelennek meg. Előfizetési ára 2 frt 50 kr. (A bolti ár tetemesen nagyobb lesz.)

A Szabadságharcz dalai s a múlt évben megjelent Régi magyar harczi dalok (Bihari, Lavotta, Csermák és öreg Boka gyönyörű verbunkosaival) pedig együtt és egyszerre megrendelve 5 frt (utóbbinak bolti ára magában 4 frt).

Az előfizetési összeget czimemre: BudaBUDA és VIDÉKE.

pest, Kazinczy-utcza 2., III, em. 8. és pedig folyó évi junius hó 15-éig kérem beküldeni.

Az összes dalok énekhangra, — teljes szöveggel — zongora-kísérettel úgy vannak átírva, hogy teljes dallamuk a zongora-kíséretében is megvan.

T'z előfizetőt gyűjtők egy tiszteledpél- dányban részesülnek. Káldy Gyula a magyar, zeneegyesület alelnöke és a magyar zeneiskola tanára.

Bia.

(Folyt, és vége.)

A róm. kath. lelkészség 1859-ben alapit- tatot s temploma Szent-Anna tiszteletére van szentelve. A ref. anyaegyház azonban a legrégibbek közül való, mert ennek lelkésze, Vé- csey Sámuel 1600 táján már 26 évig volt e stallumban.

Határi endezés, illetve tagosítás 1862-ben történt egyezség folytán.

A pilisi járásokban csak itt fordult elő az az eset, hogy a volt úrbéresek nagyobbrészt egy tagban vették ki illetőségeiket; ahhoz a falu közvetlen közelében csak lóherések, kaszáló rétek és a legelő-részek adattak külön; az erdő pedig együtt adatott egy tagban, mely 131 holdat teszen.

1866 óta már számos urbértelek az ettyeki németek kezébe jutott.

Az 1780. évi junius hó 1-ső napjáról keltezve van a megyei levéltárban egy sajátságos költségjegyzék több rendbeli „baromfiakra“ tett kiadásokról, melyek a „fölséges császárné“ (Mária-Terézia) számára bevásároltattak. — Ez a számla-lap furcsán jellemzi a régi viszonyokat.

A megye vásárolt a „fölséges császárné“ számára 5 pár libát, párját á 42 krral; 18 pár tyukfit, párját a 15 krral; a tyukfiak számára 12 kr. ára aprókását; tojásokat stb. ö fizette ki a takaritó- és mosónőket, egyenként és naponként 15 krral; többek között a biai szárcsavadászok részére 2 forint 51 krt, a dömsödi nótáriusnak — juxta quietantiam — vadért 1 frt 48 krt és egy akó budai borért 5 frtot riszkirozott! ?!

Bia rendes, jó építkezésű magyar község; utczái eléggé szélesek s szabályosak. A házak eleje fákkal vau kiültetve. Határa meglehetős változatos; a falu poétája következőkben Írja le azt:

»Határunkban vannak sok hegyek és völgyek,

S oly terület is van, hol semmisem nő meg ; Hegyes része terem kemény s puha követ,

Sok földet e miatt mivelni sem lehet.

De a hegytetőket koszoruzzák erdők,

Alább a szoléi elég jó bortermők ;*)

S legalant a réten nád terem és széna,

Csak legalább a fele a köznépé volna !

A hosszan elnyúló folyó és rét mellett,

Árpát, kukoriczát láthatunk legszebbet;

A felszántott rétszál megtermi a répát,

Káposztát is, — ha az Isten jó időt ád.

Túl a réten vannak kopár hegyoldalok,

Sokszor elsülnek ott a szegény moharok;

De némely helyeken, a jól munkált földben, Megterem a krumpli meg a rozs is bőven.

Dél és nyűgöt felé a föld lapályosabb,

Jó idővel terem ott búza és sok zab ;

Felszáll a pacsirta és szépen énekel,

A gazdák földjei arra terülnek el . . .

Három részre vannak a földek szabva ki,

Egyben őszi terem, másikban tavaszi ;

A harmadik részben ugar nyúlik sorba,

Ott legel a disznó- és a tehéncsorda.«

Kiemelendő különösen az urodalmi gazdaság, mely a határhoz tartozó több majorra terjed ki. —Ez az ország legokszerübben vezetett, jeles gazdaságai közé sorolandó.

Sokszor idézett versirónk erről ezeket

Írja:

Szép birtokot bir itt a herczeg Metternich,

Földjei a mivel bevetik, megtermik ;

Van tanyája, rétje, földje és erdeje,

Övé körülbelül a határnak fele.

Két csatorna nyúlik a határon végig,

Az árok-ásók azt sokszor által mérik ;

De a munka árát kifizeti a part,

Mert a fübérlőktől sokkal többet behajt.

Van az uraságnak itt két öreg malma,

Az alsó őrölne, hogyha vize volna;

A felső meg, mintha sajnálná a testvért,

Nem kiván a vizből, — régen nyugdijat kért.

*) Sajna, hogy csak valának. Szerk.

Nagyobb gondot fordit az uraság másra,

A földmivelésre és marhatartásra ; Gépészmühelyében s az udvar közepén,

Gépeket javitgat, készitget sok legény.

Az erdészet terén is nagy a haladás,

Számos becses vadat találhat a vadász ;

S használatlan hevert jó nagy területbe,

Szép szabályos renddel fák vannak ültetve.

A faluhoz közel, közvetlen mellette,

Akáczfa-sorok közt, északra s keletre,

Terülnek el a sok urasági táblák,

Erdejét évenként szabályosan vágják !<

A Gercse-hegycsoportnak itten égbe törő regényes bérczei közül felemlítendő a Gubahegy és az Iharos.

Az igen kies környékit Iharos mulató voltaképen nem a hegyen, hanem ezen s az u. n. Szarvashegy közötti völgyben van, hová a Törökbálinton nyaraló fővárosiak naponként el-ellátogatnak.*)

A Szarvas-hegy alatt van a herczeg Metternich-féle vadászkastély, a Sándor grófok kupolás mauzóleuma s egy a budaiakhoz hasonló keserüviz forrás, de ez nem használtatik.

A régmúlt idők emlékét hirdető egy állítólag huszita-templom romjai láthatók az u. n. teleki dűlőben, melyről Galgóczy Károly azt mondja, hogy ez a török előtti időkből való ; de a községi levéltár erről adatot nem szolgáltathat, mivel az 1810-ben hamuvá lett. Hozzá teszi, hogy a néphit római eredetűnek tartja.

Karikó János ekként emlékezik meg e romokról:

A reformátusoknak temetőjében,

Magas dombon áll egy puszta templom régen ;

Nem javitja senki, mégis áll az öreg,

Tovább, mint sok, melyet mostan építenek!

Bia község határához tartozik: Herczeg- halom, Hosszúrét, Móriczmajor, Kozárom, Nagypuszta, Alsómajor stb.

A biai nép életfoglalkozásában első helyet bizonyára a szőllőmüvelés foglalhatta el, mert erről oly szépen dalol a helység énekese:

»A gazda meg itt-ott ballag a pinczébe,

Kenyeret s valamit tarisznyába téve;

Mikorra odaér, többen lesznek vele,

S mindég zajosabb lesz a pinczék belseje. —

Este van már, a nap épen mostan megy le, Rápillant még egyszer a szép Ürge-hegyre ;

A honnan sok ember a jó bort emelé . . .

S nehányan elmennek a Kétkő-köze felé.

Ott addig hallgatnak a marasztalóra,

Azt veszik észre, hogy már tizenkét óra ;

— »Jöjjenek el komám, most meg a Zajgóra“,

— »El is mennénk, hogyha oly messze nem volna «

. . . Végre elindulnak haza keservesen,

Mindenik vigyáz, hogy bukfenczet ne vessen ;

Mert emitt egy mélység, amott a kőszikla,

S kikopott kövekkel van az ut borítva.

A Nyakaskő pedig évezredek óta,

Ott hallgatja némán, hogyan szól a nóta?

Ott áll, mint kapu-őr, a kőszikla sarkán,

Rövid vastag nyakát, mintha most is látnám !

Van még másik ut is, mely pinczébe vezet,

Hamar elérjük itt azt a Kutya hegyet,

Melynek az aljában bőven terem jó bor;

Kár, hogy a fagy és dér megdézsmálja sokszor. Felette jobbkézre az Öreghegy fekszik,

Agyagos talaja a szőlőnek tetszik ;

Balkézre Szarvashegy, — ez már német világ,

Nagy részét ennek már torbágyiak bírják.«

Ez az élet jaj be régen volt; akkoriban volt a mikor még fillokszéra, fene-rosz-por nem volt!

Navarra József.

Junius 9.

A turisták pünkösdje.

A pünkösdi ünnepek valóságos kirándulási ünnepek a fővárosban, a ki csak teheti, szabadul a fővárosi portól, füsttől ha csak egy délutánra is, de a magyar turista-egyesület nem egy délutánt, hanem három teljes napot szentelt z turistaság magasztos ügyének és hazánk egyik leg regényesebb vidékét, a Yág völgyét kereste fel.

Kiválóan szép időjárás kedvezett a kiránduló csapatnak, minek folytán Trencsénről és IIláváról szintén sokan csatlakoztak, sőt nem maradtak el a határszéli morva turisták sem. úgy hogy a Vlára szorosban, a Magyar-Morva- batáron levő Uj-Szidonia üveghutában és az Oroszlánkő hegyen egy csapatban 56 turista gyönyörködött a vadregényes szabad természet*) Gondosan ápolt utak s kőlépcsők vezetnek föl a »Pipáló« nevű kilátóhoz és a 33í méternyi Szarvashegy csúcsára, honnan körüljárathatjuk szemünket az elragadtatóan szép vidéken.