Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-09 / 23. szám
BUDA és VIDÉKÉ Junius 9. Budapest 1895. (2.) A ki a turista-közlönyöket figyelemmel kiséri az tanul az olvasásból és méltányolja a turisták mozgalmát és életét, mert még a hazafiságot is terjesztik. Valóban nagy eredményről beszélhetnek turistáink, pedig a magok erejéből működnek, sem az állam, sem a társadalom, sem a hatóság, sem egyes jókedvű adakozók nem karolják fel úgy a hogy megérdemlenék. A sokat hangoztatott idegenek forgalmának a turisták többet szolgáltak, mint bárki más. Erdély és a Kárpátok, a Tátra s más hegyvidékek megismertetésében oroszlánrészök van. A különféle Alpen-vereinokkal való összeköttetés előnyös hazánkra nézve, Az Alpen-vereinok tagjai a kárpát-egyesület tagjaival megmásszák hegyeinket, jönnek Francziaországból, Dániából, Oroszországból, Angliából, Olaszországból sőt Amerikából is. Ezek a turisták nem olyan felületesen Írnak rólunk, mint a Tissot-k és Adam asszonyok, de megismerik azt a darab földet, annak népét és viszonyait, melyet bejárnak s magyar társaik informáczióit gyorsan fogják fel s jó vélekedést visznek haza Magyarországról. Sok fáradtság, edzés és kitartás kell a turistasághoz. Kár, hogy a turistaság hire nem is emeltetik Magyarországon és a sajtó nem magyarázza, nem taglalja kimerítően ennek a szenvedélynek nemességét. A sport kategóriájába sorozzák, pedig helyrajzi, földrajzi, néprajzi tudományt terjeszti a turistaság, tehát tudományos passzió. A külföldiek elismeréssel szólnak a mi turista egyleteinkről, melyek kevés anyagi eszközzel annyit alkottak. Utak, menedék házak, táblák, földabroszok, fény- képfelvételek, irodalmi munkásság dicsérik buzgóságukat . . . A mi gyönyörű vidékeink nagy nemzetgazdasági tőkét képviselnek s hogy ez a tőke egykor előnyösen fog forogni és gyümölcsözni azt majdnem egészen a turistáknak köszönhetjük. zet fogúi és van olyan ember, a ki jó pénzért berúgva meg is siratja ezt a köszöntőt. — Majd eljön az én idom. Ezt szokta mondani. Jó világ lesz akkor ha minden földet felosztanak. Olcsón jutunk hozzá, mert ki meri megtartani. Egy hold földből senki meg nem élhet, majd olcsón vesszük. Van ész nem kevés. Pajtásuraméknak is ajánlom az én elveimet, mit húzogassuk mi a más töviseit. Lássák társim uramék, én nem dolgoztam soha és nem is fogok dolgozni, én abból élek, hogy nizek. Bámulom is eleget, hogy Dombor Máté komám uram megfogja a kaszanyelet, ha én olyan ur- fajta lennék nem rontanám a tenyerem csak azzal, hogy magamnál nagyobb urnák tapsoljak. Ejnye Mihály megunta az elbizakodott ember beszédét és kitálalta, hogy a Káva Ferkó kenderföldje már Dombor Máté kezére került. Hosszúra nyúlt Penege uram kerek ábrá- zatja. Majd kiejtette kezéből a czifra poharat, lenyelte a keserűségét. Köhögött, azután egészségére kivánta a vételt kedves komájának. Magában azonban ugyancsak átkozta a kéményseprőből pappá vált Ábor Ábelt és nó- tásan dudolgatta, több is veszett Mohácsnál. Elmondhatta volna azt is, hogy a Káva Ferkó lefőzte, mert már ittak a medve bőrére. Foltozó vargától sok egy kicsit, olyan foltozó vargától, kinek kéményseprő az esperese. Az ő lánya úgy sem vehetné hasznát, mert az kisasszony, nem ronthatja a kezét kendernövés- sel az a ki zongorát billeget. (Folyt, köv.) Más érdemeket is jegyezhetünk. Fajunk puhulásnak indult. Sok ember hivatalában kifárad. Azután üli, nem mozog, vére megtesped, elhájasodik idő előtt. A turista-egyletek kora tavasztól késő őszig minden nagy városból rendeznek kisebb kirándulásokat, a miben egészségi okokból is érdemes részt venni. A szép vidék edzi a kedélyt is. Kedélytelen századunkat, századunk fiait az ilyen kirándulások mint kedélygyakorlatok gyógyítják is. A gyaloglás megelőzője sokféle idegbetegségnek, fokozza az agy működését, éleszti a munkakedvet, íróknál, művészeknél gyarapítja az invencziót és szélesíti a látkört. Ezek a hazai vándorlások nemesítik az ifjúságot, felvillanyozzák a férfit, fokozzák a nők egészségét. A vidékekre nézve valóságos áldást hozók, ismertetik, a forgalmat növelik. A turistaság előnyei különösen Buda és vidékén mutatkoznak. Az Istenhegy fejlődése sokat köszönhet az istenhegyi turista-egyletnek. A közel vidék szépségeinek feltárása a turistáknak köszönhető. Ezer esztendős édes hazánk egyik legszebb fekvésű helye, a fővárostól csak egy órányira lévő, szegényes és egészséges, ősrégi város, Szent-Endre. Sűrű, sötét erdők, kősziklák, merengéssel telt völgyek, egészséges forrásvizek, termő földek és népesedni kezdő falvak képezik határát, mig a Duna és a vasút, a kereskedés előmozdítására hasznos szolgálatot tesz. E, regényes határokkal kerített, magyar, német és tót ajkú lakókkal biró városnak van : polgármesteri, rendőrkapitányi, s tanácsnoki és kezelői hivatala, ezeken felül: járásbirósága, királyi adóhivatala, pénzügyőrsége és takarékpénztára. Vallásra nézve van: 3600 római katbolikus, 1 görög egyesült, 570 görög nem egyesült, 178 izraelita, 173 luteranus. Ami az iskolai ügyet illeti, rendezettebb helyzetben vau a görög nem egyesülteké, a tanítás terén már fáradt ember, egy kis szobában, mintegy 60 gyermeket, leány és fiú együtt, működik. Az izraeliták szegényes iskolájának, ugyancsak fáradt tanítójáról, a tanulás eredményéről és az iskolai helyiségről sem akaratom ez úttal terjedelmesebben beszélni. Harmadik sorban szólok, a katbolikus gyermekek tanügyét illető kérdésről, bár ezt az első sorba kell beosztani. A katholikus leánygyermekek, a csak mintegy négy esztendővel előbb megnyitott és a Paulai szent Vincze szüzek vezetése alatt fenálló kisdedóvodában és 6 osztályú iskolában taníttatnak. Szép koronákkal ékeskedő fák, diszes virágok, illatos füvek regélnek a zárda udvarán és igy, leendő szép honleányaink, a nyár meleg napjaiban, az arabiai, vagy saharai forróságuak kitéve nincsenek, szomjúságok kielégítésére hideg és tiszta viz áll rendelkezésekre. Ami a tantermek szépségét és tisztaságát illeti, büszkeséggel állítható, hogy hazánk bármelyik egészséges, ékes és tiszta tantermével kiállja a versenyt. A leány-gyermek tanulók, tiszta ruhaviselése is igazolja, a tantermekben honoló tisztaságot. Szóval: a zárdaszüzek ez iskolai helyiségeiről, örömmel lehet beszélni, a tanulás eredménye pedig megköveteli, hogy e tanitó- szüzeket, nemes köszönettel üdvözöljük. Ezután tekintsük meg a fiú iskolát. A tiz esztendeig /büszkén daczolt kis Troja egyik kapuja vo^t az az ágyráma féle jobb sorsért régen jajgató egy ajtócska, amelyen oda a vén bölcsként elmélkedő küszöbön által beléphetünk. Két tanító tanítja, a hatosztályba járó gyermekeket. A felsőbb osztályokba járó, mintegy hetven tanuló, elengedő nagyságú és a tisztaság tekintetében talán maradható egy szobában foglal helyet. Ha azonban ez osztályok, még csak huszonhárom esztendős életkorú tanítójának és ifjú feleségének, csak egy szobából (? ? ?) álló lakásába lépünk, borzalommal is betelhetünk. A karthausi szegénységben meszelt és Chaim gyermekeitől felemelt falak, esedező karokkal tekintenek reánk. Az egy ablakon keresztül, kényelmesen hallható tücsök hymnusa, az egerek monologiája, a békák idylljei, a szél eszeveszett poésisának, még soha megnem koszoruzott dalai. Az ajtót, amint az aicheologusnk állítják, a phoenicziaiak készítették akkor, amikor először merészkedtek lépni a földközi tengerre, hogy Hispániába juthassanak. A szoba padozata ? Ha ismerjük a világhódító makedoniai nagy Sándor terjedelmes életrajzát, úgy tudnunk kell azt is, hogy Sándor egykoron, e szobában és e padozaton látta maga előtt állani, tanítóját Ariste- telest. E rémes képektől távozva, menjünk be az első és második osztályt tanulók közös szobájába. Itt megreszket a lélek, megáll az ész, alig hallhatólag dobog a szív. Az ajtóról a régiség fürkészők bizonyítják, hogy mikor Botond vezérünk Byzanc kapuját buzogányával megdöntötte, ez az ajtó vala, Byzancváros, második kapuja. Az egyes ősrégi és nevezetesebb családok lakóhelyeivel foglalkozó búvárok azt állítják, hogy e szobában, most iskola, Árpád fejedelmünk őriztette revolvereit, manchester puskáit és egy üteg Uchatius ágyú is, abban vala elhelyezve. Egy régen megőszült időkorról regélhet e szoba is, amelynek egyik oldalán, piszkos keretben, a volt esztergomi herczegrimás kis képe, szemeskedve tekint a betévelyedő alakokra, de sem egy szent kép, sem szobor, még hitünk jelvénye a feszület sem látható. Ez nem katholikus iskola. A padokról „Az emberi nem művelődése története“ könyv azt mondja, hogy az Augusztus római császártól, száműzetésbe küldött Ovidius Naso, szerelemköltő, azokon irta meg „Metamorphosis“ czimü szomorú dalait. Az iskola terem padozata ? A világtörténelem ó-korszaká- ban olvassuk, hogy amikor Cleopatra kedvese, Antonius Márkus, római triumvir, Actiumnál csatát vesztett, Octavian triumvir ellenében, az Octavian által elfoglalt hajók töredékeiből megmentett deszkák egy része az, amely ebben az iskola teremben láthatók. A természetrajzot tanítók, ha egyes állatok fészkeit is akarják vizsgálni, e tanteremben nagy gödröket, mély lyukakat láthatnak és hogy ebben, az élőhalott, padozat alatti bányákban, milyen állatok bírnak éves lakással, azt, szenvedélyes tudományok kizárólagos jogaikba bocsátom. Es ime, e dögleletes levegőt felokádó egy szobában, mintegy száz csecsemő gyermek, tiz hónapon által kényszerittetik együtt lenni. Az iskola udvara picziny és piszkos, egészségtelen és fellegekbe emelkedő falakkal bekerített, telve árnyékszékekkel, szobaszemettel, ronda csűrrel, baromfiak trágyájával. A hat osztályba járó mintegy 170 gyermeknek, még vize sincs az iskolai telken. Több órán keresztül lévén iskolában a gyermek, főképen a nyár napjaiban megszomjuhozik. Mit tesz ? Innia kell, a két órával előbb bekészitett vízből, ebből egy ronda vasedénnyel merítve. Ezt az egy kis fazekat, mintegy száz gyermek vévén ajkaira, csoda e, ha ajkaik, a sokak beteges, vagy büzhödt leheletétől, undok sebet nyer ? A borzalmasságokat nem négyzetre, hanem hatványra emeli meg az, hogy a fiú tanulók leges legnagyobb része: piszkos, ronda, utálatos ruhákban, mindenféle növénytöredékkel behintett hajakkal, ájulást előinditó lehelettel és mezítláb látható, — bárgyú tekinteteik pedig, legkevésbé bizonyítják azt, hogy ennek az ezeresztendő, vérrel szerzett, vérrel fentartott hazának, bármikor is, csak szegény reményt is kelthető polgárai lehessenek. És most kérdezzük, mi ez az iskolai helyiség ? A Ceylon, Borneo és Sumatra szigeteknél felállított barom istálló, hasonlítható ehhez. Nem való tanyai iskolának, nem szobának, nem konyhának, nem fészernek, nem csűrnek, nem borháznak, nem istállónak, hanem sertés ólnak, vagy tyuk ketreeznek. (Vége köv.) Hálásan köszönjük. Erdélyi Gyula, A szt-endrei katholikus iskola.
