Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-04 / 9. szám
Budapest, 1894. III. évfolyam 9. sz. Vasárnap, márczius 4. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az: I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KI ílDÓ-H IV ÄT Ap, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., KrÍBstim&-mtoBa 14. aiám. Megjelenik minden vasárnap. Elöüneléai árak: Egész évre 12 korona, fél Wre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 flllér. &z;íib.k:i;sz;tőssÍ<3, I. kér., Pálya-utcsa 2. stáci 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Buda az országos kiállításon. A milleniumi kiállítás rohamosan közeledik, az intéző körök szorgalmasan dolgoznak a részletes terveken, a vidék városai csaknem kivétel nélkül szerepelni óhajtanak, kiállítva falaik között lezajlott történelmi nevezetességű jelenetek egyikét. Váljon Buda miként lesz képviselve az országos kiállításon ? Oda állítjuk „in natura“ az idegeneknek, mondván: íme lássátok hazánk történelmének legnevezetesebb városát, omladozó bástyafalaival, pusztuló emlékeivel; olvassátok áhítattal a várbeli házak falaiba illesztett szerény emléktáblákat és azokból megtudhatjátok, hol állt Mátyás hires palotája, hol laktak hazánk leghíresebb zászlós urai, hol fejezték le Kont és társait és Hnnyady László királyi herczeget. Egyetlenegy emlékünk sincs már, hová kegyelettel zarándokolhatnánk, elpusztult minden a csaták zajában s a mit megkímélt az ellenség féktelen dühe, az elpusztult a csákány romboló munkája alatt. Bizony nagy zavarba fogunk jönni, ha idegen vendégeink kérdésére egyetlen „nincs* szóval kell felelnünk. Megmutathatjuk ugyan Martinovics és társainak A „BEM és VIDÉKE“ TAiUZAJA. Munkácsy. (Karczolat.) Irta : Navarra Jdaeef. A. múlt hét egyik föeseméuye minden esetre Munkácsy „Honfoglalás“ ez. képének Párisból Budapestre történt megérkezése volt. A kép hossza, illetve szélessége rámástul együtt circa 14—16, magassága pedig 5—57* méter. Egy bécsi hírlapíró szerint ennek az óriási festménynek legnagyobb eredetisége az erős tájképszerüség s a rendkívül élénk „pleinair“ (természetesség); az alakok plasztikus volta pedig csodálatos. E mükép alakjai — Rákosi Jenő szerint — valamivel nagyobbak a természetes emberi magasságnál; van rajta talán 65 teljesen kidolgozott és vagy 20 elmosódottabban festett arcz. Szembe állván a képpel, a jobboldalt Árpád foglalja el, körülvéve a hét vezér által. A fehér hadi ménjén ülő honfoglaló arczárói fenséges nyugalom sugárzik le, és a hét törzsök főnökei, szintén lóháton, a legnagyobb érdeklődést tanúsítanak egyrészt a győztes magyarság lelkes ujjongása és tomboló öröme, másrészt pedig a meghódolók komolysága iránt. A leigázott népek hódolni jönnek s pompás öltözetű, előkel alakok és papok vezetik a küldöttséget; a háttérben parasztok hoznák a hódolat jeleit: földet, füvet és vizet! vesztőhelyét a puszta vérmezőt, a török uralom megszűnésének emlékére a várbeli katonai templom falába illesztett szerény emléktáblát, a bécsi kaput, ha ugyan addig állni fog, a renovált Mátyás-templomot no meg a Jezsuita-lépcsőt, mint Mátyás király diszkertjének állítólagos bejáratát. Ezzel azonban aligha elégítjük ki vendégeink kiváncsiságát s azt hisszük legfőbb ideje volna, ha már eredeti dolgokat bemutatni nem vagyunk képesek, legalább történelmünk nevezetesebb eseményeihez méltó emléktáblákról kellene gondoskodnunk. A Szt.-György-tér, melyhez a legfájdalmasabb emlékek fűződnek, Budának oly exponált helyén, hol az idegenek forgalma talán a legnagyobb. — Micsoda világra szóló események színhelye volt hajdanában azt felsorolnunk fölösleges; tudja azt minden magyar ember, tudja minden igaz hazafi. Ma méltatlanul egy . rozsdás vasszobor keretjéül szolgál, váljon mit vétett, hogy épp a legfájdalmasabb esemény emlékoszlopát kell hátán hordoznia ? Mátyás király emlékét még csak egy mellszobor sem hirdeti, Hunyady László tragédiáját sehol megörökítve nem találjuk. A bonalapitás emlékoszlopának az A pánezélos és egyéb vitézek sürü sokasáéra, az ujongó magyarság tömege, a háttér nyitott sátora, a kirántott kardoknak és a feltartott karoknak rendkívül klasszikus harmóniája fényes tanúbizonysága a művész csodás kom- pozicziójának és kimondhatatlan találékonyságának. Hogy e kép magyar szívre nézve mily benyomásu, arról tán felesleges beszélni; — de több mint valószínű, bogy ép e kép lesz a mil- lenium szemefénye. A ki a magyar honfoglalás történetét tudja (ki az, a ki azt nem tudná ?) és a ki az ezen honfoglalásról irt bőskölteményeket ismeri (és ki az, a ki ezeket nem ismerné?), az elképzelheti, hogy mily kincset bir nemzetünk e festményben ! Voltak és vannak oly történetírók, a kik a magyart vérengző barbárnak festve, öt csak rosszra törő vadember számba vették és veszik. íme a művész fantáziája nemesebb színben mutatja be honfoglaló őseinket. Nem véres csatát, hanem békés bódítást ad elénk; bámulandó és csodálandó honfoglaló őseink erővel párosult bölcseségét s a győzelemben is tanúsított fenséges komolyságukat! Vérrel szerzett hazánk jelen állapota és vérrel megirt történeti múltúnk is bizonyítja, hogy a magyar nemcsak csatában a vérontás — de nemzeti politikájában a lélek és a szellem felsőbbségével is bírt. Van szép és megható történeti múltúnk, de van — hál’ az égnek — szép társadalmi és közgazdasági jelenünk is. Van irodalmunk és művészetünk! Vannak Íróink és művészeink! ország szivében, még pedig Budán volna legméltóbb helye, melyre ez ódon város történelmi múltjánál fogva is már érdemeket szerzett. Árpád sírjának felkutatását ugylát- szik teljesen elejtették, pedig a véletlen- ség által napfényre került rommaradványok kevés reménynyel kecsegtettek, hogy az albaeclesia helyét csakugyan a Viktória tégla-gyár területén kellene kutatnunk. Már pedig ily czélra még akkor is, ha pozitív eredményre nincs is ! kilátás, néhány ezer forintot fordítani hazafias kötelesség. Felhívjuk az irányadó körök figyelmét, hogy a millenium alkalmával rendezett ünnepségekből juttassanak nekünk is egy keveset nehogy az idegen vendégek Buda hajdani fénykorát és eseményekben gazdag történetét még csak a legszerényebb igényeknek megfelelő módon se tudjuk igazolni. r a Pilis-megye. v. Ezen befejező czikkre tartottuk fenn magunknak az újonnan szervezendő budai vagy pilisi vármegye mikénti alakítását, illetve az ezen alakítás mikéntjére vonatkozó javaslatunkat. Lássuk tehát miként születhetné meg ezen vármegye.-------------------. i.u im wmnimcm- . ». ■ ' ír óink leírták, kölőink pedig megénekelték már a honfoglalást; s most művészeink művésze hazánk megalapitásáról tanúságot teendő, meg- I szólaltatta a vásznat! Munkácsy e müvével beigazolta, hogy mégis magyar, a magyar; s a hét vezér mögött, a kép jobb szélén látható „öreg“ magyarok egyike a művész fejével büszkén hirdeti — származását! Mert hát a mienk 0 művész, testestül- lelkestül. A mienk volt szegény asztalos-legény korában és a mienk most is, mint hírneves művész ! (Sajnos, hogy nem idehaza él.) Tán nem követünk el indiszkrétiót, ha a művész elő életéből, (még életében) elmondunk egy epizódot. Ártatlan esemény ez, melynek közlésével senkit meg nem sértünk. Tudva van, hogy Munkácsy fiatal korában nem vászonra, hanem csak közönséges puhafára festett, lévén ő a legegyszerűbb asztalosok egyike, a ki a falusi nép által használt ládákra és ágyakra tulipiros és pupikék tulipántokat festett — művészi kivitellel. Mint a mester uramék kedve és kénye által uralt asztalos-legény oda kellett mennie, a hol ép szükséges volt reá így többek között Törökbálinton is tartózkodott sokáig, mint asztalos és — mézoló. Sokan emlékeznek még reá itt, s azt mondják, hogy keresményéből nem forditott sokat a — kosztra! Ha itt-ott — adománykép — hozzáfért valami ennivalóhoz, azt jóizüen megette; különben rajzolással foglalkozott az ebéd ideje alatt!
