Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-08 / 27. szám

Budapest, 1894. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Julius 8. kedjenek. Járuljon hozzá mindenki, a kinek mondani valója van s a ki azért a földért melyen él lelkesedik. Kérjük olvasóinkat úgy helyben, mint a vidéken, hogy bennünket minden­ről értesítenek, nemcsak közügyekről de családi eseményekről is. Felhasználhatják a lapot a község és a község lakói is, mindennemű hir­detésekre a legjutányosabb árak mellett, igy p. o. építkezési ajánlatok, pályáza­tok, eladás, bérlet, körözések, pénzinté­zetek mérlege, közgyűlési meghívók stb. A „Buda Vidéke“ alkalmas a köz­ségi élet minden közlésére, igy tanács­ülések határozatai, változások az elöl­járóság kebelében, közgazdasági állapo­tok, sérelmek, temetkezési-, segélyző- és tűzoltó-egyletek értesítései, nyilvános szá­madások közadakozásokról, egyes polgá­rok érdemei, eljegyzések, halálozások stb. Egyházi élet. Búcsúk, templomi ünne­pélyek stb. Szóval, a „Buda és Vidéke" a köz­ségi élet hó tükre akar lenni és annak emelése, élénkítése képezi fdladatát. A „Buda és Vidéke“ kéri az elöl­járó, különösen a jegyző urakat, hogy e tárgyakban tudósítani szíveskedjenek. Azt hiszszük. hogy e lap megren­delése ellen a szolgabiró urak kifogást nem emelnek, sőt azt készek lesznek engedélyezni, miután már az alispán ur ajánlotta is. Kérjük a t. Elöljáróságot saját jól felfogott érdekükben az előfizetésre, hir- gdtésre. gyűjtésre, terjesztésre és leve­lezésre. A „Buda és Vidéke" Buda és vidé­kének érdekei előmozdításáért alakult. Múltjára hivatkozva, bátran fordul a vi­dék értelmiségéhez, hogy e lapra előfi­zessen. Már maga az a körülmény, hogy a magyarosodás ügyének is szolgál, ele­gendő a pártfogás kiórdemlésére. Éhez járul az a körülmény, hogy a vidéki élet és a gazdasági viszonyok fejleszté­sére különösen alkalmas és találkozó pontja lehet a távolabb lakóknak. Bizalommal fornulunk a vidék ér­telmiségéhez, birtokosaihoz is, hogy elő­fizetni szíveskedjenek. Szives közöljük előfizetőink minden eladást és vételt, bérletet tartalmazó hirdetéseit, eljegyzés, halálozás, mulatságok stb. leírását és jo­gos fölszólalásait, szóval mindent, mi a társadalmat, közgazdaságot, közigazga­tást érinti, díjtalanul, de csakis előfize­tőink tollából vagy ezek megbízására. Előfizetőink minden dolgában eljá­runk sürgetünk, felvilágosítást aduuk, szóval szolgálatra vagyunk. A „Buda és Vidéke“ előfizetési árai: Egész évre . . . .12 korona. Félévre.....................6 „ Negyedévre ... 3 „ Előfizetéseket és minden pénz Buda­pest, II. kér. Várkertrakpart 1. H e is­le rJ. kő- és könyvnyomdájába küldendő. Kérjük azokat kik nyaraló vagy fürdőhelyre utaznak, hogy czimeiket kö­zöljék velünk, a Buda és Vidékét kívá­natra szívesen küldjük előfizetőink után bárhová. Lapunkat többek között előfizetésre és hirdetésre ajánlotta a budai kereske­delmi társulat, a polgári lövészegylet, tornaegyesület, a gazdasági egyesület, nemzeti asztaltársaság, ipartársulatok, I—III. kér. vendéglősök ipartársulatának elnöksége, Montefiore-egylet, Budai Da­lárda, Óbudai önképzőkör, Törökbálinti kaszinó, a pilisi alsó és felső járás fő- szolgabiráji stb. Kívánatra bárkinek 4 mutatvány- számot küldünk de az 5-ik számnak el­fogadásával előfizetőnek tekintjük. Romboló vész. Faj a szellő, dühöng a vész, zsibong a S raj, sivit a száguldó sújtott. Az elemi csapá­sok végtelen sora a széles honban a lakosság helyzetére aggasztólag hat, még inkább a gaz­dáéra, ki az anyaföld termékéhez van kötve, ki talaj, éghajlat, időjárás, vizáradás, tűzvész és minden elképzelhető viszontagság között ép ésszel, mérséklettel van hivatva gazdálkodását erős kézzel rendes mederbe terelni. Igen! A mérsékletesség, józanság az a neme, mely nemcsak a gazdász, de az iparos jellegének első sorban kell, hogy disze, óvója és mentője legyen, segithet ott, hol oly rend­kívüli eseményekkel, elemi csapásokkal áll szem­ben, mint az idén. Vannak tájékok, megyék, hol a nép Isten ostoraként tekinti e meglepőbbnél-meglepőbb, könnyeket facsaritó, szivet szorongató és velőt rázó csapásokat. Daczára a foganatosítandó óvó intézkedé­seknek, ismét és ismét látjuk az ország vizeinek háborgó hullámai által a termést mértföldnyi területekre pusztítani. A vészkiáltások moraja belevegyül a hul­lámok verdeső csattogásaiba. Az elemekkel küzdő megmentésén fára­dozva, imát rebegő ajakkal fohászkodik a Te­remtőhöz rögtöni segélyért s magába szállást, megtérést hangoztat. Az isteni kegyért való esedezése mellett várja ő a rögtöni hatósági segélyt, „bis dat qui citó datkép.“ Hol és mikép leli ő ezt? Az érző szivek az élet megmentésére nyújt­ják ugyan a pillanatnyi segélyt, de rendszeres, ily megmérhetlen csapások alkalmával igényelt óvintézkedések má3 alakban kell, hogy nyuj- tassanak. Első sorban folyóink szabályozása fogana­tosítandó erélylyel, avatott műszaki erők által. Vannak ugyan vizszabályozó társulataink, melyek azonban nagyjában igen gyér eredményt mutatnak fel. Miért ? A felügyeletet teljesítő jobbára egyetért a szerződése ellen rossz anyagot szállító vál­lalkozóval. Vannak vizszabályozó-társulataink, melyek még a 40-es években kezdték működésűket. Vannak visszabályozó-társulataink, melyek­nél a munkát folyósító közegek, feljebb valójuk utasításai daczára több alkalommal önfejüleg, felelősség tekintet nélkül igyekeznek feladatuk­nak megfelelni; és ismét vannak vizszabályozó- társulatok, hol a kikötött töltési munkákhoz szükségelt jó anyag helyett silány, homokos anyagot alkalmaztat a nyerészkedő vállalkozó s az ellenőrző közeg elég lelkiismeretlen, felje­lentés helyett hallgatási dijat zsebrevágva, honfi- és lakótársai, testvérei javát ily módon csorbitva az örvénybe sodortnak beálló áradá­soknál szilárd védpart helyett homokos, om­ladozó határt készíteni. Ily és hasonló viszásságok, szokatlan idő­járás által előidézett csapások a gazda helyze­tét nagy mérvben aggasztják. A Teremtő sújtó keze mellett az imént jelzettek révén a mélyen sújtottnak saját honfi­társa okozza megkárosodását. Segély, segély, gyors segély hangsúlyoz­tatok ilyenkor minden oldalról. De hogy, minő utón, módon ? Az emberi természet megrendítő esetek alkalmával tér higgadtsághoz. Az emlékezetes szegedi vésznapok idején nálunk járt európai hirü hydrographusok a tudomány minden rendelkezésükre bocsátott esz­közét latba veték a vészthozó folyam medrét alaposan, fürkésző módon a szabályozás keretébe vezethetni. Voltak ugyan azóta ily irányú gátakat áttörő áradások, de a rekonstrukczió müvét szilárdan megálló védgátak és partok daczoltak az elemekkel. Ha lehetséges volt itt, bár áldozatok árán, élet és vagyonbiztonságot szerezni a dúló elemekkel szemben, miért ne lehetne a kisebb, nem ily veszedelmes folyókat szabályozni ? A viszonylagos költségelőirányzatok kere­tén belől kellő beosztással lehet sok mulasz­tottat pótolni, ha azonban a költségek daczára a munkálatok nincsenek arányban az anyagi segédeszközökkel, úgy az intéző körök színle­lését igényli ez áradásokat sinylő környék lakosai. Az egyes folyamszabályozási társulatok­hoz kinevezett kormánybiztosok emberfölötti munkát ugyan nem, de elismerő serkentést, erélyt fejtettek ki, egyedül a műszaki vezetés­nek kell helyesnek lenni a védmunkák esz­közlésénél. Hogy ez mily módon teljesül, napról- napra találkozunk mulasztásokkal s áradás esetén a nép sínyli ezt meg. Műszaki tekintélyek, a technika és vizi- mütan napról-napra való haladása oly segéd­eszközöket szolgáltatnak, hogy lehetetlen azok észszerű alkalmazásával ily eseményeket átélni. Szakítsunk tehát az ebbeli közönynyel, s tegyen kiki a közjó érdekében ereje, tehetsége feláldozásával tőletelhetőleg meg mindent, s ez irányban emberi hanyagsággal az elkeseredettek részéről ne legyen vádolható. Ha árvíz esetén utalnak eme körülményre, lehetetlen a tűzvész által okozott duláskor a belügyminiszter figyelmét arra fel nem kérni, hogy legyen tekintettel a községek, rendezett tanácsú városok, s minden közigazgatási kezelés alá eső területen a kellő oltószerek beren­dezésére. Ébressze a lakosság zömében annak saját vagyona óvását czélzó közreműködést, hogy ka­rolja fel ily esetekben úgy az egyes, mint a közjavak biztosítását az eléggé nagy számú, egészséges alapon működő biztosító-társulatok­nál úgy, hogy rendkívüli esetek alkalmával ne legyen a nép teljesen a bősz elemek marta­lékává, ne legyen földönfutóvá, s ne kénysze- rittessék a könyöradományok folyósítására. A kárt szenvedtek, aggódók pedig legye­nek ily alkalmakkor résen, józan, kitartók, óvják meg régi rendíthetetlen mintaszerű magatartá­sukat, tanúsítsanak utódaik előtt mintaszerű, példaadó magatartást csüggedés nélkül s ily Isten óvó vésznapokban merítsenek uj erőt a további boldogulásra. Az ég hárítsa el Buda területéről az ecsetelt vészteljes jelenségeket, árvíz, tűzvész helyett adjon e területen jó ter­mést és a hol szőlőtermelés a régi jó időkből eredménye munkálkodást igényel, ezek művelőit ilyen gondoktól tartsa távol. Stein Sz. Mór. A rendőrség szolgálati utasítása. (Folyt, és vége.) A megfigyelő rendészeti funkcziók a sze­mélyek, események és tárgyak éber figyelemben tartásában és a rendőri intézkedést igénylő ész­leletek feljelentésében nyilvánulnak. (23. §.) A rendőrséget érdeklő személyek a követ­kezők : a) rendőri felügyelet alá helyezett sze­mélyek, b) közveszélyeseknek ismert és rovott előéletű egyének, c) csavargók, d) koldusok, e) házalók, f) kéj- és ledérnők, g) közszolgák, h) a közlekedési vállalatok, bér- és társaskocsik alkalmazottjai, i) ittasok, őrültek, k) gyámolta­lanok, felügyelet nélküli iskolás gyermekek. (24. §) A rendőrséget érdeklő események alatt az emberi akarattól független természeti eseménye­ket kell érteni, melyek a személy-vagy vagyon­biztonságra, a forgalom vagy közlekedésre ve­szélyesek (mint tűzvész, árvíz, jégképződés, hó­fúvások, sürü ködők, járványos vagy ragályos betegségek stb.) (25. §.)

Next

/
Thumbnails
Contents