Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-11 / 45. szám
Budapes 1894. (3.) BUDA és VIDÉKÉ. November 11. előtt már nem dicsőség, majd mindegyik bizottsági tagságot vindikál magának. Körök, asztaltársaságok, foglalkozási osztályok sőt hivatalok jelöltekkel lépnek elő olyannyira, hogy e kerületben már majdnem több a kandidátus mint a választó maga. Pedig részünkről őszintén mondhatjuk, hogy nem jól van ez igy. Az ily ellentétek nem csak a jelenben zavarják meg a kerület békéjét, hanem a jövőben következményeikre nézve kiszámíthatatlanok. E kerület most kezdi meg reformatiója korszakát, most reménylhet lendületet, mert szomorú elhagyatottsága lelkes küzdők révén már-már véget ért és ebben első sorban országgyűlési képviselőjének van a főérdeme, — de ha a társadalmi ellentétek most egyszerre ily élesen fejlődnek, alig hisszük hogy belátható idő alatt bárki képes legyen azokat kiegyenlíteni. A verseny e téren szép, örvendetes és üdvös egy bizonyos határig, de amint ezen túl megy, nem szolgálja tényleg a közügyet, hanem itt képzi a valódi cliquet. A községi választások inkább közgazda- sági választások lévén, — politikai háttér nélkül, — azoknál csak egy szempont domináljon, menten minden mellékes érdektől, személyes sympathia- vagy anthipáthiától, és ez az: ki lesz leginkább hivatva közvetlenül a kerületet és ezzel a fő- és székváros érdekeit legjobban képviselni. Nézetünk szerint ehhez szükséges, hogy az illető vagy magas társadalmi állása, vagy szaktudománya, avagy vagyona és függetlensége következtében ebbeli hivatására mintegy praedestinálva, de mindenkor az ügy iránt, melyre vállalkozik, való, őszinte buzgalomtól áthatva legyen. Ezekből kifolyólag őszinte tanácsunk oda irányul, legyen elég férfias bátorságuk az egyes uraknak, kik mint fő- és székv. bizottsági tagok, esetleg nem mindig és“ nem mindenben voltak képesek ebbeli kötelezettségeiknek megfelelni, részint elfoglaltságuk, részint közömbösség vagy egyéb okoknál fogva, — kijelenteni, — hogy helyüket átengedik más erőknek, kikről feltehető, hogy szivvel-lélekkel szolgálják majd a közügyet s ne a frivolitáshoz közeli személyes ambiczióból tartsanak igényt e kitüntetésre, hol tényleg egy a főváros és kerületük érdekében talán lelkes és ügybuzgó polgártársuk működése elől elzárják az ehhez szükséges tért. Az uj jelölteknek pedig különös figyelmükbe ajánljuk, fontolják meg többszörösen, vájjon benső meggyőződésük szerint nyer-e a kerületük, a főváros az által, ha ily állást elfoglalnak. Stréberség lenne csak, ha a megválasztatásukat összeköttetéseik révén erőszakolnák, anélkül, kogy énjük minden fázisával ama czél- nak meg is felelni nem óhajtanának, melynek elérése megválasztatásuk által eleikbe tűzetett. Ez legyen a vezérelve a v á 1 asztok n a k' s bízva bízunk, hogy ez az elv lesz tényleg mérvadó. Kram Alajos A várbeli vásárcsarnok. A „Fővárosi Közlöny* ez éri 79. számában, a mérnöki hivatal a várbeli és a II. kerületi vásárcsarnokok elhelyezése tárgyában a székesfővárosi tanácshoz előterjesztett jelentését ismerteti. Ezúttal csak a várbeli árucsarnok helyi kijelölésére nézve tesszük meg észrevételeinket. A mérnöki hivatal azt az elvet véve kiindulási pontul: hogy a vásárcsarnok lehetőleg a jelenlegi nyílt élelmi piacz közelében, de egyszersmind a vár közelében létesittessék — azt a telektömböt javasolja kisajátitandónak, mely a Tárnok-utcza, Uri-utcza, Anna-utcza és Baltaköz által határoltatik, és a mely telken jelenleg 4 épület létezik, u. m.: a) homlokzattal a „Tárnok-utcza felé épült, a városi gyógyszertárt is magában foglaló lakóház; b) a Baltához czim- zet vendégfogadó; c) az Uri-utcza felőli homlokzattal két lakóház, mindannyi egyemeletes. Ezen kisajátítandó négy ingatlan összes területe 365 négyszög öl, melyből azonban egy jelentékeny rész elesik az által, hogy a Baltaköznek hat méterre való kiszélesbitése, továbbá a Tárnok-utcza felől az árucsarnokon keresztül az Uri-utczába egy széles kocsi-ut fentartása terveztetik. Határozott nézetünk az : hogy ez a telektömb vásárcsarnoknak nem alkalmas, mert a várnak ezen a részen éppen a közlekedés akadálytalan fentartása szempontjából rendelte volt el néhány évvel ezelőtt a főváros törvényhatósága : hogy a Tárnok-utcza és Balta-köz sarkán volt Paldt-féle ház kisajátittassék, melynak helyén jelenleg egy három emeletes bérház áll kávéházzal és boltokkal, az árucsarnoknak a javaslatba hozott telektömbön való elhelyezése tehát forgalmi és közlekedési szempontból sem indokolt. Másrészről a kisajátítandó telektömb területe is — melyből, mint említve lett, egy jelentékeny rész az utczák kiszélesbitésére fog fordittatni — olyannyira jelentéktelen, hogy az ott felépítendő árucsarnok a szükségletnek és a kívánalomnak nem fog megfelelhetni, mit úgy látszik, maga a mérnöki hivatal is belátott, a midőn bemutatott tervezete szerint, az árucsarnokban csak 77 áruhelyet javasol elhelyezendő- nek, 40 kisebb ideiglenes áruhely számára pedig a kocsi-utat jelöli ki. Egyébként különös megfigyelést érdemel az a körülmény is, hogy a tervezett árucsarnok nemcsak a várbeli, de a krisztina- és vízivárosi lakosok azon részének szükségleteit is hivatva lesz kielégíteni, kik a várhoz közelebb lakván, könnyebben hozzájutnak a várbeli, mint a II. kerületben felállítandó árucsarnokhoz. A mi magát az építkezési helynek kijelölését illeti, e tekintetben az illetők figyelmét különösen arra kívánjuk felhívni: hogy félre tévén minden személyes tekinteteket, igyekezzenek a csarnokot oly helyen felépíteni, mely nemcsak a várban, de az annak közelében fekvő városrészekben lakókhoz is közelebb esik; és igy a közélelmezési czélnak is jobban megfelel. Ilyen hely volna nézetünk szerint a For- tuna-utcza és Verbőczy-utczának az Egyetemitér felé eső része, melynek felhasználása a fővárosra nézve financziális szempontból is előnyösebb volna, miután a Fortuna utcza és Ver- bőczy-utcza közötti háztömbnek kisajátítása, a Fortuna-utczának uj szabályozása, de különösen annak nyugoti részén az uj szabályozási vonalban időközben létesített evang. templom és papiak kiépítése folytán úgy is elodázhatatla- nul szükségessé vált. A budai dalárda hangversenyé. A budai dalárda, mely minden alkalommal díjtalanul működik közre, november 17-én a fővárosi vigadó kis termében hangversenyt rendez. Reméljük, hogy úgy a budai, mint a Duna balparti közönség is tömegesen keresi fel a sok ízben győztes és minden czélért áldozatkész dalárda hangversenyét, melynek műsora is nagyon érdekes. A műsor ez: A „Budai Dalárda“ 1894. év november 17-én, szombaton, a fővárosi vigadó kis termében Ballovics Imre egyleti karnagy ur igazgatása és Funták Ágnes úrhölgy szives közreműködése mellett rendezendő haugverseny műsora. 1. Schubert Fér.: Isten bizalmam; férfikar zongora kísérettel. 2. Hoffmann: A tenger estéje; ötszólamú férfikar. 3. Beschnitt J : A Rajnán ; férfikar bariton magánrészszel; énekli Petrovics György ur, egyleti tag. 4. Goldmark Károly: Nagy ária, „Sába királynője“ czimü operából; előadja Funták Ágnes úrhölgy. 5. Huber Károly: Nem nézek én; férfikar. 6. Kremser E.: O-német alföldi dal; férfikar. 7. Mosonyi Mihály: A pacsirta; férfikar, soprán magánrészszel; énekli Funták Agnes urhölgy. 8. a) Mayer HelmudErik: Varázsdal. b) Benetto Marcello: Arietta, c) Marchesi Salvator; La foletta. Dalok előadja Funták Ágnes urhölgy. 9. Hoppe Rezső: Négy eredeti magyar dal; férfikarok. 10. Herbeck: Az erdőhöz; férfikar kürtnégyes kísérettel. A kürtkiséretet az I. magy. vadászkürtös-club tagjai szívesek voltak magukra vállalni. A hangverseny kezdete fél 8 órakor. A hangverseny után társasvacsora és táncz az éttermekben. A zongorát Chmel és fia udvari szállító urak szívességből engedték át. E hangverseny után folytatólagosan az egyik diszebédlőben társas-vacsora lesz, közben kardalok előadással, mig a másik teremben tánczvigalom fogja az estélyt berekeszteni. Az egylet igazgatósága három részből álló estélylyel megismertetni kívánja a főváros baloldali közönségét is az eddig kizárólag budai törzshelyiségében hosszú évek során át lartatni szokott rendes dalestélyeinek sorrendjével, remélvén, hogy az ezeken nyújtott változatosság kellemes benyomást gyakorol majd ezúttal is a résztvevőkre és indítani fogja azokat, hogy állandó pártfogóivá válanak az egyletnek, mely buzgólkodása és sikerei daczára eddig anyagilag felette mostohán lett támogatva a közönség részéről. A fővárosi sajtónak figyelmébe ajánljuk a budai dalárdát. Szép volna, ha nemcsak ridegen, de teljes melegséggel támogatná a magyar toll a magyar dalt és szivéből szólna a közönség szivéhez, igy a legközelebbi hangversenyt már a vigadó nagy termében lehetne megtartani. A táncz eredete és története. Irta : K. Tany József. A táncz az emberi nemmel egykorúnak mondható, minden nemzet és minden égalj ismeri a tánczot, a táncz közvetlen hatván a képzelemre, eléri czélját, mely az érzéki élvezet előidézéséből áll, mert a mozgás természetes s akaratlan kísérője az indulatnak s mielőtt valaki arra a gondolatra jött volna, hogy az anyagot idomitsa, a zenehangot előidézze, vagy a szót az érzelem tolmácsolására használja, a táncz már létezett, mert a test mozdulatai önkénytelenül kifejezték a lélek benyomásait; ebből kiderül, hogy a táncz az emberiséggel egyidejűleg született s az életgyönyör legőszintébb kifejezője. A táncz művészet sokkal nagyobb változatosságon ment keresztül minden más művészetnél, éppen azért, mert egyik sem öregebb és elterjedtebb nála. A táncz minden időben fontos szerepet játszott, s különösen régebben nemcsak mulatságul szolgált, hanem a nyilvános ünnepélyek emelésére is szolgált, sőt az isteni tisztelet egyrészéül is tekintetett. Az ó-kor népeinél, hol az isteni tisztelet leginkább plasztikailag történt, a táncz vitte a főszerepet a vallásos szertartásoknál, e vallásos tánczok között a csillagzatok mozgásait jelképező volt a legtöbb eszmei tartalommal biró, az Apsis ünnepélyeken használtatni szokottak pedig a legünnepélyesebbek közé tartoztak. A halotti tánczok, melyek szintén az ó-kor legrégibb időire vihetők vissza, szintén nagyban dívtak Egyptomban s az előkelőbb egyének el- haltakor alkalmaztattak. Hogy az egyiptomiaknál a táncz mint művészet már bizonyos magasra emelkedett, azt a fent maradt emlékeken látható tánczoló alakok bizonyítják. A zsidók vallásos tánczairól szokszor megemlékezik a szentirás. David lelkesedve tánczolt a frigy szekrény előtt, s Mirjam nőpróféta a Yerestengeren történt átmenetei után szintén tánczolt, mely példáját a többi nők is követték. A zsidók vallásos táncza később az egyptomiakétól egészen külön fejlődött tovább, mig később egyszerűbbé lett. E vallásos tánczok nyomai még a mai zsidóknál is fennmaradtak, p. o. az imádkozás közben tett mozgásokban a vallásos szertartásoknál tett taglejtésekben. Természetesen e nyomok csak ott találhatók, a hol még ragaszkodnak a régi szokásokhoz. Azonban az ó-korban a tánczmüvészet a görögöknél fejlődött ki leginkább, kiknél magában foglalta az egész tagjátékot is, s a legszorosabb összeköttetésben állott a költészettel. Nagyon természetes az is, hogy a görögök, a kik oly nagy szépészeti érzékkel bírtak, előszeretettel viseltettek e művészet iránt, mely az ember megjelenésének szépítésére és nemesbítésére van hivatva. Sokrates a tánczot a szépmüvészetek legfontosabbikának tartja és ő maga még idősebb korában is örömest foglalkozott vele. Plátó durva, neveletlen kamaszoknak nevezi
