Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-04 / 9. szám
Budapest, 1894. (3.) BUDA és VIDÉKE Márczius 4. kintve a lelenczház építésére nézve legalkalmasabb Buda vagy Buda vidéke. E tárgyban többen közölték velünk véleményüket, egy rész arra a fővárosi telekre szeretné, mely a bécsi kapu-téren van. Jó volna ezt is megtekinteni és sok más egyéb telket is és mielőtt a belügyminiszter véglegesen határozna, tanulmányoztassa a közegészségügyi szempontokat is. Maga az elméleti tekintet is figyelembe veendő, melynek egyik iránya az, hogy a le- ienczház káros hatású a közerkölcsiségre és kiemeli a belga rendszert, hol a lelenczeket csakis vidékre adják egyes földmives családokhoz, de szigorúbb ellenőrzési rendszer mellett, mint ez nálunk van, hol ugyancsak farsangol az angyalcsinálás. Kérdés, a mi nemzeti jellegünk helyez- kedbetik-e arra az álláspontra, mint p. o. Németország, hol a szakértők p. o. Pappenheim, Wirth, Hügel egészen ellene vannak. Elég fontos kérdés ez, a mit ha vizsgálunk úgy látjuk, hogy az eddigi eljárás mellett a lelenczeknek családokhoz való kiadása nem jó eredményű ! A gellérthegyi alagút. Lechner Vilmos nyugalmazott fővárosi tisztviselő, a gellérthegyi alagút tervezője, megjelent lapunk szerkesztőségében és bemutatta az általa terveit alagút leírását és rajzait. Az alagút az eskütérrel és a rudasfürdői híddal egyenes vonalban lenne sokkal magasabbra és szélesebbre, tervelve a krisztinavárosi alagutnál úgy, hogy a villamos-vasút kényelmesen közlekedhetik. Be lenne vezetve a villamvilágitás is. Az alagút össze lenne kötve a töltéssel a budaörsi útig. Itt épülne a déli vasút összekötő állomása is. Éz a terv uj Budának fejlődését a Kelen- földön és Lágymányoson nagyban előmozdítaná. A magyar államvasut és déli vasút kéjvonatai a Kamara-erdőt is élénkítené. Mint értesülünk 1891. szeptember óta van e terv a székes főváros tanácsának Il-ik ügyosztályában és várja az alkalmas időt, a midőn ezt elbirálják és elintézik. A budai érdekek emelésére alakult bizottságnál is van egy példány s ott is tárgyalni fogják közelebb. Tehát két alagut-tervelőnk is van, Stein Péter és Lechner Vilmos. Azt hisszük nem lesz érdektelen velők foglalkozni a műszaki közegeknek. Lechner Vilmos ur úgy véli, hogy a hévvizek forrásai, nincsenek veszélyeztetve, mert ezeket le lehet vezetni. E megnyugtató' körülmény is kívánatossá teszi a mielőbb való elintézést, mert ez úgy szépészeti, mint közlekedési és városfejlesztési szempontból fontos. Emlékezés Vallott Imrére. A magyar irodalomnak egy kiváló munkása emlékét újítom fel. Nagy és kiváló érdemei között Petőfi felfedezését és megmentését is neki tulajdonítják. Ez az elhunyt iró és szinmüköltő Vahott Imre. t Sokan emlékezhetnek még reá Újlakon, hol élete végnapjait töltötte és a hol meghalt. Az napság a. magyarosodas nem állt úgy mint ma Újlakon. Akkor még nem láttunk oly megható jelenetet, mint ma, hogy a német ajkú nagyapa nem tud beszélni magyarul gödécsölő unokájával. Ringatja térdein, dédelgeti, a szeretet néma nyelvén enyeleg vele, de nem érti szavát. Vahott Imre volt azoknak egyike, ki itt Újlakon a magyarosodás magját elvetette. Nem oly könnyen ment ez és a kik akkor és ma erre közremunkáltak azok hazafiui érdemeit tisztelettel kelUelismerni. Ma már egy lelkes tábor küzd a magyarosodásért és e küzdelem naplója fényes ered- I ményt, nagy sikert jegyezhet fel. Az úttörők között áldva említhetjük Vahott Imre emlékét. Nem csak mint iró, de mint ember is központja volt a társaságnak kire szívesen figyeltek, örömest hallgattak. Kedvéért sokan jöttek át Budára az irói és művészi világból. Ott nyugszik a kerepesi temetőben, távol Budától, melynek nagyságáról álmodott és beszélt. Sokat irt a gellérhegyi czitadellára helyezendő Árpád-szobor s a dunai hidak tárgyában. Hintette az eszméket és lelkesített. Azok a dolgok a miket beszédtárgyává tett ma izmosodottján valósultak meg. Az asztaltársaságoknak nagy jelentősége van. Sokszor világra szóló, emberiséget boldogító nagy tények alapvetői. Az emberek itt egy családot képeznek, akaratuk, terveik az összetartás utján valósulnak. Innen terjed szét legtöbb esetben több olyan, a mi egy-egy városrész emelkedését biztosítja. Vahott Imre ébresztette a társaságot. Egész beszédeket tartott Buda elhanyagolásáról. Akkor javarészt csak a pusztában hangoztak el e szavak. Ma már a történet beszél egynémelyikről. Buda felébredt és elkezdette gondozni magát, ne felejtkeznünk el a derék magyar íróról sem ki a kezdeményezők között volt. Nem csak maga irt, de irótársait is biztatta, kik közül különösen Balázs Sándor ragadta meg legtöbb ízben Budáért a tollat. Egyik szép felszóllalását a „Buda és Vidéke“ mai számában közöljük. A festőket és szobrászokat arra ösztönözte, hogy ide jöjjenek át és itt alkossanak műtermet. A tudományos és szellemi világ gócz- pontjául tervezte Budát. Csudáljuk, hogy az Írók és művészek körében nagyobb viszhangra nem talált ez a fontos és életrevaló gondolat. A budai Helikon eszméjével ma is jó volna foglalkozni és az itt lakó irók és művészeknek többször összejönni. Nem kell elszakadni Pesttől, ki forgatná agyában e kábaságot, de itt jobban megtalálhatjuk a hangulatot. . . A szép költői vidék fokozza és edzi a munkakedvet. A régibb irók és művészek megértették ezt. A festők közül Ligeti Antal sok szép pontot örökített meg. Berecz Károly, b. Eötvös, b. Kemény Zsigmond, Kecskeméthy Aurél, Jókai Mór, Balázs Sándor, még régebben Vajda Péter rajongtak Budáért. De talán annyira egy sem szerette, mint Vahott Imre. Megérdemelné, hogy az újlaki magyar asztaltársaság megszerezné az iró arcz- képét, mit egy jónevü akadémiai művész festett, a minek hollétéről a IV. kerület jegyzője, Prohászka Ferencznek van tudomása. A jelenben a lelkesedést a jövő érdekében legkivált azzal éleszthetjük, ha emlékezünk régiekről. Halvacsora az Istenhegyen. Az istenhegyi törzslakók a téli kivilágítás alkalmából egy halvacsorát rendeztek az Eötvös- villában. A ki ezen az ünnepélyen megjelent az örvendetes tapasztalásra tehetett szert. Fenn a hegyen, hol elszórva távol laknak egymástól és a találkozás nagy közlekedési akadályban ütközik, oly közszellemet és szoros Összetartást találhatunk, mely valóban tiszteletreméltó. Ez a kitűnő közszellem, ez az összetartás valamennyinek, az egésznek, egyenkint és ösz- szesen az érdeme. Nincsenek itt elválasztó korlátok a kölcsönös megbecsülés, a polgáregyenlőség a szó nemes értelmében nem engedi felépülni azt. Szeretik azt a földet, mit a gondviselés nekik jelelt ki, hogy szorgalmukkal, munkásságukkal mutassák meg itt a kötelességek helyes betöltését. Egy nagy családi kép az, mit a látogató élvezhet. Bármily társadalmi osztályhoz tartozik valaki, tagja ennek a nagy családnak. A szellem teljesen magyaros, az emberek jó magyarok, jó hazafiak. Valóságos téli rege, annak a ki oda téved, a visszavonásnak semmi nyoma, a hangulatot nem zavarja vita vagy vetélkedés. Más városrészekre nézve hasznos tanulmány lehetne egy ilyen istenhegyi estély. A derék polgárok megérdemlik, hogy ezért őket a nyilvánosság előtt megdicsérjük. A hegylakók mind, mind érdemesek erre, valamennyi büszkélkedbetik a sikerben. Gotzél György igazgató és dr. Hán Pál beszéltek ezen az estélyen. Két igazi magyar zamatos ember. A tanítók és az orvos egyetértése megfejti a közszellem előnyös mérvét. Mindet csak a hivatás legnagyobb szeretető kötheti ide és az áldozatért kárpótolja a derék lakosság tisztelete és szeretete. Az ő pályájok itt apostoli küldetés, a minek fáradságot nem ismerő kitartással felelnek meg. Különben ide nem kell vezér, valamennyi katona öntudatosan állja meg helyét. Azt hittük, hogy a természetben csoda történt és a Tisza Kanyarodott fel az Istenhegyre, ezt a csalódást fokozta az az alföldi módon feltálalt bográcsokból illatosán gőzölgő halpaprikás, mit Singhoffer, a fővárosi halászok között egyik legtekintélyesebb, főzöt és a mit ott bográcsból az Ízléssel berendezett teremben osztottak szét, akár csak egy Tiszaparti halászvacsorán. A halpaprikást Balanek Antal az Eötvös-villa kitűnő vendéglőse étekfogásai követték és az ő pinczéiből került jó borok nógatták a vendégeket annak a mondásnak alkalmazására: átkozott a hal vízben. Az estélyről szóló tudósításunk a következő : A múlt hó 27-én, az Istenhegyen, a téli világítás létesítése alkalmából, az „Eötvös“- vendéglő magánhelyiségében fényesen sikerült halvacsora volt. Fényes sikerének egyik főtényezője mindenesetre az volt, hogy az Istenhegy lakóin kívül, az idő kedvezőtlen volta ellenére is, a városból szép számban jelentek meg hölgyek és urak. A halvacsora jelentőségét nemcsak abban véljük megállapíthatni, hogy az Istenhegy törzslakói a rájuk nézve nagyfontosságu téli világítás sikeres kivívása feletti megelégedésüknek, örömüknek adjanak kifejezést; hanem főkép abban, hogy oly közös érzet, közös akarat nyil- vánulását látjuk benne, melyszerint a törzslakók egy tömör egésszé egyesülve, ezentúl közös elhatározással, közös akarattal, egymást kölcsönösen buzdítva és támogatva fogják az Istenhegy mindazon érdekeit, tényezőit ápolni fejleszteni, melyeket főleg tél idejében nélkülözünk. Szente Lajos, Gotléb György, Horn Vilmos és dr. Hán Pál rendező urak fáradozása folytán esti fél 9 órára, mintegy 58—60 személyből álló társaság gyűlt egybe az „Eötvös“-vendéglő, egyszerűen, de Ízléssel díszített termébe. Csakhamar ifj. Singhoffer Ágoston halászmester ur szives felügyelete mellett készült ízletes halászlét hozták a terembe, nagy bográcsokban, melyekből mindjárt a tányérokba osztották szét. Nem mulaszthatjuk el egyúttal őszinte köszönetét mondani Balanek Antal vendéglős urnák valóban önfeláldozó és önzetlen fáradozásáért, mely szerint vendégeit mindenben kifogástalanul kielégíteni iparkodott, mi neki teljes mértékben sikerült is. Az első pohárköszöntőt Mérő János kir. tanácsos urra mondották, kiről köztudomású dolog, hogy az Istenhegy ügyeiért mindenkor síkra száll. Lelkes éljenzés követte a köszöntőt. Pohárköszöntőt mondottak továbbá dr. Babarczi Schwarzer Ottó isk.-széKi elnök urra is, ki nemcsak az iskolák ügyeit hordja szivén, hanem az Istenhegy egyéb ügyeiért is lelkesedik. E pohárköszöntőt hatalmas éljenzés követte. Éltették még a vacsora folyamán az Istenhegy törzsekéit és Gotléb György vezetö-tanitó urat. Vacsora után a társaság még sokáig maradt együtt, kedélyesen mulatva. Jelen voltak : ifj Szinghoffer Ágostonná, Simon Imréné, Lett Jánosné, Dr. Hán Pálné, Máthé L íjosné, Loboda Józsefné, Gromannné és Hán Hermina kisasszony stb. á vendégek között ott láttuk: Erdélyi Gyulát, a Buda és Vidéke szerkesztőjét, Fisch Márkust, ifj. Szinghoffer Ágostont, Simon Imrét, Lett Lajost, Richter Károlyt, Münszter Károlyt, May Jánost, Knapp Ferenczet és az Istenhegy törzslakóinak nagy számát stb.
