Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-03 / 22. szám

Budapest 1894. (3.)

Erre Országh Jolán úrnő lépett elő s a nagy számban megjelent volt intézeti tanítványok érzelmeit tolmácsolván, átnyújtotta ezek ajándékát, egy remek ezüst jardiniéret. Az ünnepelt rögtön felelt, őrömét fejezvén ki, hogy ime cs-oda történt: egy egész virágos kert megmozdult, hozzá közeledett, s szivében azzal a hálaérzettel, a melyre az intézet tanította, megemlékezett volt igazgatójáról stb.

Következett Kasics Margit int. növendék éneke; A b t Ferencznek egy magán dalát adta elő szép, fejlődésképes és fejlesztésre méltó hanggal, korrekt előadással. Ezt, valamint minden egyes programm pontot nagy tapssal fogadta a közönség,

Az intézet tanári testiilete nevében most Sajóhegyi Béla tanár mondott hosszabb beszédet, elmondván az ünnepelt élettörténetét, fontos működését, s végül kérte, fogadná szívesen ajándékukat, egy remek kötésű diszal- bumot, melyben a tantestület összes tagjainak arczképeit foglaltatnak.

Beszédét itt közöljük:

Szeretve tisztelt Igazgató ur! Mélyen tisztelt közönség ! Kedves tanítványaim !

Ha körül tekintünk a külsőségek, a látszat után induló mai társadalmunkon, kelleténél többször találkozunk ama jelenséggel, hogy a jutalom, az elismerés gyakran nem az érdemnek jut, sőt egyes esetekben az érdemetlent éri a kitiir jtés.

Az ekként némileg megbontott társadalmi egyensúly talán az által áll helyre, hogy másrészt meg az igazi érdem nem talál kellő méltánylást a szellem szerény munkásának működése észrevétlen marad, elismerésben nem részesül. De hiszen az igazi érdem nem is reflektál a külsőségekre.

A kötelesség lelkiismeretes teljesítésének jól eső tudatában, a kötelességen felül, már a társadalom, e közügy érdekében végzett munkának mások által élvezett gyümölcsében, saját belső világában leli jutalmát. Annál inkább szükséges, hogy legalább azok, kik közvetlen tanúi az igazi érdem áldásos működésének, tudomást véve arról, ha szerényen is, de elismeréssel adózzanak az önzetlen, szerény munkásnak, hogy az elismerés ünnepe enyhítő, melegítő fénysugár gyanánt hatoljon be a létért való küzdelemben elfásult társadalom kebelébe.

Az elismerésnek ilyetén szerény ünnepét üljük ma e falak között, t. közönség! midőn szeretett igazgatónknak, Pora Ferencznek 25 éves tanári jubileumát ünnepeljük, s kartársaim részéről nekem jutott ama megtisztelő szerep, hogy ez alkalommal róla megemlékezve, halvány vonásokban vázoljam működését s testületünk nevében üdvözöljem tanári működésének 25 éves jubileumán. 25 év! egy negyed század! egy fél emberi élet! Ez esetben egy fél százados életnek nehéz munkában eltöltött fele. Egy nemzedék az, mit ő a hazának nevelt azon a pályán, mely a rózsának inkább csak a töviseit nyújtja, de azt azután a legkülönfélébb alakban. Azon a pályán, mely nagyobb felelősséggel jár bármely más hivatás betöltésénél, mert itt élő telkekről kell számot adni, életre való, körültekintő, az élet viharai között szilárdul megálló jellemeket képezni, amelyek úgy saját maguknak, mint a társadalomnak, a hazának javára váljanak. S ezen a pályán működik ő 1869. óta, midőn mint kezdő tanár, a budai főgymnáziumban, ugyan ezen falak között, hol most a nőnevelés magasztos munkáját végzi, kezdette meg működését, de korántsem kezdet nehézségeivel küzdve, hanem, mint a pálya egyik leghivatottabb művelője, teljes eréllyel, alapos gyakorlattal fogott hozzá kötelessége teljesítéséhez, miről akkori tanítványai még ma is lelkesen emlékeznek meg.

Azonban lelkülete, hivatása a nőnevelés terére vonzotta s 4 év múltán az eddigihez hasonló lelkesedéssel látjuk őt a vízivárosi polgári leányiskola kebelében működni s az akkor még gyermekkorát élő leányiskolák érdekében betűvel szóval és tettel síkra szállva, küzdeni. Végre, itteni 8 évi működése után, 1881-ben a várbeli, polgári leányiskola élére állították. Azon iskola élére, melyet a szó szoros értelmében ő teremtett, meg azt 13 év óta fejleszti, emeli, s végre oda juttatta, a hol most van, a szerény polgári leányiskolából a főváros egyetlen felsőbb

BUDA és VIDÉKÉ

leányiskolája lett. Köszönet érte azoknak, akik e müvet, vele együtt létrehozták.

Hivatalos működésén túl, a társadalom s a közügyek terén kifejtett munkálkodásának egyik legszebb alkotása volt az ezelőtt 20 évvel megalapított társulat, mely a magyar nyelv terjesztését tűzte ki czélul. Hogy erre 20 év előtt Budán mily szükség volt, azt csak az tudja, a ki Budát abban az időben ismerte. S hogy az ebbeli viszonyok szerencsés és előnyös megváltozásában ennek a szerényen működő társulatnak nem csekély része volt, annak számosán vagyunk élő tf*nui. A társulat felnőttek részére magyar nyelvi tanfolyamokat rendezett s ugyan csak felnőttek részére népszerű felolvasásokat tartott, hol egy Bunfalvy, Kossutányi, Ováry Lipót, Kerntler s több elismert jeles szakember és tanár fejtegetett egyes tudományos kérdéseket, lehető legnépszerűbb formában, s teszi ezt 20 évi működés után, mai napig is. Egykori megalapítójának, és éveken át volt titkárának Pora Ferencznek elnöklete alatt az idén tölti be a társulat működésének 20-ik évét.

' Az irodalom terén igy szakszeri! czikkei mint tankönyvei alapján méltó helyet foglal el az irodalom munkásai között: de minden ez irányban kifejtett eddigi működését fölül fogja múlni azon párját ritkító két tudományos müve, mellyekkel „Magyar Thesaurus“ és „Magyar Synonymik»“ czimek alatt, a magyar tudományos irodalmat rövid időn valósággal meg fogja lepni.

Ily sokoldalú, fárasztó, gyakran lélekölő munkában méltán számíthatott oly pihenő helyre hol az élet küzdelmeiben kifáradva, enyhülést találjon, hol gyöngéd kezek törüljék le a verítéket homlokáról, hol az önző külvilág minden sértő, bántó ridegségével szemben az őszinte tiszta szeretet enyhe melegét feltalálja. Hol kereshetnők ezt, ha nem a boldogság egyedüli lakóhelyén, a családi körben ! 0 is ott találta és találja fel a boldogságot. Itteni működése elején, 1882. őszén egy volt tanár társának, Könyvey Józsefnek kedves, müveit leányát, Könyvey Leonórát választotta élettársul, s az akkor meg alapított családi körben, egymás boldogitásában s gyermekeik nevelésében találják fel az igaz boldogságot.

Es most még néhány szót külön önökhöz kedves tanítványaim. Ma, midőn a társadalom a nőktől is kokkal többet kíván, mint azelőtt, méltán állíthatom szemök elé követendő példa képen szeretett igazgatónkat. Mint ember, mint kötelességén felül Mkesen munkálkodó tagja a társadalomnak, mint szerető gondozója, oktatója, második atyja a reá bízott növendékeknek lebegjen egész életűkben szelíd, jóságos arcza lelki szemeik előtt, kövessék mindenkor az ő munkás életét, mint élő példát.

Ont pedig, szeretett igazgató ur, mindazok nevében, kik bölcs igazgatása alatt működtek és működnek, a legőszintébb szívből üdvözöljük.

Ön kiváló jellemével szivünkbe véste saját vonásait, fogadja viszonzásul e szerény gyűjteményben azok képmását, kikkel együtt végezte s végezi a tanítás nehéz munkáját. Nem a hivatalos kötelesség, hanem az igaz, őszinte tisztelet, mely szeretettel párosul, mondatja velem e szavakat. Adja az ég, hogy áldásos működésének félszázados ünnepét teljes erőben, egészségben érje meg. Hogy kedves családja örömére a személyével összetört intézet felvirágzására testületünk, a fővárosi közoktatás, a hazai tanügy díszére s a nőnevelés előnyére még hosszú éveken át folytassa működését e tövises pályán, melynek azonban egy-egy szerény rózsája néha még is kivirit. Legyen alkalma e ritka rózsa fajból minél több példányt szerezni! s hogy ezt elérhesse, megvan hozzá minden kelléke, fűzzük hozzá még azt is, hogy az isten éltesse.

Ezután Kasics Péter min. tan. a szülők nevében méltatta Pora Ferencz érdemeit, mint a ki az iskolára bízott gyermekeknek valódi atyja; s magasztalva emlékezett meg Pora er- kölcsnemesitő és vallásosságra buzdító tevékenységéről.

Y e r é d y Károly tanfelügyelő, mint az államhatalom ellenőrző közege, szívből fakadt szavakkal szólt; a hála géniuszát jellemezve, a ki ma megjelent itt és könnyeket fakaszt mindenki szeméből.

Junius 3.

Ezután szóltak a következő iskolák képviselői. illetőleg kiküldöttei:

Schmidt Antal tanár, a VI. kér. polg. leányiskola nevében.

Ujházy Ferencz tanár, a YI. kér. polg. és középkereskedelmi fiúiskola nevében.

Dr. Göőz Józsefné, tanárnő, a III. kér. polg. leányiskola nevében.

Lád Károly igazgató, a VII. kér. polg. fiúiskola nevében.

Lengyel Sándor igazgató, a II. kér. polg. és középkereskedelmi fiúiskola nevében.

Kozma Gyula igazgató, a II. polg. leányiskola nevében.

Hoppe Rezső tanár, mint a főv. polg. isk. tanárok Benjáminja, az I. kér. Krisztinavárosi polg. leányiskola nevében, mint azon iskola kiküldötte, a mely a főv. polg. iskolák között maga is Benjamin.

Végül König Gusztáv krisztinavárosi s. lelkész szólott, mint olyan, aki tanítványa volt Pora Ferencznek még akkor, a midőn a gymnasium azon épületben volt, a hol most ünnepelnek. Szép szavainak nagy hatása volt, különösen ott, a midőn fölemlítette, hogy mint az Ur szolgája a szeretetet tanítja s gyakorolja is; s midőn kijelentette, hogy az oltár előtt buzgó imát rebegeett az Istenhez, hogy Pora Ferenczet áldja meg.

A jubiláns könnyező szemekkel együttessen mondott köszönetét. „En“, úgymond, „én boldog családapa vagyok; nekem van 2 fiam s 300 leányom.“ E passzus tetszést aratott. Megköszönvén a tapasztalt zeretetet figyelmet, figyelmeztette tanítványait, hogy, a szeretet és a hála erényeit véssék mélyen szivükbe, mert jövendő boldogságuknak ezek alapfeltetelei.

Gruber Nándor int. tanár felolvasta a nagy számban érkezett üdvözlő sürgönyöket és leveleket, melyek közül kiemeljük a következőket : Gerlóczy Károly polgármester, III. kér. polg. fiúiskola, Fáik Miksa, az I. kér. orsz. képviselője, Andaházy László orsz. képviselő, Jankovics János min. tan., Csapody István egy. tanár, Dömötör Gedeon vízivárosi plébános, Báthory Ilona (Besztercze- bánya) stb. stb. közte-közte s végül a növendékek a következő dalokat énekelték: l m a, Bánkbán ez. operából; Barcarolla Rafftól; Magyar népdalok.

A szép ünnepély déli 12 órakor ért véget_

Aznap este 8 órakor a II. kér. bombatéri Petz-féle vendéglő külön termében látogatott banket volt, a melyről a következőkben kívánunk beszámolni:

A tágas terem 8 órakor szorongásig megtelt fényes, díszes közönséggel; jóformán elsőknek érkeztek az I. és II. kerület orsz. képviselői, Fáik Miksa és Darányi Ignácz urak; kivülök megjelentek Kasics Péter min. tan., S z ö t s Albert oszt. tan., Lengyel Sándor és Kozma Gyula polg. isk. igazgatók s még igen sokan. Elénk éljenzés támadt, midőn a várbeli polg. isk. tantestületének hölgy tagjai corporative a terembe léptek.

Olvasóinknak nem tudnók jobban jellemezni a banketten uralkodó emelkedett hangulatot, mintha ide Írjuk mindazok neveit, a kik felköszöntőket mondottak :

Dr. Nemes Antal budavári káplán, a várbeli polgári és felsőbb leányiskola hitoktatója, a tanári kar nevében Pora Ferenczre, Fáik Miksa orsz. képv. Pora Ferenczre, dr. Darányi Ignácz orsz. képv. Pora Ferenczre, M o c s á r y Béla min. titk.. Pora Ferenczre, B a r ó t h y Lajos tanár Pora Ferenczre, S a jóhely i Béla tanár a tantestület hölgy-tagjai nevében és megbízásából Pora Ferenczre, Pora Ferencz igazgató a tanítóságra, Eckert Antal tanár a rendező-bizottság tagjaira, Kasics Péter min. tan. dr. Fáik Miksára, dr. Rupp Kornél tanár a vendégekre, S z ö c s Albert oszt. tan. a hölgyekre, kivált az ifjúság délelőtti szónokára, Hornyánszky Jolán kisasszonyra, Lengyel Sándor igazgató Pora Ferenczre, dr. Csánky Dezső a tanári testületre, Sajó- helyi Béla tanár az ünnepekre és családjára, Pora Ferencz igazgató dr. Fáik Miksára, S z ö c s Albert dr. Darányi Ignáczra, Hahó t h y Sándor tanár a pesti tanárok nevében, dr. Wo hl rab Flóris a budai gymnasium ne-