Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-23 / 38. szám
Budapest, 1894. III. évfolyam 38. sz. Vasárnap, szeptember 23. BUDA ES VIDÉKÉ KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄU hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek I. kér., Várkert-rakpart I. Heialer J. nyomdája. Megjelenik minden vasárnap. Eltfflaetéai árak : Egész évre 12 korona, fél Wre ß korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. s2;i;RKí;iS2;T<ds^a, I. kor., Pálya-utcza 2. szám. 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A szentendrei vasút. — Emlékirat a közlekedési miniszterhez. — Nagy méltóságú Miniszter úr ! Kegyelmes urunk ! A Budapest-szentendrei h. ó. vasút létesítésének engedélyezésére, épen úgy, mint ez a többi vicinális vasútakra nézve történt, azon indokok szolgálhattak és szolgáltak is, bogy egyfelől a főváros közélelmezési érdekei mozdíttassanak elő, — másfelől, bogy a főváros környéke czélszerű, olcsó és kényelmes közlekedés által köttessék össze a központtal. E czélnak és feltételeknek a Budapest-szentendrei helyi érdekű vasútvonal eddig nem felelt meg; mert nemcsak, hogy — az egy Buda-Kalázit kivéve, — az egyes állomások az érdekelt községektől távol létesítettek, de a mi a fő! az, hogy a vidék helységei a fő- és székvárossal szorosabb kapcsolatba juttassanak, akadályozza ama visszás körülmény, hogy az emlitett helyi érdekű vasút csakis 0-Budáig teszi hozzáférhetővé a fő- és székvárost. Kétségtelen, hogy maga a vasúti társulat is már kezdetben nem tartotta czélra vezetőnek s elégségesnek a fő- és székvárosba jutás e módját, a mit kétségtelenné tesz azon tény, hogy a közigazgatási bejárás alkalmával már magára „A BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. A más sorsa. — Regény. — (4 Irta : Erdélyi Gyula. A pénzzel épenséggel nem tudott bánni; kereste egyszer útközben a pénzét, de nem találta sehol; végül kisült, mikor már egészen levetkőzött, hogy szivarokat csavart a bankóba . . . Kedélyes öreg-ifjú ember volt, ki elbeszélgetett az öregekkel, eltréfált a fiatalokkal, játszott a gyermekekkel tánczolt a leánykákkal. Jobb fürdőgavallért magánál a fürdőjében lámpással is hiában keresett volna. Úgy nézett ki az az isztérczi fürdő, mintha egy nagy atyafiság névnapra jött volna össze. Mulatság, szórakozás mind-mind családiasán történt, sőt az élkezés is. Erre a családias fürdőre vetődtek Hár- massy Kamilla és özvegy Dérczy Károlyné. Even- kint rendesen megszokott fordulni itt 2—3 ilyen idegen vendég. Sanda szemmel nézte őket Gedő bátyám, mert attól félt, hogy nagyon elviszik a fürdő birét és akkor nem lesz itt többé mulatság. Addig-addig fondorkodnak, mig olyan világfürdő lesz belőle, a minőket képes-újságokban látott és még más országokból is jönnek ide. Ki a patvar beszélne ezekkel ? Mert neki a német szó is olyan kínos, hogy vállalta a társulat azon kötelezettséget, hogy a főváros középpontja felé a személy-forgalmat kizárólag ő közvetítse és senki másnak erre engedély ne adassák. Ezen kizárólagos jogfentartásból bátran véltük következtethetni azt, hogy a vasút megnyitása után a vonalon fekvő községek a fővárossal csakhamar oly közvetlen összeköttetésbe fognak hozatni, hogy ennek nyaralni járó és kiránduló közönsége kényelmesen közlekedhessek vidékünkkel s kedvet nyerjen annak számos gyönyörű helyén nyaraló telepeket létesíteni. Nehány évi sikertelen várakozás után örömmel és lelkesedéssel fogadta vidékünk közönsége a m. k. államvasútak által a fő- és székváros Duna-jobbparti részén kiépített körvasút létesítését, mert csakhamar arról értesült, hogy am. k. államvasútak és a Budapest-szentendrei h. é. vasút között oly megegyezés létesült, mely szerint ez utóbbi a körvasútnak az O-Buda filatori gáttól a II. kerületi Pálffy-tórig kiépített vonalát használni fogja s onnan elvezeti újonnan lerakandó vágányait a lánczhidig, miáltal a közönség innen megnyerné a régen óhajtott közvetlen összeköttetést Szent-Endre városával és azon községekkel, melyek e vasútvonal által érintetnek. Általános volt a meggyőződés, hogy ezen intézkedés a legbiztosabb és legegy-két szó után olyan torokfájást kap, a mire két kis bögre czéklalé is kevés. Jobb volt ez igy: halászgatni, rákászni a Baltorcz-folyóban és élni együtt jó békességgel szép vigasságban; elfeledve ezt a szót: nem, a mit ha örökké kihagytak volna az emberek a beszédből, Borcsa néni szerint másként esik ki a világtörténet, de most már késő és nem is érdemes visszaforditani, vagy más mederbe lecsapolni. Az isztérczi birodalomban nevezetesség volt Kárton Menyhért is, ki fentartott és igazgatott mindeneket s a ki a tekintetes asszonynak a jobbkezét erősítette, azaz miként magát nevezé: „az isztérczi helytartó.“ Seregével, a szakácsnéval, szobaleánynyal s Pintyőkkel, a mindenessel és a többi bázkörül sürgőkkel és buzgókkal ő szolgálta ki az „egészségjavítókat“, azaz a fürdővendégeket és végezte bokros teendői mellett a postamesterséget is meg a komissziókat. Télen furt-faragott fürdőemlékeket és e czélra kötött kosarakat, hogy legyen mit hazavinni az egészségjavítóknak. Az isztérczi fürdőn a jó előadásu Kárton Menyhért Borcsa néninek hordva a híreket, egész regéket, kalendáriomba illő meséket — végteleu folytatásokban — gyártott Karbáty Lajosról, a karháti elátkozott úrról ki felfelé akarja kényszeríteni a Baltorcz-patak folyását, már pedig Kárton Menyhért szerint a Baltorcz természete az, hogy nincs az a nóta, a mi visszafordítsa. A családhoz tartozó fürdővendégek nem hathatósabb eszköz arra, hogy ezen a phyloxera által sújtott vidék a jó levegőre vágyó főváros lakossággal benópesít- tessék s hogy egyrészt a községekben a házak és földek értékének emelkedése s ipartelepek létesülése által vidékünk gazdasági gyors fellendülését, viszont azonban az eleinte gyenge forgalmú vasút jövedelmezőségét fogja eredményezni. Hallottuk, hogy a Nagyméltóságú m. kir. keresk. Ministerium kezdeményezése és hathatós közreműködése folytán ezen megegyezés az órdeklett vasútvállalatok között a lehető leggyorsabban egy ütemre létrejött, s annak megvalósításához már csak a székes-főváros törvényhatóságának hozzájárulása volt szükséges. S midőn az eszme itt az adminis- tratió tömkelegéből oly nehezen látszott kibontakozni, a közönség ostromolta a vasút-társulatot, hogy az államfőhatóság által már megvizsgált ügynek administrativ elintézését siettesse és ne engedje az életre való eszme sajkáját zátonyra jutni. Hosszabb idő eltelte után, mialatt a közönség reménye és türelme évadról- évadra a legközelebbi megvalósítás hírével lett táplálva, a Budapest-esztergomi vasút és az ahhoz létesítendő dunai híd megépítése lépett a megvalósulás stádiumába, s ugyanekkor — mintha csak ezen emeltyű segítette volna ki ügyünket a zátonyról sokat törődtek Karháty Lajossal, kit gyermekkora óta alig láttak; idegen nevelőintézetekben nevelkedett és sem ők vele, sem ö velük nem törődött. Az idegen egészségjavítók érdeklődtek azon a rendkivüliségen, mit az ő személye fejezett ki; de csak úgy, mint a nemesbeli alak után érdeklődnek. Senkinek eszébe nem jutott a furcsahitü embert felkeresni „Ámárkista“, — szokta mondani Kárton Menyhért, ügy hozatta könyvekben külországokból ezt a ferde sámfára húzott bitet, a minek errefelé egyéb követője az ürgési Czérna szabónál nincsen, erre az árva észjárású emberre álmában ragadt . . . Borcsa néni azt szokta erre mondani, hogy nem szereti az olyan embert, ki a parasztot- ki akarja zökkenteni a világtörténelemből. Ezek a beszédek ösztönzték, hogy az anarchista hírében álló Karbáty Lajost felkeressék' a pesti vendégek és meglepjék a saját elátkozott szigetén. Hármassy Kamilla és özvegy Dérczy Károlyné külön csoportot képeztek az isztérczi fürdőn; hozzájuk csatlakozott a nem öcsém- uram és nem bugomasszony népség, Koletkó Álmos tanár a megye székhelyéről, ugyanonnan az adótárnok és az ürgési ánglius. Ez az ürgési ánglius olyan utazó-ügynökféle volt, ki leginkább Ürgést tekintette otthonának. Ángliusnak nevezték tarka ruhája és kevés szava miatt. Ezt a csoportot Kárton Menyhért egyszerűen csak úgy bajuszhegyről „krémereknek “
