Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-18 / 46. szám
Budapest 1801. (3.) BUDA és VIDÉKÉ November 18. Krisztinában egy oxfordi vagy cambrid- gei egyetemi élet fejlődhetik. Már látjuk is a Vérmező közepén, ott a hol a Martinovicsok halála emlékére keresztösvényt tapostak a járókelő emberek, emelkedni a hatalmas központi életet s e kertté alakult gyönyörű mezőség kimagasló pontjain a sok pompás pavillont s a szomszéd körutakat szelő villamos vasutakat. Aztán a palotasorrá vált Attila- körutat s a Naphegy gyönyörű villáit. Látom a Svábhegy felé az utakat sétáló professzoroktól ellepve s a sok kisérő diákot, a kik a csendes mezei életet felhasználva keresik egymással a közelebbi érintkezést. De hajh! mindezek hiábavaló dolgok s félek, hogy a jó hir elpendül s nem marad nekünk más nevezetességünk, mint a vereskeresztes omnibusz s más bámulni valónk, mint az első három- emeletes ház a Hackli mellett. Az ilyen dolgot nem az utczán kell tárgyalni. Sohase igyekezzünk azon, hogy egymást győzzük meg a terv nagyszerűségéről, hiszen erre talán nincs szükség. Itt tenni kell, a jobbpart érdekeit képviselő bizottság vegye kezébe az ügyet s ha egy miniszter azzal akar magának örök dicsőséget szerezni, hogy a budai részek jövőjét egy okos szóval s egy többet érő tettel megalapitja s Budát egyszerre a tudományok székvárosává teszi, mi könnyitsük meg a nehézségeket, tanácskozzunk, s a mi fő, ne itthon egymást kapaczitáljuk, de tegyük át az agitácziót a sajtóba, a miniszteri burokba, az országgyűlésbe. Szóval oda, a hol határoznak. Anonymus. Polgár és tisztviselő. A választási mozgalmak folyamán nagyo« sokszor hallottuk a polgár és tisztviselő fogalma éles megkülönbö. tetését. A tisztviselőt nem tartja polgárnak a polgár és a tisztviselő a szellemi munkásságra való hivatkozással egy lépcsővel vagy talán többel is a polgárság felé akar emelkedni. Nem egyszer hangsúlyozták az értelmiséget úgy mintha az iparos és kereskedő polgár ide nem tartoznék. Ezek a felfogások az osztály harczokat szitják és megbénitják a közös törekvések és együtt munkálás lehetőségét. A versengésnek nincs alapja és nincs jogosultsága. Mindenki polgár e hazában, egyenlő szabad polgár. Az iparos műhelyében a kereskedő boltjában, a tisztviselő irodájában marad, ha a napi munkáját bevégezte és ezen túl valamennyi polgár annyi a mennyit jelleménél és műveltségénél fogva ér. Társaságban az határoz, ki a szellemesebb ki a műveltebb ? A műveltséget, az ismereteket a vagyonosabb iparos és kereskedő osztály — sokkal több eszköze lévén — sokkal jobban elsajátíthatná, mint a tisztviselő, ki leginkább iskolai képzettségére támaszkodhatik és a mellék keresetekre, délutáni foglalkozásokra való utalás elzárja a további önképzés útját oly mértékben, mint azt egyik másik akarná. Ha őszinték akarunk lenni — nézzük p. o. a könyvvásárlásokat — a szegényebb tisztviselő aránylag több könyvet vesz, mint a gazdagabb iparos vagy kereskedő. Népszerű vagy egyéb felolvasásokon kevés iparossal vagy kereskedővel találkozunk. A mentség az, hogy a napi fáradalmak miatt erre nem jut idő. Senki a magyar irók közül többet nem irt és küzdött az iparos. és kereskedő osztály érdekében, mint e sorok Írója, és mert szereti őket, bátran kimondja hibáikat és erényeiket egyaránt. A független és müveit közép osztály eszménye minden nemesen gondolkodónak. A műveltség azonban nem nő magától ennek nagy ára van.- A folytonos önképzés. A külső mázt, a belső műveltségtől megkülönböztetem. Ez olvasottság nélkül nem képzelhető. Már a tanonczok oktatásánál látjuk, hogy az az egy két óra a mennyi időre az iparos vagy kereskedő elengedi a tanonczát milyen rossz vért szül. Ott van K. Jónás Ödön műegyetemi tanár elnöksége alatt a közoktatási miniszter támogatása mellett az iparos ifjúság részére rendezett előadás sorozat. A legtöbb helyen alig akad hallgató. Magoknak a főnököknek kellene pedig lelkesíteni segédeiket arra, hogy az előadásra minél számosabban menjenek. Tisztelet a kivételeknek, de annak, hogy a tisztviselők és egyéb szellemi munkával foglalkozók vezetik a közügyeket, ez az oka. Független iparos és kereskedő csak úgy képzelhető, ha oly müveit, hogy másokkal vitába bocsát- kozhatik és tartalommal érvelhet. Mind addig mig a műveltség általánosabb nem lessz, a függetlenség nem érvényesülhet, mert nem vezethet. A jövőre való tanúságul, a jövő ágyának megvetése kedvéért nagyon kívánatos, hogy a mai nemzedék sokat, nagyon sokat tanuljon. A ki tanul, az polgári kötelességeit majd jobban átérzi és jobban imponál. Mi történik most? Akijelölő bizottságokban ott van bizonyos hányadban a kereskedő és az iparos de nem léphet fel valamennyi úgy a hogy elvárható lenne. Akár igazságos, akár igazságtalan a jelelés a vetohoz nincs ereje. A vita folyamán nem minden esetben van hatása szavaiknak, és igy nagyon gyakran csak eszközei a hatalmasabbaknak. Kerületeinkben az is nagy hiba, hogy a választói jogosultság megszerzésere nem igyekeznek. Elmulasztják az időt és akkor akarnának valamit tenni mikor már késő. Hogy az I. és Il-ik kerületben a tisztviselők többségben vannak, ez bizonyos. Az is tény, hogy számtalan jóravaló müveit iparos és kereskedő van a kiket a tisztviselői karnak respektálni kell s a kik olyan társaikat, kik nem sajátíthattak el a műveltségből annyit, mint ök, nem csak vezethetik, de meg is nyugtathatják, mert vannak nagyravágyó és magokat megbírálni nem tudó elemek is. Az a tétel mindig csábitó volt, hogy a kinek az Isten hivatalt ád annak ad ahoz való észt is. Nem talál ez azonban a tisztviselőre sem mindig, mert sok esetben községi állásokat a tisztviselő polgár akárhány diplomája van is rosszabbul tölt be más polgárnál. íme ott vagyunk a mit a Buda és V i- déke mindig mondott, hogy nem azt kell nézni ki micsoda, hanem mennyit ér? A régi embert már ismerjük az uj pedig váljon szint, adjon programmot akár szóban akár írásban. Nagy veszedelem klikk ellen klikket állítani, monopóliumokat monopóliumokkal dönteni meg s valakit elejteni a régi klikkből azért mert nem az újhoz tartozik. Az is bizonyos, hogy a választásoknál mindenkit kielégíteni nem lehet. A nagyobb számban levők és jól tömörültek érdeke inkább ki lessz elégítve, mint a kisebb számú más polgároké. A megközelíthető igazság az, hogy nem kell az uniformist nézni, hanem a bélést. Ismerje el egyik a másik képességét valódi okokból. Ismerek én egy köztisztviselőt, ki daczára, hogy iparos, konzul is lehetne. Annak a negédességnek semmi helye nincs, hogy a vagyonos kézműves vagy kereskedő prolétárnak nézze a szegény vagy ellenségének a vagyonos tisztviselő polgárt, vagy a tisztviselő polgár tudatlanságot tételezzen fel az iparos és kereskedő polgárnál. Egyiket sem állása, helyzete jogosítja köztisztségre, hanem arratermett- sége. Nem azt nézem én, hogy N. N. vagy X. X. polgártársam micsoda, hanem megérdemli-e a kitüntetést? Vannak tanácsosok, kik nem tudnának tanácsot adni, viszont Bajcsy uram a komáromi csizmadia volt egyik legkitűnőbb alispánja Komárom-megyének. A kijelölések tökéletességében sem bizhatunk teljesen, mert kevesebb a választandó, mint a hivatott. Az iparosok és kereskedők a törvényhatósági bizottság tagjai között sérelmesnek látják a kijelölést. Meglehet igazuk van. De ott a kerületi választmány, mely eléggé ] fontos és súlyos kötelességekkel járó megtiszteltetés, itt meg van az arány. E helyen több szolgálatot lehet tenni a közügynek. Higyjék el nekem. Polgár és tisztviselő között ne legyen különbség. Polgár a polgár mind, ha kötelességének eleget tesz. Ne hangoztassa aznnban senki — a tisztviselő sem — az osztály érdekeket a közügyeknél. Valamely foglalkozás többsége még nem jogosít arra, hogy a monopóliumra adjon példát. A Buda és Vidéke ez ellen küzdött és küzdeni is fog. Harczol a polgárok, de nem az osztályok érdekeért. A kinek sérelme van, adja itt elő. Hisz a közönségnek valódi barátja lapunk. Most még valamit a függetlenségről. Nehéz azt is meghatározni, ki a független ember a mai társadalmi rendben ? Láttuk a múlt képviselő választásnál, hogy hány függetlennek látszó ember vonult el a szavazás elől, nehogy kundsaftjait, vagy munkaadóit megbántsa ? Hány szállító jött ellentétbe a polgárság egyikmásik részével. Az egyszeri ember kereste a valódi függetlent, had vegye meg az ingét talismánnak és kitűnt, hogy csak egy független embert találtak azon a vidéken és annak inge nem volt. Csak a függetlenség megközelítéséről beszélhetünk. A választások az igazságot megközelítő mértékkel, vagy sérelmekkel le fognak zajlani. Nekünk, kik nem választottak, de csak választók vagyunk, megmarad az ellenőrzés kötelessége. Itt van a Buda és Vidéke, mely szívesen gyakorolja ezt a kötelességet és majd rámutat a sajnálatraméltó okok eredményeire. Polgártársainkat szivesen látjuk a feladatunk megkönnyítésénél. Beszéljen az, a kinek valami fáj, mert néma gyermeknek anyja sem érti a szavát. Mi tisztségre nem vágyódunk, a törekvésünk az, hogy kiérdemeljük minden rendű polgártársaink bizalmát, s nélkülözhetlen barátja legyünk minden polgártársunknak. A közigazgatás kereke azzal ugyan sem jobban nem megy, sem rosszabbul, ha a szellemi munkások közül kifeledik a szellem munkásait. A ki kívül marad, az jobban nézhet. Van elég tér, a hol az igaz polgár működhetik és kifejtheti képességeit, rendelkezésre állhat majd a jövendőben, okulva a jó vagy a rossz példákon. Addig is a tisztviselő polgár becsülje a többi polgárt és viszont. Szóval ne a foglalkozást, de az embert mérlegeljük. Erdélyi Gyula. 7' = ~ M egyetemek a Vérmezőn. Az egyetemeknek a budai oldalra való tervezése, s báró Eötvös Lóránt vallásügyi miniszter nyilatkozata nagyhullámokat vert fel a polgárság körében. A községi választások zajában ez az egyedüli kérdés képezte megbeszélés tárgyát. A „Buda és Vidéké“-nek czikkei fel- vilanyózták a polgárság zömét, s egyhangú lelkesedéssel adták ki a jelszót, hogy a felvetett terv keresztül vitelére minden igyekezettel, az ügy nagy fontosságához illő buzgalommal közre fognak munkálni. Az egyetemnek a Vérmezőn való felépíttetésének kérdése elöl napirendre nem térhetünk, s éppen ez okból egy neves publiczista tollából adjuk a következő czikkelyt mely behatóan s az ügy iránti meleg érdeklődéssel, s az érvek egész tárházával világítja meg az egyetemnek a Vérmezőn való felállítását. A fő- és székváros budai oldalának a polgársága esztendők hosszú sora óta észlelhető keserűséggel látja, hogy érdekei nem részesülnek abban a figyelemben és gondos támogatásban, mit joggal elvárhatna azoktól a mértékadó köröktől, melyek erre hivatva vannak. Azok a büszke remények, miket a budai polgárság a két város egyesítésének a nagy kényéhez fűztek a lezajlott idők során egymásután belefuladtak a keserű csalódás érzelmeibe, mert mig a pesti oldal rohamos fejlődését a természetes haladás mértékein túl is fokozta az egy
