Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-14 / 15. szám
Budapest, 1895. IV. évfolyam 15. sz. Vasárnap, április 14. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI HETILAP Az; I. kerületi polgári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. KIÄDÖ-HIVÄTÄIy, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcsa 12 a. Ssőke-hán. Megjelenik minden vasárnap. Elöfiaetéai árak : Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára -24 filler. I. kér., Alkotás-utcza 12/a. Szőke-ház kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Az egyetem Budán. Nem szándékom azt bizonyítani: miért helyezzük viszsza az egyetemet Budára, hanem a viszszahelyezés gyakorlati módját illető nehány észrevételt akarok elmondani. A teljes egyetemet, az összes karokat, ez idő szerint, pénzügyi okokból nem lehetne áthelyezni. Az orvosi és a természettudományi karok a Duna balpartján maradnának uj épületeikben s kórházaikkal, szétszórva amint jelenleg vannak. Később ezeknek áthelyezése is megtörténhetnék, tekintettel arra, hogy Budán a Krisztinavárosban a hegyek tövében, a jelenleg ott levő kórházak s országos tébolyda példájára, nem az amúgy is rósz, de a betegek tanyái által még inkább megromlott városi levegőben, hanem a szabad levegőben épülhetnek az uj klinikák, orvosi telepek, a pesti oldal pedig megszabadulna a város közepén épült kórházaktól. A klinikák is jobb levegőt nyernének s a balparti polgárság sem lenne kénytelen a klinikák és kórházak által még inkább inficiált légkörben mozogni Az elméleti fakultások; a jogi, a bölcsészeti es a hittudományi karok nagyobb költekezés nélkül áthe- lyezhetők. Immár itt is az ideje, hogy áthelyeztessenek. Nézzük csak az egyetemtérre tátongó ronda épülettöredéket, az úgynevezett egyetemet. Ez nem a Parnass üst vagy Olympust juttatja eszünkbe hanem inkább az 0 r- cust, az alvilágot, a pusztulást ... És lépjünk be ezen csonka épületekbe, ott az ifjúság számarányhoz mért szűk tantermekbe jutunk, melyeknek levegője egészségtelen. Reggeli hét órától esti hétig tartanak itt az előadások, poshadt rósz levegőben, mert a termek alig szellőztethetek s nem csoda ha az „Egyetemi Lapok “-ban ismételten feljajdul e miatt az ifjúság. Ezt a ghettót a milleniumra nem szabad bemutatni. Tehát építkezni kell amngy is minél előbb. A három elméleti kar számára építsünk iskolai czélnak megfelelő épületet a Vérmezőn. Az egytemi könyvtár mostani állapotában szinte nem felel meg czéljának. Kicsi is, sötét is. Ezt is átkellene hozni a vérmezőre s egybekötni az egyetemi tanitásra szánt épülettel. Nem szükséges hogy fejtegessemz azokat az előnyöket, melyekben tanárok és tanulók részesülnek, ha az iskola folyosójáról átléphetnek a könyvtár folyosójára. Tehát az iskola és a könyvtár egy nagy épületet képeznének. A theologiai kar hallgatói együtt egy intézetben, az úgynevezett szemináriumban laknak és ott nyerik teljes ellátásukat. A magyar kath. egyház kincsekben nem szegény s a pesti oldalon levő papnövelde, a szeminárium helyett könnyen épülhet egy alkalmasabb szeminárium oly theologiai hallgatók számára kiket az egyházmegyék ide felkül- denek. Egyelőre házi kápolnájuk lenne, de később fejlődvén épen az egyetemi építkezés folytán a Krisztinaváros, annak temploma is nagyobbá, szebbé lenne. De a jogi és a bölcsészeti karok sokkal nagyobb számú hallgatóinak lakásáról és ellátásáról is kellene gondoskodni. Hunyady Mátyás király budai egyeteme 40.000 diák számára volt tervezve igazán diákvárosnak. Az egyetem említett két karának hallgatói együttvéve, mondjuk kótezerötszázan vannak. Talán a fele, vagy még több igénybe venné a közös épületben való lakást és étkezést. Egy harmadik épület lenne tehát: az egyetemi convictus, — a bennlakás — és a mensa academica, — a diákasztal, — számára építendő. Mind igen szépen elférne a vérmezőn, árnyékos, gyakorlatilag berendezett parkban. Nehézséget nem okoz az egyetemi Quaestura, a beiratás. Az orvos, a gyógyszerész s természettudományi szakok hallgatói Budán a vérmezőn iratkoznának be az egyetem hivatalos helyiségeiben, elvégre is az ifjúság nagy többsége a jogi, bölcsészeti és a hittudományi karhoz tartozik. Ezek száma körülbelül kétezer hatszáz, mig amazoké nyolcz- száz. Az egyetemi tanács üléseit s a promotiókat illetőleg azok is ott történhetnek a vérmezei épületben; a tanácsnak összesen tiz tagja van, s ha mind„A BUDA és VIDÉKE“ TARCZAJA. Pálya végén. Dalmady Győzőtől. Nem az fáj, hogy szép korunk távozott, S virágait nem kínálja tovább, Hanem az, bogy emléket nem hagyott Egy virága volna meg legalább. Nem az fáj, hogy magányosan vagyunk, Tova tűntek régi barátaink, Hanem az, hogy itt kell bolyonganunk, Es a ki lát, idegennek tekint. Nem az fáj, hogy másoké a világ, S érdemetlent környez’a tisztelet, Hanem az, hogy nincs szüksége ránk, Megse haltunk, mégis elfeledett. Az irodalom bajai. (Nyílt levelek Wlassics Gyulához a közoktatás miniszteréhez Erdélyi Gyulától.) I. Mélyen tisztelt barátom! Huszonöt éve annak, hogy meglehetősen csekélyke kenyeremet a magyar irodalom műveléséből szerzem be. Közönyös irótársaim és jó barátaim bevallják azt és bírálóim kiemelték, hogy igaz tős magyarsággal irok és tárgyaim magyar nemzeti szelleműek. Huszonöt éves írói pályámon mindig azért küzdöttem, hogy a magyar nyelv és a magyar szellem a maga szűz tisztaságában maradjon meg. Mikor királyunk kegye kezeidoe tette le a magyar művelődés és közoktatás ügyét őszintén örültem, hogy ezzel egy komoly, igaz magyar tudóst és valódi államférfit tüntetett ki. Gyulai Pál ünnepén szónoklatod és nemsokára Jókai Mórhoz intézett leveled megerősítettek abban a véleményben, hogy nemcsak választott vagy, hanem hivatott is. Tetteid napról-napra igazolják, hogy magyar szived dobogása befolyásolja államférfiul működésedet. Engedd meg, hogy én figyelmedet néhány olyan dologra hívjam fel, melyektől a magyar jellem és magyar szellem (készakarva kerülöm a már kongóan üressé vált nemzeti frázist) megóvása és terjedése várható. Nem ujongtam soha a miatt, ha valaki e I hazában magyarul megtanult, magyarul beszél, I de fogalma nincs a magyarságról és sajátságai- > ban, gondolkodásában Írásában idegen. Nemzeti- szinü, de nem magyar! A tatárjárás és egyéb vészek nem ártottak annyit, mint az a névtelen irány, mely titkon rágódik törzsünkön. Rohammal akartuk a külföldet utolérni és aboz hasonlitani, szóval a nyugot-európai műveltségbe saját magunkat levetkőzve beleilleszkedni. Ennek az eredménye mindenfelé egy nagy rombolás. Az, a miben fajunk erejének, szellemünk hatalmának biztositéka rejlik: irodalmunk nem magyar többé. Annyi idegen máz, sujtás van rajta, hogy elaltatta a magyar társadalmat és ez jó részben megszűnt, — nincsen! Ébresszük fel újra és pedig az irodalom segélyével, a melynek a te államférfiul bölcsességed is elismeri fontos hivatását. Közművelődésünk politikája eddig fájdalom az irodalomra nem fektetett olyan súlyt, mint kellene. A közoktatási miniszterek ismerték az akadémikusokat, de az irodalmat nem. Az Írókkal nem bajlódtak, daczára boldogult Cse n- g e r y Antal sokszoros figyelmeztetésének, ki az Írókban rejlő nemzetgazdasági kincset is hangsúlyozta. Békot nem lehet az irodalomra rakni és mappát sem lehet az irók elé tenni, hogy ezen az utón haladjanak, mert az iró énje saját egyénisége. Ebben a keretben ront vagy javít. A vezető szellemek hatását azonban kétségbe vonni nem lehet. Az Ízlésnek, az irodalmi iskoláknak, egyes egyéneknek megvan a maga jóltevő befolyása. Nem erőszakkal, de jóakaratu jelenléttel sokat lehet használni. Maga a közoktatás minisztere is sokat tehet, ha irodalmi osztályt állít, melyben egy iró figyelemmel kiséri az egész irodalmat a fejlődő tehetségektől kezdve és az Írókkal érintkezve a
