Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-18 / 46. szám
Budapest 1894. ^4.1 BUDA és VIDÉKÉ November 18. oldalú támogatás, addig a budai részek fejlesztése csaknem kizárólag a polgárság saját erőkifejtésére szorítkozhatott és se a kormány se a fő- és székváros képviselete nem gondolt a két véros-rész párhuzamos haladásának az ügyeivel. Egy sajátságos, csaknem érthetetlen rendszer kárhozatos következményei látszanak meg a fő- és székváros egyoldalú fejlődésének az egész menetén. Úgy tapasztaljuk az egyesités óta lefolyt egész hosszú időszak alatt, hogy a mértékadó körök szinte szándékos és rend-szeres mellőzést tanúsítanak a budai oldal irányában, sőt azt is tapasztaljuk, hogy a czélszerüség és a jövendőbeli közérdekek szempontjainak teljes elhanyagolásával a pesti oldal fejlesztését a budai oldal rovására erőszakolják. Nem akarunk most az események hosszú lánczolatának a fejtegetésével keserű rekriminácziókba bocsátkozni ; hiszen ez merőben fölösleges is, ha ezt annak a bizonyítása czéljából kellene tennünk, hogy a budai oldal fejlesztését nem csak annak, különös érdekei, hanem a fő- és székváros általános haladásának összefüződő közérdekek szem- mellátható kárára is elhanyagolták. De nem rekriminálunk most főkép azért, mert a legutóbbi napokban egy oly eszme merült föl, melynek megvalósítása a budai oldal polgárságát legalább részben kárpótolhatná az eddig tapasztalt mellőzésekért és mert ez eszme megvalósítása természetes összefüggésben lenne a budai oldal fejlődésének okvetetlenül bekövetkező föllendülésével. Azt az eszmét értjük, mit báró Eötvös Lóránt kultuszminiszter vetett föl a minap: hogy a budapesti magyar királyi egyetemek a Vérmezőn építtessenek föl. Alig hogy ez az eszme kipattant, s nyilvánosságra jutott, a budai oldal polgárságában újra töltámadt a már-már elszunyadt reménység is arra uézve, hogy a budai oldal közviszonyainak a fölvirágoztatása mégis csak elérkezhetik, s e reménység nyomán a budai polgárság körében lelkes hangulat uralkodik. Mert az eszme oly egészséges, annyira életrevaló, úgy összefüződ- nek vele az egyetemi oktatással járó nagy- jelentőségű érdekek, valamint a fő- és székváros általános haladásának az üdvös szempontjai, hogy e pillanatban, mikor még nem ismerjük ez eszme ellen esetleg támadható különféle törekvéseket: szinte képzelhetetlennek tartjuk az eszme kinyilatkoztatásának e formájában tett bölcs kezdeményezés meghiúsulását. Valóban nem csoda, ha ilyen körülmények közt a budai polgárság egy uj, az eddiginél derűsebb korszak hajnalát köszönti a miniszteri eszmének már az egyszerű kijelentésében is; mert úgy vélekedik, hogy ennek az eszmének csak fölkellett merülnie, s megvalósítása ellen semmiféle általános érdek nem szerepelhetvén, azt alaposan várhatja is. Tudvalevőleg az egyetemek elhelyezésének a kérdése egyre sürgetőbb, mert az általános egyetemi oktatás érdekei egyre égetőbbé teszik az egyetemek egy csoportban való fölépítésének és modern berendezésének a szükségét. Annyira érezhetők a mostani állapotok nyomorúságai, hogy azokon okvetlenül segíteni kell, még pedig minél hamarabb. Ez nem afféle másodrendű nemzeti ambiczió kérdése, hanem nagy és jelentőségteljes országos ügy, melynek mérlegelésénél a nagy és általános nemzeti szempontok dominálnak. Azon már túl vannak a mértékadó körök, hogy az egyetemek a most rendelkezésre álló épületekben nem maradhatnak meg. Tehát újakról kell gondoskodni. Az egyetemi szakoktatás érdekei pedig megkövetelik, hogy a különböző szakok az egymásra utaltság természetéből kifolyólag szét ne szórattassanak, hanem lehetőleg egy nagy csoportban egyesit- tessenek. Nem lévén a mi feladatunk ezúttal a különböző egyetemi szakok közel viszonyba való hozatala megokolásának a kifejtése, ezzel nem is foglalkozunk, mert ez az illetékesebb tényezők hivatása. Az kétségtelen, hogy különösen az egyetemi oktatás czélszerüségére való tekintettel az egyetemeknek egy helyen való csoportosítása ellen komolyan argumentálni alig lehet. Már most az a kérdés, és reánk nézve főkép ez bir fontossággal, hogy ha már az intéző körök elvben elhatározzák az egyetemeknek egy helyen való csoportositását: a fő- és székváros területén melyik terület az, mely mindenféle mérlegelés alá eshető szempontnál fogva a legalkalmasabb az egyetemek számára. Három területről van ez idő szerint szó. Az egyik a pesti oldalon van a Józsefváros külsőbb részén, a másik kettő pedig a budai oldalon: a Lágymányos és a Vérmező. Azok a szempontok, melyek a budai oldal eddigelé annyira elhanyagolt föllenditésének az érdekeivel összefüződnek, s a melyek előtt csak a lokális szükkeblüség, meg a jövendőbeli visz- szonyokkal való teljes nembánomság hunyhat szemet: mind a mellett szólanak, hogy a választás a két utóbb említett hely egyikére essék. A budai oldalt eddig teljesen elhanyagolták. Az elhanyagoltság nyomai rettenetes módon érezhetők, mert a budai részek polgársága már-már úgy tekintheti Budát mint a mely az egyesités daczára is alig alkotja valóságos részét a fő- és székvárosnak ; hiszen a mellett, hogy az országos közintézetek mind a pesti oldalon vannak, jórészt e közintézetek ide való áttétele révén támadt a pesti oldal olyan rohamos fejlődése, hogy a budai oldal a teljes elmaradottság nyomorúságaiban sínylődik. Méltán töltheti el e miatt keserűség a budai oldal polgárságát, mert a fő- és székváros közterheiben osztozik és a fő- és székváros általános fejlődésének az érdekeit ép úgy szivén hordozza, mint a pesti oldal polgársága. Ámde, ha a közintézetek túlnyomó részének a pesti oldalon történt berendezését lehet is indokolni kisebb-i agyobb sikerrel az általános adminisztráczió érdekeinek és a czélszerüségnek, valamint a kényelmi szempontoknak a hangoztatásával: az egyetemek elhelyezésének a kérdésénél se ad- minisztrácziónális érdekek, se czélszeriiségi, vagy kényelmi szempontok nem szólhatnak az ellen, hogy az egyetemek a budai oldal valamely alkalmas területén csoporjosittassanak. E mellett azt tartjuk, hogy a pesti oldalon uralkodó lokális érdekeknek ezúttal el kell némulniok az általános érdekek előtt, akár a budai oldal lendületes fejlődését, akár pedig az egyetemek egy csoportban való elhelyezésével összefüződő nagy jelentőségű eszméket vetjük is föl. A budai oldal fejlődésének az érdekei ir-ánt tartozik a fő- és székváros pesti oldala immár azzal, hogy az egyesített Budapest egyöntetű haladásának a magasabb szempontjait is figyelembe vegye, s ne mindig a lokális érdekek kicsinyes álláspontjára helyezkedjék így tehát méltán és joggal elvárható, hogy a pesti oldal polgársága barátságos előzékenységgel fogja előmozdítani azt az ügyet, mely annyira összeforr a budai oldal fölvirágozásának az ügyével. De ha ezek a látszólag ideális szempontok nem birnának is elegendő sulylyal : az egyetemi oktatás minden érdeke, valamint a pénzügyi szempontok egész csoportja a mellett szól, hogy az egyetemek a budai oldalon helyeztessenek el. Mert itt kínálkoznak azok a területek, melyek egészségesek is, tágasak is és mindenképen alkalmasak oly építkezésekre, a minők szükségesek a végből, hogy az állam nagy áldozatai messze időkre hasznossá legyenek, s ne jeleskedjenek, mint sok közintézményünk az elhamarkodottság gyarlóságaiban s a kísérletezés meg az ideiglenesség hebehurgyaságaiban. A budai oldalon kínálkoznak azok a területek, melyeknek megszerzése nem igényel túlságos áldozatokat, mig a pesti Józsefvárosban, — ha csakugyan a távolabbi jövendő természetes fejlődésével összefüződő igényekhez képest is akarják az egyetemeket fölépíteni és berendezni: a szükséges területek kisajátítása, utczák nyitása, parkok létesítése olyan pénzbeli áldozatokkal járna, a miknek meghozatala még az ez időszerűit kedvezőknek látszó állami finán- cziális viszonyok közt szerfölött terhes volna. Különösen fontos ez a körülmény akkor, mikor másrészről a budai oldalon olyan terület kínálkozik, mely minden tekintetben való alkalmatossága mellett még szerfölött olcsó is lenne. És itt, a mikor a budai oldal említett két területe közt esnék a választás, vagyis a fölött kellene dönteni, hogy vájjon a Lágymányos, vagy pedig a Vérmező jelöltessék ki az egyetemi építkezések helyéül: minden tartózkodás és minden utógondolat nélkül egyedül a hasznossági és czélszerüségi szempontok figyelembevételével a Vérmezőnek kell előnyt adnunk. A Vérmező, ez a roppant kiterjedésű üres hely szinte teremtve van arra, hogy rajta monumentális közintézetek csoportja emelkedjék. Es kiválóképen alkalmas arra, hogy az egyetemek rajta épüljenek. A Lágymányos a mellett, hogy a fő- és székváros igazi központjától roppant távolságra esik, mig teljesen elhanyagolt állapotban sinylik, s rendezése nemcsak tenger pénzbe kerülne, hanem igen hosszú időt és nagy munkát igényelne. Ellenben a Vérmező környéke már rendezve van, maga a Vérmező egyenletes talajon nyúlik el, s az építkezés semmiféle nehézségekkel nem járna. Messze se esik a központtól, mert az újabban létesítendő közlekedési eszközök előnyösen összekapcsolják a pesti oldallal. Ha elgondoljuk, hogy a Vérmezőn a modern architektúra eszközei segélyével hatalmas és egyúttal szép épületek emelkednének, széles, tágas parkokkal, utakkal, s e most üres területen az egyetemi élet erős hullámzása támadna : képet alkothatunk magunknak arról a pompás panorámáról, mely itt a várpalota közelében kifejlődnék, s mely egyik nevezetességévé lehetne Budapestnek. Még az általános aesthetikai szempontok is a mellett szólanak, hogy a kultusz- miniszter szerencsés gondolata testet öltsön, mert igy igazán egy nemes és szép ábránd válnék valóra Budapesten. Az egyetemi élettel összefüződő érdekek két nagy momentuma: az egészséges, üde hegyi levegő és a hétköznapi nagyvárosi élet zavaros zajától mentes csöndesség sehol a fő- és székváros területén belül nem található úgy föl, mint a hogy meglenne a Vérmezőn. Itt azután létesíteni lehetne internatusokat, mensa-academi- ká. s mindent, a mi az egyetemi életet az oktatás eredményessége és az ifjúság életviszonyainak a kényelmessége szempontjából valóban kellemessé és kedvezővé tehetné. És e mellett a Vérmező környékén, a Krisztinavárosban van elegendő hely a fejlődő viszonyok után szükségessé válható minden rendű és rangú oly építkezésre, mit az egyetemek közelsége idővel igényelhetne. Magán a Vérmezőn pedig nem lenne az egyetemi építkezés megszorítva. Nem kellene az épületeket szűk utczák és háztömbök zeg-zugaiba beleerőszakolni, hanem szabadon érvényesülhetne az építkezés aestetikája s a késő nemzedéknek nem kellene szégyenkeznie a miatt, hogy elődei az előrelátás hiányával végezték föladatukat. A pesti oldalon elhelyezett közintézetek legnagyobb része előrelátás hiánya következtében viseli magán az ideiglenesség minden gyarlóságainak a nyomait s a tapasztalások elegendőképen meggyőzhették a fő- és székváros képviseletét, valamint a kormányokat is arról, hogy a jövendőbeli igények és a fejlődési folyamat figyelmen kívül való hagyása mellett olyau súlyos hibákat követtek el a középületek emelésénél, a miket most súlyosabb áldozatok meghozatala mellett is alig lehet már kellőképen korrigálni. Gondolják meg a mértékadó körök a fő- és székváros képviselete körében is, a kormány kebelében is, hogy az egyetemeknek a Vérmezőn való fölépítése még egyrészről biztosítaná az egyetemi oktatás összes érdekeit, másrészről természetes regulatoruma lenne a budai oldal fejlődésének, a mi aztán se a kormánynak, se a fő- és székvárosnak nem kerülne áldozatába, mert ez a fejlődés már a budai oldal polgárságának a saját erőkifejtéséből történnék. Gondolják meg, hogy a most jórészt pusztaságban sinylódő egész Krisztinaváros mintegy varázsütésre fölvirágoznék és méltó kiegészítő részét alkotná a büszke pesti oldalnak. Gondolják meg, milyen impozáns lenne, ha a lánczhidon és alaguton túl egy másik, fényes, eleven élettől pezsgő kép tárulna a néző elé, s nem úgy lenne, mint most, mikor a pesti oldal nagyszerűsége által keltett hangulatot nemcsak lerontja, hanem szomorúvá változtatja az alaguton túl közvetlenül föltáruló szegénység és elhagyatottság. Az eszme kipattant, a terv megfogamzott. Olyau ez, mint a Colombus tojása. Legalább mi ilyennek látjuk. Ne engedjük, hogy ez az egészsége, üdvös, a főváros jövendőjére annyira kiható eszme hajótörést szenvedjen akár a
