Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-16 / 50. szám
Budapest, 1894. (3.) BUDA és VIDÉKÉ. Deczember 16. éljenezte a résztvevőket. Ezt követte csapattor- názás őt csapatban; az I. csapat magas nyújtón tornászott Wein Dezső, a Il-ik csapat a magas korláton ifj Újhelyi Sándor, a III-ik bakon C z i k e Imre, a IV-ik ugrózsámolyokon P a p p Vilmos és az V-ik csapat Bély Mihály előtor- názása mellett. Majd 12 tornász mintacsapattá sorakozott és bemutatott több összetett gyakorlatod a magas nyújtón, kapcsolatban a magas korláttal. Ezeket a közönség sűrű tapssal kisérte ; kiváltképen négy tornász tűnt ki biztos és praecis mozdulataival. Azután 20 kezdő, haladó és képzett tornász száz gyakorlatot végzett a lovon a legkönyebbtől kezdve a legnehezebbig. Maga a száz különböző gyakorlat összeállítása elismerésre méltó, de annál nagyobb tapsot aratott azok szabatos kivitele. Az idősebb urakat szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták. Ebből is az oroszlánrész Belhazy Emil főerdőtanácsosnak jutott. Következett versenytornázás a lovon; feltétel volt két mutatott és egy szabadon választott gyakorlat kifogástalan kivitele; a hat versenyző közül a nagy ezüstérmet Pfeffer Ferencz és a kis ezüst érmet Fleischer Károly nyerte el. A versenybirkózásra négyen jelentkeztek; rövid küzdelem után győztes lett Kozacsek József, ki az első d’jat a Bartalics Aladár, ki a második dijat érdemelte ki. Mint versenybíróság Kollár Lajos elnöklete alatt Bély Mihály, Dr. Ary Pál, ifj. Újhelyi Sándor és Dürr Károly működtek. Végül nyolcz tornász bemutatott egy kisebb és azután 14 tornász egy nagyobb gúlát, mire Kollár Lajos elnök elismerő és buzdító szavak mellett átadta győzteseknek a dijakat. A katonazenekar rázendítette a Rákóczj indulót és a tornászok vállaikra emelvén s győzteseket, ismét zászló alatt kivonultak. A sikerült disztornázás után a csarnokban társas vacsorához teritettek, melyben 100-nál többen vettek részt. A társasegyletek közül úgy a disztornázáson, mint a vacsoránál képviselve voltak: a magyar atbletikai klub, a nemzeti tornaegylet, a magyar testgyakorlók köre, a budapesti torna- és vivóklub és a két óbudai tornaegylet. Az U alakú asztal az egész tornacsarnokot foglalta el. A szokásos jó kedv ezúttal sem hiányzott; Mambrinyi Gyula a társaságot virtuóz hegedű játékával gyönyörködtette és a „Dalos-csapat“ is több dalt adott elő. Különösen tetszett a „Noé“ nóta, melyet meg kellett ismételnie. Felköszöntőket is mondtak; Kollár Lajos egyleti elnök megemlékezett azon veszteségről, mely az egyesületet ez évben Zsingor Mihály művezető és Jenny Antal volt elnök elhalálozása által érte; egyúttal konstatálta, hogy az a fenkölt szellem, melyet a boldogultak az egyletben meghonasitottak, ma is uralkodik és erre ürítette poharát. V e t s e y István a nemzeti tornaegylet alelnöke, Kollár Lajos elnököt és Bély Mihályt éltette. Dr. C z ö 1 d e r János alelnök a társegyletek jelenlevő képviselőinek egészségére és Dr. Porteleky László a mai nap győzteseire emelte poharát. Andor Endre, a magyar athletikai klub nevében kiemelte azt a szívélyes egyetértést és baráti viszonyt, melynek a budai tornászok mindenkor örvendenek és erre üritett poharat. Pillér Artur a „Dalos-csapat“ nevében felköszöntötte, a fáradhatlan karmestert: Mambrinyi Gyulát. Bély Mihály a közreműködött előtornászokat éltette. A fiatalság éjfél felé még tánczot is rögtönzött. A vacsorát Kleinhackel J. közmegelégedésre szolgáltatta. A néhai «Komlókért» és a «Somossy mulató.» (Régen és most.) De bizony féltettük mi zengzetes nyelvünket akkoron is, a midőn csak titokban énekeltük : „Felfelé megy borban a gyöngy, jól teszi“, vagy pedig midőn összesúgva, összebújva istenadta termésünket szürcsöltük a szel- lős présházakban faggyutyertya homályos világánál (még akkor a koppantó korszakát éltük) ' s halkan dudolgattuk : Megvirrad még valaha... j Pest és Buda német volt ugyan az ut- czákon, vendéglőkben, polgári korcsmákban és szállókban ép úgy mint a burgerek otthonában, de ha fel-fel rándult Andrásuapi vásárra a gavallér földbirtokos, a becsületes czéhbeli iparos, no meg a jómódú földtúró nép, magyar dal mellett, jó czigánymuzsika szónál pillanatnyira elfelejtette búját-gondját a mi tengernek nagyságával nehezedett hazafiui lelkére. A komlókertbeli mulatságon pohár csendült, vig nótázás járta, s a vékony dongáju, czérna hangú, de kövér hazáfiságu Bakonyi daltársasága soha sem jött ki a deszkákra tri- kottban, hanem tulipános szűrben, makra pipával, sallangos zsacskóval és a puszták fia rézkiverte fokossal kergette a német zsandárt; a nő személyzet pediglen pruszlikban, pártásan siratta idegenbe kényszeritett szeretőjét. Magyar szótól tele lett az alacsony pad- malyu terem, és a mulatozók Közül a ki nem értette nyelvünket, de magyarul vert szive, szemei kitágultak, lába taktust vert az asztal alatt, és csak bámult, csak mosolygott bele abba az illatos verpeléti muskotály füstrétegbe, a melynek tömkelegében kesergett és vigadott a magyar. És mig oda fent a keskeny és szűk színpadon beverték a plundrás német köcsögét, zsákba bujtatták a finánczot, magyarrul vallatták a becsipett cseh beamtert, s kergették a zsandárt, lent a fehér asztaloknál jó pecsenye, természetadta bor mellett kigyuladtak az arczok, pattogott az élez, a melytől nem pirulhatott a leszállt hótiszta angyal sem. Dal és zene behallatszott a késő éjszakába. A társulat nőtagjai csomagoltak s haza igyekeztek, a férfi személyzet, ki csak imént forgatta fokosát, egy-két kvaterkára letelepedett az asztalhoz, hallgatni adomát, élezet, muzsikát. Aztán ki-ki nyugovóra tért, s álmodta a haza felvirágozását, boldogulását. * * * Hej! de nagyot zökkent azóta a főváros szekere. Parádés város lett Budapest, más élettel, más erkölcsökkel. Nagy haladást tettünk minden téren. Nyelvünk rohamosan hódítja meg a kerületeket, hála és elismerés érte a fővárosi magyar sajtónak, a melynek minden dolgozótársát egy szent czél vezeti: a magyarosítás. De mért hunynak hát szemet ott, a hol nincs erkölcs, a hol nem hangzik a magyar szó ? A Somossy mulató tábláján aranybetüs felirat hirdeti: Építtetett I. Ferencs József m. kir. és osztrák császár stb. stb. Somossy Károly. Mintha csak egy közművelődési monumentális épület falazatába illesztett márványlapra a kormányzó miniszter ellenjegyezte volna az építkezés idejét! Somossy ur hiúságának hízeleghet e felirat, a minthogy nekünk is meg kell elégednünk azzal, hogy az egész „mulatóban“ csak ez egy pár szó az, a mi magyar. Ám bukfenczezzenek ott a külföldi kóklerek, rikácsoljanak trágár dalokat a félmeztelen világból szalajtott kisasszonyok és dámák, van hozzá engedélyük, — tegyék; de abba már a sajtónak is erkölcsi kötelessége volna bele- szólani, hogy Somossy úr több tért engedjen helyiségében mindannak a mi: magyar. Mert minden a mi magyar mellőzve van ebben a helyiségben, melynek egyes téglájához még csak az ai anyós felirathoz is a garasokat itt szerezte meg Somossi úr, itt: Budapest fő- és székvárosában, itt: Magyarország szivében. Nem beszélünk az előadásokról, gusztus dolga, de felszólalunk azokért, a mik később történnek, mert minket e tekintetben senki sem befolyásol, a mi kezünk nincs megkötve, és mert mindenha toliunkat csak az igazság vezeti. Legördül a függöny. Éjjeli 12 óra van. A kulisszák mögött, azon túl is nagy vihogás hallatszik. Az éjjeli lepék megkezdik utazásukat egész a kávéházig, a meddig az út se nem egész kilométer se nem fél kilométer, hanem csak egy pár hosszú lépés. A megnyúlt képű frakkos kelnerek arczán valami delejes rángatás czikkázik át s álmos szemük szürkeségébe belopodzkodik egy kis fénysugár. Kezdődik az élet, az igazi élet. Lassú léptekkel mint árnyék vonulnak be fehér, majd fekete szőrmés bundákban, nagy tollas kalapokban az örömhölgyek. Frakkok lebegése látszik, kalapok, bundák eltűnnek, s mosolygó ajkkal, s nem egészen jól kifestett színpadi festékkel az arezou im itt a virágárus lány, a pezsgőt áruló kisasszony, a „művésznő“, és kezdődik az az utálatos tivornya, az ételnek, italnak az a lelketlen pazarlása, melytől megundorodnék a szilaj betyár is. Aztán ebben a rettentő zűrzavarban, vihogásban, pezsgős poharak földhöz csapásában, oszlophoz támaszkodva hunyorog a két rét görbült kelnerhad. Szerencse, hogy magyar szó nem pirítja a falakat, csak borgőzös csók ezuppan, már nőm is titokban. Külföldi panes, német szó, csiuált virág, festett arcz, himporát vesztett pillangó. Aztán jönva számla, utánna a macskajaj ! Az éjjelek ismétlődnek, a mámoros kéj ránehezedik ifjúnak, férfiúnak agyvelejére, s a köny- nyelmüség okozta út sokszor egyenesen a törvényszéki palotába vezet. A néhai komlókerti mulatság után megjött az étvágy, a Somossy mulató után magyarán mondva: a csömör. Ez a kiilömbség a múlt, és most között. H. L. így van ez Pesten, hol sok a szabadság, mig a szegény Budán ugyancsak rendszabályozzák a solid üzleteket. Egy szál énekesért vagy harmonikáért már drága engedélyt kell váltani. A rendőrség az erkölcsért sikra szál itt Budán, a hol nincs veszélyben és a drága engedélydijakkal, megszorításokkal tön!re teszi az üzleteket. Ám szabjanak ki engedély-dijakat esténként 1 vagy 2 forintot, de ne húzzák le a budai vendéglősök bőrét, mert úgy is csak küzködnek, alig bírják a terheket fizetni. A mindentlátó szemek forduljanak egyszer Pestre is, ott találnak elég anyagot és legyenek legalább is igazságosak, méltányosak Budával szemben. És ha már a rendőrség valamit akar Budáért is tenni, ajánljuk a jégverem-uteza és a szomszédos utczákat, hol veszélyeztetve van a közerkölcs és hiában szólalnak annak érdekében a családapák fel. Szerkesztő. Vásárcsarnok. (Hegedűs Ferencz felszólalása a székes-fővárosi pénzügyi bizotts. deczember 3-diki ülésén a várbeli vásárcsarnok ügyében.) A XII—3. pénzügyi és gazd. bizottságban H. F. javaslatára elhatároztatott, hogy a mérnöki hivatal által előterjesztett s a „Fővárosi Lapok“ f. évi 79. számában megjelent javaslat alapján a várbeli vásárcsarnok helyének kijelölése és felépítése költségeinek fedezetét ezúttal meg nem állapíthatja ; hanem felkéri a székes-főv. tanácsot, hogy küldessék ki egy albizottság, melynek feladata lenne alaposan megvizsgálni, vájjon a mérnöki hivatal javaslatba hozott, Anna-utcza és Balta köz által határolt telektömbön kívül, nem található-e a Várban egy alkalmasabb és a közönség igényeinek is jobban megfelelő helyiség, minő például az Iskola-téren lévő Schügerl-féle ház és az ahhoz épült Fortuna-utczai és Verbőczy-utczai házak telkei, a megfelelő térfogattal; avagy a bécsi kapu mellett lévő kaszárnyának telke, mely a fővárosi kaszárnya kérdések rendezése folytán valószínűleg úgy is a főváros tulajdonába fog átmenni. Az általam a javaslat indokolásául felhozott indokok a következők voltak: A mérnöki hivatal javaslata egyoldalú és olyannyira felületes, hogy annak alapján a vásárcsarnok költségei számszerinti összegben meg sem állapíthatók. Már maga az elvi kiindulási pontja a mérnöki hivatalnak, hogy t. i. a vásárcsarnok lehetőleg a jelenlegi nyílt piacz közelében létesitessék és hogy a várbeli lakók egyformán könnyen elérhetése végett, a vásárcsarnok lehetőleg a vár központján, tehát az Anna-utcza
