Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-14 / 2. szám
Budapest 1894. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Január 14. künk Wekerlónk, Fehérvárynk, Lukács Bélánk, Hieronymink? Egyszer csak egy ötlet kerekedik s átvándorol egy minisztérium végtelen kárára a budaiaknak. Mi azáltal fejleszthetjük sok részben elhanyagolt iparunkat és kereskedelmünket, ha ezt pártoljuk is. És míg én leszek a „Buda és Vidéke“ felelős szerkesztője, addig semmi tréfálkozás vagy komoly támadás nem fog visszariasztani attól, hogy Buda kereskedelme és iparáért s egyátalán a budai érdekekért ne harczol jak. Hogy mennyi sebünk van nekünk, mutatja az, hogy érdekeink emelésére legtekintélyesebb polgárainkból végrehajtó-bizottság alakult, melynek munkálatát annak idején az összes fővárosi sajtó, a „Budapesti Hírlap“ is közölte és méltányolta. Azóta a „Buda és Vidéke“ ébresztése folytán némely sérelmeink orvosolva lettek, de még nagyon-nagyon sok bajunk van, a melyeknek lapunk utján leendő szives figyelembevételére és nyilvántartására, méltányos óhajaink támogatására a „Budapesti Hírlap “-ot továbbra is kérjük. A „Budapesti Hírlap“ ez alkalommal rólam úgy emlékszik meg, mint humoros emberről, több regényemet volt szives néha napján erről az oldalról kiemelni, azt hiszem tehát, meg van győződve, hogy én a tréfát tudnám humorosan viszonozni, de Buda és vidékének elhanyagolt érdekei felett én tréfálkozni nem tudok. Szivesen kérem tekintélyes kollegámat, hogy méltóztatnék néha Buda és vidékének érdekeit komolyan véve, küzdelmeinket támogatni és ezáltal előmozdítani a „Buda és Vidékéinek azt a törekvését, hogy a két főváros egyesülése ne csak papiroson, de a tényekben is végrehajtva legyen. Munkáljon velem együtt azon, hogy Buda és Pest valóban Budapest legyen, mert most Buda nem Pest, Pest nem Buda. Buda emelkedése, érdekeinek kiélt minden parasztember, ki az általa használt nemesi földért a földes-urnák bizonyos munka teljesítésével (robottal) és terménybeli adózásokkal (dézsmával) tartozott. E súlyos állapot a Dózsa-lázadás után még terhesebb Ion, mert e néposztály a lázadásban való részvétele miatt szabad költözködés! jogától is megfosztatván, „földhöz ragadt“ örökös szolgaságra jutott; — minthogy pedig kezdetben, sem az, hogy a földes ur mily terjedelmű földeket tartozik adni a jobbágynak használatul, sem pedig a jobbágy részéről teljesítendő tartozások mérve törvényesen megállapítva nem volt, ennélfogva nagyon elnyomott és keserves vala a parasztok helyzete földesuraik önkényével szemben ! Túlzás nélküliek a „Bánk-Bán“ Írója által Tiborczczal a „nemes“ urakról elmondott azon korrajz szavai, melyek szerint: „Ok játszanak, zabáinak szüntelen, Úgy, mintha mindenik tagocska bennök Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk Kéményeinkről elpusztulnak a Gólyák, mivel magunk emésztjük el A hulladékot is, szép földeinkből Vadászni berkeket csinálnak, a Hová nekünk belépni sem szabad; S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény Hirnlos gyerek megkívánván, lesújtunk Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek : Es a ki száz meg százezret rabol, Bírája lészen annak, a kit a elégitóse, iparának, kereskedelmének fejlesztése hozhatja csak Pesttel közelebb. E küzdelemben szivesen veszszük a „Budapesti Hírlap“ közreműködését. A sajtó közönye elszakitotta Budát Pesttől. A vádat mi emelhetjük csak. Mi vádlottak, a közeledők, a szorosabban összeforrni óhajtók nem lehetünk. Buda társadalmi, közművelődési és közgazdasági erős tömörülésére és egy kis budai partikularizmusra, egy kis lokálpatriotizmusra van szükség, hogy Buda megerősödjék és Pest megismerje. A budai közszellem erősödése, összetartása biztositéka a szorosabb kapocsnak. Zászlónkra irtuk és nem töröljük le onnan. Nem lehet szó nélkül hagyni a sikerült tréfálkodásnak még egy állítását s ez az, hogy a pestiek sok százezreket hagynak hegyeink között. Bár igy volna, de hát a legtöbb dolgot a pestiek Pestről hozzák, tessék csak megkérdezni a budai iparosokat és kereskedőket. Mi azt akarjuk, hogy a sok százezernél több százezerét hagyjanak önök itt. He most még nincs úgy, a villatulajdonosok jó része csak keresztül kocsikázik Budán, Pestről hozva mindent. Tessék csak itt is vásárolni, meg fogják látni, hogy mennyire emelkedik majd a budai ipar és kereskedelem. Addig is jó lesz, ha a „Budapesti Hírlap“ a „Buda és Vidéke“ fáradtságos, küzdelmes munkájára felhívja a villatulajdonosok és nyaralók figyelmét, mert már sokat vívott ki lapom az ő érdekükben is. A Pilis vármegye nem az én eszmém. Ez nehány évvel ezelőtt a fővárosi egyletben is tárgyalás alá került, sőt a megyék kikerekitése alkalmával tanulmányozták is e kérdést. Ez az eszme a vidék emelését czélozná, mert sokkal könnyebben lehetne a nyaralásra felette alkalmas s a filloxera által elpusztított vidéket egységesebb központból igazgatni s a „Budapesti Hírlap“ által szinSzükség garast rabolni kényszeritett. Ha hogy panaszkodni akarunk, előbb Meg kell tanulnunk írni; —■ mert az ily Szegény paraszt az ur elébe nem Mehet be többé — — — Hisz összekarmolázná a szegénynek Patkója, sima padlatát! S ha tán utolsó fillérünkre egy Törvénytudó felírja a panaszt: Ki írja fel keserves könnyeinket, Hogy jó királyunk lássa azt?“ * E visszás állapotok rendezéséhez jobbérző női szív kellett s Mária-Terézia királynőnek jutott osztályrészül az úrbéri viszonyok türhe- tőbb szabályozása, noha ezáltal az „alkotmányos“ útról letérve, az ország hasznát előmozdító igen jótékony, de „önkényes“ intézkedések voltak teendők. A Mária-Terézia által megkezdett „enyhébb“ eljárás, az alkotmányosság mellőzésével folytatást nyert II. József alatt, a ki 1785-ben eltörölte az örökös jobbágyságot és visszaállította a jobbágyok költözködési szabadságát. A 30-as évek országgyűlése meghatározta — ,-megyénként — a jobbágytelek állományát, azaz, hogy mennyi legyen a jobbágynak belső s külső telke (szántóföld, rét) és mennyi legyen a legelő, nádiás, faizás, mukkoltatás stb ; —de viszont megállapította, hogy a jobbágyok miféle tartó zások teljesítésére köteleztetnek a földes-ur iránt. tén óhajtott megmagyarosodást végrehajtani. Ezzel a kérdéssel komolyan és szakemberek közreműködésével foglalkozom s erre az eszmecserére szintén felhívom a „Budapesti Hirlap“-ot. Hogy Országh Sándor lesz-e a főispán, Csilléry Dávid vagy Rákosi Yiktor-e az alispán ? azt nem tudom, az a jövőnek és a belügyminiszternek megoldandó kérdése. A mi azt illeti, hogy én minden delben a Szikszayban sörözöm, erre nézve a megjegyzésem az, hogy ez csak részben jól értesültség, mert 8—10 napban egyszer mehetek át Pestre. A jelszót kiadjuk önökre nézve egy kis átírással, hogy sörözzenek Budán is, legalább akkor meglátják, hogy a „Buda és Vidéke“ joggal beszél és segíteni fogják e lapot elismerésreméltó küzdelmeiben. Tehát csak sörözzünk Budán. A viszontlátásig! Erdélyi Gyula. Még valami a bástyasétányról. Most egy éve épen, a „Buda és Vidéke“ volt oly szives közzétenni egy felhívásunkat, melyben a főváros legszebb pontjának, a bástya- sétánynak egyes fogyatkozásait ajánlottuk az I. kerületi elöljáróság figyelmébe s jól eső örömmel kell konstatálnunk, hogy figyelmeztetésünk nem maradt egyszerűen a „pusztában kiáltó szó“, — mert a sétány azóta előnyös változáson ment keresztül; nem oly mértékben ugyan mint azt annak jelentősége okvetlen megkövetelte volna, hanem legalább némi átmenetszerü rendezést nem lehet attól, illetve annak egyik részétől elvitatnunk. Szándékosan hangsúlyoztam ezt az „egyik részt,“ mert van annak a sétánynak még egy másik része is, a n úynek érdekében most erre a thémára újból vir rátértünk, azon reményben, hogy a hivatolt elöljáróság részéről ismételve találkozni fogunk zal a már egyszer tapasztalt előzékeny figyelemmel. Ama bizonyos második rész alatt a sétánynak mindig azt a felét kell értenünk, mely a Ferdinánd-kaszárnyától a bécsikapuig terjed, végig nyúlva a vár nyugati oldalán csak nem egy kilométer hosszúságban; gyönyörű kilátással a nagy Dunára fel egészen Váczig, le a Sőt később a nem-nemesek birtokszerzésre való képessége is elismertetvén, megengedte az országgyűlés, hogy a jobbágyok akár egyenként, akár egész községek magukat a földes urakkal való szab d egyezség utján minden úrbéri terhek alól örökre megválthassák, s ezt nevezték örökváltságnak, miglen az 1848-iki törvény- hozás általában eltörülvén a jobbágyi viszonyt, a földes uraknak (a jobbágyi tartozások megszüntetéséből eredő veszteségeikért) országos kárpótlását rendelte el s a jobbágyok teljes tulajdoni jogot nyervén azon úrbéres földekhez, melyeknek addig csak haszonélvezeti jogában voltak, a földes urak elvesztett úrbéri jogosítványaik kiszámított értékei fejében, kamatozó kötvényekkel elégittettek ki, mely összeg állami adósságot képezvén, törlesztése az ország összes adózó polgárait terheli. Ez az u. n. föltehermentesitési járulék, mely földadó alapját képező kataszteri tiszta jövedelem után 8.40°/o-kal számíttatván, a ]7.10°/o-os földadóval együtt 25.50°/o-i)au vettetik ki. * Mindezeket csak azért közöltük, mert tudjuk, hogy a „Buda ás Vidéké“-nek nem minden olvasója jogtudor avagy állampolitikus, és mert azt is tudjuk, hogy különösen a városi polgárság alsóbb- és középosztályának nagyobbik fele, bár hallotta is a volt úrbéres „zsellérek“ és „telkesek“ elnevezéseit, még sem volt tisztában azzal, hogy ezen kifejezések mire magyarázandók! Navarra József.
