Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-11 / 6. szám
Budapest 1S94. (4.\ kiigazításnak venni azt, lia e papi földek, melynek haszonélvezeti joga a r. k. plébánost illeti, kire tékát az e földek utáni terhek — adók is — rovandók, nem tudom politikából-e vagy tévedésből a templomnak lettek írva. persze csakis a községházán, a szt.-endrei telekkönyvben szintúgy, mint a budai földadó kiszabási hivatalnál nem, mert e helyeken a kataszteri birtok-ív szerint nem a templom-pénztárnak, hanem a plébánia, azaz a róna. katk. lelkészséghez lettek írva és mai napig is igy állanak a telekkönyvben. Sz. K. ur szemrehányáskép mondja nekem „plébános ur akkor sem járt a községházához, mikor mint községi virilisnek az kötelessége lett volna.“ Ezt is helyre kell igazitanom. Néhai Gyur- kovics József mint községi jegyző, és még mások is, meg lettek választva a község által megyei bizottsági tagoknak, és ezek is vajmi ritkán képviselték a megyei gyűléseken községünket. — Egy ízben a községi kőbánya-ügyben engem kért fel az akkori biró meg a Stagl és Schmiedt-féle czég, jönnék el velők a megyebizottsági gyűlésre és keresnék ottan szószólókat a bizottsági tagok közül, akik a D.-Bogdányi községi kőbánya érdekében mellettünk szólnának, a jegyző otthon maradt. Ezt is megtettem, mentem velük. Továbbá előbb jártam én a községi képviselőtestület közgyűléseire, mint a tiszteletes ur; mentem én és nem csupán felekezeti, hanem biz még ,..ás vitális és közérdekű községi ügyekben még más hová is, igen! egész a belügyi, gazdasági és kereskedelmi minisztériumig az akkori elöljárókkal, kérni és megvédeni községünk kőbányaérdekeit. És ezekért, sok utánjárásomért, és fáradozásomért végre gorombasággal traktáltak; igv például az iskolaszéki gyűlés alkalmával derék káplánomat, a községházánál pedig engemet részesített bíró uram olv bánásmódban, a milyenben a falu kanászát vagy mező csőszeit sem részesítheti. Ekkor azután kénytelen voltam elmaradni. Végre 26 évi fáradozásomért azzal jutalmaztak meg, hogy kifundálva valami magasabb adó czensust, az egy negyed telekből álló kath. plébánia földek után fizetendő adót a templom-pénztárra átírván, a községi virilisták névjegyzékéből szépen kipuskázták a kath. plébánost. Szappanos Károly urat pedig mint a másfél okta reform, lelkészi földek haszonélvezőjét és a 160—170 református léleknek lelkészét hamarosan felvették a virilis képviselők közé, persze ezáltal semmi igazságtalanság nem történt. A róm. kath. templomnak vau továbbá fél erdei joga is a községi erdőben, és pedig már 1831 óta; ezt is úgy igazították ki a falu házán az elöljárók, hogy a templom eddig egy félhasább fát sem kaphatott az említett közs. erdőből, mert a biró ur és egyúttal a fakiosz- tófa igy akarta ezt, a templomnak járó failletményt haza vitette vagy a saját, vagy tán más udvarára. Igen, mint mondám, a templomnak nem adtak soha még egy gyufa nagyságú fadarabot sem. Nemde itt sem történt semmi igazságtalanság velünk P 1892. évi aug. végén kapott a falu bírája a templom-pénztárból a székes-fehérvári káptalan által ide küldött 84 frt 40 krt a kálváriakápolna tetejének helyreállítására. A tető elkészült, a bírótól azonban hiába kértük a fölvett 84 frt 40 kr.-nyi pénzösszegről és annak hová- forditásáról a saját igazolásunkra szükséges rendes és hiteles okmányt, vagyis a fakereskedő által kiállított és saldirozott számlát; de biró uram egyre vonakodott azt atadni, vegre a Párkányban lakó fakereskedőhez fordultunk és onnan kéri ük a nyugtát, de ez vonakodott ily okmányt kiállítani, mert úgy mond még nem fizette ki a falu bírája a nála bevásárolt tárgyakat. A helység birája hivatalból föllett szólítva arra, hogy hozza tisztába ezt az ügyet, hogy a templom-pénztár kezelői igazolhassák magukat a 84 frt 40 kr. hováforditásáról; a' községi irodából az a rövid hivatalos válasz jött, hogy a dolog nem oda való, tehat ad acta lett téve. Végevünk biró urammal! csak Sz. K. urnák akartuk tudomására hozni, hogy az ő állítása szerint már kireperált szekér (t. i. a község közigazgatási szekere) még most is csak BUDA és VIDÉKE „döczög“ legalább ebben a czifra dologban, a melybe a hitközség is beleszólhat. Ezzel áttérek a nagy felkezeti és iskolai pénztár hátralékaira és rendetlenségeire. Ezek onnét eredtek, hogy a rósz fizetőket komolyan nem sarkalta a községi elöljáróság. Az ikolaszék kötelességéhez hiven rendesen beterjesztette a hátralékosok jegyzékét, de azokat a fizetésre komolyan fölszlitani mindenki fázott, sőt az is megtörtént, hogy az elöljáróság, mint végrehajtó közeg, az iskolaszék azon kérelmét, hogy a rendetlenül fizető hátralékosokat a fizetésre nógassa, kereken megtagadta, amit aktákkal is bebizonyíthatunk. Főszolgabírói rendelet kellett, mely az elöljáróságot a kötelesség útjára terelte. Azonban ebben sem volt nagy köszönet, hogy miért ? azt tudja Sz. K. ur is, meg az elöljáróság is. — Az iskolaszék háta mögött azonban mindég találkozott valaki, ki kontrát mondott, ki az iskolaszék törvényes intézkedéseit és tetteit birálgatta, cselekvései ellen agitált és annak működését akadályozni iparkodott. Ily módon történt, hogy az egyre szaporodó restáncziák mindé r szerepeltek és szaporodtak a főkönyvben egész a mai napig. — Azután az sem áll ám, hogy a régen divatban volt rendszer alatt pontosan kapták volna a plébános és a mester (igen csakis a mester, mert tanító sohasem kapott a községi pénztárból egy fillért se) a község pénztárából fizetésüket; hanyagul kapta azt a pap is, mester is mindég. — Sz. K. ur vegyen magának időt és tekintsen be a régi számadásokba, hol erről meggyőződést szerezhet. Presokovich. A. r. k. plébános. Hasznos tudnivalók. A főváros területén egy hirdetmény van kifüggesztve, mely a borjúhús és növendék marhahús kimérését, valamint az áruba bocsáj- tott borjú életkorát határozza meg. A Buda és Vidéke kötelességének tartja a vidéki olvasó közönségének s a községi és körjegyzőségeknek is abból a czélból tudomására hozni, hogy a szomszédközségekből a fővárosba jövő eladók jó eleve tájékozva legyenek. A szabályrendelett főbb pontjai ezek. A fővásos területén négy héten alóli szo- pósborjut levágás és közfogyasztás czeljából eladni tilos. Borjúnak csak a négyhét és két hónap közti állat tekinthető és borjúhúsként csupán az ilyen állat húsa mérhető ki, kivételesen a kéthónapos kort túlhaladott, de hat hónapnál még nem idősebb állat is borjúként levágható és húsa kimérhető, ha tejjel táplált s erre vonatkozólag a székesfőváros tanácsa által megállapított módon ez a körülmény iga- zoltatik ; mely kimondja, hogy abban az igazolványba az állattulajdonos neve, a borjú kora, faja, neme. színe s netán bélyege is rajta legyen ; valamint az is, hogy a borjú az igazolvány keltének napjáig sem szálas, sem szemes, vagy egyébb takarmány fél ével mint tejjel nem táplálkozott s a tulajdonos istálójából közvetlenül a budapesti marhavássárra nagy piaczra vitetik, az igazolvány a tulajdonos által is aláírandó s az igazolványba foglalt adatok a községi elöljáróság által igazolva a község pecsétjével is ellátandó. A levágandó vagy a már levágott állat kora s fejletséye leginkább a fogakból állapítható meg, ennélfogva a székesfőváros területére szúrt, vagy ölt állapotban behozandó borjú fejét a törzstől elválasztani tilos. A szabályrendelet azonnal életbe lépett. A szabályrendelet áthágása kihágást képez s az 1879. évi XL. törv. ez. 137—138 §§-ai szerint 2 írttól 50 írtig, nem fizetés esetén 5 napig terjedhető elzárással fenyitetik. Az itt elsoroltakból látható, hogy ez a rendelet elég szigorú, tehát jó eleve figyelmeztetjük vidéki olvasóinkat, hogy ezentúl négy héten alóli gyenge borjut ne hozzanak eladás véget a fővárosba, nehogy kitegyék magukat annak a kellemetlenségnek, hogy a behozott állatott le is foglalják, de ezenfelül érzékenyen meg is büntetik. Február 11. Mulatságok. Az I. kerületi polgári kör jelmez- estélye Az I. kér. polg. körben f. é. február hó 6-án farsang utulsó napján — zajlott le a körnek jelmezestélye, a melyre oly nagy számmal jelentek meg a budai szép leányok és menyecskék és ezek tisztelői, hogy az összes termek már este 10 órakor zsúfolásig megteltek, a vigalmi-bizottság kevés híjjá, hogy ki nem függesztett az ajtóra egy táblát a következő felírással „Megtelt“, mint ez a közúti kocsikon szokásos. De daczára a nagy szorongásnak és az ennek következtében beállt tropi- kús hőségnek a pajzán vig kedély nem hiányzott. Élvezetes szingazdag látványt uvujtott a sok gyönyörű jelmez, ezek körül különösen szépek voltak a „Tavasz“, „Nyár“, „Pipacs“, „Postás leány“, „Genius“, „Piroska“, „Czigány leány“, „Bébé“, „Szegedi leáuy“, „Alföldi leány“, „Lóhere“, „Spanyol nő“, „Cseh leány“, „Mártha“, „Lepke“, „Danubius“, „Sváb leány“, „Éj királynéja“, „Pierette“, „Empire“, „Napra forgó“ jelmezek. Az első négyest 106 pár tánczolta. A seupé csárdás alatt érte el legmagasabb fokát az animó és azt még emelte a soupé szintén elmarad- liatlan előkelő krisztinavárosi patikusnak dél- czeg alakja, a ki Horváth Mátyás primás mellett helyett foglalva piros selyemkendőjét lobogtatta s igy biztatta tánezra a rezgő párokat. A szünóra alatt tombolajáték folyt le, a mely alkalommal egy malacz, egy üveg franczia pezsgő és egy nagy tál fánk sorsoltatott ki; képzelhető, hogy mennyire dicsérhette a vigalmi bizottságot a szerencsés nyerő, a kinek oly nagy disznaja volt, hogy csakis 20 fillérbe kerülő tombola-jegy alapján birtokába juthatott a Gürsch Ferencz „Politikus Greisler“ konyhájában sült malacznak és a többi tárgyaknak. Reformnak mondható a Gulden Ármin törzskari vezér által bevezetett „Cotillon“ keringő. Hosszú papír tekercsekkel ajándékozta meg a hölgyeket és azon tánezos, a ki a hölgyek által nyil-sebességgel elhajított tekercsnek a végét megkapta, egyszersmind a nőt a kerin- . gőre is. Szakértők mondják, hogy ilyen Cotillon a polg. körön kívül e földtekén előzőleg még csak Párisban rendeztetett. E fényesen sikerült estélylyel fejezte be működését Terpsychore a körben ezután júniusig nagy pausa leend, a mikor is az “Eötvös nyaralóban“ fogja a kör nyári táncz- mulatságait tartani; alkalmuk lesz tehát az Ámor nyila által érintett sziveknek találkozni, hacsak az oltár előtt „Hymen“ lánczaiban nem egyesültek volt már A zenét ezúttal is Horváth Mátyás hírneves czigányprimás zenéje szolgáltatta a közönség legnagyobb megelégedésére. Leányok: Apt Eleonora, Balogh Szi- dike (Empire), Buchwald Flóra (Éj királynéja). Chorus Gizella, Dolfl Hermíu, Doroschitz Káldy Gizella, Eisinger Gizella, Erdélyi Jolán, Farkas Ilona és Vilma, Frey Anna, Fock Juliska, Garay Giza, Goczigh Stefánia, Grabocsay Paula, Grenzó Paula (Tavasz), Grenzó Róza (Piroska), Győri Ottilia, Gürsch Emma. Hillebrandt Luiza, Honeisek Vilma, Jaksa Irma, Jámbori Kornélia (Pierette), Járosi Mariska (Czigány leány), Kars Emma, Knoll Lenke é» Erzsi (Pipacsok), Kovács Róza (Alföldi leány), Kunhegyi Kamilla, Marosi Ilona, Martinék Mariska (Postás leány), Manka Luiza (Bébé), Muchmayer Luiza, Novák Mariska (Danubius), Oberhuber nővérek, Ott Irma és Józsa, Offner Irma (Sváb leány), Payer Aranka (Cseh leány). Payer Margit (Mártha), Pfisterer Elvira, Ráhel Anna, Rudolf Karolin, Sármár Luiza, Sauersitz Margit, Szathmáry Gézn, Schwingenschlögel Berta (Spanyol nő), Szuly Gizella (Genius), Toluay Etelka (Lepke), Váli Matild, Walter Róza, Záborszky Ilona (Nyár), Zaitsek Gabriella (Piroska) és Czelestiu. Asszonyok: Bárány Zsigmondné (Alföldi leány), Chorus Rezsőné. Czaitler Béláné, Csatai Józseffé, Császár Dénesné, Dorrschitz Ferenczné, Dévai Szőllősy Istvánné, Dr. Dras- kóczy Miklósné, Erdélyi Jánosné, Erényi An- talné, özv. Farkas Antalné, özv. Grenzó Adolfné, özv. Fock Istvánné. Jámbóry Kálmánná, Honeisek Vilmosné, özv. Knoll Károlyné, Kovács
