Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-06 / Rendkívüli szám
Budapes 1895. (2.) BUDA és VIDÉKÉ. Május 6. uyait erre a vén Budavárára és környékére árasztani. Nem búsul az ma, hanem szivéhez akarja szorítani mindazokat, kik vele a jótékonyságban egyesülnek. És mivel a szegényhez a gyermek áll legközelebb és mivel az ügyefogyottuál a gyermek ügyefogyottabb, mivel annak lelke-teste az ápolásra és nevelésre leginkább rászorul: ezen napon a gyermek nevelésnek is akar a budai jótékonynők által a jótékonyság angyala adományt juttatni. Ünnepet hirdet a felebaráti szeretet, ünnepére hi a jótékonyság angyala ős Budának egykor vérrel áztatott bástyájára. Vidám ünnepre, mert ez nem a szomorúság, de a megelégedés napja, mert mi töltheti el az emberi lelket és szivet nagyobb örömmel, mintha jótékonyságot gyakorolhat ? Zichy Nándor gróf. Szép a jótétemény . . . Szép a jótétemény, Áldással jár együtt, Begyógyít sok sebet, Felszárit sok könyül. Be míg ez háládon Köszönti az eget, Hálátlan annyi sok! Jóért rósz szol fizet. Jó az áldott eső, Éledni kezd a föld, A borongó határ Mosolygó képet Ölt. Be míg a halmokon Zöldebb lesz a fűszál: Esőcsepp más helyen Piszkos sarat csinál. Dalmady Győző, » Tavaszutó melegétől Virág fakadt bimbó nyomán . . Nők szivét is ez serkenti Virágfakadásra talán ? Nemes, szép e virág! Neve: Felebarát szeretetem déli, verőfényes tavasz ujjongva, ragyogva foglalta el birodalmát. Dal és csengés mindenfelé! Az ifjú, fakadó természetet bearanyozza mosolygó sugaraival a májusi nap, mámoritó, édes illatot lehel az orgouavirág, hegyen, völgyön mindenfelé uj élet támad éo pezseg: remény és szerelem. A füleinile andalító lágy dalt zeng, a pacsirta szerelemről, boldogságról csicsereg a magasban, és az ember szivébe is beköltözik a tavasz, eltölti gyönyörrel, boldogsággal. Mások boldogságára gondolni, egy szemernyit legalább nyújtani a boldogságból a szegénynek, betegnek, elhagyottnak akkor, a mikor magunk boldogok vagyunk és ezt érezzük: ez az igazi emberi érzés, ez hatja át a nemesen érző hölgyek szivét. Es a mikor tavaszutó melegétől virág fakadt bimbó nyomán, ők egyesülőnek a felebaráti szeretet gyakorlására: összegyűjtik a verőfényt és tavaszi illatot és mindent, a mit fáradtsággal megszereztek és leteszik a beteg fekhelyére s a szegény elhagyott gyermekek ölébe . . . A megajándékozott boldogoknak legforróbb jó kívánságai pedig beleolvadnak harmonikusan a kedves tavaszi hangulatba ... az ifjú fakadó természetet bearanyozza mosolygó sugaraival a májusi nap, mámoritó édes illatot lehel az orgonavirág . . . Forinyák Gyuláné. Magyarországban sehol sem laktam olyan kellemesen, mint a budai bástyán. Gróf Hunyady Ulászló. —— Véges az emberi ész hatalma, de végtelen a szívé. Gr. Csáky Albin. (Hz élei rövidre szab alóli, de igyekezzünk azl úgy Jelhasználni, koyy ne legyen vége a simái. (H mit: dia, jó ieiiek, hasznos cselekedeiek eredményei örökre Jenmaradnak s kii delik és áldjam emlékéi annak, ki az emberiségnek szén~ lelle napjail. (ÉSenic'zJyné cdSajza n Je. TVN5. %2ftíV H a a gazdag nehány fillért nyújt azon szegénynek, a ki a megalázkodás érzetével, koldulva áll ajtaja előtt, ez előttem vajmi kevés értékkel bir; e csekély váltságdíj árán megvásárolja a gazdag lelki nyugalmát, hogy aztán zavartalanul élvezhesse a maga ezreit. De nem várni be a szegények önmegalázását, felkeresni a nyomort, mely szégyenlősen rejtőzik odújában és ott táplálni azt, a ki éhezik, ruhát adni annak, a ki fázik, ápolni azt, a ki beteg, neveltetni annak gyermekeit, a ki maga nem képes azokról gondoskodni: ez a valódi jótékonyság, melyet Diderot e gyönyörű szavakkal jellemez: „donnez — mais, si vous pouvez, épargnez au pauvre la honte de tendre la mai n.“ É3 mivel a Mária Erzsébet- egylet nemesszivü hölgyei a jótékonyság ezen magasztos nemét gyakorolják, azon ezrekhez, a kik az 5 nevüket áldják, csekély szavazatommal én is csatlakozom. Fáik Miksa. i * ► Mily ellentét! Ezen bástyafokon, hol évszázadokon keresztül vad harczok dúltak nyomort és Ínséget hagyva magok után; itt most jóságos szivek vetekednek a nyomort és Ínséget enyhíteni. Legyen áldott és eredményes törekvésük. Rohonczy altábornagy. 3H& bo^wtcm-cbO/b. d< w na xd/i-fc, oTaa/id ftohhaiu. <£átocj,aí>ó -kitHá-ix, (^.'íjazago'ö'm focpyz- bKe-t ebekben. (Hatala <géter. politikában az elvek, a gyakorlati életben az érdekek elválasztják az embereket egymástól. A társadalom hivatása: eltekinteni azon vonatkozásoktól, melyek elválasztanak és csupán azokat keresni, melyek egyesítenek bennünket. A legerősebb egyesítő kapocs — az emberszeretet. Az igazi emberszeretet nem ismer sem osztályt, sem fajt, sem felekezetet; az csak az embert keresi és tekinti. Sok viszságot orvosolhat, sok sérelmet kiegyenlíthet, sok hézagot kitölthet az emberszeretet; de az emberszeretet hiányát nem pótolja senki és semmi. Az embprszeretet munkáiban a vezetés a nőket illeti, és ki volna azon férfi, ki ezen fölényüket el ne ismerné s az előtt kalapot ne emelne. Darányi Ignácz. Az igazság eltört csésze Nincs meg csak az egyik része. Másik felét, ha meglelnék Tüstént darabokra vernék. Tetétlen, 1895. április 28. Gr. Zichy Géza. A jótékonyság gyakorlása — nemes és magasztos, ha felebaráti szeretet su- galja; de ellenszenves, sőt nevetséges, ha I csakis divatos szokásból ered. Budapest, 1895. április hó. Gromon Dezső. »Les absents ont toujours tort.« A hegy tetöjén állt egy büszke vár, A monda róla szájról-szájra jár, Rég elkopott tárgy, nincs benn semmi uj, De a ki hallja, ma is felvidul. A büszke várban szép asszony lakott, Kit drága férje egykor elhagyott, Igaz! csatába kelle mennie, De hát a szív ezzel nem éri be. A nő csak arra gondolt untalan, Hogy milyen árván elhagyatva van, Mig egy jó bajnok, ki arra járt, Búnak, keservnek nem vetett határt. Mert hajdan igv volt, igy van ez ma is, Sok asszony szive még mindig hamis, Az az, hogy még csak most lett igaz a: Hogy a ki kószál . . . so’sincs igaza! Berecz Károly. c^Hécj.y. ö-nincujcLcL ztelni szicjc-'t'iz, másáé, iteznt mé&cun/ürO-s cs eíö-zéd ácnj. cy , c~ ^ aJv-ári Ja Ó'm'í.e. H ekem egyénileg jobban tetszik ugyan a jótékonyság gyakorlásának azon evangéliumi imája, mely szerint úgy kellenék jobb kézzel az alamizsnát nyújtani, hogy még a balkéz se vegye észre, de minthogy a sziikölködők és szenvedők iránti részvétben mindég az emberi szeretet ama legtisztább és legmagasztosabb neme nyilvánul, mely még akkor is elismerést és támogatást érdemel, midőn a korunk hajlamai által divattá avatott zajos alakbau nyer kifejezést, ismerjük mindnyájan kötelességünknek tehetségünkhöz képest ahhoz hozzájárulni. Bittó István. Mások szenvedéseit enyhíteni csak az igazi felebaráti szeretet képes. KOHL MEDÁRD. —5H4 HC— Dicső kor! Oh milyen dicső kor ez! Isten, vallás, hit, — semmi már. Ajkbigyesztéssel mondja a gyerek x Hogy tanítója nagy szamár. Keresztény vagy, zsidó, pogány, — mi az ? ... Ssabadelv mindenek felett!---------S aztán még panaszkodnak a nagyok Hogy nincs respectus, tisztelet.
