Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-12 / 32. szám
Budapest 189 í. (2.) BUDA és YIDEKE Augusztus 12. dalról talált jóakaratu támogatásra. Az eddig siket fülek kitárultak s befogadták azt a sok mellőztetóst s az ebből kifolyó tengernyi panaszt, mely annyira nyomta a polgárok lelkét, hogy már- már reményvesztetten tekintettek a jövőbe, lemondván arról, bogy egy emberöltő alatt Buda képe megváltozhat. Mi bizva-biztunk! mi nem csalódtunk! Mi hittünk az intéző körökben, a polgárság tömörülésében, lankadást nem ismerő energiájában. Mozogtunk szóval, tollal. Kértünk, sürgettünk, követeltünk és e tettünket mindig és kizárólag csak egy czél vezette : a budai részek fejlesztése, felvirágoztatása, szóval annak érdeke. Ha már a magyar király Buda emelése érdekében ily magasztos példával jár elől, nem értjük s megokoltnak sem tartjuk itt lakó minisztereink egy némelyikének közönyét, melylyel e városrészek iránt viseltetik. Egyedül báró Fejérváry honvédelmi miniszter az, kinek szivverése — eltekintve politikai meggyőződésétől — együtt lüktet a budai polgárokéval s hathatós szavával, jóakaratu tanácsával mindig ott van, midőn Budának vitális érdekeiről van szó. Hiszen itt laknak Wekerle is, Lukács is! vajha mint budai lakosoknak nagy elfoglaltságuk mellett is eszökbe jutna olykor-olykor az ifjodni kezdő Budára gondolni; s vajha ez a kapocs, mely őket e városrészhez köti, mind szorosabbá válnék, a melynek folyományából a szeretet és meleg érdeklődés sugároznék ki Budára, hogy a magyarosodó polgársággal vállvetve minél előbb betetőzzék a megkezdett munkát a melynek csak egy czélja lehet: hogy Buda is szép, virágzó s falai közt a polgárok boldogok legyenek. ^ Ezért kérdjük mi tisztelettel: hol van a kormány ? jóakaratával, kezdeményezésével, áldozatkészségével, Buda iránt való rokonszenves érdeklődésével? hamarább kiragadjam a vetélytársam karjai közül, a mi meg is történt amint Arabella bébe észre vette kérő pillantásomat, megédesen meghajolva tudtára adá a hadnagynak. hogy most már velem kell, hogy tánczoljon. És egy gyozedelmet kifejező pillantást magam köré vetve, udvariasan átvettem a bébé Arabellát, s többet ki sem engedtem karjaim közül. Az egész estét egymással tánczolva s beszélgetve töltöttük, mig egyszerre 12 óra tájt nyájasan de minden ellentmondás elejét vevő határozottsággal, felszólította Székácsi bácsi az Arabella bébét a hazamenésre. Én persze Székácsinénál kérőre fogtam a dolgot s ő szivessen beleegyezett abba, hogyha már itt vagyunk, hogy maradjunk még egy kissé. De Székácsi bácsi jót akarva fenyegetett ujjával s mondá; jobb mert kialusszuk magunkat, és magának fiatal barátom ! no nem szólok semmit s evvel elég van mondva. A ruhatárrá átváltoztatott előszobába érve még egy kétségbeesett kísérletet tettem, hogy tartoztassam, de mind hiába; felöltöztek s lementek a kocsihoz, én Arabellát elől vezettem' s távozta miatt még sajnálatomnak kifejezést adva megkérdém, hogy mikor szabad tiszteletemet tenni, mire Székácsi bácsi felelt: fiatal barátom szívesen fogom látni házamban, de nem szólok semmit. Többet nem hallottam, mert a kocsi elrobogott velük. Most már nekem sem volt kedvem mulatni, hazafelé indultam; mindég csak ő reá A budai honvéd-szobor környéke. Ez év május 21-én volt évfordulója a budai honvéd-szobor ünnepies leleplezésének. A felkelő nap oda tűzött a budai bástyákra, s bearanyozta a királyi várlak kupoláit. Az ország minden részéről megérkeztek a vármegyék küldöttei ; megroskadt tagokkal, könynyel szemükben megérkeztek a tüneményes korszak élő romjai: a régi honvédek. És eljött a törvényhozás teljes díszben és a székes-főváros nagy deputácziója: élén Ger- lóczv Károly alpolgármesterrel. Yerőfényes szép nap^ volt. Fényben hasonlatos ahhoz a naphoz, midőn sistergett a kartács, dörgött az ágyú, s a bástyákhoz támasztott létrákon halál-megvetéssel kúszott fel a névtelen félisten. Nagy csendben kezdődött az ünnepély. A szónoklatok elhangzottak. Bartók Lajos fenséges szárnyalásu ódája elröppent és aki igaz lélekkel, a lelkesedés tüzével elmondta a szobor viszontagságos történetét, a gyűjtéseket, a közbe minduntalan apró akadályokba s annál nagyobb küzdelmekbe való ütközést: dr. Szénássy Sándor a budai honvéd-szobor kezdeményezője, lelke, mozgatója, azalatt megtért istenéhez, s ezzel vitéz bajtársaihoz. Gerlóczy Károly alpolgármester diszmen- téjének gombjai ragyogtak és bizonyos áhitat szerű ihlet rezgett át arczizmain, hangján, egész valóján, a midőn átvette fő- és székvárosunk egyetlen b e s z é 1 ő szobrát: a budai honvéd emlék szobrot. Hatásos szónoklatában többek közt az mondta: A fő-és székváros híven és kegyelettel őrzendi meg az emléket a mai és a jövő nemzedék számára, hogy ennek látása bevésődjék szivébe, s tanítsa meg, mint kell önfeláldozón szeretni a hazát, s ha kell, el is vérzeni érte. Azóta a lelkes honleányok bronz koszo ruja is ott ékeskedik a talapzaton, de puszta és sivár volt az a hely, a hol kőkoczkás burkolat közül emelkedett ki a megsebesített, de a haza- szeretet tüze által el nem csüggedő, hős honvéd érez alakja. A székes-főváros Gerlóczy alpolgármester gondolva mentem mentem, mig egyszerre csak otthon voltam. Szobámba érve úgy, a hogy voltam oda vetettem magam a díványra s szőttem tovább a megtörtént valót, az ábrándok tündéri birodalmába mint, a hogy azt már 24 éves ifjak, vérük hevénél fogva nem minden önzés s önhittség nélkül tenni szokták! mig Morpheus megkönyörült rajtam s nyugtalan álomba ringatott. Kilencz óra volt mikor a rossz fekvéstől egész megtörtén felébredtem. Első gondolatom Arabella bébé volt, nem voltam mindjárt tisztában, mennyi az álom és mennyi a való, de avval tisztában voltam, hogy csak egyedül ő lehet kit a sors számomra rendelt, mert éreztem, hogy szivemben e hirtelenül fellobant láng nem szalma tűz, hanem olyan igazi szerelem mely egy egész életen át tart, s még a mindenség- ben sem szűnik meg S ő is mily kedves mily bizalmas volt hozzám; hisz ez is csak szerelem lehet! Végre már nem tudtam uralkodni szivemen annyira vonzott az ő hozzá! Kicsiptem magam a lehetőségig s még egy utolsó futó pillantást vetve tükrömbe még egyet pödörve bajuszhámon, siettem 0 hozzá. Útközben egy kávéházba betértem egy Cognakra, mivel egy kissé koránlottam ez időt egy pár lapot akartam átnézni, de legjobb akarattal sem ment, mert minden szót vagy Arabella vagy bébének néztem, azért is fizettem s mentem tovább. Egy virágkereskedésben egy szép rózsa és nefelejts csokrott vettem, s bajuszlelkes szavait immáron beváltotta. A hazafias fő- és székváros újólag eléggé nem dicsérhető jelét adta nemeslelküségének, a midőn elrendelte a Disztérnek parkírozását. A budai honvéd-szobor környéke rendezve lesz, s már erősen dolgoznak a díszítésen. A honvéd-szobortól kezdve, illetve hátsó részét is befoglalva, a Disztér közepéig egy tojás alakú parkot készítenek. A kőburkolatot felszedték, s a talajt le- mélyitették, s annak helyét porhanyos földdel töltötték be, az ültetendő cserjék s virágok kiültetésére. Most már javában hordják a zöld hantokat, hogy augusztus 20-ára a midőn a Szent- István napi ünnepélyekre ezrek és ezrek zarándokolnak Budavárába, a honvéd emlékszobor díszes park közepén álljon. Az egész parkot gránittalapzatba foglalt egy méter magas vasrácscsal vették körül, azon kívül diszes lámpákat állítottak a szobor mellé. A díszcserjék ültetését megkezdték, s egy ideü- leg a vasrács befestése is folyamatban van, s egy pár nap alatt az összes munkák befejeződnek. A székes-főváros tehát a múltak emlékei iránti kegyeletének ezzel egyik igen szép jelét adta, s hála és elismerés illeti érte nemcsak a budai részek polgárai, hanem az egész nemzet részéről is, mert az 1848/49-iki dicső szabadságharczunk egyik legszebb emlékét díszítette körül, hogy annál magasztosabb érzés szálljon meg minden igaz magyart, ki feljön megnézni névtelen félisteneink soha el nem múló érczemlékét. Emlékirat. (A II. kerületi kültelki birtokosok által 1894. évi július hó 24-én tartott értekezleten a fő- és székváros tanácsához benyújtani határozott- és ez értekezlet megbízásából Kranz Alajos úr által szerkezteit memorandum szövege.) Székés-fővárosunk fejlődése az utóbbi időben örvendetes arányokat öltött. Kijutott az emelkedésből a dunajobbparti kerületeknek is, csakhogy nem oly arányban, amint a főváros többi kerületének. Sok még a rendezni és szabályozni való Budán, ha azt kívánjuk, hogy e régi királyi székhely méltó külsővel álljon a milieniumi ünnepségek elé. kámon egyet-egyet pödörve elértem Székácsiék házához. A lakás ajtaja előtt megállva izgatottan felsóhajtottam. Ej istenkém most mutasd meg, hogy szereted a te Gyula fiadat. Csak öt pereznyi magányos együtt létre nyújts alkalmat, hogy szerelmes szivem érzéseit elmondhassam neki. Az előszobába lépve a szobaleány fogadott s mikor végig pillantott rajtam, (ahogy már ezek a szobaleányok szoktak) elmosolyogta magát. Itthon vannak Székácsi bácsiék, kérdem ? ő mégjobban mosolygott, úgy hogy ez már bántani kezdett. A kisasszonynak tetszett ezt a csokrot hozni ugye uram ? kérdé kezemben lévő csokorra mutatva, de bocsássa meg kérdésemet, ma örömükbe mindent fordítva teszünk mert tetszik tudni megjött a Béla ur! és most már jó, jó majd meghallok mindent csak jelentsem be, s átadtam neki névjegyem. Ő azt elolvasva egy pillanatnyi gondolkodás után. gondolom uraságodnak is van itt levél mondá s egy asztalkához lépett, egy halmaz boríték közt kutatni kezd, én ép sürgetni akartam bejelentésemet, midőn ő a nekem szóló boritékot nekem átadva eltűnt a Szalon ajtajában. Magamra maradva kíváncsian felnyitám a boritékot, s mélyen szivembe nyilait midőn azt olvastam rajta: Székács! Arabella és Mátray Béla jegyesek.
