Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-03 / 22. szám
Budapest 1894. (4.) BUDA és VIDÉKÉ. Junius C. vében és Tautz Ferencz tanár a II. kerület nevében, mindhárman Pora Ferenczre. E sok felköszöntő közül az ünnepelt meghatott hangon mondott beszédén kivül különösen kitűnt dr. Fáik Miksa, az I. kér. orsz. képviselőjének remek rögtönzése. Elmondta, életében 2 Ízben ő is tanító volt: először mint 18 éves fiú, a midőn 2 frt havi díjért adott naponkint magánleczkéket és boldognak érezte magát, a mikor 8 ilyen privát leczkét szerezhetett. Sok-sok ev v re 1 később ismét tanított és pedig 0 Felségét, Erzsébet királynét. Elmondott reminiscenciákat azon időből, s mi mind, a kik Fáik körül ültünk, visszafojtott lélekzettel lestük szavait, a melyekkel később a tanítói hivatásról szólva, s Pora érdemeit magasztalva, ezt éltette. Ki kell még emelnünk Mocsáry Béla min. titk. felköszöntőjét, a kinek szavai szerint a polgárság ma koszorút font Pora Ferencz homloka köré, s azzal végzi beszédjét, a melyek ezen ideális koszorún lebegő szalagon olvashatók: „Isten áldja meg!“ Baróthy Lajos tanár beszéde az által a meleg közvetlenség által hatott mélyen, a mely- lyel reminisczencziákat mondott el az ő Porával való megismerkedése idejéből és az az utáni időből. Felesleges leírnunk, hogy minden beszéd után lelkes éljenzés támadt. A társaság csak éjfél felé kezdett oszladozni. A midőn ezennel befejezzük tudósításunkat, mi is szivünk mélyéből kivánjuk Pora Fe- rencznek, hogy iskolája még nagyobb felvirágoztatására, családjának boldogságára, sok jó barátja örömére s Buda érdekeinek előmozdítására az Isten sokáig éltesse! e. ö. Albertfalva. Irta: Nav.rra József. (Folyt, és vége.) Az 1887/8-iki tanévről nem áll rendelkezésünkre az i’lető iskolai értesítő, igy tehát egy évet átugorva, az 1888/89 évi jelentésből közöljük ezeket: Az 1888—89-iki tanévvel iparos iskolánk fönállásának harmadik évébe jutott. Az elmúlt két év tehát elégséges lehetett volna arra, hogy egyes mester urak tisztába jöjjenek azzal, minő kötelezettségeket ró reájuk a törvény tanon- czaiknak iskoláztatására vonatkozólag. Sajnos azonban, még mindig elegen vannak a kik azt hiszik, hogy ez a törvény ő reájuk nem hanem csak szomszédjaikra kötelező A hatósági megintésre egy kicsit mosolyognak úgy magukban, mert azt tudják, hogy dörög ugyan de be nem üt. Ezért bizony nem igen erőltették magukat a sietéssel, hogy tanonczaikat beirassák, s igy azután október is jó előre haladt már, midőn a beiratásokkal annyira rendbe jöttünk, hogy a tanítás szokott folyamába jöhetett. Az iskola későbbi látogatottságáról sem mondhatok semmi föltűnő dicséretre méltót. A mulasztások még mindig tekintélyes összeget képviselnek. A rendes időnél sokszor egy egész órával későbben jelennek meg a tanításra. Pedig a bizottság azon véleményben, hogy igy tán elejét veszi a késedelmezésnek, a mester urak óhajára és örömére a 7- és 9 óra közti időt tűzte ki tanórákul. Eddig a tanulás 6 órakor kezdődött s 8 órakor végződött. Ezen változtatásnak egy csepp haszna sem lett. Azért éppen úgy egy órai késéssel jött a tanulók nagyobb része, mint ezelőtt. Kára azonban észrevehető volt, mert a tanulók a napi fárasztó munka után elcsigázva jöttek az iskolába s minthogy a megelőző időben 8—9 óra közt aludni szoktak menni, ez időben a tanítás alatt a legnagyobb megerőltetéssel is alig birták szellemük rugékonyságát feutartani. Ily viszonyok közt azután természetes, hogy csak a legönfeláldozóbb munkásság s fáradtsággal érhető el az, hogy a tantervnek elég tétessék s az iskola a hozzáfűzött várakozásoknak megfeleljen. Ez az indolenczia, hogy ugy ne mondjam egy kis hálátlanság az illetők részéről. Az iskola összes költségeit jóformán; mint mindig úgy az idén is majdnem egészben az állam fedezte, a mennyiben a vall. és közokt. miniszter ő nagyméltósága 12714/1889 szám alatt kelt rendeletével ismét 150 forintnyi segély összeget kegyeskedett utalványozni. Mindenesetre igen számba vehető szép segítség, s igy alig háramlik valami teher az illetőkre, nincs tehát az a közönyösség egy cseppet is oka- datolva. Sokan vannak, a kik sajnálják tanon- czaiktól hetenként azt a pár órát is, a mit azok az iskolában töltenek, s nem veszik tekintetbe, mennyi erkölcsi jótól rabolják meg ezáltal tanonczaikat s ezekben saját magukat. Az iskola nevel, s a jól nevelt tanoncz szorgalmas, becsületes lesz, gazdáját tisztelni, becsülni fogja, annak kész örömmel engedelmeskedik s jólétét szivén hordja. A mit az iskolában tanul, annak első sorban mester veszi hasznát, mert a tauuló sokkal könnyebben tudja felfogni mestere utajitásait, s igy sokkal nagyobb segitsére is tud annak lenni. A munkakiállitás legnagyobb igyekezetünk daczára minőség tekintetében ott van, a hol tavaly volt. Mindössze 10 mester engedett ta- nonczának időt arra. hogy valamit készíthessen, pedig kár azt a kevés időt s csekély anyagot sajnálni. Úgy tudjuk, hogy néhányat a tavali kiállításon történt egy-két megjegyzés kedvet- lenitett el, pedig hát éppen most lett volna ideje és alkalma minden mesternek bebizonyítani műhelye életrevalóságát s a kifogások alaptalanságát. A kiállított szép munka mindig díszére válik a műhelynek s dicséretére a mesternek. A tanulók erkölcsi viselete ellen nem sok kifogásunk van. Történtek ugyan kisebb nagyobb rendetlenségek, de ezek nagyobb részt gyermeki pajkosságból eredtek. Ha e tekintetben panaszt akarnánk emelni, hát ez az idősebb tanulók káromkodási hajlamára vonatkozhatnék, a mennyiben ez a rut szokás vagy bűn, köztük nem egészen idegen. A tanulás eredménye megfelel a tanterv követelményeinek, de jobb eredményt is érthettünk volna el, ha egyesek nem iparkodnának annyi akadályt gördíteni az iskola működésének útjába. Értem azonkívül, hogy ne csak engedjék meg, de kényszerítsék az iparos tanulókat arra, hogy a kiszabott tanítási órára pontosan a kellő időben jelenjenek meg. Szeptember 15-éii kezdte meg az iskola működését, az 1889 90-iki tanévben, miután a már megelőző vasárnap s a reá következő napokon a beírásokkal rendbe jöttünk. Ez már eredmény ! — különösen, lia tekintetbe vészük hogy az elmúlt években majd Október közepét értük el, míg rendszeres tanításról beszélhettünk. Csekélynek látszik a dolog, de a mint mondani szokták, rejt valamit magában, mert ezen körülményből biztos következtetést vonhatunk arra, hogy a mester urak között más szellem kezd lábra kapni, ma már mások a fogalmak s általában átalakulóban vannak a nézetek. Mindez a változás pedig az iskola előnyére, végső vonatkozásban pedig az iparosok saját előnyére történik. Méltán örvendhetünk ennek mert hiszen az egyúttal azt is igazolja hogy az ipariskola mégis életre való intézmény s bár az egész országban majd mindenütt találkozott ellenszenvvel, képes ezt az ellenszenvet megszüntetni s helyette maga iránt érdeklődést ébreszteni. Örömmel konstatálhatom, hogy az albert- falvi iparosok között az ellenszenv szünőben, az érdeklődés és rokonszenv növekvőben van. Ebben pedig nagy érdeme van a község elöljáróságának s az ipariskolai bizottságnak, különösen a bizottság érdemes elnökének Bisit- kievics Tamás urnák, a ki nemcsak, hogy majd minden tanításon jelen van, s a tanulók viseletére haza menet az utczán is felügyel, de iparos társait szüntelen kapiczitálni s a jó ügynek megnyerni törekszik. A javult viszonyok természetesen a tanítás kedvezőbb eredményét is vonják maguk után. Ennek köszönhető, hogy az iparos tanuló ma az iskolában valósággal tanulónak érzi magát, s a tanulásra kiszabott időt hasznára fordítani igyekszik. Egészen világos dolog az is. hogy minden fenékig tejfel nem lehet. Azt, hogy az iparos tanuló este álmos ne legyen megakadályozni alig lehet, s ha akadályokba ütközik az iskola működése, ez a körülmény egyik legszámba vehetőbb akadály. A tanulók erkölcsi viselete ellen sem lehet már panaszunk Az iskolaév junius hó 22-én záró vizsgá- végződött. Ugyanekkor munkakiállitás is rendeztetek. Valami csekély mértékben itt is javult a helyzet, denem annyira, hogy azzal megelégedve lehetnénk. Albertfalva községe vagyonilag (sajnos) nem a legjobban megáldott községek közé tartozik s igy saját erejéből még a legnagyobb megerőltetéssel sem volna képes az ipariskolát fentartanr Az iskola jövedelme elenyészőleg csekély s fedezeti hiány mindig van. Ezen hiánv fedezésére a vall. és közokt. Miniszter ur Ö nagyméltósága 17872/890 sz. a kelt rendeletével ez évben is 160 frt kegyeskedett utalványozni. Fentiekből kitetszik, hogy az ipariskola ügye 1886 óta nagyban változott és pedig előnyére úgy az ipar, mint az iskola érdekének. Ennélfogva annál is inkább örömünkre szolgál annak konstatálása, hogy a humanizmus teljes mérvben meg?zállta a derék albert- falvi mester urak nemesen érző szivét s igy immár azt lehet mondani, hogy nincs panasz semmi tekintetben; — ezen eredmény létesítése pedig egyrészt az ipar testület, másrészről és főleg az ipariskola egybehangzó együttműködésének tulajdoníthatjuk. Elismerésül, legyen ez mondva az illetékes vezetőség dicséretére! íme ezeket találtuk fel említésre méltónak Albertfalvát illetőleg, s most azon Ígérettel zárjuk ismertetésünket, hogy egyes jövő czik- künkben arról fogunk értekezni, miként lehetne Albertfalvának jövőt biztosítani! Az Istenhegyről. A Kossuth szoborra az „Eötvös villában“ Balanek Antal ívén bejött és a 19. számunkban kimutatott 95 frt 80 krajczárt a következő svábhegyi téli lakók adták össze: Balanek Antal 10 frt, Fill Mihály 10 frt, Horn Vilmos 10 frt, Szerényi Béla 5 frt, Han Elek 3 frt, Dr. Han Pál 3 frt, Jung Károly 3 frt, Jung Károlné 3 frt, Balanek Antalné 2 Irt, Bertsik József 2 frt, Böhm Jakab 2 frt, Kovák József 2 frt, Röszler Ignácz 2 frt, Beck Antal 1 frt, Beck Antalné 1 frt Bruckner L. 1 frt, Özv. Crempeltz Gottfriedné 1 frt, Dóczi Dénes 1 frt, Engler József 1 frt, Fetter János 1 frt, iíj. Fetter János 1 frt, Gedey Jenő 1 frt, Gotléb György 1 frt, Grebesz Ferencz 1 frt, Horváth Sándor 1 frt, Huber György 1 frt, Jung Béla 1 frt, Kovács István 1 frt, Kren Károly 1 frt, Lopata József 1 frt, Pitsch József 1 frt, Salzberger Bernát 1 frt, Soltys Rezső 1 frt, Sti panics Aurél 1 frt, Stipanics József 1 frt, Szőnyi József 1 frt, Tagscherer János 1 frt, Wollemann Tóbiás 1 frt. Viniczey József 60 kr. Bogdáudi Gyula 50 kr. Bottyán Károly 50 kr. Csányi István 50 kr. Csernyánszky Mátyás 50 kr, Csonka Tamás 50 kr. Gimpl Ferencz 50 kr. Göncz János 50 kr. Grohmann Ferencz 50 kr. Kerner Ferencz 50 kr. László Jánas 50 kr. Meszner Tamás 50 kr. Molnár István 50 kr. Pintér János 50 kr. Rozovits András 5() kr. Ruzits Zsigmond 50 kr. Ruszits Zsigmondné 50 kr. Sárközi József 50 kr. Spitzer Salamon 50 kr. Szabó István 50 kr. Zizek Dezső 50 kr. Brükler A. 40 kr. Butsi József 30 kr. Somogyi Dávid 25 kr. N. N. 25 kr. Anger János 20 kr. Böhm János 20 kr. Erőss József 20 kr. Krebesz József 20 kr. Már József 20 kr. Márton Gábor 20 kr. Márton József 20 kr. Moldvai János 20 kr. Schneider János 20 kr. Viniczey István 20 kr. Összesen 95 frt, 80 kr. Ezenkívül az „Eötvös villa“ alkalmazottjai adományai a következők: Vadkerti Gyula 3 frt, Pápay Zoltán 2 frt, Palletz Kálmán 2 frt, Vonya Anna 2 frt, Gampf Irma 1 frt, Grinóczv Mari 1 frt, Ábel Gyula 1 frt, Erath János 1 frt, Paukovics Endre 50 kr, Putzer Mihály 1 frt, Rauch Ferencz 1 frt, Tur- czer Róza 1 frt, Vinczán János 1 frt, Worl Francziska 1 frt, X. Y. vacsora-blitzelő által beküldeteft 1 frt, összesen 19 frt 50. hozzáadva a 19 számunkban már kimutatott összeghez az eddigi gyűjtés eredménye 115 frt 80 kr, mely a pesti hazai első takarékpénztárnál tétetett le. Az Eötvös villában az eddig már közölt
