Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-18 / 11. szám
Budapest 1894. f4A BUD A es V IDE K E Márczius 18. Legyetek jó honleányok, — nektek is vannak köteleségtek a haza iránt; — szeressétek hazátokat, azt az édes magyar hazát, melyet Őseink vérrel szereztek s vérrel áz;tattakv Ha majd eljön az idő, midőn hazánk történetében jártasabbak lesztek, — ha ismerni fogjátok múltját, ha értitek a kort, az eseményeket,'ha kis szivetekben mély gyökeret vert édes hazánk szeretete, ha lelkesültök, buzdultok érte, akkor érteni fogjátok, niint tudták annyian, százezerén életüket áldozni hazájok'ért, — akkor önkéntelenül imára kulcsoljátok kezeiteket s hő szívvel rébegitek: »Áld meg Isten a magyart Jó kedvvel, bőséggel — Megbünhődte már e nép A múltat s jövendőt.« Nowák Mária. * ' Márczius 15-éta „Budapesti (budai) ipar o’s segédek egyesülete“ szerdán este a II. kér. Peyer-féle vendéglőben ünnepelte. Az ünnepély sorrendje a következő volt: I. Hymnus, előadta az egyesület énekkara; ll. „Ünnepi megnyitó beszéd“, tartotta Duma György, az egyes, igazgatója; III. „Az ünnep méltatása“, fölolvasta Hangi József titkár; IV. Szavalatok: a) „A magyar zászló“, szavalta Berényi János, b) „Ä bilincs“, szavalta Koczián Gyula, c) „Nemzeti dal“, szavalta Beiger Ferencz; Y. „Szózat“, melyet ismét az egyesület énekkara adott elő. Ezzel betelvén a műsor, következett a vacsora, melyet lelkes és hazafias pohárköszöntők tettek érdekessé. A sikerült ünnepély illő komolysággal folyt le s legszebb tanúbizonyságul szolgált az egyesület hazafias szelleméről és működéséről. * Az I. kér. (krisztirlavárosi) polg. leányiskola ünnepélye, a melyet lapunk múlt számában előre jeleztünk, d. e. 9 órakor folyt le az intézet énektermében. Szabó József igazgató ur mindenekelőtt üdvözölte a szép számmal megjelent vendégeket s üdvözlő szavai után kezdődött a t. k. ünnepély, következő sorrendben : 1. Hymnus, énekelték a növendékek; 2. Szabó József igazg. ünnepi beszéde ; 3. Zengjen a dal, karének Bognár Ig- nácztól; 4. Nemzeti ünnep ; költemény Rudnyánszky Gyulától, szavalta Zsák Mária I. o. tan. 5. Nowák Mária k. a., intézeti tanárnő alkalmi felolvasása; *) 6. Nemzeti dal • Petőfitől, szavalta Frimm Margit I. o. tan. 7. Kossuth-dal Lányi Ernőtől; (karének); 8. Márcz. 15. Inczédy Lászlótól; szavalta Kecskeméthy Gizella II. o. tan. 9. „Szeresd a hazát“, karének Gyulay Elektől; 10. Hazám ifjúsága, Ábrányi Emiltől; szavalta Kozocsa Margit I. o. tan. 11. Szózat; karének. A műsor végeztével az igazgató ur megköszönte úgy Nowák Mária k. a.-nak, valamint Hoppe Ptezsö int. énektanárnak fáradozását, valamint a vendégek szives érdeklődését. * A II. kér. közs. polgári és kereskedelmi középiskola márczius 15-ét, a magyar szabadság nemzeti ünnepnapját, d. e. 9 órakor fényes iskolai ünnepélylyel ülte meg. Lengyel Sándor igazgató lelkes megnyitó beszédje után az ifjúsági dalkör a Hym- nuszt énekelte; Ritter Géza keresk. III. oszt. tanuló elszavalta a Talpra magyart. Az ünnepi beszédet dr. Körömy Árpád tanár tartotta. A gyönyörű magvas beszédben elmondotta szónok a nap fontosságát a nemzetre nézve. Röviden aposztrofálta a 48-diki nemzeti állapotokat; fejtegette, hogy azon napokban a nemzet volt a legnagyobb. •— Ékes szavakban áldozott a nagy hősöknek, különösen lelkére kötve az ifjúságnak, hogy a nagyok legnagyobbjának, Kossuthnak eszméjét ápolják szivükben, mert akkor a haza szabad és önálló lesz; de lelkesedésüket egyesítsék a tudással, műveltséggel és felvilágosodással, ezek lévén biztosítékai az igazi szabadságnak. Ábrányi Emil ünnepi *) Lásd e rovat elejét. Szerk. ódáját Gál Lajos, Arany „Koldus énekéj“ pedig RÓ tits Lajos keresk. II. a) oszt. tanulók elszavalván, a szép ünnepet az ifjúsági dálos- kör a Szózatot és Rákóczy-indulót énekelve fejezte be az ünnepélyt. • • ' >• .. ' * ■ Lélekemelő ünnepély folyt le márczius hó 15ikéh a Fekete József jó hirü gym- n áziumá b a n. A tanárikar és az ifjúság vállvetve fáradoztak azon, hogy a matinér sikere méltó legyen azon intézethez, mely igazán bár, mely hasonrangu intézettel kiállja a versenyt. Fáradozásaik gyümölcsé az az elismerés, méllyel a szép számú közönség minden tagja távozott s mely mély benyomást gyakorolt minden jelenlevőre. Az ünnepélyt Fekete Józeef igazgató nyitotta meg, röVid, de valódi szónoki lendülettel elmondott beszéddel, melyben a mai nap jelentőségét méltatva, az ifjúságot, hazaszeretetre és a nagy emberek példáinak követésére buzdította. 2. „La Regatta Venecziana“ Liszt Ferencz- től előadta Sumanovits 'Boldizsár. VI. o. t 3. „Nemzeti Dal“ Petőfi Sándortól nagy hatás mellett szavalta Almay Plivér VIII. o. t. 4. „Magyar Népdalok“ zongorán előadta Sumanovits B. YI. o. t. 5. Kosuth és a 13 aradi vértanú arczképei. Ködfátyol képek bemutatta Kubinyák Ferencz tanár. 6. Martuis Idusán irta és felolvasta Ozs- váth József tanár. 7. Népdalok előadja zongorán, Sumánovits B. YI. o. t. 8. Márczius 15 és 1894. Rudnyánszky Gyulától, szavalta Gyapay Miklós II. o. t. 9. Schneeglöckchen Behr F.-től. Zongorán négykézre előadták Czukor László Y. o. t. és Sumanovits B. YI. o. t. Ezután lélekemelő jelenet következett. Szénássv Sándor dr- a budai honv egyletek ősz elnöke progrsmon-kivül fölemelkedett és köny- nyekig meghatva mondott köszönetét az ifjúságnak és e tanárikarnak ez ünnepély rendezéséért. Elmondotta a nagy napok történetét s végül az ifjúságot felhívta a hazaszeretetre. Beszédét többször megszakította a frenetikus taps és éljenzés, mely Kosuth és a többi jelesek neveinél újból és újból kitört. Ezzel a valóban igen díszes ünnepély véget ért. Oszváth József, tanár beszédét közöljük. Márczina Idusán. „Sarú megoldják, fő fedetlen, É hely szent most, szabadság templom!“ így szól a költő. Ünnepet ülünk; komoly, magasztos ünnepet ! Arczunk kigyul, szemünk lángol, keblünk emelkedik a szó hallatára: márczius 15-ike! Nagy idők, nagy emberek emléknapja ez! — Fél századév, 46 esztendő pergett le immár az idő rokkáján azóta, hogy 1848. márcz. 15-én Magyarországra a szabadság napja, oly hosszú aluvás után, első sugarait veté. Elérkezett az idők teljessége ; az eszme megfogant, a szív kicsordult az érzelemtől, az izmok megaczélozódtak: a bilincsek hitvány szilánkként hullottak ropogva szerteszét! Szabad volt a rög, a szó ! Virágbontó tavasz, életadó kikelet, tápláló nedvfakadás, nem, több, — a krisztusi eszme, a szeretet szent napja vala ez. Öleld szeretettel embertársadat, add meg neki a mi a magáé, add meg mindenét, szabadságát: ez vala a jelszó! 24 óra a világ folyásában ma semmi, akkor századokkal ért fel. Mit közelebbről 1790. óta követelt a nemzet, azt 1848. márcz. 15-én egy nap alatt kardrántás nélkül kivívta. Klió e 12 pontot aranybetükkel irta vala fel a világ- események emléklapjaira; „mit kíván a magyar nemzet?“ Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a czenzóra eltörlését. 2. Felelős minisztériumot Budapesten. 3. Évenként Országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget, polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereget. 6. Közös teherviselést. 7. Az úrbéri terhek megszüntetését. 8. Esküdtszékeket, képviseleti egyenlőség alapján: 1 ' ‘ ' ; J ' 9. Nemzeti bankot.' 10. A, katonaság esküdjék meg .az alkotmányra; magyár katonáinkat ne vigyék kül- fölbre ; a külföldieket vigyék 'eh tőlünk 11. A politikai statusfoglyok bocsáttassanak szabadon. •;_? 12. Kívánjuk az Uniót Erdélylyel. / Egyenlőség, szabadság, testvériség! Testvérek uniójává, egy családdá tömörült össze akkoron minden igaz honfiú. S midőn a sikerek tüzpróbája, az ellenállás, a tyrannis, a prédaleső hiénák, — elleneink felütötték fejüket a hármas hegy s a 4 folyó határai között: hazánk, ez a magyar haza rettenetes küzdelemre készült a tengernyi gyü- levész nép ellen: képes lett ' Volna sarkából kiforditáni a világot! A four felköté gyémántos fringiáját; a pap baljában kereszttel, jobbjában karddal — mindegyik egy-égy Kapisztrán János vala a létért való küzdelemben; a költő meg- reszkettété harczi dalával a levegőt; a nemes ősi szablyája előkerült, a föld népe kaszájából formált ihagának dárdát s a gyermekek, — Istenem! -— nem volt akkor gyermek ! Yoltak aggok, volt nő, volt csecsemő s voltak — a szabadságért, hazájukért élni-halni kész ifjak! S meritek-e hinni, hogy a magyar szabad- ságharcz dugába dőlt?! Elesett, de el nem bukott — soha! ... Aztán volt börtön, volt kötélhalál, volt, menekvés; voltak hát martyrok! . . . Ma még Petőfi a forradalom költészetét nyitja meg Talpra magyarjával; ma még egy Kossuth velőtrazóan dörgi oda a karoknak és rendeknek; Uraim ! A haza veszélyben van ! holnap már a múlandóság ujja a nemzet életét illeti, Pompei oszlopának talapzatánál egy vándor beduin üti fel sátorát, Palmyra romjai közt a sakál ordít, Jupiter temploma boltkoszorúján egy Szauton kunyhója áll. — A nemzet elveszett, mint elvész a por, melyet tenyerünkről lesöprünk, költészete, mely őt neveié, egy nagyszerű sirvers gyanánt hangzik át idegen nemzetek ivadékaira. Elveszett, de csak számra s nem erőre nézve egyszersmind. Az ige, az eszme meg nem halhatnak! A siker, a hősi bér ime itt van; nemcsak vagyunk, de sőt élünk is! A múltak nagy emlékei, a mi örökségünk biztató remény a jövőre nézve. Vértanúink, ama félistenek és névtelen hősök nemzeti szentjeink ; élő csatárjaink kon- szeretetünknek tiszteletre méltó őrei s ifjúságunk, a magyar iíjuság, a haza sorsának méltó letéteményese. De jog kötelesség nélkül nincsen. Jogot nyertetek, nemes ifjúság, a „magyar“ névben ezen haza földje iránt, de édes kötelességet is a hazát hűen, komolyan és józanul, szeretni ! Korunk — világtörténelemben igen tekintélyes helyet elfoglaló évlapjainkról egy morált állít eléhünk ma már az alapok szilárdul le vannak rakva; megvetették azokat apáink. Mi, az utódok már csak építünk a bázisra, s jelszavunk imár a „munka“ lett! Lenyesik szárnyaim, úgymond nagy Szé- chenyink, a lábamon járok, levágják lábaimat, a kezemen fogok járni; kiszakítják kezeimet, csúszva mászva fogok tovább mászni, csak has ználhassak! Használni tudatosan, mint e nemzet tagja, erőt a dicső múltból s bizalmat a jelenből merítve a jövendő iránt: márczius 15-ének emléke ezt proclamálja minékünk ! — Életszükségünk ez ma s életszüksége lesz a magyarnak mindenkor s ha mint apánk a sánezon, mi a gáton emberül helytállunk: akkor — a Turini agg remete szavai szerint — „Magyarországot a poklok kapui sem döntendik meg,“ — soha ! ügy legyen! Iparosaink és az adóreform. Több mint féléve tart már az a mozgalom, melyet iparosaink az iparos-segédek adójának behajtási módja ellen megindítottak. Az 1875. évi XXIX. fez. 11. §-a ugyanis akként rendelkezik, hogy az iparos-segédek adóját a munkaadó mesterek kötelesek sajátjukból megfizetni, )
