Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-18 / 46. szám
Budapest, 1894. (2) BUDA és YIDEKE November 18. pasztaiható káros léghuzam jól záródó szélfogó ajtókkal megszürrtettessók. A sok koldulásnak egy pár pokróczfüggöny lett a nevetséges eredménye, melyek még tán ma is ott fitgyegnek s legfeljebb arra jók, hogy a rajtuk tapadt piszok a ragályt terjessze; de gyermekeink egészsége még ma is koczkán áll, holott a pokróczok kétszeres árán a szülők óhajtása teljesíthető lett volna. Avagy melyikünk nem botlott már bele a most kiszélesítendő Attila-utcza buczkáiba, melyeket a bölcs hatóság már hónapok óta döntetett lábaink alá abból a kőfalból, mely az úttestnek tényleges, bizonyára csak hónapok múlva történendő kiépítéséig békességgel helyén állhatott volna ? Egy sereget mondhatnék ilyet; pedig az egyes városatyák, ha csak mindegyik egy ilyen anomáliát vesz magára s vállalkozik rá, hogy nem a közgyűlés idejét véve igénybe s nem ott tetszelegve önmagának és másoknak, hanem hatóságtól hatósághoz, egyestől- egyeshez járva, nem engedi a dolgot elaludni, a bürokratikus hercze-hurcza hínárjában elposványosodni: akkor az adózó polgároknak kevesebb lehetne a panaszuk, s az egyes városatya is megtette a maga feladatát, — a mi mellett azonban még mindig ott van a collegiális együttműködés az általános fővárosi és specialis kerületi érdekek istápolásában. Kérjetek hát, igenis, programmot, vagyis működésük irányának körvonalozását s kijelölését, a választásra kijelölt egyének összeségétől, úgy a mint azt az I. kér. községi reformpárt megcselekedte, — jelöltessenek az illetők akár X. akár Y. párt által; de egyesek hangzatos frázisaira ügyet se vessen a válisztópolgár. Szives üdvözlettel barátod Dr Romy Béla. Jó tanács. Igazán jó emberek vagyunk mi itt a Krisztinában! A boldog egyszerűség, az arany kor Filemon és Baucisai mindenfelé. Esemény nálunk egy uj omnibusz s milyen lelkesült örömben uszunk, mióta a Krisztinában is épült egy három- emeletes ház. Kár ezt a boldog egyszerűséget zavarni! Volt idő mikor a vár bástyája mellett sétálgatva, én is ábrándoztam Buda jövőjéről s ábrándjaimban a Svábhegy gerinczéig láttam terjedni az ifjú, szép főváros villasorait. De hát ez régen volt... No meg épen tudományos élet, egyetem ... Ez már a mesék országába való. Hiszen a pestiek köztudásában a Krisztináról csak annyi él, hogy ott sok a korcsma. És most mégis bejárja Buda halmait a röpke szó s elhat mint a villámlás mindenfelé, egyik ember adja a hirt a másiknak : Budának jövője van. Egyetem lesz a Krisztinában! És az emberek feledik a sok mellőz- tetést. Feledik, hogy a rákosi homok O-Budát túlszárnyalta rég. Az arczok kigömkölyödnek, poéta lesz minden su- hancz és csoportokba verődnek az emberek minden szegleten. Buda felébredt. A rég alvó város a varázsigére megmozdult, az egyetemi hír elevenre talált. Buda csak a Tabán táján vagy a Kelenföldnél lehet kereskedő várossá. A várhegyen túli részek lakóházak, villák épitésére valók. E tekintetben ezek a részek páratlanul sok jó oldallal kínálkoznak. Idilli fekvés, fölséges kilátás, jó levegő, tiszta, fertőzetlen talajok s e mellett oly közel vannak Pesthez . . . Sajnos, hogy ezeknek a részeknek még mindig nincs Kolumbusa! Akárhány pesti embert ismerek, tudós, okos urakat, a kik félnek a budai kirándulástól, akár a Ferencz József föld vagy a Spitzbergák előttük. Hanem a közörömben talán mégis túlságos naivak vagyunk. Természetesen mindnyájunknak kellemes a hír, hogy a Duna itthagyott krisztinavárosi medrében, a Vérmezőn egyetem lesz. Az ujja- inkon tudjuk felszámolni azt a sok hasznot, mely az idetelepülő egyetemre vár. Mindenikünk meg van győződve, hogy a specialis kivánságait nem csak előterjeszteni, de valóra váltani is képesek. Igenis, kivánatosnak tartom, hogy az egymással szemben álló pártok programmot adjanak. — de egyes ember a jó szándék biztositásán túl jóhiszemüleg aligha mehet. Ne hidd azonban ezekből, hogy én az egyes embert a városi képviselők testületében absorbeáltnak, tétlenségre utaltnak tartom. Számos olyan apró-cseprőnek látszó ügye és érdeke van az adózó polgárnak, melyért nem állitható sorompóba mindjárt az egész képviselőtestület, hanem a melyet egyes ember is a köz érdekében eredményre juttathat, ha időt s fáradságot nem kiméivé utána jár a dolognak. Emlitsek-e ilyeneket itt a mi közelünkben ? A krisztinavárosi toronyban van egy múlt századból itt maradt óra, mely délben estvét mutat s csak akkor jelzi jól az időt, ha egy-egy csóka rárepül a mutatójára s helyes számra igazitja. A polgárok egy nagy csoportja kért, kunye- rált egy uj óráért évenken át; egy egész fasciculus Íródott össze, a mig az illetékes tényezők megunván a sok alkalmatlankodást, a f. é. budgetbe belevették az uj óra költségeit. Most november végét járjuk, hallom: a pénz másra fogyott el, s a mi szegény polgártársaink, a kiknek nincs mindegyiküknek remontoir-óra a zsebében, a napjárása szerint mehet munkába, a szerint küldheti gyermekét iskolába a tanitók nagyobb örömére. Mondjak mást? Az Attila-utcza végén diszes iskolát épített a hatóság, de hogy megközelíthető is legyen, arra kinek volt gondja ? Jobb módúak ölbe vitetik gyermekeiket az iskolába, a szegények gyermekei bokáig gázolnak a sárban, rontván egészséget, ruhát és az iskola bútorait. Folytassam ? Évek óta sürgeti egy csomó adózó- és választó polgár (mindanyiuk aggódva féltett kincsük: gyermekük érdekében), hogy a krisztinatéri iskola folyosóin taMind egy-egy szép darab föld közepén állt. Feltűnt neki az, hogy egy sodrony volt keresztülhúzva a sziget közepén. Majd utána jár. Ezalatt Péter bácsi elolvasta a levelet. Dérczyné irta s megkérdezte a levélben, részt akarnak-e venni ma este a gomári romokhoz való kirándulásban s miután ez az ő tulajdonuk, — ott van a Karhátyak erdőrésze, — megkérik rá az engedelmet. Peter bácsi és a fiuk is kaptak a kiránduláson és az öregur nyomban megírta szép világos stílusban a levelet, hogy ott lesznek és miféle szárnyakon repülnek. Menyhért gazda alig várta, hogy Isten áldja meg az urakat köszöntéssel elbúcsúzhasson és sikerült neki a legelső élő lényből kifaggatni, hogy az a drót azért van, mert csak addig szabad asszonyi személynek haladni és nem tovább, mert Karháty Lajos tekintetes ur nem engedi a kastélyhoz közelebb a tehérnépet. Nem beszélt az életében az édesanyján kívül más asszonynyal, mert annak a párjára úgy sem akadhatna. Áldja meg az Isten a tekintetes asz-' szonyt még a halóföldje porában is. Lóhalálában sietett haza, mintha vihar kergette volna. Négy fonóra való mese is kikerül abból, a mit látott és halott. Először is Borosa néninek számolt be a tapasztalataival és azt tette hozzá, hogy nem Karháty ur az, a ki ott lakik; azt nem ismerte ő, mint kis gyereket, azt eltették a láb alól és most valami idegen emberek ülnek ott. Az egészségjavítók külön csoportjának megint más mesét adott elő az átváltozás törvényeinek hatása alatt. Elbeszélt mindent, a mit hallott; gyorsíró sem tudta volna úgy feljegyezni. Az asszonygyülöletet kifestette a legsötétebb színekkel; dicsérte a megboldogult tekintetes asszonyt, kihez hasonló nőt nem tud Karháty Lajos ur találni, mindaddig, mig a mostan élő emdereket valami más faj nem váltja fel. Addig pedig sok vizet visz el a Baltorcz; hanem azért jeles emberek ám azok az amárkisták ... Ki tudja, hátha még kifordul a világ a sarkából. Koletkó tanár most már kapott valamit a thézisektől és kezdette megállapítani a tény- álladékot, a mi nem egyébb, mint regényes filozófiai hajlam, a mi a bölcsészetben való mükedvelésből ered; nem tudja magát az illető olvasmányaiban egyelmezni és ezek arra késztetik, hogy önálló nézetei szerint járjon, ha ezek félszigek is. Kórtünet. Nem tudnak meghódolni a kapaczitásoknak. Rosszirányú, eredeti hajlamok. Veszélyesek, ha többek az experi- montácziónál. Vegyi utón kell ezt megváltoztatni, szóval kicserélni teljesen e gondolkodást, minek mestere az élet. Koletkó tanár rabja volt olvasmányainak. 0 viszont nem tudott azok hatásai alól megszabadulni ; folytatta a rendszert. De bátorsá| got nem lehetett benne találni valami éredeti- I ségre: a mit a filozófiában lázadásnak is tartott I volna. El kell fogadni a bölcsészetet úgy, a hogy van s megváltoztatásán nem törekedni. Fernandine és Kamilla a helyzetet érdekesnek találták. Mind a két fiatalember olyan, a ki után érdeklődni lehet. Nem sablónem- berek, a kiket hamar meglehet unni. Érdemes velük foglalkozni, őket tanulmányozni messze- hatóbb czélokért is. A szív és kedély nem mindennapi életét élik. Az emberek legtöbbje pedig szívtelen érdekember ; a nőket játékszernek, vagy csak helyzetjavitónak tartja. A nők csalódásaik után undorodnak a férfiaktól és mégis epednek azért hogy igazi férfit találjanak. Boldogok, ha kétkedésüket egy jóravaló ember megismerése eloszlatja. Bár lemondtak, de újra bizni kezdenek az életben. Sorsuk azért lánczolata a csalatkozásoknak, mert könnyen hisznek. He egyik észlelhetne a másik helyett, ha egymást átcserélve, higgadtan az érzék és érzelem közbejátszasa nélkül bírálhatnák meg a közeledőt, úgy csökkenne a csalódások száma; de azért ember az ember, ezért nő a nő. Fernandinet regényes hajlamai ugyanoda vezették, a hová Karháty Lajost. Valódi férfit keresett, de azt az eszményt, ki ennek mértékét megütné, még nemes találta meg. (Folyt, köv.)
