Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-18 / 46. szám

Budapest, 1894.

III. évfolyam 4(>. sz.

Vasárnap, november 18.

BUDA ÉS VIDÉKE

KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI HETILAP

Az I. kerületi polgári kör,

II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye.

K I A DÓ-II IYÄTÄP,

hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek;

I. kép., Várkert-rakpart 1. Heisler J. nyomdája.

Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér.

s^í;rkí:s2tősíg,

I. kér., Alkotás-ntcza 12/a. Szőke-ház.

kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.

illetőleg, hivjanak egybe nem ily beszámoló közgyűlést, — melyen elmondhatnák, hogy mit tettek és mit nem tettek — hanem kandidáló közgyűlést és mintegy örökletes jogon a zsebükbe hozzák s tálalják elénk azt az egyedül üdvözítő hivatalos listát, a melyre azután az állami tisztviselőnek reá nem szavazni, nem ugyan tilos, de legalább is ildomtalan. Miért ? Mert azt az u. n. hivatalos lisztát egybeállitók figyelemmel vannak az uralkodó planétára.

Azt láttam ugyanis évek hosszú során át, hogy ezek az urak épen a hivatalnokokra való szivei figyelemből jónak látták tisztájuk élére a mindenkori miniszterelnököt odaállítani s annak aegise alatt listájokat a hivatalnokokkal elfogadtatni.

Lásd, az az I. kerületi u. n. reformpárt, melyhez épen azért mert független akar lenni és maradni, a múltak tanulsága alapján szívesen csatlakoztam, megtehette volna, hogy jelöltjei élére azt a díszes mevet teszi oda, melynek viselője hazánk büszkesége; de nem tette, mert a pressiónak még a látszatát is kerülni akarta.

Ne érts tehát félre. Nem vonom kétségbe senki jogát, közgyűlést összehívhatni; sőt óhajtom; bárha lenne minél több, akár mindennap, hogy az eszmék tisztázódjanak, a vélemények leszűrődhessenek. Ámde jogosulatlannak tartom erre a kerületi értekezletet, nem ismerek el semmi-féle hivatalos közgyűlést és hivatalos lisztát, és legkülönösebben tiltakozom úgy is mint választó-polgár, úgy is mint hivatalnok az ellen, hogy a hivatalnok bárminő burkolt alakban, pres- sió alatt áljon.

De rátérek levelem tulajdonképoni czéljára. Lapodban azt indítványoztad, hogy a község tanácsába küldendő minden egyes jelölt adjon programmot; ez az indítványod a fővárosi egyesületben is visszhangra talált, sőt Kammermayer polgármester úr is kívánatosnak jelezte azt.

Ellenkező álláspontomat akarom kifejteni. Véleményem szerint ott, a hol gremialis működésről van szó, egyes ember mit sem Ígérhet. Azaz hogy Ígérhet fűt-fát, vasútvonalat, vizvezetést, kövezést, iskolát, óvodát s talán még Pantheont is a Gellértre, — de nincsen meg a módja, hogy ígéretét valóra váltsa. Ennek híján pedig én az egyes ember Ígéretét puszta frázisnál egyébnek nem tekinthetem. Máskép áll a dolog a jelöltek összeségével; ezek corporative igenis tehetnek quasi kötelező Ígéreteket, lehetnek nagyobb conceptioju terveik s a városnak és a kerületnek felismert hiányait orvosolni nyugodt lélekkel vállalkozhatnak is, mert hisz meg van erejük a közös működésben, egymásra támaszkodva kerületük

Nyílt levél

a „Buda és Vidéke“ szerkesztőjéhez.

Kedves barátom!

A községi választások a székes- főváros I. kerületében is örvendetes mozgalomba hozták a kedélyeket s én csak örömömnek adhatok kifejezést, hogy a közöny fel van rázva és polgártársainknak nagy zöme immár belátja, hogy anyagi és szellemi érdekeiket közelről érintő ügyekben „de me sine me“ nem lehet határozni.

Lapod egyik utóbbi számában a megválasztandó bizottsági tagok pro- gramm-adásáról szólottái. Erről óhajtanék nehány szót szólani hozzád; de engedd meg, hogy előbb a most folyó választási mozgalmakról mondjak el egyétin ást.

Az országos politikai pártoktól teljesen független I. kerületi polgárság e hó 11-én tartotta meg közgyűlését. A mint hallom, ezzel szemben lesz még egy u. n. hivatalos közgyűlés. Nem vonom kétségbe senkinek azt a jogát, hogy polgártársait értekezletre összehívja; megteheti ezt minden egyes ép olyan jogosan, mint a polgárságnak bizonyos közületei. De az ellen jogérzetem tiltakozik, hogy kerületi választmány, tékát a most fim- gáló városatyák, a kiknek mi vagyunk a hivatott bírái, eddigi működésűket |

„A BDDA és VIDÉKE“ TARCZAJA.

A más sorsa.

— Regény. — (12

Irta: Erdélyi Gyula.

Miután pedig ez nem lehet, a más sorsa az én sorsom nem lehet. Hős, a ki ezért küzd, de csatát veszt, vagy legalább is visszavonul. Sem Borcsa néni, sem más nem javithatja ki a világtörténet és az emberiség krónikája botlásait; útját ki állhatná a merő véletlennek . . . Sorsából ritka lény menekül.

A két fiú nagyot bámult az öreg bölcsel- kedőn. Hol vette ezeket a nézeteket, kifejezéseket ? Ki nem tartja azt: itt az irás, forgassátok . . .

Hol vette a költészetet ez az ember, kit eddig csak czinikusnak néztek ?

Maga Péter bácsi felelt meg rá:

— Alkalom szüli a tolvajt és ural bennünket az átváltozások törvénye. Tegnap nem tér vissza többé. Vigyázzatok, hogy helyesen fejtsétek meg életetek talányát, mit a véletlen adott fel.

VII.

Karton Menyhért nagy sorban volt. A két pesti urhölgy hivatta magához, a kiktől levelet kapott, mit vigyen át Karbátra és pedig Szergi Péter urnák nevére czimezve . . . Jobban örült ennek, mint akárminek. Tehát beléphet a szigetre, hova olyan régen készült, a nélkül, hogy

kiváncsinak tartanák és meglátja, mit kevernek az anarkisták konyháján.

Átcsonakázott és kikötött s egy juhászbojtárral felvilágositatta magát, hogy hol is találhatja a tekintetes Szergi Péter urat.

Fenn volt a nagy házban. Menyhért gazda már messziről pislogva kémlelte, mit csinálnak az urak. Azt kivette, hogy egy a torná- czon ül, kettő meg olyan furcsán hajlong a föld felé, mint mikor kapálnak a parasztemberek. Közetebb ért és kezdett sóbálványnyá válni. Szergi Péter ur és az egyik ur kapáltak. Az öreg tekintetes ur kezében jól állott a kapa, de annál rosszabb fogása volt a másiknak.

Megállt és miután látta, hogy asszonynép nincs közel, hallgatózásra vetemült, lekuporodva egy százados tölgy mögé.

Ugy-e nem szokta, fiam, a czigány a szántást. Pedig ezt a földet csak úgy érdemied meg, ha azt szereted és ápolni tanulod. Szép ám a gazdálkodás, de csak úgy, ha előbb megismerted a verejtéket, mert akkor tudod embertársaidat is becsülni . . . Minden munka az Istenhez emel, hát még a földmives-munka. Mi lenne a világból, ha egyszer eltűnnék a parasztság. Tanulj dolgozni, viselt gondját, ápold, boldogítsd azt, ki kevesebbet tud nálad és oszd fel kenyeredet, úgy a hogy azt Urunk Jézus rendelte. Nem elég a cselédbér, a napszám, csatold jobban a népet a földhöz, élj egyszerüeen és gyarapitsd a szegényt sorsát. A mid van, azt az Isten azért rendelte, hogy a nép gondviselésében légy segélyre. Az magától keveset tud, csak a gyermek, a müveit ember legyen a gyámja; eszével, szivével sorsa intézője, igy könnyebül a más sorsa.

— Többet tanultam Péter bácsitól, mint egész életemben s ha hinném, hogy átalakulni tudnék, úgy bíznék életemben, de én már nem vagyok képes megváltozni.

így beszélt a kapáló ur. Mire ismét az öreg felelt:

— Az embernek csak egy művészetet kell megtanulni: küzdje le a rosszat és ápolja a jót. Ha már kezdesz a rossz szokásokban rögzeni, változtasd helyzeted, társaságod. Lám az egészséget hányszor javítja a légváltozás. Most alkalmad van rá, a más sorsában vagy.

Menyhért gazda végre idejét látta, hogy előjöjjön rejtekéből. Mig az urakhoz ért, ez a mondás ütötte meg fülét:.

— Nem fog ártani, ha Lajos a te sorsodban magtanulja, mi a szegénység. Hát ha felfedezi igaz ösvényedet. Ti most elvoltatok tévedve egymás sorsában: kívánom, hogy élve bontakozzatok ki.

Furcsa ez az amárkisták. Nem épen olyan, a hogy erről az isztérczi kovács olvasott: hi- Bzen ez nágyszerü dolog, gondolta magában Menyhért gazda éa adjon Isten jó napot-tal üdvözölte mindközönségesen a tekintetes urakat. Kalapja mellől kivette a levelet és átadta az öreg tekintetes urnák. Mig az olvasott, körülnézett. A nagybáztól az egész szigetei; végig lehetett látni.

Egy egész falu volt a cselédek háza, szépen tisztára meszelve, zöld ablakos valamennyi