Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-14 / 41. szám
Budapest 1894. f '2'i Október 14. BUDA és VIDÉKÉ világ mint brutto-jövedelem-veszteséget, részben az egyes háztulajdonosok mint tiszta veszteséget fognak megsínleni, és pedig első sorban a háztulajdonosok, mert a szóban forgó családok és egyének nagyobbrészt újonnan épült vagy átalakított házakban lakván, leginkább oly épületek lakásai forognak majd kocz- kán, melyek alig 3—4 év óta többó- kevósbé hitelre épülvén vagy alakíttatván át, a házbér pontos kézhezvételére utalt tulajdonosaikat a legnagyobb kényszerhelyzetbe juttathatják. Igaz, hogy más körülmények között, más kerületre nézve ez a veszteség éppenséggel nem képezhetne veszélyt s feltehető, hogy találkozik itt-ott egy szerencsés házi ur, a ki a szóban forgó alkalommal megürült lakását azonnal ismét ki fogja adni, de ha mindezek és a legkedvezőbb eshetőségek figyelembevételével a fent kimutatott 110.000 frt- nyi ősszeget 30—40 ezer írttal rövidítjük is, még mindig marad 70 vagy 80 ezer forintnyi hiánylat, vagyis kevesebb bevétel, melynek előteremtése, visszakeri- tése ily kedvező helyzetben levő ház- tulajdonosokra nézve, ily egyáltalában csekély lakószámmal biró és ily kevéssé kifejlődött kereskedelem és ipar felett rendelkező kerületre nézve oly közgazda- sági kérdést képez, a melynek szerencsés megoldásától nem egy, hanem igen számos polgártársunk és ezzel kapcsolatban egész kerületünk, annyira megkedvelt kies kis fészkünk jövője függ. Ezek volnának a mi aggályaink, a melyek mi Krisztinavárosiakban támadtak akkor, a midőn a déli vasút államosításáról elterjedt híreket vettük és melyekre a mélyen tisztelt intéző köröket ezúttal abban a reményben óhajtottuk figyelmeztetni, hogy méltányolva a kerületünkre esetleg háramolható fen- nebbi bajokat és szivükön hordva a kerület jólétét és felvirágoztatását: meg fogják hallgatni kérésünket és bölcs belátásukkal úgy intézendik el az ügyet, hogy a Krisztinavárosban jelenleg levő 1 déli vasúti üzletigazgatóság esetleges beszüntetésével ugyanott uj üzletvezetőséget fognak létesíteni, vagy pedig a pesti oldalon levő üzletvezetőségek valamelyikét oda fogják áthelyezni, a mi annál kevésbé ütközhetik akadályokba, mert habár Szombathelyen már részben meglevő vonalak számára amúgy is állítanak fel uj üzletvezetőséget, ilyenre a déli vasút 703 km.-re terjedő magyar vonalai üzemvitele czéljaira is lesz szükség, hacsak az egyes déli vasúti vonalrészeket be nem osztják a már fennálló üzletvezető- ségekhez, a mi azonban még mindig nem zárja ki azt, hogy, mint mondottuk, a Duna balpartján levő vezetőségek egyikét át ne helyezhetnék mi hozzánk. Reméljük pedig az egyik vagy a másik mód elfogadását annál is inkább, mert a budai pályaudvar már természetes fekvésénél fogva maholnap amúgy is hivatva lesz a közel fekvő várpalota és környéke kiépülése után az udvar fel-, illetőleg leszálló állomásaként szolgálni és akkor magától érthetőleg szintén szükség leend Budán egy m. á. v. üzletvezetőségre. Ifj, Schlosser Nándor. Közúti vaspályáink. (AJ A Budapesti Hírlap erős hangon vezérczikkezik a főváros hatósága ellen. Nagyon elégedetlen amiatt, hogy a közúti vaspályák kiterjedését erőteljesen nem mozdítják elő. Azt követeli, hogy kényszerittesenek a vaspálya-társulatok olyan vonalok kiépítésére is, a melyek a vállatok nézete szerint magukat ki nem fizetnék. Az újabb konczessziók megadásánál volna erre a városnak fegyver a kezében. Különösen kiemeli a B. Hirl. azt, hogy a budai részek milyen fogyatékosán kapcsolvák össze a pestiekkel. Helyesen emeli ki laptársunk, hogy a közúti pályák a város gyarapodásának milyen hatalmas emeltyűi. Negyedszázad előtt örömrivalgással fogadta a főváros lakossága a közúti vaspályát s látván a főváros forgalmára gyakorolt fényes nyakkendő nagy csokorra kötve, kabátja gomblyukában egy vörös szalag-darab. — No, ez az amárkista! gondolta magában Koletkó ur és mindjárt mégis súgta az ürgési ángliusnak és az adótárnoknak. Ezek jól ismerték az öreget, de az az amárkista-mese őket is megvarázsolta. Az ürgési ánglius örült, hogy Karbátyval személyesen megismerkedhetik. Vele talán köny- nyebben alkudbatik. Az öreg Szerginek nehéz eladni, még nehezebb tőle venni. Úgy látszik, világba való fiatalember, az ilyenek könyeb- ben megszorulnak. Meglehet, az a napszámoskodás is mese, mit saját birtokán űzne a hir szerint. Spanyol büszkeséggel forgolódott Karháty alakjában Módos. Karháty is jobban illett Módos, az irodalmi czigány szerepébe, mint saját maga jellegéhez. A kis fürge öregur hol egyik hol másik hölgynek mondott bókokat, szépeket. A véletlen aztán megrendezte a csoportokat. Karháty Dérczy Károlynéval, llármassy Kamilla Módossal ment együtt. Péter bácsit az ánglius, az adótárnok és Koletkó Almos tanár vették körül.-' A tanárt latinul szólította meg, de ez alig tudott visszanyöszörögni pár szót s azzal mentegetőzött, hogy ő a történelemből és földrajzból van képesítve. Nagyot nézett Péter bátya, hogy lehet tanulni vagy tanítani történelmet annak, a ki latinul nem tud. No de hát tanárnak nem adnak szekundát. Más térre vitte a beszélgetést. Gyötörte a kíváncsiság, kik lehetnek az asszonyok ? A leányt az özvegynél jobban szerette volna öcscsé- nek, de minek megállni az első rósz bokornál; lesz itt még több is. Fehér rózsa, piros rózsa ki virul hajnalra. A második találkozás legérdekesebb az ember életében. Ekkor már közelebbről tanulja egyik a másikat. Elröppenek olyan vélemények, kifejezések, melyekből az ember jellemére, szokásaira, egyéniségére következtetni lehet és eldönti azt rendszerint, vájjon ez-e az utolsó találkozás, vagy legalább is felületes jóismeret- ség fejlődik ki. Tovább vagy ne tovább. A második találkozás többnyire felszabadítja az érzelgést is, közelebb hozza a bizalmasságban az embereket. Ez már bemutató előadás. Sokszor kitűnik: ki vagy, mi vagy ? Bátrabbak leszünk és keressük már egymás tekintetét. Módos a Karháty alakjában és ez viszont bátrabb volt, mint különben akármelyik a maga szakállára lett volna. Önkéntelenül mindegyiknél arra földül a beszéd, ki mit, minőt szeret a tárgyakaból, de még arra nem térül a szó, ki minő embert nem szeret. Ez a fordulópont, a mely a tulajdonképeni bensőnek a bemutatása, csak idővel jő sorra. Még most mindenkit beszélni késztet az eredményt, minden uj vonal kiépítését örömmel üdvözölte, mint igen nagy uj vívmányt. A lakosság nézete nem változott, de nehány év óta megváltozott a fővárosi tanács, a közmunka tanács és a minisztérium álláspontja. Az újabb vonalokra csak nagy huza-vona után adnak építési engedélyt, vagy épen nem adnak ; évekig is hevertetik az engedélyi kérvényt és sürgetésre is hallgatnak. A közúti vaspályákat már nem is a forgalom előmozdítóinak, fokozóinak, hanem a forgalom akadályainak tekintik, annak tüntetik fel. Ez a hivatalos felfogás összeesik a lóvonatu vaspályák megszűntének előhírnökei: a villamos közúti vaspályák elterjedésének időpontjával. Pedig mi lenne a főváros közúti vaspályák nélkül? Fej’ődhetik-e még hatalmasan ha számos uj vonal halogatás nélkül, lehetőleg gyorsan ki nem épül ? Bizonyára nem. Ki ne óhajtaná azt, hogy a villany ereje által tovarepitett vaggonoK a városnak lehetőleg sok pontjáról végig haladjanak a kültelkek széléig, sőt azokon túl a szomszéd községek mindegyikébe ? De egyelőre sürgősebb dolgot kell sürgetnünk. Mindenki, minden hírlap, a ki ezt teszi, és teszi erélyesen, ki nem fáradva a siker bekövetkeztéig, azt hisszük, igen hasznosan szolgálja a közügyet. Hogy az intéző körök a rendelkezésükre álló eszközökkel erélyesen előmozdítsák a főváros közlekedési ügyeinek fellendülését, pláne teljes sulylyal oda hassanak, hogy nem jövedelmező vasúti vonalok is létesüljenek a fővárosban, arra a mostani intézőkkel szemben remény is alig van. Hiszen sajnosán észleli a fővárosi közönség azt a hallatlan dolgot, a melyet a főváros leghasznosabbnak Ígérkező útvonalánál az eskütéri hid építésének folytonos elodázásával elkövetnek. Pedig nagyobb horderejű közlekedési vonal az eskütéri hídnál nem is létesíthető Budapesten. Ki ne óhajtaná, hogy a hatóság magukat ki nem fizető vaspálya vonalakat is teremtsen. De most még azokat a vonalakat sem engedi kiépíttetni, a melyek épitésére a vaspályatársulat kötelezve van. Ott van a Rudasfürdő- tői a fogaskerekű indóházáig terjedő vonalrész. önérzet vagy hiúság, távol van a némaság áhítattal és érzelemmel telt pillanata, a mikor i hiában kapkodunk szavak után; olyant érzünk, minek legjobb dajkája a hallgatás. Az élet, a világ számtalan apró tarkaságaiból szövődik a társalgás. Többnyire tárgyak, vagy a közélet, színpad, irodalom emberei. Vizsga abból, ki mit tud, mi látott és hogy tudja előadni. E szerint válik kellemessé vagy kellemetlenné az illető. Beutaznak képzeletben sok látott és nem látott világot, visszagond Inak remekebb vidékre és élvezik azt a táját, hol kellemesen telik az idő. Bérczről vissza, vagy bérezre néz a vándor és pihen a völgyben. A táj. hol vagyunk a mire visszaemlékezünk, emeli a hangulatot derültté vagy sötétté. Az ember kedélye egy zeneszerhez hasonlít, melyen játszani kell tudni és csak az tud, a kinek magának is gazdag a kedélye , . . Az isztérczi egészségjavítók külön csoportja az újonnan érkező vendégeknek, kik a szomszédban éltek, de soha eszükbe nem jutott a fürdő megtekintése, megmutatták a látnivalókat, megizleltették velük a fürdő vizét a legjobb forrásból, elbeszélték mikor kelnek, feküszuek, fiirödnek, hogy étkeznek. Szóval teljes képet adtak a fürdői életről. Ha valaki gyorsirta volna, egy szép fürdői tudósítás kerül ki belőle. (Folyt, köv.)
