Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-07 / 40. szám
Budapest, 1894. III. évfolyam 40. sz. Vasárnap, október 7. BUDA ÉS VIDÉKE K#ZI«AZ(SATÍSI, ROZGAZDASÍGI ES TÍItSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄU hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek I. kér., Várkert-rakpart 1. Heisler J. nyomdája. Megjelenik minden vasárnap. Eltiflaetéai árak: Egész évre 12 korona, fél '•vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-utcza 2. szám, 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Buda és vidéke egyletei. A czimjegyzék szerint Budán társaskör és egylet körülbelül 65 van. A vidéken majdnem minden községben alakultak egyesületek. Ez azt mutatja, hogy elegendő képességünk van a társulásra . . . Minden egyletnek meg van a maga czélja, a miért küzd és törekedik. Az egyesületi élet eléggé élénk, a legtöbb egyesület lapunk utján is beszámol a nyilvánosságnak, s a Buda és Vidékét hivatalos közlönyének tekinti. Lapunk tartalma is gazdagodik az által, hogy az egyesületi élet központja, de ezeknek is hasznára van, mert egyik a másiknak életéből hasznos tanúságot vehet. Minél többször tolmácsolhatjuk az egyesületek mozgalmait és foglalkoznak velünk, annál jobban erősödünk kölcsönösen. Örömmel jegyezhetjük azt fel, hogy az ügy kezelési nyelve magyar, vagy legalább kétnyelvű, leszámitva a még mindig létező sajnos kivételeket. A Buda és Vidéke folytonosan arra fogja ébreszteni az egyesületeket, hogy necsak szivben, de nyelvben is legyenek magyarok, e mellett támogatásért támogatást ad. Itt az ideje, hogy a magyar nyelv érdekében hatalmas mozgalom induljon, és üldözzük a makacsságot, „A BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZAJA. A más sorsa. — Regény. — (6 Irta: Erdélyi Gyula. — Ni-ni, miből lesz a cserebogár, hisz tudsz te okosan is beszélni. — Lám, már nem vagyok ur, mindjárt van eszem. No de mindegy, a fő, hogy készülődjünk Isztérczre; csak arra kérem, ha eljön, össze ne téveszen bennünket. — Jól van, Andor öcsém, — mert most már te az vagy. — Hát Lajos öcsém, fordult Andorhoz, hogy menjünk a hídon: kocsival, lóháton vagy csónakon . . . — A hogy urambátyám jónak találja.. . — Hanem még egy mondó vagyok, kedves átváltozott, kicserélt atyámfiai. Isztérczre pénz kell, ott parajon, salátán nem élhetünk, mert a Borcsa néni konyháján a kolbászon kívül más hüvelyes nem fordul elő. Ki fizeti a költséget? Karháty Lajosnak, a régi módinak nincsen, az vegetáriánus. Kosztján kívül nem költ semmire. — Egy kis előleg, vagy hazafias kölcsön, — szólt Andor, azaz most már Karháty Lajos. — Annak lőttek, abból ugyan nem lesz semmi, mert a szegényeké minden, a gazdagnak csak annyija van, a mennyit megérdemel. Miféle mezei munkához értesz, Andorból lett Lajos ? — Pihenni a fa árnyékában. ellenben szeretettel, gyengédséggel bánjunk az igyekezettel. Ha lassan is, de biztosan haladunk igy. Az erőszak nem szül jó vért és csak hátráltatja a biztos eredményt. Ez a 65 egyesület, kör és társulat, ha helyes irányban munkálkodik nagy hatása lehet a társadalomra és közügyekre. Látszik, hogy a lapunk utján való találkozás milyen jótékony. Ezeknek az egyesületeknek leginkább érdekükben áll a Buda és Vidéke támogatása és terjesztése. A fővárosi lapok annyi tért nem adhatnak, mint lapunk, mely minden alkalommal előzékenyen állt szolgálatokra. Az egyesületek viszont sikra szálltak lapunkért a mit midőn e helyen megköszönnénk: ajánljuk magunkat szives figyelmükbe és kérjük, hogy mindenütt és mindenfelé hossanak oda, hogy lapunk előfizetői szaporodjanak, és az üzletek hirdetések utján is bemutassák magukat a budai közönségnek. A kölcsönös támogatás közös javunkra van. Igyekezzenek azon, hogy a Buda és Vidéke ne csak az egyesületi, de a családi életnek is hü tükre legyen, és ez által minden budai és vidéki családnál nólkűlözhetlenné váljék. Minél tágasabb körben terjedünk mi, annál jobban terjedhetnek izmosodhatnak az egyesületek és társulatuk. — Ezzel itt pénzhez jutsz. Majd megismertetlek törvényeinkkel. — Megváltoztatjuk a törvényt. — Ezzel megváltoztattad Karháty Lajost is és igy visszacserélték létezésteket. — Tessék utalványozni a vendégalapból. — Igazat szóltál, Andorrá vált Lajos. Megyek. Előbb kidoboltatom a változást a napos béressel, azután hozom a pénzt, mert rend nélkül nem élhetünk ebben az országban, ezt tiltják törvényeink. Az öreg otthagyta a két farsangi komédiára vállalkozott fiatalembert, a mibe ő bojtárnak állt be és lement a saját lakására. Érdekes lakás volt ez. A szőllő közepén állt és tulajdonképen présház a rendeltetése ; a fele nincs begerendázva; ott állnak a prés, a kádak, az öregur esztergályos padja, takácsszéke, káposztavágója, halászszerei, az evezőlapátok. A présház végében van a lakószoba. Egy gyékényágy pokróczczal beterítve, szarvasbőr lepedővel és vánkossal; a fal tele van vadászfegyverrel; menyétfogó kulcsok, korbácsok, ostorok lógnak szép rendben. Néhány vadászkép mellett a családi képek, fehérre meszelt almárium, széles gyalult asztal, poharak, üvegek, több tányér, egy Íróasztal és semmi egyéb. Mikor Péter bátyánk a présházhoz ért, elébe jött kedvencz vadászkutyája, Czézár és a kolon- czot viselő komondor, Lompos. — Jó, hogy jöttök; mától fogva te Czezár Lompos vagy, a komondor, és te Lompos Czézár vagy, a vizsla; értitek ? Legyen szabad ezúttal azt az óhajtásunkat is kifejezni, hogy az egyesületek ne csak egyedül alapszabályaikban foglalt czélokért küzdjenek, hanem néha mikora szükség úgy kívánja lépjenek ki egyoldalúságukból és munkáljanak közre minden közművelődési czélért s az ösz- szes közügyekért. Lapunk minden egyesület rendelkezésére áll, de ezért cselében elvárhatjuk az anyagi támogatást. Kívánatra bárkinek 4 mutatványszáir.*'* küldünk, de az 5-ik számnak elfogadásával előfizetőnek tekintjük. A „Buda és Vidéke“ előfizetési árai: Egész évre . . . .12 korona. Félévre.................6 „ Negyedévre ... 3 „ Uj előfizetőinknek megküldjük azokat a számokat, melyekbcn elkezdett regényünk folyik. Kérjük vidéki hátrálékos előfizetőinket az előfizetések beküldésére nehogy a költséges postai megbízással legyünk terhökre. A kik felszollitásunkra az összegeket be nem küldik, azok szeptember Í5. után postai megbízást kapnak. Budapest története. Irta : Navarra József. II. Buda. Mintha a 145 éves török uralom még a levegőt is megfertőztette volna, úgy dühöngött 1689-től 1692-ig a dögvész, mely roppant áldozatokat szedett; s a város csak lassan éle- dett fel. A két kutya kedvetlenül mormogott, mintha nem akart volna belegyezni a létezés átcserélésébe. Mind a kettő megérte a maga sorsával, nem vágyott a más sorsa után . . . Ott fódozta a buzatakaró-ponyvákat Rafus, néhai parádés-kocsis, jelenben libapásztor és ezermester, meg kengyelfutó, a világ leglassubb kengyelfutója. Csak az öregur hívta igy, mert a nyelve volt gyors. Gyere csak be, Rafus. Nekitápászkodott a néhai parádés-kocsis és sok készülődés után, mintha Mátyás király hét lustái egyikétől egyenes vonalban származott volna le, oly lassan betipegett a szobába. Szergi Péter bácsi az iratok közül kivett egy olyanformájut, mit Rafus legkevésbbé ismert, egy régi kék tábláju lejárt adókönyvet. — Látod ezt Rafus. — Látom, nagyuram . . . — Mit gondolsz, mi ez ? — Könyvféle alkotmány, bár hanem csízió. — Annál is több. Ez egy titkos tes- I tamentum. — Értem ... e ( — Ha elmondod, a fii ebben van búcsúzz el a bőrödtől, mert másra szabaton. — Hogy mondanám,, el, mikor azt sem tudom, mi van benne . . . — Ebben az áll, hogy urunk,. Karháty Lajos nem a mi urunk. — Nem a mi urunk . . . Hát ugyan kié ? Csak kell lenni urunknak. — 0 nem az . . . — Hát kicsoda? Talán csak nem iirgés.
