Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-07 / 1. szám
Budapest 1894. ^4.1 BUDA és VIDÉKÉ Január 7. E helyek emelkedéséhez szükséges tényezők már megvannak ; a mártonhegyi út utolsó szakaszának kiépítéséhez végre hozzá fogtak, az orbánhegyi út pedig már kész, miáltal a várossal ép úgy mint az Istenhegygyei igen kényei-^ mesen járható és kocsizható utakkal lesznpk '■ összekötve. Vízhiányban e helyek nem szenyeKU*- nek mert a vízvezeték már nagyobb rés&bpn be van vezetve. ''11'' A mi pedig mindezeknél még kedvezőbb az, hogy a farkasréti uj temetőbe vezető, táva'ly készült pompás ut egyik része érinti a Márton^ és Orbánhegyet; a másik része pedig a márton?,, hegyi útnak a városig tartó folytatása. Az uj‘ temető csakhamar vasút által lesz összekötve a Krisztinavárossal s később a budai körúti vasút közvetítésével Pesttel is. Ezen vasutak segítségével már most a Márton- és Orbánhegy ép úgy lesz megközelithető, mint az Istenhegy és Zugliget azon nyaralói, melyek a vasúti állomásoktól távolabb esnek. Ezen körülmény, mely a Márton- és Orbánhegyekhez való könnyű kényelmes hozzáférhetést teszi lehetővé, mindenesetre azok emeléséhez nagyban hozzá fog járulni. Az uj temetőbe vezető útnak kivilágítása is a közel jövőben várható, miáltal a Márton- és Orbánhegyiek által használt ut egy része már ki van világítva. Mi ezen környék élénkítéséhez, forgalmának emeléséhez nagyban hozzá fog járulni. A világítás terén azután a legközelebbi lépés csak a Márton- és Orbánhegyi-út kivilágítása lehet. Végre pedig e helyek emelkedéséhez még hozzájárul az is, hogy a telkek itt aránylag sokkal olcsóbbak, mint akár az Istenhegyen vagy a Zugligetben, mi kétségtelenül fölényt biztosit az előbbieknek. Reméljük, hogy a Márton- és Orbánhegy történetében az 1894. év a haladás, az emelkedés korszakának kezdetét fogja képezni. Valóban meg is érdemlik e szép fekvésű helyek, a fő- és székvároshoz való közelségük, egészséges levegőjük és gyönyörű kilátásuknál fogva, hogy a nagy közönség szives figyelmét rájuk irányítsa. Stipanics József, főv. tanító. Duna-Bogdány. E felirattal mondatott a „Buda és Vidéke“ czimü hetilap múlt évi november 12-iki számában, nevezetesen a „szerkesztő“-féle toldalékban, hogy e szép falu közigazgatásának rozzant szekere néh. Gyurkovics J. volt közs. jegyző elhalálozása után bizony-bizony lassan döczög, noha „három volt“ (t. i. már más községekben) jegyző „szorgalmatoskodik“. Igen találóan irta meg azt a t. szerkesztőség, miszerint t. i. az említett község közigazgatásának szekere lassan döczög. Valóban nagyon is lassan döczög itten például a közegészségi ügy, mert a községi és egyúttal közorvosi állás már 15 hónap előtt, a jegyzői állás pedig már 10-ik hónapja, hogy megürült és még mostanáig nem lett kihirdetve ezen két igen fontos állásra a pályázat. Van-e tudomása erről az igen „lassú döczögés- ről* az illető minisztériumnak ? Van ugyan itten egy ideiglenes (mint már a lapokban is olvastuk) oklevélnélküli körorvos. De türhető-e ezen állapot, különösen járványos, vagy másféle kritikus betegségek, nehéz szülések stb. alkalmával és ki felelős mindazon hibákért, mulasztásokért stb., a melyek ily veszélyes esetekben történhettek és tán már történtek is ? P Jól mondja továbbá, hogy döczög lassan e rozzant szekér és biz nagyon furcsán is a legkényesebb adóügyekben és adóleirásoknál, a hol sok szédelgés történt már olyan ipseféle emberekkel, a kik mindenkit kijátszottak még Gyur- kovics J. idejében, persze nem is az éjjeli bak- ter-féle, hanem csakis a jegyzői közegek hozzájárulásával. De döczög jelenleg is ez a rozzant szekér az adókivetésnél. Ugyanis, hogy valakit a virilista jogtól megfoszthassanak, például akár., a lelkészt is, hamarosan kifundálnak egy jogellenes és törvénytelen fortélyt vagy politikát és még megmásítani is szeretnék a lelkészséghez tartozó kataszteri földbirtokivet és hamarosan átírják az azelőtt a „papi földek“ után régi időktől fogva a lelkész által fizetett földadót a templompénztárnak és szintén jogtalanul még hozzá toldoz-íoldoznak egy „állítólagos“, a múlt 1892. évről hátramaradt nagy pénzösszeget községi pótadó czim alatt, a mi persze nem is ij^az, mert a templompénztár, valamint a lel- kéfczftegrje .kivetett összes adónemek kilettek / fizetve ,a.z'öpa)itett évben. Ha ez a rozzant sze- ‘ kér az ihtglji'gens embert ennyire „döczögöli“, miképen fog^íjk „düczögölni“ a tanulatlan és együgyü falusi, .embert és amúgy is igen megterhelt adófi/Ktct? ? * E szép''‘triumvirátus, mond a 8 „volt jegyző“, ezt*-a czifra adóelőírást, a küldött le- . -veiben azzal-.indokolta, miszerint a papi vagy '/élké’szi '„’földadó az 1893. évben a kataszternek ’megfélelőleg a templom pénztár nevén lett kivetve és előírva“. A mi persze nem igaz, mert a templomnak nem voltak soha semmiféle szántóföldjei és ennek alapján nincs is a templomnak semmiféle kataszteri ive sem és nem is fizetett eddig egész 1893-ig soha semmiféle földadót, hanem a lelkész fizette, mint e földeknek máig is haszonélvezője. Ezt a legújabb adóelőírás és kivetés csak a triumvirátus urak agyvelejében lett kigondolva és azután elcsinálva, hogy tudniillik a lelkészt a virilista joggal biró közs. testületből kinullázhassák és defacto póttagnak degradálhatták. „Döczög“ itten végre az iskola-ügy is, a mit aktákkal is lehet bebizonyítani. Már néhai Gyurkovics J. életében sok mindenféle bajai voltak az itteni iskolaszéknek. A falu közigazgatási rozzant szekere nem akar sehogy sem segítségére lenni az iskolaszéknek, annál több akadályokat gördítenek útjába mindenféle módon. Több ezer forintra megy itten az elmúlt években az iskolapénztárnak a követelése, a mit a rósz és hanyag fizetők nem fizetnek, de nem is akarnak már fizetni, mert azzal lettek kecsegtetve, hogy csak államosítani kell a felekezeti iskolát, akkor csak 5 százalékot fizet iskolaadó fejében a szegény bányamunkás, persze ez is igen tetszett a rósz fizetőknek. — A fö- szolgabiró meghagyása következtében éppen a közel múlt napokban félig fázva — és pro forma, tartottak exekutiót, de csak bizonyos házaknál, vagyonosabb, sőt még elől járóféle emberek lakásait szépen elkerülték! — így tehát valahogyan „jó lakott a kecske is, és még a káposzta is megmaradt, igen ám, de megmaradt a nagy pénzhátralék is az iskola pénztáránál, a mit soha napján fizetnek ; — ha tudniillik továbbra is ily módon „döczögni“ fog a rozzant szekér, és senki nem gondol ezen szomorú állapotokkal. — Vajha találkoznék minél előbb egy erélyes bognár, a ki „e szép elhagyatott falu közigazgatásának rozzant szekerét“ gyökeresen kijavítaná, és egy erős kovács jól és erősen megvasalná és tán még megpatkolná is! * A javából. A múló év utolsó estéje igen szép közönséget gyűjtött az I. kerületi polgári kör fényes helyiségeibe. Az év utolsó perczeit vígan tölteni s a feltűnőt vígan fogadni, ez volt a jelszó. A vén Sylvester tiszteletére sok szép hölgy és sok mulatságban kitartó, tánczban szívós fiatal ember jelent meg. Ha a kedélynek, jó kedvnek hőmérője lenne, úgy a legmagasabb fokot jelezhetnénk. Lehettek és lesznek is az I. kerületi polgári kör helyiségeiben népesebb mulatságok, de kedélyesség dolgában ez az est párját ritkító volt. Hiában, ez a Muchmayer Ferencz a kör szellemes gondnoka és a vigalmi bizottságnak elnöke, valóságos varázsoló. Igen, mert a kitűnő és fáradhatlan vigalmakat rendező ifjúságunkon kívül neki az örök ifjúnak érdeméül tudandó be ez a valóban kedves emlékű estve és éj. Már maga a kezdet is mulatságos volt, azaz részben tragikomikus. Miért akart a székes főváros oly vígan búcsúzni az elmúlt 1893- tól, azt nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy alig volt kör, vendéglő vagy család, hol nem muzsikaszóval kisérték az enyészet éveket eltakaró kamarájába az esztendőt. A zenekart eleinte Munzátli Kari és Szvoboda barátaink közreműködése élénkítette, kiknek játékát dicsérettel kell megkrónikáznunk. Bizony a jó kedv és a tánczra készség legjobb kiegészítője a még oly kitűnő rendező bizottságnak is. Muchmayer Ferencz vigalmi bizottsági elnöknek s az itjuság törzskari főnökének, Gulden Árminnak végre sikerült a zenekart megerősíteni. Három a táncz halálig! hangzott mindenfelől és kicsibe múlt, hogy Nagy Géza barátunk is tánczra nem perdült. 0 volt a fehér asztalnál letelepült társalgó szövetség főnöke és vezetője. A jó kedv pezsgett, járta a táncz, kifogyhatatlan volt az újra meg újra. A vacsorát, mely Ízletes volt, Béláné főzte. A zene még jobban felvillanyozta a társaságot, alig vették észre, hogy ez a társasága haldokló év tisztességtevő gyülekezete. Vacsora után újra táncz s mikor az 1893-ik évnek utolsó porszeme is lehullott, kialudtak a csillárok és következett a Muchmayer által ügyesen, szellemesen szerkesztett kedves élőkép az uj vendég, az 1894-ik év tiszteletére. A zenekar rázendítette a Hymnust, majd a Rákóczyt és a társaság tagjai boldog uj évet kívántak egymásnak. Az előkép igen szép jelenet volt. Három kedves hölgy működött közre. A Fortuna Grenzó Paula, két angyalka Muchmayer Lujza és Pfisterer Elvira. Az előkép-csoport egy óramű mellett volt, mely az 1894. évnek első pillanatját, pont 12 órát jelezte. A bájos Fortuna egy szép bőség szarut tartott,' melyből különféle értéktárgyak hullottak, mit az egyik angyal Muchmayer Lujza kosárkába fogott fel, mig a másik angyalka Pfisterer Elvira, a közönséget a bekövetkezett újévre ujmutatással figyelmeztette. A mulatságot tombola is fűszerezte, mely még jobban emelte a hangulatot. A társaság csak reggel hat órakor oszlott szét abban a reményben, hogy a vigalmi bizottság mielőbb alkalmat ad egy jó mutatásra. A megjelent hölgyek közül feljegyeztük többek között a következőket : Plisic Miklósné, Straub Józsefné, Svarcz Miklósné, Szaák Pálné, Nagy Gézáné, Mezey Béláné, Czeitler Béláné, Becker Adolfné, Pfisterer Miklósné, Plisic Ilonka, Straub Melanie, Vitái Emma, Vitái Auguszta, Muchmayer Lujza, Jaksa Irma, Grenzó Paula Pfisterer Elvira stb. A jelen nem voltak bizony sajnálhatják, hogy elmaradtak. i . . gy. * Az I. kerületi polgári kör vigalmi bizottsága Muchmayer Ferencz elnöklete alatt tartott ülésében megállapította a farsangi naptárt. Jan. 13-án álarczos bál jelvénynyel. Január 27-én tánczestély tombolával. Febrnár 7-én szintén tánczestély tombolával. Az álarczosbálra az ellenőrzés szempontjából jelvények fognak kibocsáttatni, melyek a bizottsági tagoknál, a kör gondnoki hivatalában, és a mulatság estvéjén a pénztárnál személyenkint 1 koronáért kaphatók. A január 27-én és február 6-án tartandó mulatságokra tombola-tárgyakat szívesen fogad a rendezőség. A mulatságokon Horváth Mátyás kedvelt zenekara játszik. Az ételeket és italokat jutányos árak mellett Gürsch Ferencz jó nevű vendéglős szolgáltatja. Mind a három mulatság kitűnőnek ígérkezik, a rendezőség több uj szellemes ötlettel lepi meg a közönséget és pedig olyanokkal, melyek eddig sehol elő nem fordultak s valóságos felfedezések a mulatságok krónikájában. Különfélék. — Uj kezdet. A lepergett esztendő — többé vissza nem jön, sem árnyával, sem fényével. Elmúlt, leáldozott. Ámde küzdelmeit átírta utódjára. Reánk nézve e küzdelmek folytatása a továbbra nemesen kötelező. A mely irányban haladtunk eddig, arról le nem térünk. Tiszteljük az útbaigazítót, de nem kíméljük azt, ki utunkat állja. A kik voltunk azok leszünk továbbra is. Erőnk a közönség osztatlan részvéte és érdeklődése. Haladunk, nem csüggedünk és ezért
