Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-18 / 11. szám

Budapest 1894. (5.)

de azután ezt a segédek , munkabéréből levou-r halják. Ily ké'pteleji törvény sehol a müveit világqn nem áll fenn ; ugyanazért a. pénzügyminiszter Vendeletileg oly magyarázatot adott a térvénynek, hogy ez csak az „^Handóán ajkal- iüazott segédek adójába értendő és aikalmazaudjó.

I Mipthog^ pedig az 1881. évi LX. t.-qz. 6-l.^ra' szerint, állandóan alkalmazott segéd az, kinek alkalmazása és munkaviszonya hat heti felmondásra szüntethető meg, az iparosok egyelőre ebben a miniszteri rendeletben megnyugodtak, most ily hát heti felmondásos iparos-segéd Budapesten nincs több 10—15-nél.

De nagy bajt látnak az iparosok a jövőre nézve abban, hogy a pénzügyminiszter emlékirata szeriht ezt á szavatossági rendszert nem csak fenn akarja tartani, hanem még kiterjeszteni s szigoritanifis szándékozik. A pénzügyminisztert ebben nem a jog és méltányosság, hanem csak a financziális szempont vezeti, a men-, nyiben az adóstatisztika szerint az iparosok szavatossága mellett kivetett segédi adóból 80°/o, fiiig a többi hasonló I. osztályú kereseti adóból csak mintegy 15—2Ö°/0 folyt be. Kérdjük azonban azt, hogyan jönnek egyedül az iparosok ahhoz, hogy ők az államnak adószedői le- gyennek. holott más foglakozási nemeknél, p. ügyvédeknél, nem ez a törvény. Ezen kívül képtelenség is az ily törvény, mert — mi tudjuk — az iparossegédek, főleg a fővárosban, hetenkiúi változtatják helyüket, alkalmazásukat, és igy az iparossegédekre kivetett adót iá magától az iparostól hajtják be. Az iparosok tehát minden erejükből küzdeni fognak azért, hogy a adóreform alkalmával az 1875. évi XXIX t.-czik 11. §-a eltöröltessék.

Azonban nemcsak ebből, hanem a pénzügyminiszter emlékiratából is kitűnik, hogy adózási szempontból az iparosokat nálunk mennyire zaklatják és kizsákmányolják. Az adókivetési praxis némely iparágakat, nevezetesen a kis vizmalmokat és némely iparosokat p. a kis sütőiparost, a mészárosokat óa henteseket, mint vállalatokat és vállalkozókat tekinti és habár minden iparos, a ki segéd nélkül dolgozik, a törvény szerint csak I. osztályú kereseti adót tartóznék fizetni, — a fent elősoroltakat mégis ül. osztályú kereseti adóval terhelik, a mi a mostani törvénynek igen tág és igen kiterjesztő magyarázata. De minő kilátásunk van e tekintetben a jövőre?

A pénzügyminiszteri emlékirat szerint tervbe van véve a jövőben a segédekkel dolgozó kisiparosok kis és nagy községben sem I. osztályú kereseti adóval, hanem III. osztályú kereseti adóval adóztassanak meg; mert — mondja az emlékirat 20-ik lapján — „a legalább 2 segéddel dolgozó kézmiiiparosok üzlete már a személyes munkakörén túl terjedő vállalat jellegét ölti magára.“ Nálunk az ipari viszonyok tekintetében nagy a tájékozatlanság; de ezt már tájékozatlansággal sem lehet menteni, mert lai- . kus ész is tud különbséget tenni vállalat és kisipar közt, ez már valóságos támadás a létező magyar kisipar ellen. Ki hallotta valaha, hogy az a vásározó falusi csizmadia, ki esetleg ösz- szel két segéddel dolgozik, de nyáron semmi munkája sincs, vállalkozó; holott vállalkozó az, ki nagy tőkével, ki egy sereg munkással és gépekkel dolgozik.

Nálunk sem az ipartörvény, sem a kereskedelmi törvény nem jelöli meg a határvonalat a kis- és nagyipar közt. De Ausztriában törvényileg ki van mondva, hogy az, a ki legalább 20 munkást foglalkoztat, nagyiparosnak, gyárosnak tekintendő. Szakkörökben ez az ismertető jel nálunk is el van fogadva, sőt mi tovább megyünk és azt állítjuk, hogy a 10 munkással dolgozó iparos is lehet vállalkozó, ha gépekkel, motorokkal dolgozik; de 2 segéddel dolgozó iparost .vállalkozónak venni, ennek más czélja nem lehet, mint mint a kézműipart agyonadóztatni és tönkretenni. S ez éppen akkor történik, midőn másfelöl az állam a létező és uj gyárakat 15 évi teljes teljes adó-, bélyeg- és illetékkedvezményben tömegesen részesíti.

Már maga az a tény, hogy a két sedéddel dolgozó kisiparost áthelyezik az I. osztályból a

III. osztályba, veszélyt rejt magában: mert mig az I. osztályú adókivetési táblázatban meg van állapítva az adó minimuma és maximuma és igy az önkénynek határ van szabva, addig a

.....2 BUDA és VIDÉKE.

, >

■ u .v , - j

III. .osztályban ily jp^os adóját a végtelenig fői lehet csigázni,,. mprt,.tiszta jövedelmét oly magásya, teheti^, a mint tetszik. Ezen .azután a leszállítandó 5 százalékos adókulcs sem.segít.

, Ha ,e részben egyenletesei}, vagy -7- mondjuk — .egye.nlékenyen akarunk adóztatni, akkor adózási szempontból különbséget kell tennünk kisipar,% középipar és nagyipar közt- és nagyipar alatt a kereskedőt és . gyárakat 'is értve. Ily megkülönböztetés mellett a kisiparosokat az I. osztályban kell megtartanunk és a táblázatban jelzett módon megadóztatnunk; mert ez nálunk a legigazságosabb adóztatási mó. Ily megkülönböztetés mellett lehet azután, a sütőket, mészárosokat és henteseket, kik elárusitással is foglalkoznak, középiparosoknak tekinteni; de vállalkozók mondani ezeket sem lehet.

Nagy sérelem .azután az iparosokra és kereskedőkre nézve, az, hogy a pénzügyi közegek az iparosok, és kereskedők szabályos és törvényes mérlegét kiforgatják alapjából, a mennyi- a bevételeket mind elfogadják; de a kiadások egy részét ,;elyefik. jgy példáu1 soha sem fogadják el az iparos kiadásakint az általa fizetett iparüzleti adót, a nyersanyag bevásárlási adósságokat és ezek kamatait stb, Azt kívánják tehát az iparosok, hogy a financziális mérleg megegyezzenek. , . ,1

Van ezeken kivül az iparosoknak még tpbb kifogása ap adóreform ellen. Nevezetesen létminimum legmagasabb öszegét 500 írtban kívánjuk megállapittatni ; mert követve fogyasztási adót mindenki úgy is fizet az államnak. Ezen kivül a kisipar nem bir meg nálunk több

III. ősz. kereseti adót, mint a tiszta jövedelem

2—3%-át.

Végre van a mészárosoknak egy különös kívánsága, melyet már egy évtized óta hiába sürgetnek. A mészárosok a közvágóhidakon a levágás alkalmával a fogyasztási adóval együttesen akarják lefizetni a III. osztályú kereseti adót is ; mert ők minden darab állat után fix adóösszeget fizetnek. Ezen az adófizetési módon akarják a mészárosok az egyenlékenységet elérni a mennyiben ezen iparágban a kontárok és szédelgők könnyű szerrel ki tudnak bújni az adófizetés alul. Nagyváradon és még néhány vidéki városban már be hozva, ez az adófizetési mód; de a székes fővárosban sehogy sem akarja megengedni a pénzügyminiszter.

Hazánk.

Közgyűlés.

A következő meghívót kaptuk a budai takarék és előleg egylet szövetkezetnek a népiskola helyiségében (II. kér., medve-utcza) 1894. évi márczius 291én csütörtökön 6 órakor tartandó XIV. rendes közgyűlésére.

Napirend: 1. Az igazgatóság 1893-ik évi üzletjelentése, a felügyelő bizottság jelentése, a mérleg előterjesztése és a felmentvény megadása.

2. A tiszta nyeremény felosztása iránti intézkedés.

3. A belépési dijak meghatározása.

4. Az egyleii tagok indítványai felett való határozathozatal.

5. Azon legmagasabb összeg meghatározása, meddig kölcsönök engedélyezhetők.

6. Az egyes tag által megszerezhető törzsbetétek legmagasabb számának megállapítása.

7. Igazgatósági 2 rendes és 6 pótag, 1 felügyelő bizottsági rendes és 3 póttag, végre 13 választmányi tag megválasztása.

Kérjük, hogy e közgyűlésen személyesen és a kiiüzött időre megjelenni; meg nem jelenés esetében az aláirt meghatalmazást megküldeni szíveskedjék,

(Egy egyleti tag saját magával együtt 10 szavazatot képviselhet.)

Az igazgatóság.

*

Igazgatóság: Weisz Antal, elnök.

Igazgatósági tagok: Kanyó Sándor, alel- nök. Laumann József, Polák Lajos, Reinl József, Szabó M. Ferencz

Felügyelő bizottsági tagok: Maerle Vilmos, Werner Adolf, Freyberger/ Pál.

Hivatalnokok: Láng Frigyes, könyvelő. Landorfer Konrád, péntárnok.

Közöljük a felügyelő bizottság jelentését:

l" ti ^

Márczius 18.

Tisztelt közgyűlés!

■ < vi, A kereskedelmi törVény és alapszabályaink értelmében egyletünk ügykezelését, pénztárát könyveit,' valamint az 1893. évi mérleget,1 nyereség és vesztéség számláját tüzetesen megvizs- .gáltuk, és legjobb refidben találtuk. Ennek folytán az igazgatósággal egyetértőleg indítványozzuk, hogy áz_ 1893. évre kirhutatott 2050 frt 07 krnyi tiszta nyereményből a törzsbetétek 5°/0-os kamatozására 1500 frt 00 kr., továbbá, hogy fenmaradt 550 frt 07 krból 10°/0 a tartalék alapra, azaz 55 frt 00 kr., és 30°/ 0 azaz 165 frt 00 kr., az igazgatóság, felügyelőbizottság és választmány számára fordittassék. A még fenmarat 330 frt 07 krnyi 'összeghez hozzáadva az 1892-ről áthozott nyereséget 262 fit 47 krt., üsszesen 592 frt 54 kr tesz ki. Ezen összegből az 50/0-os osztaléknak 1%-ai pótlására 300 frt 00 kr, a tartalék alapnak 3400 frtra leendő kiegészítésére 12 frt 11 kr. és az 1894. évi nyereség és veszteség számlára leendő átiratáéra 280 frt 43 kr. fordittassék.

Kérjük a tisztelt közgyűlést, úgy részünkre, mint az igazgatóság részére is, az 1893-ik üzletévre a felmentvényt megadni.

A felügyelő-bizottság.

• ■ ■ - ■

Különfélék.

— Lapunkért. Pest-Pilis-Solt és Kis-Kun várra egye minden hazafias ügyért buzgó alispánja, Földváry Mihály ur hozzá intézett kérelmünkre a „Buda és Vidéke“ óhajainak teljesítése végett kérvényünket kiadta a pilisi alsó- és felsőjárás főszolgabiráinak. Az alispán ur a a főszolgabiró uraknak figyelmükbe ajánlotta lapunkat és kifejezte azt az óhajtását, hogy elterjesztése mellett közreműködjenek. Jól esik ez az elismerés a nemcsak megyéjében, de országszerte is népszerű alispán ur részéről, ki a Föld- váryak jeles erényeivel az irodalom elismerésének erényét is örökölte. Az ő szives jó indulata csak fokozza azt a törekvésünket, hogy a pilisi alsó- és felső-járás községei érdekében továbbra is munkálkodjunk. A két főszolgabiró uraknak is közismert az a jelessége, hogy járásaik felvirulását szivökön viselik és a „Buda és Vidékének“ úgy elterjedésére, mint társadalmi jelentőségének emelésére segítségünkre lesznek.

— Iparos tanonczok tulcsigá- zása. Felmerült panasz folytán a kereskedelemügyi m. kir. miniszter f. é. 5566/VI. 1894. sz. a. rendeletet bocsájtott ki, a melyben konstatálja, hogy a mesterek némelyike a tanonczokat tulcsigázza, kellően nem élelmezi és tanitatja és hogy a tanonczokkal való bánásmód, valamint a műhelyek ellenőrzésére kellő gond nem for- dittatik; továbbá, hogy az ipartestület bizottsága a tanonczok önálló panaszát fel nem veszi és ennélfogva konkret esetekben a felmerült sérelmek orvoslást nem nyernek. Felhívja tehát az illetékes iparhatóságokat, hogy jövőben a tanonczok ügyére, nevezetesen a mi az állítólagos tulcsigázást, rósz élelmezést és ellátást és gondatlan tanítást illeti, az iparhatósági megbízottak által különös gondot fordítsanak s a tudomásukra jött esetekben a fennálló visszáságok megszüntetése iránt erélyesen intézkedjenek s szükség esetében a hibás munkaadók ellen a törvény megtorló intézkedéseit is alkalmazzák. A tanonczok önálló panasza az ipartestületi békéltető bizottság által minden esetben elfogadandó, mert a békéltető bizottsági alapszabályok 15. §-ának azon rendelkezése, mely szerint „a kiskorúak vagy nem önjoguak, gyámjuk vagy törvényes képviselőjük kíséretében jelennek meg“ nem a panasz beadására és felvételére, hanem a panasz folytán megindított érdemleges tárgyalások tartására vonatkozik.

— A „Budai dalárda“ művészeti vezetésében változás állott be. Az eddigi karmester Sellei Gyula ur ez állásról leköszön-