Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-04 / 5. szám
Budapest, 1894. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Február 4, Az omnibus-ügy. Azon alkalomból, bogy a fővárosi törv. hatósági bizottsági közgyűlés f. bó 24-én Van Rolleghem brüsszeli vállalkozóval az egységes társas kocsi közlekedésre vonatkozó szerződést megkötötte, a napilapok felemlítették, bogy a törv. hatósági bizottságnak főleg budai képviselői voltak azok, a kik az omnibus-szerződés megbuktatását czélzó elkalasztási inditványnyal szemben az egységes társas kocsi vállalat lét- rejöveteléfc összetartó eljárásukkal elősegítették. Pedig e tárgyban a jobbparti területek képviselői nem is sorakoztak, nem is szövetkeztek összetartásra ) egymagában azon körülmény, hogy egyetértettek abban, miszerint a jelenlegi szégyenletes állapot megszüntetése, vagyis az on- mibus-ügynek egységes rendezése nem csak az egész fővárosra, de különösen a Duna jobbparti kerületekre első rangú fontossággal bir és ezen összetartásnak az ügyre magára döntő befolyása volt, tanulságul szolgálhatna arra, hogy menynyire szükséges lenne az I. II. és III. kér. törv. hatósági bizottsági tagoknak fontosabb és különösen a Duna jobbpaiti részét érdeklő kérdésekben tömörülni, közös értekezletekre egybejönni, hogy együttes közreműködéssel segítsenek az elárvult Budának elhanyagolt ügyein. Ennél a tanúságnál inkább bir gyakorlati jelentőséggel a szerződésnek két oly módosítása, a mely felől a napilapok értesítést nem hoztak, de a mely mindkét módositvány Buda közönségét közelről érdekli. Régi sérelem a budaiakra a hidvám, mely a társas kocsin való közlekedést is megdrágítja. Evek óta küzdünk azért, hogy ha a társas kocsiba vagy a közúti vasutakra nézve a pénz- ügyminiszter teljes hidvám mentességet nem engedélyez is, de legalább átalány összegben határozza meg a társaskocsik után fizetendő hidvámot. A pénzügyminiszter végre másfél évvel ezelőtt egyik leiratában ki is jelentette, hogy a mennyiben a mostani, pártfogásra nem érdemes omnibusok helyébe egységes társaskocsi-vállalat lép, az átalány összeg megállapításánál a méltányosság határáig megy el. Erre voltak figyelemmel a II. kér. törv. hatósági bizottsági tagok, a midőn értekezletükön egyhangúlag hozzájárultak az egységes omnibus-vállalat létesítéséhez, de azt követelték, hogy a szerződésbe külön pont gyanánt belevétessék, hogy a mennyiben a pénzügy- miniszter a létesítendő omnibus- vállalatnak akár vámmentességet engedélyez, akár pedig átalányösz- szegben állapítja meg a hidvámot, azon naptól kezdve minden budai vonalra nézve a viteldij két krraí leszállítandó. E szerint tehát a Budát érdeklő útvonalakon a vite'dijak a következők lesznek: II. Rudafürdő—Városligeti; III. Szénatér —Városligeti útvonalon: egész jegy............................................10 kr. szakasz-jegy.........................................6 kr. gyermek-jegy.........................................4 kr. gyermek szakasz-jegy ..........................4 kr. pu sztán a lánczhidon átkelésért . 4 kr. V. Miatyánk-utczától—Városmajor, illetve a fogaskerekű vasút indóházáig ^erjedő útvonalon : egész jegy............................................18 kr. gyermek-jegy....................................8 kr. A városmajor-utcza végéig vagy visszafelé : egész jegy............................................16 kr. gyermek-jegy ......... 8 kr. Szakasz-jegyek és pedig: a Miatyánk-utczától—lánczhidtérig 6 kr. gyemnek-jegy.........................................4 kr. Mia tyánk-utczától — a krisztinavárosi templomig.......................................10 kr. gy ermek-jegy........................ 5 kr. a krisztinavárosi templomtól — a külső végpontig.............................. 6 kr. gyermek-jegy.........................................4 kr. Egy másik óhaj nyilvánult a Császár-fürdőtől mint belső végponttól tervbe vett, a Pálffy téren, a Bomba-téren, lánczhidon és Arany-Já- nos-utczán át a városligetbe vezető vonalra nézve. A Császár-fürdőtől a lánczhidig ugyanis van már a kerületnek közlekedési eszköze, a közúti vaspálya ; nincsen szükség arra, hogy a közúti vasúttal parallel haladjon az omnibus, hanem sokkal inkább elégíti ki a közönség igényét és egy régi óhaj nyer teljesülést az által, ha a társas-kocsi a J á n o s-k órház mellett elterülő Szén a-t érről indulvaaCsa- 1 o g á n y-u tczán keresztül az Erzsébet apáczák zárdája mellett jönne ki a F ő-u te zárás igy folytatná útját a a lánczhidon és Arany Jáno 3-u tczán át a városligetig. Ez által a Vízivárosnak sűrűn lakott része, mondhatni kellő közepe nyer uj közlekedési vonalat, a melyet a gyorsan fejlődő Krisztina-köruton és a vár nyugoti lejtőjén lakók is bizonyára szívesen vesznek igénybe. Eveken át hasztalanul kértük a közúti vasúti társaságot arra, hogy télen át közvetlen kocsik láratása által tartsa fenn a forgalmat a lánczhid és a János-kórház között, de a kérelem soha figyelembe nem vétetett; 'most, hogy a társas-kocsi közlekedés harmadik útvonalának kiindulási pontja a Széna-térre lesz helyezve, nem kell ezen jogos óhajtás teljesülését a közúti vasúti társaság jószívűségétől várni. A belga vállalkozó a fővárosi tanácshoz intézett beadványában mindkét feltételt elfogadta s igy a megkötendő szerződésbe mindkét feltétel be lesz iktatva. A menetrendet a fővárosi tanács a fővárosi rendőrséggel és a vállalat igazgatóságával tanfelügyelőnk ily irányban működik igazolja a következő példa: A Buda melletti Solymár község német ajkú közönsége még az általános kisdedóvásnak törvényben kimondott kötelezettsége előtt belátta, hogy a kisdedóvás mennyire kívánatos különösen oly németajkú faluban, mely a főváros szomszédságában, nem csak nemzeti szempontokból, de főleg gazdasági tekintetekben is arra van utalva, hogy a korral való haladás mellett a magyar nyelv elsajátítására fokozott mérvben törekedjék! És megszületett egy létesítendő kisdedóvó intézet eszméje, melynek megtestesítéséhez megyei tanfelügyelőnk adott épületes tanácsot. Nevezett község közönsége 50 frt örökös felvételi dij lefizetésével belépett a „Magyar Iskola-egyesület“ alapitó tagjai sorába s belépését követőleg, egy év múltán, kérő szózattal fordult a fentérintett egyesület igazgató-választmányához, mely e szegény, de a kor- és nemzeti szellem szükségleteitől ösztökélt németajkú község polgárságának kérését meghallgatva, tanfelügyelőnk pártfogására és támogatására állandó ovódát alapított Solymáron. így hozhat egy 50 frtos betét 360 frt évi kamatot, mert az óvónő fizetését az egyesületi pénztárból nyeri. Mikor ez az ovóda a közhasználatnak át ' lett adva, a megnyitási ünnepélyen ott láttuk a „Magyar Iskola-egyesület“ nagyérdemű elnökén kívül: Budai József, Bokor József, Göőz József és Tóth József urakat, mint az egyesület kiküldöttjeit, kik a nagyszámú vendégekkel együtt Grlázer József solymári plébános urnái voltak egy kis gyomorerősitő „ozsonnára“ meg- hiva, hol Roth József, solymári kántortanitónak az ünnepély díszes rendezése körüli fáradozása kellő méltánylásra talált. A jelen volt sok „Dr.u és mégtöbb „József“ azonban annyira megzavarta csekély „József“-ságomat, hogy a szépen kieszet toász- tom bennem rekedt; — pedig igazán kár érte, annyit mondhatok, mert immár teljességben elveszett a konczepcziója! Szó volt benne ugyanis arról, hogy a „Buday“-ak „Göőz“-erővel haladnak a műveltség terén, mert Budán most már minden „Bokoriból egy-egy „Dr.“ ugrik elibénk! . . . De hiába, nem úgy akarta a sors; és én, óh ! fátum, ezen művészi mondat helyett, a „Józsefiekről emlékeztem meg, mondván: A „József“ roppant közönséges név, mert — tótnak is József a neve! És Tóth József, kir. tanácsos, tanfelügyelőnk azért még sem haragudott én reám! egvetértőleg állapítja meg s igy bizton számítunk reá, hogy az a közönségre nézve legalább is lesz oly előnyös, a mint azt a közrendészeti bizottmány már Van der Schneren előbbi vállalkozóval szemben megállapította. Ezen terv szerint ugyanis a vállalkozó a Rudas- fürdő—városligeti és a Szénatér—városligeti útvonalon minden öt perezben, a Miatyánk- utcza — Városmajor — Éogaskerekü-indóház útvonalán pedig nyáron minden tiz perezben, november 1-től márczius 1-ig pedig minden 20 perezben köteles kocsit indítani. A tárgyalásokat figyelemmel fogjuk kisérni és lesz gondunk reá, hogy Buda rövidséget ne szenvedjen! * Pilis-megye. II. Pest-Pilis-Solt és Kis-Kun-vármegye tehát 684.293 lélekkel és 2.051,459 katasztrális hold- nyi területtel az u. n. Monstrum vármegyék sorában a második helyet foglalja el, előtte lévén Bács-Bodrogmegye 716.488 lakossal, de esek 1.768,499 kát. hold területtel. Az ily monstrum vármegye igazgatása ennélfogva nem könnyű dolog; — és ha tekintetbe vesszük, hogy az 1886. évi XXI. törvény- czikk 6. §-a értelmében az alispán, mint a vármegye első tisztviselője van hivatva a vármegye nevében a közigazgatást vezetni, ennek egyöntetű gyorsítása iránt intézkedni és az összes hivatalos ügykezelést megvizsgálni s illetőleg felülvizsgáltatni, — ugyanakkor önkéntelenül is megcsodáljuk annak lehetőségét, hogy egy ember képes legyen az ezen 2.051,459 kát. hold területen lakó 684.293 lélekre kiterjedő hatósági jogkört akként betölteni, a mint azt köztörvényeink előírják és a mint azt főleg az illető vidék helyi érdekei kívánatossá teszik! ? Tudva van, hogy a vármegyei törvény- hatóságok feladata és hatásköre, egyrészt köz- igazgatási, másrészt pedig önkormányzati, előbbit a választott törvényhatósági tisztviselők, utóbbit azonban a törvényhatósági bizottság látja el. Ha figyelemmel átnézzük Pest-Pilis-Solt- Kis-Kunmegye tiszti uévsorát, tekintettel a megye területének közigazgatási beosztására, bizony alig akadunk 1—2 oly tisztviselő nevével, a ki budavidéki lenne ; mert ha sehol nem, de Pestmegyében még nagyon jól tudják, hogy régente csak nemes ember viselhetett hivatalos fisztséget s ennek emlékéhez híven — bizonyos családok nevei — hagyományos következettességgel láthatók a megye tiszti névsorában, kezdve a legrégibb időktől, fel a jelen napokig. Node ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy ezen jónevü tisztviselők egyúttal nem jó hivatalnokok is; sőt gratulálhatunk magunknak, hogy megvéj'r ily jeles emberek vezetése alatt áll! Csak azért említettük fel ezt a körűim _^.yt, mert pl. egy budavidéki legtöbb adót 5zető megyebizottsági tagnak jól képzett fij. -— protekezió hiánya miatt — Krassó-Szö- rényvármegye egyik jái’ásában kénytelen szolga- biráskodni! A vármegye egyetemét képviselő törvény- hatósági bizottság — a közgyűléseken üléssel és szavazattal biró törvényhatósági tisztviselőkön kívül _ 600 tagból áll, kiknek fele adófizetés, másik fele része pedig választás alapján nyeri megbízatását. Az előbbeuiek értékképviselőknek vagy virilistáknak, az utóbbiak pedig választott megyebizottsági tagoknak neveztetnek. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye legtöbb adót fizető 300 virilis bizottsági tagjainak az 1893. évre érvényes névjegyzéke szerint a két pilisi járásra csak 18 ily értékképviselo esik, kiknek hozzávetőleges adóösszege mintegy 20 ezer forintot képvisel. Tehát 300-ból csak 18 tag esik a budai vármegye érdekeinek képviseletére! Es most lássuk a választott megyebizottsági tagok arányát. A megye területéhez tartozó 215 község (és város) 41.382 főnyi választópolgársága 121 választó-kerületre osztva, választ összesen 300 megyebizottsági tagot. Ezekből esik Szent-Endre városával együtt a mai pilisi alsó- és felső járáshoz tartozó 38
