Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-04 / 9. szám
Budapest IS94. (2.) BUDA és VIDÉKE Márczius 4. A vármegye egyetlen városa Szent-Endre városa lenne, 4.260 főnyi lakossággal és 7.241 katastrális holdnyi területtel. Ide járulna a pilisi alsó járás 16 és a pilisi felső járás 21 községe; előbbeni 36.488 léleknyi lakossággal és 61.718 katastrális boldnyi területtel, utóbbi pedig 33.130 főnyi lakossággal és 77.528 boldnyi területtel; továbbá a ráczkevei (Csepel-) sziget 10 községe, 18.950 lélekkel és 46.329 kát. boldnyi területtel. Ezeket kellene kibasitáni Pest-Pilis-Solt- Kis-Kun-vármegye területéből! Ezen 92.828 lélek által lakott 194.816 katastrális holdnyi terület levonása után Pest- Solt és Kiskun vármegye még mindég elég „nagy“ maradna, mert még akkor is 691,465 lélekkel és 1.856.643 katastrális holdnyi területtel birna ! Banális nagyság ez Turócz-megyébez képest . . . A szomszéd Fejér-megye területéből is átlebet kebeleztetni a következő községeket és pedig: Bicske, Csabdi, Diósd, Érd, Ettyek, Mány, Sóskút és Tárnok községeket, Összesen 21.317 léleknyi lakossággal és 52.132 kát. boldnyi területtel és akkor maradna még Fejérmegyének 173.590 főnyi lakossága és 649.692 boldnyi területe. Tehát nem kerülne még ezáltal e vármegye — területre nézve — a kicsiny vármegyék sorába! Esztergom megyéből Csév, Csolnok, Dágh, Epöl, Kesztölcz, Kirva, Leáuyvár, Sári-Sáp, Szent-Lélek és Uny lenne átcsatolandó, 9.170 lélekkel és 24.852 boldnyi területtel. Komárommegyéből pedig Gyermely és Szomor községeket kellene kibasitani, 2.386 lélekkel és 10.736 boldnyi területtel. így az ekként szervezendő budai vagy pilisi vármegye területe 282.536 katastrális holdat tenne, s lakossága 125.702 lélekre rúgna. Méltó szomszédja lenne tehát Fejér, Komárom és Esztergom vármegyéknek! Ezen vármegye területe" öt íőszolgabirói árásra lenne osztható, úgy mint: I. Ráczkevei járás, székhely: Ráczkeve; II. Budai járás, székhelye: Buda; III. Zsámbéki járás, székhely: Zsámbék ; IV. Pilis-csabai járás, székhely: P.-Csaba és V. Szt.-endrei járás, székhely: Szt.-Endre. * I. A ráczkevei járáshoz tartóznék : Csepel, Érd, Lóré, Makád, Ráczkeve, Sziget-Becse, Sziget-Csép, Sziget-Szent-Márton, Sziget-SzentHogy megitta-e keresményét, avagy másra forditotta-e, arról hallgat a krónika. De egyéb adatokat is tud ám a törökbálinti fáma. Köztudomású tény, hogy a pajkos Ámor a szegény mesteriegényt is megtréfálja; — mert a virágnak megtiltani nem lehet. Munkácsy is bele esett abba a végzetes sötét verembe, melynek hétköznapi neve: szerelem! Hogyne; hisz Munkácsy legkivált „virágokat“ szeretett festeni; s azt mondják, hogy a ki a virágot szereti, rósz ember nem lehet! A jó embernek pedig van szive, s a szív megköveteli jussát! A törökbálinti Bokor-féle nagysörcsarnok bejáratánál levő nagy kőpad a megmondhatója, hányszor kélt epedő sóhaj Munkácsy hallgatag ajakéról ? ! E kőpad a megmondhatója, hányszor tekintett Munkácsy a szemközti ház ablakára, a hol a „tekintetesül-“ eladó leánya talán tréfából viszony zá a szerelmes iparos-segéd platói szerelmét! . , És Munkácsy, a ki később ecsetével az egész világ bámulatát megnyerő, nem bírta megnyerni imádottjának — kezét! A „tekintetes ur“ kereken kijelentette, hogy az ő leányát nem adja mindenféle jött- ment — mázolóhoz. A „tekintetes ur“ még ma is él, csakhogy most nem Törökbálinton; és leánya egy hajós- kapitány oldala mellett emlékezik vissza egykori kérőjére. Munkácsy pedig már nem tekintetik holmi jött-ment mázolónak! Miklós, Sziget-Újfalu és Tököl, vagyis összesen 11 község. II. A budai járáshoz tartoznék: Albertfalva, Bia, Budafok, Budakesz, Budaörs, Diósd, Ettyek, Hidegkút, Kistétény, Nagykovácsi, Nagytétény, Sóskút, Tárnok, Torbágy és Törökbálint, vagyis összesen 15 község. III. A zsámbéki járáshbz tartóznék: Bicske, Csabdi, Epöl, Gyermely, Jenő, Kirva, Mány, Páty, Perbál, Szomor, Telki, Tök és Zsámbék, vagyis összesen 13 község. IV. A pilis-csabai járáshoz tartóznék : Csév, Csolnok, Dágh, Kesztölcz, Leányvár, Pilis- Csaba, Pilis-Szántó, Pilis-Szent-Kereszt, Sári-Sáp, Solymár, Szent-Iván, Szent-Leiek, Tinnye, Uny és Vörösvár, vagyis összesen 15 község. V. A szent-endrei járáshoz- tartoznék: Békásmegyer, Borosjenő, Budakalász, Csobánka, Dunabogdány,Kisoroszi, Pilis-Ssent-Lászjó, Pócs- megyer, Pomáz, Sziget-Monostor Tótfalu, Üröm, és Visegrád, vagyis összesen 13 község. Ráczkeve, Buda és Szent-Endre az ott székelő adóhivatal, járásbiróság és telekkönyvi hatóságra való tekintettel, Zsámbék és Pilis- Csaba pedig, mint a tervezett járások központjában fekvő népesebb helyek lennének járási székhelyül kijelőlendők. ■* A fentiek szerint az egyes járások 11, 13 és 15 községgel lennének szervezendök. Erre lehetnek talán ellenvetések ; mert a 60 községet számláló, Mosonmegye tudvalevőleg csak három szolgabirói járásra van fölosztva, 25, 21 és 14 községgel! -— Ez igaz, de lássuk egyesült vármegyénk mai beosztását. Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun-vármegye tudvalevőleg 14 közigazgatási járásra oszlik, mely járásokban a községek száma 7 és 26 között váltakozik. A mostani pilisig alsó járás 16, a felső járás pedig 21 községet számlál, mig a kecskeméti alsó és kiskun-alsó járások 9—9, a kiskun-felső pedig csak 6 községből áll! A pesti felső, pesti alsó, váczi felső és váczi alsó járásoktól eltekintve, a többi 8 járást jóval felülmúlja a két pilisi járás a községek számát illetőleg . . . Ezt az összehasonlítást a fentervezett járások beosztásának indokolására azért tettük, hogy kinek-kinek módjában legyen magának egy kis képet alkotni megyénk közigazgatási földarabolásának mikéntiségéről! Pest-Pilis-Solt-Kiskun-vármegye területén van jelenleg 105 község, melyeknek egyenletes fölosztása mellett a 14 szolgabirói járás mindegyikére 14—15 község esnék. Ezen arány fennáll ugyan a pestoldali 12 . járásban, a mennyiben azokhoz összesen 168 község tartozik, de a budai 2 járásra már 18—19 közság esnék átlag számítással. Hogy ez a mi érdekeink kárára van igy, talán kétséget sem szenved ; — mert valamint, hogy Turócz-megye igazgatása könnyebb, mint Pest-Pilis-Solt-Kiskun-vármegyé-é; úgy a hat községből álló Kiskun-felső járás vezetése is könnyebb a 21 községből álló pilisi felső járásénál , Tudjuk, hogy a járási főszolgabíró a vármegyének legmegterheltebb tisztviselője; — hatásköre kiterjed a közigazgatás, a rendészet, a közbiztonság és közgazdaság, továbbá a köz- és állategészség, közlekedés, nemkülönben a tan ügynek is minden eshetőségeire; — mely feladatai biztosításául, mint a megye ámbuláns hivatalnoka, járásának minden községét több-1 szőr személyesen meglátogatja és azok ügyvitelét megvizsgálja. Már egymagában ez is nehéz feladat és sok idejét veszi el a járási hatóságnak; — azt a rengeteg nyilvántartást, a kihágási erdei, ipar-, halászati és állategészségügyi eljárást fel sem említve. Ezt a roppant hatáskört akként betölteni, hogy a gombamódra szaporodó érdek összeütközésnek élét véve, a hivatalos intézkedéssel a járás érdekei biztosíttassanak és előmozdittassa- nak, szép — de nehéz hivatás, s azért duplán gratulálhatunk magunknak, hogy a két pilisi járásnak oly jellemerős két főszolgabirája van! Ügybuzgalom, részrehajlatlanság és fontos helyzetöknek teljes átérzése által méltán kiérdemelték . járásuk bizalmát 1 A melléjök rendelt 2 szolgabiró méltó bajtársuk a nehéz küzdelemben . . . De mind hiába! a hivatalos tulelfoglalt- ság háttérbe szorítja a közgazdasági érdekek istápolását . . . A budai x’észek emelése tehát municipiális önállósítással történhetik! * Tovább nem mehetünk. Csak jelezni akartuk az irányt, melyen haladva, jövőt teremthetünk a budavidéki községeknek. Nem állítjuk, hogy tervezetünk föltétlenül elfogadandó. . Lesznek és bizonyára vannak is hiányai javaslatunknak, s czikkeink sorozatában talán nem számoltunk le mindég a leszámolandókkal; de ezt nem önhitségből, mint inkább a kellő áttekintés hiánya miatt tettük és azért kérjük, hogy ki-ki nekézményeit avagy ellenvéleményét e lapok utján közölje, mert e tárgy megérdemli, hogy behatóbban foglalkozunk vele. E czikk-sörozat czélja egyes-egyedül csak Buda vidékének emelése iránti kísérlet volt; tehát más oldalról bírálat tárgyát sem képezheti. A lelenczház Budán legyen. Hyeronimi Károly belügyminiszter vasmarokkal fogott hozzá, hogy elődjeinek, átársadalommal szemközött, a belügyi kormányt terhelő restáneziáit elintézze. Közismert dolog, hogy ez év január havában a következő rendeletet intézte a. székes- főváros közönségéhez: Budapest fő- és székváros közönségének! A „Sándor István“ által egy fölállítandó lelenczház czéljaira 1793-ban tett 10.000 frtos alapítvány az azóta felgyűlt kamatokkal és az azóta tett más alapítványokkal együtt most már a 300.000 frtot meghaladván, elérkezettnek látom az időt arra nézve, hogy ezen „szül- és lelenczházi alapnak“ nemes czélja, mint azt m. é. deczember hó 6-án 103.239. sz. a. kelt leiratomban is kifejtettem, megvalósittassék. Miután egy lelenczház felállítása a fő- és székvárosnak is érdekében fekszik és a székes főváros közönsége soha sem késett ily nemes czélu és közhasznú intézményeket anyagilag is támogatni, azon felhívást intéztem a fő- és székváros közönségéhez, hogy a kérdéses intézet létesítésére szükséges 5000—8000 négyszögölnyi területet ingyen engedné át. 5000 négyszögöl lenne azon minimális terület, melyen a kérdéses intézet czélszerüen felállítható lenne, de arra, hogy a felállítandó lelenczház czéljának tökéletesen megfelelhessen és későbbi igényeknek megfelelően kibővittethessék, körülbelül 8000 négyszögölnyi területre lenne szükség. Fölkérem ezek alapján a fő- és székváros közönségét, hogy ezen terület átengedése iránt határozni s erről engem értesíteni szíveskedjék. Budapest, 1894. évi január hó 18. Hieronymi s. k. A székes főváros tanácsa ezt az ügyet azonnal az elintézés stádiumába terelte, a menynyiben a közjótékonysági bizottság az építendő lelenczház számára a Nagy-Zuglóban azt a 8000 négyszögölnyi területet jelölte ki, melyet a belügyminiszter is jónak talált. A telekadóbizottság hozzájárult ahoz, hogy a főváros ingyen telket adjon a lelenczháznak. E kérdéshez nekünk nem annyira Buda érdekében, mint az ügy érdemében van szavunk. Mielőtt a belügyminiszter e kérdésben határozna, figyelmébe ajánljuk nézze át a le- lenczházak egészségügyi statisztikáját s úgy fogja találni, hogy az elhalálozás a legjobban kezelt lelenczházakban is óriási. Szakértők foglalkoztak e szomorú tünettel és úgy találták, hogy a halálozási arányok e nagy százalékának oka a rossz egészségügyi viszonyokban rejlik. A lelenczházakat — pedig ember-anyagot akarnak vele megtakarítani — olyan városrészekbe építik, hol nem a legjobbak az egészségügyi viszonyok. Minden budai lokálpatriotizmustól elte-
