Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-20 / 3. szám

Budapest, 1895. Vasárnap, január 20. IV. évfolyam 3. sz. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁG! ES TÁRSA DAL Hl HETILAP Az I. kerületi polgári: kört. ' II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és;, a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. KIÄDÖ-HIYÄTÄk, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-ntcia 12 a Szöke-ház. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 koro&á. Tél ' vre 6 korona, évnegyedre 3 korona, Egyes szám ára 24 fillér. S^RKÍlSZTÖS^G, I, kér., Alkotás-ntcza 12/a. Szöke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Egyhangú választás O-Budán. Semmi sem bizonyíthatná, oly fé­nyesen a III. kerület társas életének jelenlegi nyugodt békés voltát, mint a T ár s a s k ö r tisztújító közgyűlésének egy­hangú választása. G o:c feltűnő jelenség, mely mél- ■ i • iegérnemli, hogy vele e helyen fog­lalkozzunk:, ___gérdemli különösen azért, mert az elvi és személyi differencziák még nem régiben két táborba osztva tették egymás elkeseredett ellenségeivé derék, munkás fél-fiainkat. Hogy ki, vagy mi volt mindennek az oka, azt nem kutatjuk; de fölösleges is volna; elég tudnunk azt, hogy a kha- oszból való teljes kibontakozás a jövő, a boldog 0-Buda körvonalait teszi már láthatóvá előttünk, melynek eléréséhez immár egyenes és bevilágított út: az együttes, békés és kitartó mun­kálkodás útja vezet. Ezt a hallgatag elhatározást láttuk érvényre emelkedni a múlt községi válasz­tásnál, s ezt látjuk most mintegy szank- cziónálva Kugler Józsefnek a Társaskör közgjmlésén tett fölszólalásában; melynek következménye egyhangú választás lón. Tragikus végkifejlést Ígért valamikor az annyiszor fölemlített képviselőválasz­tás után bekövetkezett bonyodalom, s íme mégis a lehető legkielégitőbb, leg­megnyugtatóbb lett. A kedvező megoldás megtartá a szereplőket továbbra is a társas életnek, és a mi fő; a történ­tekből mindenki levonhatja a tanulságot. Az igaz, hogy voltak hosszas és kínos jelenetek, melyek majd hogy töké­letesen ki nem fáraszták idegeinket; de könnyen feledjük a kellemetlent, a bo- szantót: mert ha a vége jó, minden jó! Nem állítjuk azonban, hogy a jövő­ben egyáltalában nem nyilvánulna más, mint csak egy akarat, egy elv. Yolt és leszen is mindig olyan, ki vagy csupa ellenkezési viszketegből, vagy egyéb ok­ból mindig azok ellen van, kik tehetsé­gükkel, munkásságukkal oly népszerűséget vívtak/ ki, mint a III. kerületben G y u- lányj, Kugler, Tatay, Yégb és másók. Jogos ambiczió vezérelhet minden tisztességes polgárt a közéletben szere­pelni; de jogtalanná leszen ez akkor, ha higgadt megfontolás nélkül önmagának túlbecsülésével az érdemesek fölé tülek­szik. Az érdem megleli jutalmát; a fiatal tehetség is érvényre jut idővel. A ki nem elégített ambiczióknak nem szabad mindjárt a kétségbeesés fegy­vereivel barczolniok; mert hisz a mnlt eléggé megtanitotl bennünket arra, hogy a személyharezoknak abszolúte nincs hasznuk, s ami káruk van, az is mind a társas életre háramlik. E végből szükséges, hogy a kipró­bált erők, az elismert vezetők, a kerület „A BUDA és VIDÉKÉ“ TÁRCZAJA. A szerencsétlen flótás. Irta : Kóródi Péter. Miután lopni szabad, ha meg; nem tud­ják, megvallom, lophatnék én is annyit, a mennyi az én passióimra elégséges lenne halá­los holtomig, de nem lopok, mert a becsület rabja vagyok. Pedig ismétlem, mint a székes- főváros egyik adópénztárnokának minden negyed­évben nyílnék alkalmam arra. hogy 2, 8 száz­ezer koronával odébb álljak, de én a pénzszállí­tás alkalmával beérem azzal az ártatlan czél- zással is : „Gyerünk Amerikába!“ S a kollé­gámnak, az ellenőrnek rendesen mosolyra nyí­lik erre az ajka, kinek különben jómagámmal együtt ezer oka van redőkbe vonni gondoktól izzó homlokát, mert neki van egy igazi Xan- tippéje s négy eladó lánya, a kiket a szólás- szapulás vásott komaasszonyai „örökös menyasz- szonyuknak“ neveznek, — nekem pedig volt egy kikiáltott szépségű feleségem, a ki csó­kolni, szeretni, imádni való teremtés volt, csak sok áldozatomba került s az életemből leg­kevesebb 10 évet vett el. A lánczhid kávéházban láttam meg őt s ott vallottam neki szerelmet a kihűlt kávém mellett, a mit ott is hagytam lángoló szivem­mel együtt. Nem kellett az nap sem étel, sem ital, sem álom. Én, a jól táplált s máskor far­kas étvágyú férfiú elteltem szerelemmel. Én, a ki a hosszú téli éjszakákat megmozdulatlanul fűrészeltem át kényelmes ágyamban, most el­került az álom, ébren álmodám, nem terített asztalról, hanem arról a tíineményszerü sugár, karcsú leánykáról, arról az egyetlenről, ki el­bűvölő mosolylyal súgta fülembe e szót: sze­retlek ! Kívüle más soha senki. Tudtommal leg­alább nem. Még akkor csak ellenőr valék az adópénztárnál, de már az is számot tevő állás s a közeli előléptetés reményében haladékta­lanul oltárhoz vezettem Izát. Fényes kis otthont teremték számára. Ellestem még a gondolatát is. Mit se találtam drágának, a mivel neki örömet szerezhettem. Egy-egy dísztárgy boudo- irja ékesitésére, egy gyémánttü, gyűrű, kar- perecz s több eféle, e megtestesült ideálért bagatell volt nekem ! Alig múlt el nap, hogy valami meglepetésben ne részesült volna álta­lam. Minthogy olvasni csak a napilapok kis- hirdetéseit szerelte, hát én nap nap után meg­vettem valamennyi lapot, csakhogy szórakozzék. Hangversenybe, szinkázakba vittem, láto­gatásokat tettünk ott is, amott is, minek foly­tán nagyon gyakran benépesült vendéggel egyébkor csendes otthonunk. Felkerestek művész- I baiátaim a színházaktól, akik annak idejében elég kellemessé tették nekem a garzon életet s ezek révén üdvözölhettem házamnál Herzfeld Izidort, egy előkelő bankárnak a fiát, a kit | vezérfórfiai egymással a iegőszintébb > egyetértésben, egymással karöltve munkálkodjanak közre a kerület érdekei­ben. Az egymás mellé való sorakozás a legbiztosabb védfal a támadások ellené­ben ; az együttműködés a legbiztosabb eszköze a sikernek. A III. kerületben mostanában min­den lett, minden jel a legkomolyabb bókét hirdette; de egy: a régi munka- ked', lelkesedés hiányozni látszott belőle. Az út, a mely a j ö v ő, a boldog Ó-Budához vezet, ime meg van már vilá­gítva a békés kibontakozás által: az együttes és kitartó munkálkodás legyen hát az, mely ez utón az előre haladást is biztosítsa! Garanczia erre nézve Kugler föl- szólalása, a Társaskör egyhangú vá­lasztása; garanczia erre vezérfér fiaink hazafisága! r. i. Földváry Mihály. j Múltúnk, magyar fajunk nagy alakjai gyors egymásutánban dőlnek ki. Azok, kik a történelem, korunk alkotásában résztveftek, fogy­nak napról-napra. A régi Magyarország a régi, vármegye számottevő alakjai közül, alig-alig él valaki. A nagyok kor- és munkatársai közül napról-napra többen költöznek el. úgy mutatott be az én népszínházi komikus barátom, mint müvésznő-maecenást. Persze, gondolám exsemporizál, a hogy a színpadon nem egyszer. Különben mi kifogásom sem le­hetett a korrekt magaviselet ti fiatal ember ellen. Vig volt mint az ördög, csupa ötlet, a mint lzám mondani szokta: a társaság lelke. Az is volt. Sok ragadt rá a kulisszák között, de még egyebütt is, a zeneiskolában, mert a hegedüjátékával nem egy hegedűművészt le- gyurhatna! minek következtében igen gyakori vendége lett a házamnak. Boldog valék, hogy a hegedüjátékával örömet szerzett a felesé­gemnek. Addig bámultam benne magam is a hegedű-virtuózt, mig a nevemhez e czimet nem ragasztotta: „szereucsétlen flótás!“ * Úgy a székesfővárosi adófizető polgárokra mint az adópénztárnokra legterbesebb az utolsó évnegyed, mert az adózó polgárok hogy a kép­viselőválasztók névsorából ki ne hagyassanak, minden hátralékot kifizetnek s a szegény adó- pénztárosok izzadhatnak a százezrek megolva- sásában. Egy ily nehéz napon nyitott be bozám a pénztárba Iza, kissé szomorúan. Elképedve tekintettem reá Valamit hebegtem meglepeté­semben, mire ő nagyon röviden értésemre adta, hogy az anyjával Bécsbe utazik, beteg nővére látogatására, a mibe én a legnagyobb készség­gel beleegyeztem, sőt kijelentem, hogy a dél­utáni vonattal én.i8 velük mehetek. De Iza fölötte sürgősnek, balaszthatlannak monda el-

Next

/
Thumbnails
Contents