Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-07 / 1. szám
Budapest 1894. (8.) BUDA és VIDÉKÉ a bármily merész, de eredményt ígérő vállalkozásokra mindig kész, munkától s akadályoktól nem félő világrészben töltvén, leginkább képes fölismerni az itt futólag jelzett terv gyakorlati jelentőségét, melyet, ba egyszer beismerne és elfogadna, meg vagyunk győződve, hogy ismert erélyének s nem tagadjuk, roppant akadályok daczára is sikerülne e nagyszerű s nem csak Budának, hanem az egész országnak fényt és különösen a fővárosnak gazdagságot és felvirágzást hozó terv megvalósítása. És óh mily dicső feladat lenne egy tevékeny életet ily czélnak szentelni ! Buda mint világfürdő város! Ha azon szomorú képpel, mit czikküuk elején Budáról fájdalmas hívséggel rajzoltunk, összehasonlítjuk azon képet, mit képzelődésünk h terv megvalósithatása esetére elénk tár, lelkesedés és az öröm láza fogja el sziveinket! Képzelődésünkben Budát már mint nagy világvárost látjuk. Az utczákon zaj, élénkség, fény. A színházak telvék elegáns úri közönséggel, kik közt a legtávolabb országok és világrészek is képviselve vannak. A raktárok és boltok fényes kirakataiban a világversenyre képes hazai ipar mii remekeit nyugoti vendégek bámulják. A Dunán mint valami fekete hattyuraj a tömérdek szállító gőzös s két partján két büszke palotasor, minőknél szebbet sem Velencze Canal grandeja, sem Genua kikötője vissza nem sugároz. A várost ölelő bérezek ormain mindenütt szeszélyes tarka nyári kéjlakok és villák s zugó locomotrvek alig győzik oda és vissza szállítani a sok ezrekre menő idegen vendégeket. Szóval mindenütt élénkség, zaj és nagyvárosi pompa ... De ne rajzoljuk tovább e szép álomképet, az ébredés, az összehasonlítás a rideg valóval annál fájdalmasabb. De bát csakugyan nem lenne egyéb e rövid elmefuttatás mosolyt keitő játszi ábrándnál ? Ebtartás és kutya-adó. Hiába, csak tradiczionális az a karácsony ... meglepetést hoz boldognak, bo dogtalannak ! Ilyen karácsonyi meglepetés a pestmegyebeli községi jegyzőknek „a községben találtató ebeknek“ mennyiség, minőség, faj, nem és kor szerinti összeirása és megadóztatásuk tekintetéből i kimutatása! Mert hát most a falusi ebek is adó tárgyává lettek, kezdve a legigénytelenebb házőrző kutyától, a legelkényesztettebb luxus kutyácskáig. A kemény vármegye megrendszabályozta az ebtartást és megállapította a „mindenkit kötelező“ kutyaadót! Az erre vonatkozó törvényhatósági szabályrendeleteknek az ebadót illető §§-ai kivonatban következőleg intézkednek : Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területén minden kutya 3 hónapos korától kezdve, az alább felsorolandó kivételekkel, ebadó alá esik. Ezen ebadó, egy-egy évre: a) kedvtelésből tartott u. n. luxus kutyákért 3 frt; b) a vadászkutyákért általában (vizsla, agár, kopó) 2 frt; c) házőrző avagy mészáros kutyákért 50 kr. Ezen fentebbi szabály alól kivétetnek, a mennyiben ebadó alá nem esnek : a) a pásztor és csőszkutyák egy nyáj után egyet számítva; b) azon házőrző kutyák, melyek a község külterületén fekvő vagy legalább a község utczái- tól félre eső külön álló lakásokhoz tartoznak, egy háztartás után szintén csak egyet számítva. Az egynél nagyobb számban tartott hasonló minőségű kutyák után azonban a luxus kutyákra megállapított fokozott adó fizetendő. Minden ebtulajdonos pléhből készült s az összeirás folyó számát és évét feltüntető bárczá- val látandó el, melyet az illető ebnek nyakszij- jára vagy kötőjére illeszteni köteles. A ki időközben szerez kutyát, vagy a kinek kutyájáról a bárcza elveszett, addig a meddig uj bárczát nem nyer, a bejelentésről elismervényt kap és erről egyúttal a felügyelő közegek és a gyepmester értesitendők. Minden ebtulajdonos felelős a kutyája által elkövetett károkért. A házőrző mérgesebb kutyák a város vagy község belső területén nappal lánczon tartandók és éjjel is csak zárt udvarokon bocsáthatók szabadon. A vidékekről vagy a szomszéd községekből az ebtulajdonos nélkül bejövő, egyátalán y, közr ség területén található vadász és luxus ebek kivételével, minden kóbor eb, lehetőleg • már a község külterületen, az arra hivatott közegek (erdei és mezei kerülők, csőszök - és gyepmesterek) által elpusztitandók és a mennyiben a község területén fogatnának el, kivétel nélkül* kiirtandók. E vármegyei ebtartási szabályrendelet intézkedései ellen vétők 50 írttal bűn tettetnek. * ' / '' ‘ ■ * * ‘ • y* t ’ Nehogy talán falusi gazdáink egyike vagy másika a fenti pénzbüntetéssel sujtassék, eleve is figyelmeztetjük a vidéki ebtulajdonosokat, hogy a birtokukban levő ebeket, az ebtartási összeírásnak alapul szolgáló s minden községi elöljáróságnál ingyen kapható bejelentési űrlapon, a helyhatóság által szokásos módon kihirdetendő záros határidőn belül annál is inkább bejelenteni el ne mulaszszák, mert az ebadó kivetéseinek alapját a házról-házra való járással teendő hatósági összeirás képezvén, ez mintegy ellen- • őrzése lesz annak, vájjon a bejelentés tényleg és helyesen megtörtént-e ? A bejelentés elmulasztása, a kutyák eltitkolása, vagy az adóköteles eb minőségének, fajának vagy nemének hamis bevallása, kihágást képez és 50 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. Tehát pontosan bejelentendő, vájjon az illető kutya: luxus eb-e, avagy agár, kopó, vizsla, szóval vadászkutya-e, avagy csak házőrző, pásztor-, vagy talán mészáros kutya ? — mert a megadóztatás mérve a kutya minőségétől függ. Az adó alá nem eső házőrző és pásztor kutyák bejelentésénél, az űrlapon pontosan kiteendő, avagy a szab.-rend. 2. §-áuak végső kikezdésében jelzett fölös számú kutya van-e vagy nincsen ? — mert a fölösleges kutya, luxus kutyának tekintetvén, a legmagasabb adótétellel rovatik meg. Az uj év tehát uj adóval, kutyaadóval kezdődik . . . ben sok jó kutya fog most elpusztulni ! A helyett, hogy több csendőrt adnának a vidéknek, még a házőrző kutyák tartását is megnehezítik s minthogy falusi gazdáink már az egyenes és közvetett adókat s azoknak „szükséges“ járulékait sem birják megfizetni, inkább nem fognak kutyát tartani, sem hogy arra is megadóztassanak . . . És leszen jó dolguk a betörő tolvajoknak ! De ehhez mi köze a törvényhatóságnak ! — Kutyaadót fizetnek itt benn a székesfővárosban, miért ne fizessenek faluhelyen is, hiszen eb a kutya mindenütt! . . . igy vélekedik talán sok falusi ember, de a vármegye nem tehet róla, mert az állategészségügy rendezéséről szóló 1888. évi XII. törvényezikk kötelezőleg elrendelte az ebadó megállapítását és a törvényeket végrehajtani a vármegye kötelessége. Pestvármegye úgy is várt, a meddig csak lehetett; mert pl. Moson, Pozsony és Sopron megyékben már évek óta fizetik ezt a kutyaadót ! Navarra József. A körúti szerencsétlenség. Lapunk vezérczikke bírálja el azt a vór- lázitó esetet, mit a körúti tehervonat az intézők vérlázitó könynyelmüsége folytán okozott. A szerencsétlen véget ért, becsületes foglalkozásában szorgalmas bérkocsis Erschinger Károly halála a budai részek minden társadalmi rétegében általános részvétet keltett, a mi szép temetésén tekintélyesen nyilvánult. Az általános és jogosult felháborodást mutatja az, hogy munkatársaink közül is számosán nyilatkoztak hozzánk beküldött leveleikben, elitélve e példátlan koczkajátékot az ember életével. Az alább közölt levél, mit egyik tekintélyes dolgozótársunk irt, szintén kemény bírálat alá veszi: Dezember hó 31-érői január hó 1-ére való éjjel 3ji 1 órakor a budai körúton csak éjjelenként járó gőzmozdonyu tehervonat egy bérkocsit elütött s azt számtalan darabocskákra Január 7. zúzta, mig a kocsist egy felismerhetetlen hus- tömeggé gyúrta, a bennülök pedig kisebb sérülésekkel menekültek meg. Nem akarok — mint az eseménykor jelen nem volt — e borzasztó esetnek részletezésébe ■ bocsátkozni, de a verziók is oly különfélék, bogy ' nehéz benne eligazodni. Csak csodálkozásomat akarom kifejezni, hogy napilapjaink közül 1 — 2 kivételével annyira a külföldi táviratokkal voltak elfoglalva, hogy az 1-én igen későn, sőt délután és este megjelent reggeli lapok sem Koztak róla hirt, a legtöbb lap csak 2-án hozta, , u.m.: „Budapesti Hírlap“, „Pesti Hírlap“, „Magyar Hírlap“, „Bpester Tagblatt“, „Hazánk“ stb. rövid közlés után pedig a többi eseményekre térnek át. Azt hiszem, a „Buda és Vidéke“ e borzasztó szerencsétlenségen nem mehet oly hidegvérrel keresztül s annak részletesebb elősorolása után a hatóság figyelmét is fel fogja hivni a tehervasut takarékossága folytán az élénkebb utczasarkokon és fordulóknál hiányzó és lámpával jelezendő bakterokra. E csak éjjelenként közlekedő tehervasutnál több bakter alkalmazása elkerülhetetlen, mert az sok oly élénk sarkon fordul vagy halad keresztül, a hol a rendőri szempontból az éjjeli csendháborító harangozás vagy sípolás, fütyülés meg sem engedhető, de külömben a budai körút nagy részének kiépületlensége folytán az ott uralkodó nagy szelek is a hangot más irányba terelhetnék, mint a mely oldalról épen valaki a szerencsétlenségbe juthat. Ha közelebbről keressük a budai körútnak kiépületlen és csak igen nehezen fejlődő okát, ügy épen ezt az éjjeli tehervonat egyik legfőbb akadályában látjuk. Az éjjeli tehervonat ugyanis oly robajjal, zakatolással és földrázkó- dással jár, hogy az egész budai körúton alig lesz ember, ki éjjelenként 3—4-szer legmélyebb álmából is fel ne rázattassék, ennek tulajdonítható, hogy a legtöbb család egy negyedévnél tovább nem lakik a körúton, mert siet a kellemetlen helyről megszabadulni s igy a legtöbb házon minden költözködési időben több kiadó lakás is van hirdetve, nincs állandó lakó, a ki pedig ott lakik, abban nincs köszönet ük a háziuraknak, mert a lakók folyton leszorítják a lakbéreket az éjjeli háboritás, illetve nem alhatás végett. Ily körülmények között pedig nem igen várható, hogy bárki is pénzét ölje olyan építendő házba, a hol előre láthatólag nem fogj i annak kamatozását látni. Azután ilyen hátrányos fekvésű körútnak csak csúfolt helyen még az adókedvezmény sincs megadva, a mi a valódi, vagyis pesti körúton van, a hol a legsötétebb lyukért is többel fizinek lakbér fejében, mint a budai körúton bármily szép és nagy helységért. Hol itt az adóbehajtásnál alkalmazott és hangoztatott egyenlőség ? A Márton- és Orbánhegy jövője. Buda környékének vannak igen szép regényes fekvésű helyei, melyek egy részét a fővárosi nagy közönség kiváló figyelmével, kiváló szeretetével tünteti ki; mig a másik részét, melyek nem kevésbbé érdekesek, mellőzi. Ez utóbbi helyek közé tartozott még két- három évvel ezelőtt a Márton- és Orbánhegy. E két helynek múltja, jelene és valószintileg jövője is egymáshoz van fűzve, az egyik helynek emelkedésével együtt jár a másiké, ez a két hely kölcsönös helyzetétől, fekvésétől és útviszonyaitól van feltételezve. E helyek most már igen szép jövőnek néznek elébe s lehet, hogy nemsokára vetekedni fognak az Isten- hegygyei és Zugligettel. Az eddig elhagyatott Márton- és Orbánhegy is kezd élénkülni, itt is, ott is, az építkezés előjelei mutatkoznak. Az elmúlt 10—12 év alatt az Istenhegy és Zugliget bámulatos emelkedése a közelfekvő Márton- és Orbán- hegyre semmi hatással sem volt, pedig ezek az előbb említett helyeknél jóval közelebb fekszenek a fő- és székvároshoz. Oka ennek részben az volt, hogy sokáig nem voltak elég jó utai s részben az, hogy eddig nem volt olyan befolyásos egyéne, ki emelésükön fáradott volna.
